Ön itt áll: A HivatalrólSajtószobaA Hivatal a hírekbenNyomtatott sajtó
Teljessé vált a kutatói életpálya támogatása
2020. október 13.
Utolsó módosítás: 2020. október 13.
Olvasási idő: 12 perc

A legújabb kutatói ösztöndíjpályázatok meghirdetésével teljessé vált a kutatói életpálya támogatása, amire idén mintegy 60 milliárd forintot különítettek el – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Szabó István. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) tudományos és nemzetközi elnökhelyettese kitért arra is, hogy a magyar kutatók 17 nagy nemzetközi kutatási infrastruktúra élvonalbeli szolgáltatásait is igénybe vehetik Európa-szerte.

Az elmúlt időszakban milyen új pályázati lehetőséggel bővült a tudományos kutatások hazai finanszírozási rendszere, és mennyire teljes így a struktúra?

– Ha egy kutató számára adottak az ideális feltételek, akkor az egész szakmai karrierje termékeny lesz, hiszen azzal foglalkozik, ami igazán érdekli. Az NKFIH alapvető célja minden eszközzel ösztönözni a kutatói utánpótlást, hogy aki egyszer ráérzett a kutatás ízére, az ne is akarjon felhagyni ezzel a tevékenységgel. Hosszú évek munkájával számos új, hiánypótló pályázatot hirdettünk meg, így elmondható, hogy Magyarországon ma a kutatói életpálya minden szintjén és szakaszában rendkívül kedvező támogatási formák várják a kutatás iránt érdeklődőket. A pályázati portfólió legújabb elemei között található a nemrégiben meghirdetett Kooperatív Doktori Program (KDP) vagy a Tudománnyal fel! Ösztöndíjpályázat, amelyet az idei Új Nemzeti Kiválósági Program (ÚNKP) keretében írtunk ki a doktorvárományosok és posztdoktorok támogatására. Teljesen új konstrukciókat a jövőben már nem tervezünk, az eddig kialakított pályázati elemek finomhangolásával szeretnénk majd még hatékonyabbá tenni a tudományos kutatások hazai finanszírozási rendszerét. A koronavírus megjelenése és a magyar gazdaság részleges leállása miatt számos területen forrásátcsoportosításra volt szükség tavasszal.

A járványhelyzet mennyire érintette a tudományos kutatásokra elkülönített keretet?

– A vírus okozta válság globális kihívásaira éppen a kutatások során keletkező eredmények adhatnak válaszokat, ezért a jelenlegi helyzetben felértékelődött a hatékony finanszírozás jelentősége. Ebben a kérdésben a kormány is elkötelezett, így nemhogy nem csökkentek a kutatási források, hanem – például az OTKA-pályázatok esetében – még növekedtek is. Idén, az új pályázati lehetőségeknek köszönhetően összesen mintegy 60 milliárd forint jut a kutatói életpályák támogatására a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap keretéből. A legjelentősebb összeg, csaknem 43,9 milliárd forint a Tématerületi Kiválósági Program (TKP) finanszírozására jut, amely 27 tudományos intézmény 92 tématerületi kutatásait támogatja. Emellett éves szinten több mint 15 milliárd forintot fordítunk egyéni kutatók vagy kisebb kutatói csoportok támogatására, 2,6 milliárd forintot pedig az Élvonal pályázatokra különítettünk el, ezzel a legversenyképesebb, világszínvonalú kutatóinkat támogatjuk.

Miben érzékelte az NKFIH leginkább a koronavírus következményeit a kutatásokban?

– A visszajelzésekből úgy látjuk, mindenki folytatni tudta a megkezdett munkát. Elsősorban azok a kutatási fázisok lassultak le, amelyekhez a kutatási infrastruktúrák használatára vagy éppen személyes találkozókra lett volna szükség. Ez a néhány hónap kényszerpihenő ugyanakkor lehetőséget teremtett a kutatási eredmények feldolgozására, újabb publikációk elkészítésére. Összességében a rendkívüli helyzet nem okozott jelentős visszaesést a kutatásokban, inkább ideiglenes hangsúlyeltolódások voltak tapasztalhatók a tevékenységek között. A rendkívüli helyzethez alkalmazkodva az NKFIH olyan intézkedéseket hozott, amelyek a pályázókat, a kedvezményezetteket a támogatott projektek megvalósításában átsegítették az átmeneti nehézségeken. Meghosszabbítottuk a pályázati és elszámolási határidőket, egyszerűsítettük a pályázatok adminisztrációját, megkönnyítettük és felgyorsítottuk az előlegkifizetéseket. Új kommunikációs platformunk és ügyfélszolgálati csatornánk, a KFI Hotline pedig segít, hogy az észrevételekre gyorsan és érdemben reagáljunk, vagy egy adott kérdés megoldására kompetens külső szakértőt javasoljunk.

Visszatérve az új pályázati elemekhez, mi ösztönözte a Hivatalt a Kooperatív Doktori Program elindítására?

– Elsősorban a piaci igények indokolták, hiszen az elmúlt öt-hat évben a kutatás-fejlesztésben érdekelt cégek részéről érezhetően erősödött a magas tudományos fokozatú kollégák iránti szükséglet, de az ipari orientációjú kutatások ösztönzése a szakpolitikai törekvésekkel is egybeesik. Az új program lényege, hogy az innovációs ökoszisztéma szereplői – a vállalatok, a kutatóintézetek, az egyetemek doktori iskolái, a doktoranduszok, valamint a magyar állam – célzottan működjenek együtt az MTMI (matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai) területeken a kutatás-innováció erősítése és piaci hasznosulása érdekében. Az első évben mintegy száz kooperatív ösztöndíjas hallgató kaphat nettó 200–400 ezer forintos támogatást havonta, emellett a doktori iskola témavezetője és az adott projektbe bevont vállalati szakértő is juttatásban részesül a pályázat keretében.

Kik döntenek majd a pályázatok sorsáról?

– A pályázatokat a kilenctagú Kooperatív Doktori Kollégium bírálja el, amelyben a felsőoktatás és a versenyszféra képviselői egyaránt jelen vannak, ezzel biztosítva mindkét oldal szempontjainak érvényesülését, és ezen keresztül a legjobbak kiválasztását. A vállalatok és a kutatói szféra kapcsolatában egyfajta paradigmaváltás az is, hogy a tudományos publikációba az idei évtől kísérleti jelleggel már a szabadalmak bejegyzése is beszámítható lett. Erre azért volt szükség, mert míg a kutatók érdeke a publikálás, addig a vállalatokat elsősorban a gyakorlatban hasznosítható kutatások, szabadalmak érdeklik. Ezzel a lépéssel elsősorban a kutatói szemléletváltást ösztönözzük: a kutatókat érdekeltté kívánjuk tenni abban, hogy a vállalatok számára fontos szabadalmakon dolgozzanak.

Ki finanszírozza a szabadalmi eljárásokat, és hogyan oszlik majd meg a részesedés?

– Ezzel kapcsolatban még nem születtek részszabályok, szeretnénk megvárni az első időszak tapasztalatait. Véleményem szerint jelenleg a szabadalmaztatás költsége fedezhető a támogatási összegből, a részesedési kérdéseket pedig a résztvevők közös döntésére bízzuk.

Mennyire igazolja vissza a piac a Kooperatív Doktori Programmal kapcsolatos elképzeléseket?

– Az biztos, hogy napjainkra mind az egyetemi, mind az ipari szférában világszerte felértékelődött a kutatás-fejlesztési tevékenység. Magyarország ezen a téren jelentős mértékben növelni tudta hozzáadott értékét a globális gazdasághoz, ennek köszönhetően is sikerült idevonzani számos, nemzetközi hátterű kutatás-fejlesztési és innovációs beruházást. A kutatók és a gazdaság közötti együttműködés erősödése további hatalmas lehetőségeket rejt magában a fejlődésre. Biztató, hogy az ösztöndíjprogram, amelynek pontosan ez a célja, az elmúlt hetekben máris jelentős érdeklődést váltott ki, pedig a „pályázati hajrá” még hátravan. (Az interjú szeptember elején készült, a pályázatok beadási határideje szeptember 15. volt – a szerk.) Augusztus végén három kategóriában is kihirdették az évtizedek óta OTKA néven emlegetett alapkutatási pályázatok eredményeit.

Hogyan oszlott el a 11 milliárd forintnyi támogatás a kutatói kezdeményezésű projektek között?

– Összesen 1338 pályázat érkezett be, ami a tavalyi adatokhoz képest jelentős – több mint 17 százalékos – növekedést mutat. A ku tatói életpályájuk elején álló pályázóknak idén 4,9 milliárd forint keretet biztosítottunk a posztdoktori és a fiatal kutatói kiválósági programban. Az előbbi kategóriában 64, az utóbbiban 99 fiatal kutató számára nyílik lehetőség, hogy megkezdje hároméves posztdoktori foglalkoztatását, illetve hogy önálló kutatási projektet indítson el. A tapasztaltabb kutatók és az általuk vezetett kutatócsoportok külön kutatási témapályázati felhívás keretében pályázhattak. A hazai kutatóhelyeken megvalósuló alapkutatási témapályázatok kategóriájában 667 beérkezett pályázatból 164 projekt indulhat el, összesen 6,1 milliárd forint támogatással. Az OTKA-pályázatok támogatási döntései többszintű eljárásban, szigorú szakmai kritériumok alapján születnek meg, egyéni bírálók és szakértői testületek bevonásával. Az idén az értékelési folyamat részeként bevezettük a tudományos teljesítményt objektív mérőszámokkal kimutató, úgynevezett tudománymetriai rendszert, amely a hazai publikációs adatbázisok – köztük kiemelten a Magyar Tudományos Művek Tára – alapján az adott kutató életkorának és tudományterületének figyelembevételével ad képet a pályázók korábbi publikációs teljesítményéről.

Milyenek voltak az első reakciók az új rendszerre?

– Az új eszközrendszert az egyéni bírálók döntő többsége hasznosnak találta, a fiatalabb és a szenior szakértők között egyaránt népszerű volt. Az NKFIH erre alapozva tekintette át a szakterületi zsűrik és kollégiumok döntési javaslatait, és a 320 támogatásra javasolt projektből 19-et felül is vizsgált. Végül 9 esetben az eredetileg javasolt nyertes helyett olyan jelölt kapott támogatást, akinek a tudománymetriai mérőszámok szerint jóval erősebb a publikációs teljesítménye, vagy éppen ígéretesebb projektjavaslattal pályázott.

Mint említette, az OTKA-pályázatok eredetileg meghatározott keretösszege megemelkedett.

Mire adott lehetőséget ez a többlet?

– A források átcsoportosításával az eredetileg meghirdetetthez képest 300 millió forint pluszforrás vált eloszthatóvá, amelyből lehetőség nyílt további hét, nemzetgazdasági szinten ígéretes projekt támogatására.

Milyen eredményeket tudnak felmutatni a magyar kutatók az európai színtéren?

– Hazánknak komoly hagyományai vannak a kutatás-fejlesztés területén, a kutatóink nemzetközi beágyazódása is folyamatosan javul: 2015 óta megsokszorozódott a határon átnyúló együttműködések száma. A nagy nemzetközi kutatási infrastruktúrákban fenntartott tagságok lehetővé teszik, hogy a magyar kutatók olyan világszínvonalú kutatási létesítményekben is dolgozhassanak, amelyeknek a fenntartását és működtetését még a nálunk jóval gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak. A társadalom- és természettudományi területek magyar kutatói jelenleg 17 európai kutatási intézményben – jellemzően Nyugat-Európában – vehetnek igénybe szolgáltatásokat, erre az NKFIH évente több mint hárommilliárd forintot fordít. Az általunk befizetett tagdíjak jelentős részét – mintegy kétharmadát – az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) való tagságunk viszi el.

Emellett milyen jelentős nemzetközi kutatási infrastruktúrákat vehet még igénybe a magyar kutatói közösség?

– A CERN mellett hazánk részt vehet például az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium (European Molecular Biology Laboratory; EMBL) munkájában, amely 80 független kutatóintézetével Európa egyik vezető laboratóriuma az élettudományok területén. Tagok vagyunk a Biológiai és Orvosi Tudományok Képalkotó Technológiáinak Európai Kutatási Infrastruktúrájában (European Research Infrastructure for Imaging Technologies in Biological and Biomedical Sciences; EuBI ERIC), amely a csúcstechnológiák széles köréhez biztosít hozzáférést ezeken a fontos szakterületeken. A fizikai és műszaki tudományok területén nyolc szervezetben is érdekeltek vagyunk a nanotechnológiától kezdve az atommagfúziós vagy éppen a röntgensugaras kísérleteken át egészen az űrkutatásig. Részesei vagyunk a 22 tagországot tömörítő Európai Űrügynökség (European Space Agency; ESA) munkájának is, ahol a szatellitalapú technológiák fejlesztése, az űrben kifejlesztett technológiák földi alkalmazása mellett újabb információkat gyűjtenek a Naprendszerről és a világűrről. És természetesen nem feledkezhetünk meg a három helyszínen – Szegeden, Prágában és Bukarestben – létrejött ELI lézerlaboratóriumról sem, mely az egyetlen nagy léptékű nemzetközi kutatásiinfrastruktúra-beruházás az egykori vasfüggönytől keletre. Természetesen az infrastruktúra-tagságok nem korlátozódnak csupán a természettudományokra: Magyarország a társadalomtudományok és a kultúra területén is számos nagy kutatási infrastruktúrának a tagja, ami lehetőséget ad az ilyen kutatások elmélyítésére, nemzetközi felmérésekben való részvételre és az adatbázisokhoz való hozzáférésre is. 2019-ben dedikált pályázati programot hirdettünk, amely szintén a magyar kutatók bekapcsolódását segíti. Idén is felmértük, hogy a kutatói közösség igényei és a nemzetközi trendek alapján milyen további kutatási infrastruktúrához lenne érdemes csatlakozni. A már létező infrastruktúrákhoz való csatlakozásról a közeljövőben várható döntés, míg az új, alakuló kutatási infrastruktúrák esetében három élettudományi, egy fizikai és egy társadalmi területen működő nemzetközi kutatási infrastruktúra esetében jeleztük a belépési szándékunkat. Tavaly szeptember 1-jén állt fel az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH).

Milyen viszonyt alakítottak ki a korábban a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatóintézeteket tömörítő szervezettel?

– Az ELKH tagintézményeire kiemelt támogatási célcsoportként tekintünk, ezért is örömteli, hogy kutatóintézeteik számos pályázaton indultak el az elmúlt 12 hónapban. Véleményem szerint kulcsszerepük lesz a közeljövőben induló Nemzeti Labor programban, amelynek keretében mintegy 14 milliárd forintból 18 Nemzeti Laboratórium kialakítása kezdődik meg az idén. Az intézmények négy fő kutatás-fejlesztési tématerületen – Ipar és digitalizáció; Kultúra és család; Egészség; Biztonságos társadalom és környezet – dolgoznak majd. Bízom benne, hogy a jövőben az ELKH-val is tovább tudjuk bővíteni az együttműködést.

Minden negyedik magyar középiskolás a külföldi továbbtanulást preferálja a hazai lehetőségek helyett. Mennyire veszélyezteti mindez a magyarországi kutatói utánpótlás biztosítását?

– Meg kell jegyezni, hogy a középiskolások sok esetben jól hangzó nevek alapján részesítenek előnyben külföldi intézményeket anélkül, hogy a hazai továbbtanulási lehetőségeket megismernék, pedig a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban több hazai intézmény is előkelő helyen szerepel. Meggyőződésem, hogy a külföldi továbbtanulás nem minden esetben jelent feltétlenül magasabb szintű oktatási környezetet és minőséget. Problémásnak látjuk azt is, hogy sok pályaválasztó diákot különböző edukációs rendezvényeken, versenyeken „vadásznak le” külföldi egyetemek. Ezzel együtt a külföldi továbbtanulás önmagában még nem probléma véleményem szerint. Hiszen a hazai felsőoktatásba is beépítették az úgynevezett mobilitási ablakot, amely a nemzetköziesítés egyik eszközeként éppen azt támogatja, hogy a hallgatók külföldön folytathassanak résztanulmányokat, szakmai gyakorlatot, külföldön végezzenek kutatásokat, vagy kint készítsék el a diplomamunkájukat. De az lenne az ideális, amit a maga eszközeivel az NKFIH is támogat, hogy a diploma megszerzése után ezek a tehetséges fiatalok jöjjenek vissza Magyarországra, és itthon építsenek karriert.

Ha már a „levadászás” kifejezést használta, hasonló tendencia figyelhető meg a hazai informatikusképzésben, ahol a nagyvállalatok másod-, harmadéves hallgatókat csábítanak magukhoz magas fizetéssel. Ezek a fiatalok végül diploma nélkül lépnek át a munkaerőpiacra…

– Az ilyen diákokat nevezem „kék galléros” értelmiségieknek, akik végül egyfajta betanított munkát fognak végezni a szakterületükön. Egy ideig ugyan biztos nem lesz gondjuk az elhelyezkedéssel, azonban újabb képességek elsajátítása nélkül ez később már nem lesz könnyű feladat számukra. A diploma megszerzése továbbra is fontos, mert az nem csak egy papír. Az egyetemen eltöltött évek újfajta szemléletmódot, a világra való nyitottságot és az összetettebb gondolkodásra való képességet adják az embernek. Az sem utolsó szempont, hogy a kreativitás kibontakozására alapvetően az egyetemen van leginkább tér: az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) való megmérettetés például a hallgató saját maga által végzett kutatásának bemutatására is lehetőséget teremt. Tapasztalatom szerint a vállalkozások egy része mostanra felismerte, hogy a taktikájuk hosszú távon visszaüt, hiszen ezzel éppen a saját utánpótlásukat gyengítik. Ha ugyanis nem lesznek végzős hallgatók, akkor egyrészt nem lesz minőségi az oktatói gárda sem, másrészt pedig egyre szűkebb lesz az a kör, amelynek tagjaival valóban magas szinten lehet együttműködni szakmai alapon. Szerencsére léteznek olyan kormányzati támogatási formák, amelyek elősegítik, hogy a vállalkozások és az egyetemek együttműködése harmonikusabb legyen. Ilyen például a duális képzés és a most indított Kooperatív Doktori Program is.

Miképp vonhatók be még nagyobb számban a fiatalok a tudomány világába?

– A legerősebb eszközünk továbbra is a TDK és az OTDK, ahol a fiatalok versenykörnyezetben, egy szakmai zsűri előtt mérettetnek meg. De ami a legfontosabb: a diákoknak meg kell tudni mutatni, hogy a kutatói világ sokkal összetettebb és izgalmasabb annál, mint amit az átlagemberek gondolnak. A Kutatók Éjszakája is remek kezdeményezés, mert valódi élményt, kézzelfogható tapasztalatot ad a résztvevőknek, akik ezt követően nagyobb lelkesedéssel és nyitottabban állnak majd a tudományhoz. Ha a kutatói kíváncsiságot sikerül felébresztenünk a gyerekekben, majd különböző támogatási formákkal biztosítjuk hozzá a nyugodt munka lehetőségét, akkor talán egész életükben ezzel fognak foglalkozni. Mi pedig azon dolgozunk, hogy minél több fiatalt támogassunk ebben.

Forrás: Innotéka

Utolsó módosítás: 2020. október 13.
Visszajelzés
Hasznos volt az oldal információtartalma az Ön számára?