Itt jár Ön: A Hivatal >> Sajtószoba >> Interjúk
A Hivatal
PDF
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Kitartó munka nélkül a kutatásban, fejlesztésben sincs siker – Pálinkás József az innovációról
Egy országban csak akkor lesz megfelelő kísérleti fejlesztés és világszínvonalú innováció, hogyha vannak kiemelkedő kutatók, akik nemcsak maguk végeznek komoly munkát, hanem a fiataloknak is megtanítják kutatásaik logikáját, módszereit – fejtette ki az NKFI Hivatal elnöke a Katolikus Rádióban. A teljes interjú honlapunkon meghallgatható.

 

 

Mv: Az innováció a gazdasági siker alfája és omegája. Hol állunk ebben mi magyarok? Például Svájchoz képest, mely az innovációs világranglistán, az első helyen áll. Köszöntöm önöket kedves hallgatóink! És ez a sóhaj, amit hallottak, ez Pálinkás Józseftől származott, aki itt ül, aki a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke. Ez olyan szívből jövő volt, ez azt jelenti, hogy a probléma, amit felvetettem, ilyen súlyos?

Pálinkás József, elnök, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal: Ha Svájchoz hasonlítjuk magunkat, az kivált egy sóhajt az emberből, mert Svájctól bizony messze állunk. Svájc egész Európában kiemelkedik, bármilyen mutatót nézünk, az elsők között van, ha nem az első. Magyarország mind a ráfordítások tekintetében, mind a kutatók számát tekintve, vagy éppen az infrastruktúrát, tehát mindazt, ami szükségesek a kutatáshoz, fejlesztéshez jóval hátrább van a sorban. Ez régi hátrány, nem is fogjuk ledolgozni néhány év alatt. Azt gondolom, hogy ezekben az években jelentőset léphetünk előre, ennek az anyagi feltételei rendelkezésre állnak.

Mv: Mennyi az a pénz, mennyi az a pénz, amit az ön hivatala szétoszt? Hogy kicsit beleborzongjunk a nagyságrendbe.

Pálinkás József: Hát, szétosztani remélem semennyit nem oszt szét, befektetünk különböző kutatásokba, csak hogy játsszak itt a szavakkal egy picit én is, mert gyakran a szavak meghatározzák azt, hogy valamiről hogyan gondolkodunk. Egyrészt nem pénzt osztunk, hanem pályázatokat értékelünk, és ez alapján finanszírozunk kutatásokat vagy befektetünk olyan fejlesztésekbe, amelytől azt reméljük, hogy ebből termékszolgáltatás jön létre. A hivatal költségvetése, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap egy elkülönített állami pénzalap, ennek az éves költségvetése nyolcvan-kilencvenmilliárd forint. Ez az az összeg, amelyet kutatásra, fejlesztésre, innovációra fordítunk hazai forrásból. De az Európai Unió úgynevezett strukturális alapjaiból is fordítunk kutatásra, fejlesztésre jelentős összegeket, méghozzá hét év alatt közel 750 milliárd forintot, azaz durván évente 100 milliárd forintot. Ha ezt így egybevesszük, akkor az egyszerűség kedvéért azt mondhatjuk, hogy 180 milliárd forintot fordíthatunk évente versenypályázati formában kutatásra, fejlesztésre, innovációra. Ebbe beleértendők a vállalati kutatások, az egyetemi, kutatóintézeti kutatások, a kezdő vállalkozások támogatása, segítése.

Mv: Úgy gondolom, sok innovációval találkozik. Mi az a kedvenc innováció, amire azt mondja, hogy „ez nagyon tetszett”?

Pálinkás József: Be kell valljam, hogy eddig engem a leginkább az az egyszerű ötlet ragadott meg, amiből azóta befektetés lett. Onkokésnek nevezik, ahol egy kutató rájött, hogy a daganatoknak lézerrel való operációja során a keletkező gőzt analizálva meg lehet mondani, hogy a lézerrel már a nem beteg szövetben vágunk, vagy még a beteg szövetben vágunk. Ezzel nagyon pontossá lehetett tenni azt, hogy egy bonyolult operációt hogyan lehet végrehajtani. A gőzből, ami ott keletkezik, ki lehet nyerni azt az információt, hogy ez még daganatos sejt-e vagy már nem.

Mv: Úgy tudom, hogy ezt az ötletet valaki már megvette. Már ha úgy tetszik, kikerült az országból? Tehát hol van itt a határ? Mi a jó, ha valaki megveszi, eladjuk, vagy mit tekintünk ideálisnak?

Pálinkás József: Ez a mérettől függ. Egy nagyon nagy jelentőségű találmányt nagyon nehéz az országon belül tartani, mert a nagy cégek olyan összegeket tudnak felajánlani, amivel mi nem tudunk versenyezni. Másrészt ezeknél a jelentős újdonságoknál a világpiacra kell termelni.

Magyarországon a termelési kapacitást is nagyon nehéz megteremteni, és nagyon nehéz megteremteni az ehhez szükséges logisztikai, eladási hálózatot, amin keresztül valami kijut a világpiacra. Tehát ha Magyarországon keletkezik egy nagyon jó termék, itt a művészet abban van, hogy a lehető legjobb pillanatban kell értékesíteni ezt, akkor, amikor már jelentős összeget kapunk érte, és már nem tudnánk tovább növelni az ebből származó hasznot, mert meghaladják az ország gyártási kapacitásait, a szakember-kapacitásait.

Mv: Visszatérve a Hivatal finanszírozási rendszerére. A 180 milliárdot hogyan lehet megosztani? A felfedező kutatás, vagy alapkutatás, az nagyon hosszú távú dolog. A gyakorlati jobban kínálkozik. Csináljuk meg, jön belőle a pénz.

Pálinkás József: Egyrészt nem tegnap kezdtünk hozzá, tehát van egy kialakult gyakorlat. És a már kialakult gyakorlatot és arányokat nem olyan könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni. Másrészt ennek az összegnek kisebbik része fordítódik felfedező kutatásokra vagy alapkutatásra. De nagyon lényeges, hogy itt a legkiválóbb kutatásokat támogatni tudjuk. Mert egy országban csak akkor lesz megfelelő kísérleti fejlesztés és világszínvonalú innováció, ha vannak kiemelkedő kutatók. Alapvető, hogy jelentős támogatást kapjanak az alapkutatások, azok közül a legeslegjobbak. Erre több programot indítunk, ezek részletei a honlapunkon olvashatók. A másik jelentős támogatási pillér a vállalatoknál megvalósuló kutatás, innováció. A vállalatok csak akkor tudnak versenyképesek maradni, ha fejlesztenek. Itt van két szélsőséges álláspont, az egyik azt mondja, hogy az államnak semmi keresnivalója ebben, majd a piac eldönti. A másik véglet az, hogy az állam bábáskodjon minden pillanatban ezek fölött. Nyilván az igazság valahol félúton van. Egy Magyarország nagyságú gazdaságban igenis szükség van arra, hogy segítsük a vállalkozásokat, főként az induló, vagy kis- és közepes vállalkozásokat, hogy olyan fejlesztéseket tudjanak végrehajtani, amelyeket egyébként nem tudnának a piacon megszerzett profitból végrehajtani.

Mv: Ha valaki részt vesz egy ilyen dologban, egy ilyen innovációs programban, kifejleszt valamit, akkor zseninek kell lennie, vagy egyfajta mentalitásról van szó, egy közepes tehetséges is nagyon sikeres lehet ebben a dologban?

Pálinkás József: Természetesen kell hozzá tehetség, de kell hozzá szorgalom, kitartás is. A munka nélkül a kutatásban, fejlesztésben sincs siker. Sokszor elmondják, hogy egy hirtelen ötlet megváltoztatott egy egész tudományágat. De ez a hirtelen ötlet ez nem annak jutott eszébe, aki a dologgal soha nem foglalkozott, hanem annak, aki évekig vagy évtizedekig foglalkozott vele. És persze előfordul egy ilyen heuréka pillanat, amikor valaki azt mondja, hogy hopp, tényleg ez a megoldás. De ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, ahhoz elmélyülten kell foglalkozni azzal a kérdéssel, mert egyébként nem juthat eszébe a megoldás.

Mv: A magyar fiatalok felkészültek erre? Tehát az ő gondolkodásmódjukban ez a fajta mentalitás ez tetten érhető? Hogy látja?

Pálinkás József: Én azt remélem, hogy van, tetten érhető ilyen. Megkockáztatom, hogy ma sokkal felszínesebb a világ, mint ötven évvel ezelőtt volt, és ahogy én látom, a további felszínesség irányába megy. Ennek a technológiai fejlődés teremtette meg a lehetőségét. Mondok egy egyszerű példát, lassan nem fognak tudni az emberek térképet olvasni, mert az autójukat a GPS vezérli. Néhány év múlva pedig az autó akár automata pilótával is működhet majd. Ugyanakkor ez a óriási technológiai fejlődés egy hatalmas szakadékot hozott létre azok között, akik ennek a technológiai fejlődésnek a haszonélvezői, és akik a kárvallottai. Ezért nagyon fontos társadalmi innovációkra is szükség van ahhoz, hogy a hogyan oldjuk meg a megtermelt javaknak az elosztását egy másfajta logika szerint, mert nem biztos, hogy az a logika, ami száz évvel ezelőtt működött, most, egy egészen más technológiai környezetben is működik.

Mv: Azt szokták mondani, hogy a startupok világa a jövő, hihetetlen dolgok történnek, jönnek fiatalok, egyik napról a másikra valami csoda történik, és pénzt szereznek hozzá. A hivatal hogyan tud ezzel megbirkózni? Egy hivatal az ugye, bármelyik is, csak hivatal.

Pálinkás József: A startup ma egyrészt egy divatszó, másrészt egy új világ, amelyben az emberek egyre nagyobb hányada válik vállalkozóvá, önfoglalkoztatóvá, hoz létre olyan szolgáltatást, terméket, amit el tud adni a szomszédjának, vagy tágabb környezetének, tehát van egy valós igény rá. (…) Az ötletek között lesznek jók, nagyon jók, kevésbé jók. A kedvenc tanárom mondta, hogy hibát csak az nem csinál, aki semmit nem csinál, és ahhoz, hogy valakinek legyen egy jó ötlete, kell, hogy legyen sok-sok ötlete, és nem biztos, hogy mindegyik jó lesz. Na de térjünk rá a startupokra, hogy a valóban jó ötletek piacosítását hogyan tudjuk ösztönözni. Ezt egy hivatal nem tudja elvégezni, ezért is indítottuk el azt a programot, amelyben úgynevezett inkubátorházakat finanszírozunk, ahol vállalkozók választják ki azokat az ötleteket, azokat a csapatokat, amelyben fantáziát látnak. Olyan vállalkozók, akik már megmérették magukat a piacon. Akik már létrehoztak céget. Akiknek már bedőlt a cégük, mert nem jó döntést hoztak. Tehát akik ismerik a piac törvényszerűségeit. Ezekben az inkubátorokban a fiatalok, az indulók tapasztalt vállalkozók mentorálásával sajátítják el a tudást, például azt, hogy valamibe érdemes pénzt fektetni, vagy nem.

Mv: Az arányokat akartam megkérdezni, hogy vajon egy ilyen inkubátorháznál mondjuk száz egységre nézve mennyi a jó döntés, mennyi a rossz?

Pálinkás József: Száz egységre nézve 25%, az már nagyon jó. De a szemlélet-alakítás nagyon fontos, ehhez járulunk hozzá azzal, hogy létrehoztunk Budapesten kívül nyolc inkubátorházat, Budapesten hármat, és már magánszféra is működtet néhányat. Emellett szeretnénk megvalósítani egy igazi, nagy budapesti startup központot, olyat, amilyen Párizsban vagy Berlinben van, mert úgy tűnik, hogy a világ ebbe az irányba megy, és fontos, hogy nálunk is meglegyen az a kritikus tömeg, ami lehetővé tesz egy nagyon élénk, nagyon élő közeget, ahol ezek a fiatalok egymástól is tanulva sikeresek lehetnek.

Mv: Mondta, hogy fiatalok, ebből arra következtetek, hogy ez a világ a fiatalok világa. De azt is mondta, hogy tömeg. És közben a hivatal kiválósági központokat is akar létrehozni. Tehát a tömeg és a csúcsminőség, ha szabad ezt a kifejezést használnom...

Pálinkás József: Ez két különböző célközönség. A kiválósági központok olyan egyetemi kutatóintézeti műhelyek, ahol világszínvonalú kutatók dolgoznak, akik ott vannak az élvonalban. Ilyen Magyarországon száz körüli vagy százas nagyságrendben van. Ezekre a központokra kell fókuszálnunk azokat a forrásokat, amellyel lehetővé tesszük számukra, hogy ahol műszerre van szükség, ott a műszert, ahol a számítógépre van szükség, ott a számítógépet meg tudják venni, mert ha nem találkozik az infrastrukturális beruházás azzal, hogy hova adunk pénzt a kutatóknak, akkor nagyon nagy hibát követünk el. Igyekszünk a pénzt oda koncentrálni, ahol a legjobb kutatók vannak, és az ő számukra biztosítani, hogy legyen olyan környezet, olyan infrastruktúra és olyan miliő, amelyben alkothatnak és dolgozhatnak.

Mv: Egy félperces kérdést, majdnem zárókérdés. Mi az, hogy kiberfizika? Mert ez egy olyan irány, amit egyébként a hivatal is támogat és azt mondják, az innováció területén rendkívül fontos.

Pálinkás József: Manapság sok mindent neveznek kiberfizikának. A kiber a számítógépek világa, az internet világa. Valóban van egy programunk, amely a kvantumtechnológiákra irányul. Mára jutottunk el oda, száz évvel a kvantummechanika felfedezése vagy felismerése után, hogy azokra a jelenségekre, amelyeket a kvantummechanika leír, alapozhatók bizonyos technológiák, például a kriptográfia vagy a kommunikáció. A kommunikáció és az új számítógépek. Amennyiben a kvantumszámítógépet sikerül megvalósítani, az egy óriási lépés lesz. Ez nem egy pici lépés, hanem ez egy nagy ugrás lesz a számítógépek kapacitásában és hatékonyságában.

Mv: Kedves hallgatóink, a Délutáni találkozás vendége Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke volt. A zenei szerkesztő Laczó Zoltán, technikus kollégám Molnár Dénes, a szerkesztő Sályi András. Köszönöm figyelmüket, a viszonthallásra!

Forrás: Katolikus Rádió - Délutáni találkozás - 2017.05.03

Utolsó módosítás: 2017. május 05.
Partner szervezeteink
© Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 1077 Bp, Kéthly Anna tér 1., Telefon: (+361) 795 9500