Sokféle vélemény megjelent a felsőoktatási modellváltásról, és nem könnyű felismerni köztük azokat, amelyek rámutatnak, hogy nemcsak az egyetemek, hanem a hallgatók is profitálnak belőle. Többek közt erről kérdeztük Zéman Zoltán egyetemi tanárt.

Életképes egyetemek és piacképes tudás.

Kezdjük azzal a kérdéssel, ami mindenkiben felmerül egy átalakítás kapcsán: mi a baj a magyar felsőoktatással?

– Elég sok kritikát kap, mert a poroszos, frontális oktatási rendszert követi, nem pedig a készségfejlesztésen alapuló északi képzési modellt. Hogy megtaláljuk a választ a jövő kihívásaira, és megtudjuk, mi működik valóban jól, szintetizálnunk kell a kétféle irányzatból levont tanulságokat, a tapasztalatokat, úgy, hogy az egész felsőoktatás teljesítménye nőjön. Ne csupán az egyetemi rangsorok tekintetében javuljon a megítélésünk, hanem újra a tudás iránt érdeklődők kerüljenek fókuszba! Azt a tudást kell az előtérbe helyezni, amit később, szakemberként valóban használni fognak.

Elengedhetetlen például a versenyképes közgazdaságtudományi képzés és a gazdálkodásszervezési ismeretek. Ugyanakkor azzal is szembe kell néznünk, hogy a mai egyetemisták, akik beleszülettek a digitalizációba, a IV. ipari forradalom kihívásaival szembesülnek. Mások az ismeretszerzési szokásaik és igényeik, és gyors köztük az információáramlás. Fontos motiváció lehet számukra az új tudományos trendek megismerése és a kreativitás.

Hogyan változik az agrárképzés?

– Az agrártudományok oktatása kiemelkedően fontos hazánk számára, ezért e téren is elengedhetetlen a paradigmaváltás.

A pandémia után a világ már nem lesz a régi, az eddiginél is hangsúlyosabbá válik a digitalizáció. Egyensúlyt és összhangot kell találnunk a lexikális tudás és a készségszintű ismeretek elsajátítása között. Egy modern agrármérnöknek nemcsak ahhoz kell értenie, hogy miként kell egy terméket előállítani a gyakorlatban, hanem ismernie kell a gazdálkodásszervezés legújabb eredményeit, hogy tisztában legyen vele, milyen piacra termel, milyen értéket állít elő, milyen gazdasági viszonylatokba és értékláncokba kapcsolódik be. A kétféle tudásterületet össze kell kapcsolnunk, és interdiszciplináris tananyagokat kell fejlesztenünk, amelyek nemzetközileg is versenyképes, széles körű felkészültséget garantálnak.

A gyakorlati oktatás eddig is része volt a képzésnek. Mi változik e téren?

– Az alapítványi modell tágabb kereteket nyújt az oktatóknak, az egyetemnek és a hallgatóknak az eddigi, centralizált oktatási rendszerhez képest. Lehetővé válik, hogy a felsőoktatási intézmény a piaci szereplők, vállalkozások eddiginél szélesebb köre felé nyisson. A hallgatók számára praxissá válhat a legmodernebb technológiák alkalmazása, és a gazdaság és a társadalom is gyorsabban reagálhat, vagyis push-pull hatásról beszélhetünk. A hallgatók már egyetemi éveik alatt megismerhetik a vállalati innováció folyamatát és a megújító, illetve teljesen új technológiák bevezetésének törvényszerűségeit. Ez a fajta nyitás a jövő irányvonalait mutatja, amelyek mentén a felsőoktatás meg tud felelni az új évezred kihívásainak.

Milyen társadalmi-gazdasági kapcsolatokról beszélhetünk a MATE esetében? A piacosítás nem jelent-e veszélyt a felsőoktatás fősodrára?

– Azoknak a kapcsolódási pontoknak a megteremtése és fejlesztése képezhet hozzáadott értéket a nemzetgazdaság számára, amelyek a hazai élelmiszerellátáshoz, a mezőgazdasági alapanyag-előállításhoz kötik az egyetemet. Egyensúlyt kell találnunk a nagyvállalatok iránymutatása, a gazdaságban jelentős szerepet betöltő kkv-k és az intézmény érdekei között. A gazdasági kapcsolatrendszerben rejlő szinergiák segítik a piacképes tudásbázis kialakítását, ami az irányító, a felhasználó és az akadémiai szint számára egyaránt hasznossá válhat. Azonban a tudományos műhelyek működése nem nélkülözheti az iskolateremtő tanári attitűd erősödését, sem a nemzetközi versenyben is mérhető tudományos teljesítményt. Ez fokozottan igaz az élettudományokra és a hozzá kapcsolódó tudományágakra. Az új korszak legfontosabb erőforrása és árucikke az adat és az információ. Akkor tudunk értékalapú oktatást és fejlett tudást nyújtani hallgatóinknak, ha figyelembe vesszük ezeket a törvényszerűségeket.

Vannak olyan vélemények, hogy az alapítványi modellre váltás sérti az egyetem autonómiáját.

– Eddig a mindenkori kormányzattal kellett együttműködnie az egyetemeknek.

Mivel az állam látta el a fenntartói szerepet, egymásnak ellentmondó elvárásoknak kellett megfelelniük. Az alapítványi modell – jogi és cégjogi felépítésének köszönhetően

– sokkal erőteljesebb határt húz az állam és az egyetem között. Az egyetemi kuratórium valódi autonómiát kap saját identitása, tudományos és oktatási céljai meghatározásához, nemzetközi szinten is. Az ilyen fokú önállóság magába foglalja azt is, hogy az egyetemnek a kialakuló paradigma mentén meg kell dolgoznia a hallgatói létszámért.

Mit jelent ez pontosan?

– Az intézményeknek a fejkvótarendszeren kívül és állami tőkeinjekció nélkül kell fennmaradnia. Ebben jelentős szerepe lesz a költségtérítéses képzésben részt vevő hazai és külföldi diákok számának. Ehhez a legjobb, nemzetközi szintű oktatókat kell megnyerni, és olyan képzési irányt kell kialakítani, ami kiemelkedően vonzó a jelentkezők számára.

Mi a helyzet a hallgatókkal? Számukra milyen előnnyel jár az új rendszer?

– Az egyetemeknek a jövőben maguknak kell megtalálnia a válaszokat a társadalmi és gazdasági kihívásokra, ami azt is jelenti, hogy magasabb szintű szakmai tevékenységet kell folytatniuk, mert nemcsak a hallgatókért, hanem egymással is versenyezni fognak. Korábban több helyről hallhattuk, hogy a kutatások egy része csak a források lehívásáról szólt. A fenntartói és tulajdonosi szerkezet megváltoztatása gazdálkodási kihívásokat és szigorúbb elszámolást is jelent. A hallgatók számára viszont nagyfokú biztonságot garantál, mert megismerhetik a piaci szereplőket, nemzetközi szinten is értékes specifikus tudást kaphatnak a szakma legjobb képviselőitől, valamint piaci és értékorientált kutatásokat végezhetnek.

Az alapkutatások háttérbe szorulnak? – Nem, azokra szükség van. A tudomány területén folyó integráció, koncentráció, multi- és interdiszciplináris hatások azonban az alap- és a gyakorlatorientált kutatások eddiginél szélesebb körű és erősebb kohézióját igénylik.

Az ön által vezetett intézet az Üzleti Szabályozás és Információmenedzsment elnevezést kapta a MATE szervezetében.

Mit fejez ki az újszerű elnevezés?

– Ez egy újonnan megjelent, összefoglaló elnevezés az üzleti szabályozással foglalkozó diszciplínákra, mint amilyenek a pénzügy, a számvitel, az informatika, a logisztika, az üzleti jog és a belső compliance-ek. A 21. század gazdasági szereplőinek fel kell készülnie a modern technológia és digitalizáció kihívásaira. A termelési és gazdálkodási folyamatok költséghatékony szabályozásának hátterét az információmenedzsment és egyéb IT-újítások – például az IoT – alkothatják. Az egyre komplexebbé váló gazdálkodásban fontos szerepet kapnak a hálózati kapcsolatok és a big data rendszerek. Az intézetben arra keressük a választ, hogy ezek a területek milyen új megoldásokat hozhatnak a felmerülő problémákra.

A doktori iskolák szempontjából milyen előnyökkel jár a szerkezetváltás?

– A doktori iskolák a kutatás színterei, ahol specifikus tudáshoz jutnak a hallgatók, és olyan területekhez férhetnek hozzá, amelyek elérésére eddig nem volt kapacitása az egyetemnek. A szélesebb körű piacosításnak köszönhetően a doktoranduszok hatékonyabb kutatásokat tudnak végezni.

Az egyetemek doktori iskolái közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a cégekkel, piacképes eredményeiket pedig közvetlenül hasznosítani tudják a doktoranduszok, az egyetem és a partnerek.

Mi történik, ha egy doktorandusz kutatása anyagilag is eredményt produkál?

– A szerkezetváltás egyik előnye, hogy a nemzetközi szinten már felfutott és bizonyított startup-kultúra nagyobb teret nyerhet. Ennek köszönhetően a hallgatók piaci körülmények között tesztelhetik eredményeiket. Ha egyetemi ösztöndíjból végezték kutatásaikat, az egyetem menedzsmentje dönthet úgy, hogy az intézmény a maga innovációs-laboratóriumi keretével társul velük. A kooperatív doktori program már elkezdődött, és nagy érdeklődés kíséri.

A kutatások résztvevői tulajdonrészhez juthatnak a fejlesztésekből, és az egyetem innovációs központja is profitálhat belőlük.

Ebben a modellben a diploma megszerzése után sem szakad meg a diákok és az egyetem kapcsolata, sőt, inkább erősödik, hiszen akár piaci alapon is folytatódhat.

Hogyan látja a hazai felsőoktatás lehetőségeit a paradigmaváltás után?

– Szerintem a magyar felsőoktatás már eljutott arra a szintre, hogy az egyetemeink szélesebb piaci kontextusban is értékelhetők legyenek és nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. Közép-Európa legjobb oktatási rendszerét akarjuk kialakítani, amely gazdaságilag hatékony, és a tudás átadásban is magas szintet képvisel. Minden egyetemet külön kell vizsgálni, minden menedzsmentet specializálva kell összeállítani annak érdekében, hogy a jelenlegi élvonalnak rendelkezésére álló nemzetközi szintű szaktudást integráljuk. Ugyanakkor ki kell mondanunk azt is, hogy a hazai felsőoktatási intézményeknek nincs nagy gyakorlata a nemzetközi szintéren végzett hallgatói akvizícióban. A helyzet javítása érdekében a Magyar Nemzeti Bank támogatja az egyetemek nemzetközi programjait, a Magyar Rektori Konferencia pedig nemzetközi felsőoktatási együttműködéseket alakít ki.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság