A Szent István Egyetem (SZIE, 2021. február 1-től MATE, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) kutatóinak tudományos eredményei közelebb hozták a szakértőket a valós környezeti koncentrációk és az eddig mért értékek közötti kapcsolatok pontosabb megértéséhez. A vizsgálatok alapján körvonalazódik, hogy akár háromszor-tízszer is több lehet a környezetben jelenlévő mikroműanyagok koncentrációja, mint azt eddig a szakirodalmi források ismertették.
A mikroműanyag kutatása
Az egyetem közleménye szerint a mikroműanyag kifejezést a 2000-es években használták először. Ezeket az apró részecskéket – legyen szó akár az eleve ilyen kisméretűre gyártott, például a kozmetikumokban használt elsődleges mikroműanyagokról (mikrogyöngyök), vagy a környezetbe kikerülő nagyobb hulladékok aprózódásából keletkező másodlagos mikroműanyagokról – először a tengervízből mutatták ki. Az elmúlt évtizedekben a Szent István Egyetem Természeti Erőforrások Megőrzése Intézetének vezetője, Dr. Kriszt Balázs, intézetigazgató, egyetemi docens és munkatársai a független laboratóriumokat üzemeltető Wessling Hungary Kft. szakembereivel együtt világviszonyban is egyedülálló szabványosítható mintavételi és mintaelőkészítési módszertan kidolgozását valósították meg.
Az eljárásmód lényege, hogy a szakértők egy olyan kaszkád beállítású, szivattyúval működtetett rendszert hoztak létre, amely alkalmasnak bizonyult a különböző mérettartományú mikroműanyag-frakciók elkülönítésére a természetes vizekből – kiemelten nagy térfogatú (1-2 ezer liter) – kinyert mintákból. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a típusú szennyezés a hazai édesvízi rendszereket is érinti. A szakértők tudományos tevékenységéről a Chemosphere című tudományos szaklap is beszámolt.
Egyre több a tudás
A mikroműanyag elterjedéséről világszerte egyre többet tudnak. Azonban jogszabályban megfogalmazott határétékek egyelőre nem léteznek. Sőt, a vizsgálati módszerekre sincsenek egységes szabályok, ennek következtében a rendelkezésre álló eredményeket sok esetben nem lehet összehasonlítani. Fontos jövőbeli kutatási és műszaki kihívás az egységes, szabványosítható álláspont kidolgozása, rendelkezések megalkotása. Azonban ehhez jól definiált, ismert hatékonyságú mintavételi és analitikai módszerekre van szükség. Erre a problémára igyekszik megoldást nyújtani a Szent István Egyetem, a Wessling Hungary Kft. és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem együttműködése, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy kutatási eredményeiket a Water Research szaklap is publikálta a közelmúltban.
A módszer működése
A szakemberek a vizsgálatokhoz több ismétlésben, nagy térfogatú modellközeget (2400 liter) hoztak létre különböző típusú mikroműanyagok felhasználásával. Majd ebből – a környezeti mintavételekhez hasonló mennyiségű (1500 liter) – mintát vettek a fentebb említett saját fejlesztésű, kaszkád szűrőrendszer alkalmazásával. A kísérletekben kiemelt hangsúlyt fektettek a különböző sűrűségű, anyagtípusú és alakú referencia mikroműanyagok használatára, hiszen a céljuk egy környezetileg releváns modell létrehozása volt. A mintavételi rendszereket különböző áramlási viszonyok között tesztelték, felszíni és mélyebb vízrétegek analizálása során. A kialakított koncepció lehetővé teszi a mintavételi eszköz tényleges mikroműanyag-visszanyerési hatásfokának vizsgálatát, illetve megadását.
A közlemény szerint összességében elmondható, hogy az áramlási viszonyok szignifikáns hatása nem volt kimutatható, azonban a felszíni mintavétel minden esetben hatékonyabbnak bizonyult a mélyebb rétegek mintázásánál.
A kutatás a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatásokkal, a vállalatok K+F+I tevékenységét elősegítő KFI_16-1-2017-0477 számú projekt és az egyetemek kutatásait fejlesztő Tématerületi Kiválósági Program, Biztonság alprogram (NKFIH-831-10/2019) keretében valósult meg.
Forrás: magro.hu