A fiatal orvos-kutató elméletének lényege az volt, hogy ha sok kórokozó van a környezetben, akkor ennek hatására az immunrendszer is sokoldalúbbá válik. Ezt az állapotot azonban nem érdemes általában fenntartani, valószínűleg azért, mert kevésbé hatékony egy-egy kórokozó ellen, és nagyon költséges a szervezet számára - olvasható az MTA oldalán megjelent cikkben, ahol egy hasonlattal élnek magyarázatul: "A sok kórokozót tartalmazó területeken elengedhetetlen lehet a túléléshez a svájcibicska-szerű sokoldalúság. Ha elveszünk a dzsungelben, és egyetlen eszközzel kell boldogulnunk, jó, ha az a szerszám kés, villa, olló, csavarhúzó és iránytű is egyben. De ha nem épp ezer veszély leselkedik ránk, praktikusabb mindig az adott feladatra legalkalmasabb eszközt választanunk, és a maguk szakterületén semmilyen svájci bicska nem vetekedhet a kenyérvágó késsel, a körömollóval vagy a motoros csavarbehajtóval."
Manczinger Máté, aki a Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomája után bőrgyógyászként szakvizsgázott, gyakorló orvosi munkája mellett önállóan kezdte bioinformatikai ismereteit gyarapítani. Hamar rájött, hogy hipotézisének ellenőrzéséhez minden adat „ott van kinn" a világhálón, csak több független adatbázisban szétszórva, és ezeket az adatokat még senkinek sem jutott eszébe összefésülni. Az amerikai szövetségi és európai uniós kutatásfinanszírozó szervezetek ugyanis ahhoz a feltételhez kötik támogatásukat, hogy a kutatások során létrejött adatok nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. A fiatal kutató mentorálását a 2015-ben Bolyai-díjjal kitüntetett, évek óta a legrangosabb folyóiratokban publikáló Pál Csaba vállalta az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban.
Az MTA-kutatócsoport kimondottan erre a témára nyerte el a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) öt évre szóló, jelentős támogatási összegű Élvonal-pályázatát. Mindössze másfél év alatt összeállt egy olyan cikk anyaga, amely a rangos PLoS Biologyban jelent meg, és amelyben sikerült bizonyítékokkal alátámasztani az eredeti elképzelést. A kutatás további részleteiről az MTA cikkében olvashatnak.
Bővebben a kutatás biológiai hátteréről
Az immunrendszer legfontosabb feladata, hogy a kórokozókat megkülönböztesse a saját sejtjeinktől. Ebben a folyamatban játszanak alapvető szerepet az MHC-molekulák azáltal, hogy megkötnek és bemutatnak ránk és a kórokozókra jellemző molekulákat az immunrendszer számára. Az MHC-molekulák nagy változatosságot mutatnak, ami miatt két ember nagy valószínűség szerint eltérő molekulákat hordoz. Egyes variánsok autoimmun betegségekre, mások különböző fertőző megbetegedésekre hajlamosítanak. A kutatók a molekulák olyan tulajdonságait vizsgálták, amelyek megmagyarázhatják azok összefüggéseit különböző betegségekkel, valamint hatással lehetnek az egyes variánsok földrajzi elterjedésére.
Az MHC-molekulák között vannak olyanok, amelyek kevés, míg mások nagyszámú eltérő molekulát képesek megkötni. Az előbbieket specialistáknak, míg utóbbiakat generalistáknak nevezzük. A kevesebb megkötött molekula kevesebb kórokozó felismerését teszi lehetővé, aminek komoly következménye lehet a fertőző betegségekkel vívott harcban.
A kutatók arra gondoltak, hogy a generalista MHC-molekulák olyan területeken – például a trópusokon – terjedtek el, ahol nagyszámú eltérő fertőző betegség van jelen. Mivel ezek a variánsok több kórokozó molekuláit képesek megkötni, több fertőző betegséggel szemben nyújtanak védelmet, mint specialista társaik. Ugyanakkor a specialista MHC-molekulák ott fordulnak elő, ahol a fertőző betegségek száma alacsony, például Észak-Európában. A világhálón elérhető feldolgozott adatbázisok alapján ez a trend még a vártnál is erősebb volt. Megállapítható, hogy valóban a kórokozók és az általuk okozott fertőzések száma határozza meg a specialista és generalista MHC-változatok elterjedését. Az eredmény alátámasztja a molekulák rendkívüli szerepét is a kórokozók és az ember közös evolúciójában: az emberi populációk Afrikából történő kivándorlása során újabb és újabb kórokozókkal találkoztak, és csak azok élhették túl a fertőző betegségeket, akik ellenállóbbak voltak velük szemben.
Fontos kérdés, hogy a generalista MHC-molekulák kizárólag előnyt jelentenek-e hordozóik számára. Ennek az ellenkezőjére utal, hogy azokon a területeken, ahol kevesebb kórokozó található, a specialisták terjedtek el. Valóban, a generalisták nemcsak a kórokozók, hanem saját sejtjeink molekuláiból is többet kötnek meg, ami hajlamosíthat autoimmun és allergiás megbetegedésekre. Emellett egy, a kórokozóra kifejezetten jellemző molekula felismerése bizonyos esetekben hatékonyabb immunválaszt eredményezhet.
A kutatók jelenleg az NKFIH Élvonal-pályázatának keretében azt szeretnék megválaszolni, hogy a generalista MHC-molekulákat hordozó emberek jobban reagálnak-e a védőoltásokra, illetve hajlamosabbak-e autoimmun és allergiás megbetegedésekre.
Forrás: delmagyar.hu