Dr. Birkner Zoltán

Az NKFIH elnöki pozícióját 2018. július 1. óta tölti be

PhD-fokozatát innovációmenedzsmentből szerezte, a kkv-k innovációs képességének fejlesztése témában

Szakmai életútjában meghatározók a felsőoktatásban egyetemi oktatóként és oktatásszervezőként, a tudományos életben az innovációmenedzsment kutatójaként, valamint a vállalkozói szférában szervezetés üzletfejlesztéssel, kutatás-fejlesztési projektek elősegítésével foglalkozó menedzserként szerzett tapasztalatok

A Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának igazgatójaként küldetésének tekintette az ipari-vállalati kapcsolatok kiépítését, a közös oktatási és kutatási programok létrehozását régiós szinten

Kezdeményezésére létrejött a Soós Ernő Víztechnológiai Kutató-Fejlesztő Központ, amely a magyar középvárosok, kkv-k és egyetemek innovációs együttműködésének egyik jó példája, legsikeresebb gyakorlata

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje mellett számos miniszteri és egyetemi elismerésben részesült

Tagja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Innovációs Kollégiumának, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság nagykanizsai szervezetének

Hazai és nemzetközi publikációi elsősorban az innovációmenedzsment és a turisztika területeire fókuszálnak

Nős, két gyermek édesapja

Az NKFIH nyáron kinevezett elnökeként milyennek látja az innováció állapotát, az innovációs készségek meglétét a magyar gazdaságban?

Az innováció lényege a változásra, változtatásra való képesség. Magyarországon stabil a makrokörnyezet, alacsony az infláció szintje, folyamatosan nő a GDP és a bérszínvonal, bővül a foglalkoztatás. Mindez az Európai Unió egyik legnyitottabb gazdaságaként segíti a hazai kutatásfejlesztési és innovációs rendszer megerősödését. A magyar innováció jelentős része azonban a nagyvállalatoknál valósul meg, míg a kis- és közepes vállalkozások teljesítménye ebben a vonatkozásban még jelentősen fejleszthető. Fő célunk a kutatás-fejlesztési és innovációs támogatási rendszer átalakítása során a hatékonyság és a versenyképesség fokozása, valamint a társadalmi hasznosság előtérbe helyezése. Az lenne ideális a gazdasági szereplők és a társadalom számára, ha a magyar tulajdonú kkv-k sokkal erőteljesebben tudnának bekapcsolódni az innovációs értékláncba, és saját termékeket tudnának fejleszteni.

A kkv-k nagyon sokfélék, nem alkotnak homogén rendszert. Hogyan érdemes megkülönböztetni őket az innovációs politika szempontjából?

Meglátásom szerint alapvetően két csoportra oszthatók. Egyrészt azokra a középvállalatokra, amelyek 250 fős létszám fölé képesek nőni, azaz nagyvállalati ambícióik vannak. Számukra elsősorban az exportképessé válása kulcskérdés. Ehhez a meglévőtermék- vagy szolgáltatási kínálatukat ki kell bővíteniük újdonságokkal, hogy sikeresen tudjanak nemzetközi piacokat szerezni. A másik kört azok a kisebb, de agilis cégek jelentik, amelyek ötven fő fölötti középvállalattá kívánnak fejlődni. Az ő versenyelőnyük a villámgyors alkalmazkodási képesség lehet. Mindkét csoportnak támogató innovációs környezetre van szüksége az előrelépéshez. Információkkal, adatokkal, elemzésekkel és természetesen forrásokkal is ösztönözzük majd őket, hogy minél nyitottabbakká váljanak a változásra. 

Milyen modellek, példák vannak erre? 

A legelterjedtebb innovációs modell lényege abban áll, hogy bemutatja a fejlesztési tér szereplőinek a hatékony együttműködését, amelyben az állam, a vállalatok és az egyetemek egyenrangú partnerek. Ezt a mintát továbbfejlesztették, hiszen fontos a közgondolkodást formáló média szerepe, valamint az innovációban közvetlenül nem érintett társadalmi csoportok bevonása is a folyamatba. Utóbbiakra azért van szükség, hogy mindenki megértse, elfogadja a fejlesztés kiemelt fontosságát, azonosulni tudjon vele, hiszen a sikeres jövő alapját a mai innovatív megoldások teremtik meg.

Társadalmi szinten milyen jó gyakorlatok a legalkalmasabbak az innovációs szemlélet megerősítésére, a projektek, vállalkozások számának növelésére? 

Jó példa, hogy már számos vidéki nagyváros készít magának saját fejlesztési profilt, amelynek kapcsán előre meghatározzák, hogy mely területekre fókuszálnak majd – így a rendelkezésükre álló erőforrásokat, az intézményi döntéseket a megfogalmazott fő célnak tudják alárendelni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a város egyes tevékenységei képesek egymást erősíteni. Mintaértékűnek tartom Zalaegerszeg példáját, ahol az önvezető autók számára hipermodern tesztpálya épül. A városvezetés, a magyar kormány, a helyi vállalatok és az egyetemek szorosan együttműködnek egy igazán ambiciózus, jövőbe mutató cél elérése érdekében. De jó gyakorlatként említhetők a győri vagy a debreceni folyamatok is.

Frissen kinevezett elnökként, valamint az innovációmenedzsment kutatójaként tervez működési átalakításokat a hivatalban? 

A fő feladatunk továbbra is a kutatási és innovációs támogatások rendszerének a működtetése  lesz, viszont strukturális átalakítások várhatók. Az uniós GINOP-pályázatok forrásai jelentős részben kifutófélben vannak, így 2019-ben döntően hazai forrásokra lehet majd pályázni. Célunk olyan rendszert kialakítani, amelyben a szereplők egymást erősítik, és a rendelkezésre álló forrásainkat a lehető legeredményesebben és leghatékonyabban tudjuk közösen felhasználni. Tervezetten két külön alap jön létre, az innovációs és a kutatási. Míg az előbbi elsősorban a vállalkozásokat, utóbbi az egyetemi, akadémiai területet támogatja majd. Kiemelt figyelmet fogunk fordítani a kis- és közepes vállalatok innovációs képességének előmozdítására, kibővítjük a szolgáltatási portfóliónkat tanácsadással, támogató funkcióval, erősítjük a tényalapú döntéshozatalt adatok begyűjtésévelés elemzések készítésével. Emellett új ágazati és területi csomópontokat építünk ki annak érdekében, hogy széles körben elterjedjen az innovatív szemlélet. Egyúttal tiszta profilú szervezetek jönnek majd létre, egyértelmű, jól körülhatárolt feladatokkal és hatáskörökkel, megszüntetve ezáltal a párhuzamosságokat. Mindezek együttesen azt eredményezhetik, hogy a magyar tulajdonú vállalatok is nagyobb számban tudnak majd részt venni az újítási folyamatokban.

Milyen országokat, innovációpolitikai modelleket vizsgáltak meg?

Megvizsgáltuk a holland, az izraeli, az osztrák és a német mintát. Végül arra jutottunk, hogy a német modellhez közel álló rendszer lehet idehaza a leghatékonyabb. A következő hónapokban a szakmai visszajelzések alapján finomhangoljuk az elképzeléseinket, hiszen kiemelt célunk a gazdaság valós igényeihez szabni az innovációs támogatási politikát.

Mi az innovációs politika főcélja?

Nagy hozzáadott értéket teremtő, tudásalapú, kiegyensúlyozott, fenntartható gazdaság létrehozása és a társadalmi innovációk elterjedésének elősegítése. Emellett kiemelt cél, hogy a magyar cégek minél nagyobb számban fogjanak bele saját fejlesztésű termékek előállításába. Ez lehet ugyanis a kitörési pont a hazai kkv-k számára. A fenntarthatóság kapcsán különösen fontos, hogy a rendelkezésre álló források felhasználása a mainál lényegesen hatékonyabban valósuljon meg.

Konkrétan mely tudományterületek, ágazatok azok, amelyekre érdemes Magyarországnak fókuszálnia a következő években? 

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium koordinációjával jelenleg is készül hazánk újkutatás-fejlesztési és innovációs stratégiája, ez jelöli majd ki a kiemelt célokat. Várhatóan ilyen lesz az egészségügy, a gyógyszeripar fejlesztése, a gazdaság minden területének intenzív digitalizációja, az agrárium innovatív fejlesztése, a vízgazdálkodás, a környezetipar és természetesen a gyártó ágazatok átfogó korszerűsítése, főként az ipar 4.0 elvárásai mentén. 

Hogyan épülhet fel a mainál hatékonyabb innovációs környezet Magyarországon?

Meggyőződésem, hogy az egyetemeket kell a középpontba állítani. Ők az innováció kulcsszereplői. Megvan a megfelelő tudásuk, infrastruktúrájuk és kapcsolati rendszerük, a többségük aktívan együttműködik ötven-száz piaci alapon működő, jelentős innovációs lehetőségeket magában hordozó céggel is.

A startupok fölkerülnek a hivatal stratégiai térképére?

Természetesen, hiszen számunkra az innovációs közösség minden szereplőjének az aktivizálása fontos. A vállalkozói szemlélet széles körű megismertetését már középiskolai szinten érdemes megkezdeni, akár tananyagként is. A jövő vállalkozói generációjának edukációjára nagy hangsúlyt kell helyeznünk, hogy az elkövetkezendő évtizedekre biztosítani tudjuk a megfelelő fejlesztői utánpótlást. Létrehozunk egy startupokkal kapcsolatos tanácsadó testületet is, amely legkésőbb az év végéig megkezdi a munkáját. Célunk itt is ugyanaz, mint vállalati szinten: az igények pontos felmérése és egy ahhoz illeszkedő, valódi támogató környezet kialakítása.

HALASKA GÁBOR

Forrás: Figyelő Trend