A kutatási infrastruktúráknak a gazdasági versenyképességre gyakorolt hatását szem előtt tartva Pálinkás József 2014-ben még kormánybiztosként kezdeményezte a hazai kutatói közösség képviselőiből álló Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Bizottság (NKIB) megalakítását. A testület elsődleges feladata, hogy ajánlást készítsen a kutatási infrastruktúrával kapcsolatos nemzeti stratégiára, összehangolva azt a külföldi infrastruktúra-tagságokkal kapcsolatos elképzelésekkel, hogy a rendelkezésre álló KFI források felhasználása a hazai fejlesztések és a nemzetközi tagdíjak esetében is átlátható és célszerű legyen. A grémium a tudományos közösség igényeiről készült felmérés alapján tesz javaslatot valamely tagság megszüntetésére, vagy újabb kutatási infrastruktúrákhoz való csatlakozásra. A tagdíjak kérdése azért különösen lényeges, mert a külföldi infrastruktúrákba való bekapcsolódás jelenlegi finanszírozási rendszere a globális trendek alapján sem tűnik hosszú távon fenntarthatónak. A felmerülő tagsági költségek észszerűsítésének egyik lehetősége, hogy néhány kisebb részesedésű ország egy-egy infrastruktúra esetében megosztja a jogokat és a díjakat – ahogy tettük ezt korábban Csehországgal és Szlovákiával, az elektromágneses sugárzás vizsgálatát lehetővé tevő, Európa legnagyobb szinkrotronsugár-forrását működtető ESRF-EBS esetében a CentralSync konzorcium tagjaként. További lehetőség, és a még építés alatt álló infrastruktúrák esetében prioritás, hogy újszerű finanszírozási modellek alkalmazásával az erre fordított források a hazai vállalkozások beszállítói részvételét is ösztönözzék. Pozitív példa a természetbeni beszállításokkal történő ellentételezés: az Európai Neutronkutató Központ (European Spallation Source, ESS) beruházásában például az építés ideje alatt a Magyarország által befizetett költség 70%-a magyar beszállítókhoz jut vissza, ezzel is erősítve a hazai szereplők K+F aktivitását.

Első lépésként az NKIB a „Kutatási infrastruktúrák Magyarországon" című dokumentumban egységes keretbe foglalta a korábbi helyzetelemzéseket és ajánlásokat, amit a Kormány a 1640/2014. (XI. 14.) számú határozatában fogadott el. Ezután, 2015 végén átfogó felmérés készült a külföldi kutatási infrastruktúrákhoz való csatlakozási igényekről: a felsőoktatási-akadémiai szektor valamennyi jelentős szereplőjének kiküldött kérdőívben a válaszadó intézmények indoklással alátámasztva nyilatkoztak arról, hogy milyen új kutatási infrastruktúrák projektjeiben vennének részt. A felmérés eredményeként 21 intézménytől 55 külföldi infrastruktúrára érkezett csatlakozási javaslat, ezeket az NKIB tudományterületi bontásban értékelte. A folyamat következő lépéseként az NKFI Hivatal a testület ajánlása alapján döntött a kiválasztott infrastruktúrákhoz történő csatlakozás tárgyalásainak megkezdéséről. Ennek eredményeként jöttek létre azok az együttműködési megállapodások, amelyek keretében hazánk több tudományterületen újabb kutatási infrastruktúrákhoz csatlakozott. Elmondható tehát, hogy az alábbi új tagságokról meghozott döntés minden esetben a kutatási intézmények reális igényein és szakpolitikai konszenzuson alapult.

Nemzetközi kutatási infrastruktúrák, amelyekhez Magyarország 2016-ban csatlakozott

A külföldi csatlakozási javaslatok mellett az NKIB azt is feltérképezi, hogy nemzeti szempontból – összhangban az Európai Kutatási Infrastruktúrák Stratégiai Fórumának (ESFRI) frissített útitervével – mely hazai infrastruktúrák fejlesztése kívánatos a leginkább. Ebből születik meg a közeljövőben az ESFRI Roadmaphez illeszkedő Magyar Nemzeti Útiterv, amely komplex értékelési rendszerén keresztül folyamatosan követni fogja a hazai kutatói igényeket, és összeveti őket a megvalósuló eredményekkel. A tudományos kiválóság és a hálózatosodás mellett ugyanis egyre markánsabb szempont a társadalmi-gazdasági hasznosulás és az adott tudományterület kutatói utánpótlásának vizsgálata: minél több kutató fér hozzá az adott infrastruktúrához, annál jobban kihasználható a tagdíj. A külföldi infrastruktúra-részvételhez kapcsolódó értékelés módszertanának kidolgozása jelenleg zajlik az NKFI Hivatalban. A kritériumrendszer a tudományos hatások mellett a gazdasági-társadalmi előnyöket is számba veszi, olyan számszerűsíthető indikátorok alapján, mint például az ipari együttműködésben zajló projektek értéke, az infrastruktúrát használó kutatók száma, illetve a publikációk, sajtómegjelenések száma.

ESFRI

Az Európai Kutatási Infrastruktúrák Stratégiai Fóruma (ESFRI) 2016 márciusában tette közzé ESFRI Roadmap címmel azt a frissített útitervet, amely az összeurópai fontosságú kutatóintézmények fejlesztési kereteit jelöli ki a következő tíz évre. A dokumentum célként tűzte ki, hogy a projektek tíz éven belül megvalósuljanak, reálisan fenntarthatók legyenek, és biztosítsák a maximális megtérülést a tudomány, az innováció, az oktatás, a társadalmi-gazdasági előnyök és a versenyképesség szempontjából. Az észszerű „újratervezés” mélységét mutatja, hogy a legutóbbi, 2010-es útiterv 38 infrastruktúrájából 15 szerepel továbbra is a listán, amely csupán 6 új projekttel egészült ki.