A 20. század első évtizedei - az első világháború, a trianoni országcsonkítás és ezek gazdasági, társadalmi és politikai következményei - jelentős kihívások elé állították a magyar kertészeti ágazatot is. A magyar termelők azonban nagyfokú alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot, a nehézségek ellenére megőrizték a hagyományos termesztési gyakorlatokat, miközben új technológiákat és technikákat vezettek be. A megcsonkított magyar virághagymatermesztés a két háború közötti időszakban újjáéledt, amit a közlekedés és a mezőgazdaság fejlődése ösztönzött. A magyar virághagyma-termelők gépesítették a gazdálkodást, és a növekvő igények kielégítésére hibridfajtákat vezettek be.
A virághagymák a nemzeti büszkeség és a kulturális identitás szimbólumaivá váltak, amelyet a művészetben, az irodalomban és a zenében ünnepelnek. A háború után az üvegházi termesztés, a növénynemesítés és a növényvédelem technológiai fejlődése új korszakba lendítette a magyar virághagyma-termesztést. Az iparág gazdasági hatása jelentős volt, bevételt és exportbevételt termelt a vidéki közösségek és a mezőgazdasági vállalkozások számára, és fontos szerepet töltött be a foglalkoztatásban. Emellett a turisztikai ágazat is előnyt kovácsolt a magyarországi virághagyma-termesztésből, amely vonzotta a látogatókat az ország virágos örökségét bemutató fesztiválokra és botanikus kertekbe.
Kedvező adottságok Magyar Gyula 1927-ben azt írta a Kerté szet folyóiratban, hogy bár a holland tulipánhagyma-import igen jelentős volt ekkoriban, a tulipánhagyma a magyar termékeny talajokban mégis jobban megterem, mint Hollandiában. A gondolatot pedig így folytatta: „Sőt még messzebb megyek állításomban és hatá rozottan merem mondani azt, hogy mi volnánk hivatva a külföldet is ellátni jó minőségű és egészséges tulipánhagymá val mint a jácinthagymával is!” A szakember ezt javasolta a tulipánszaporítás iránt érdeklődőknek: „Ha már nemzeti virágunknak választottuk, akkor töre kedjünk is azon, hogy a magyar kerteket magyar fajták ékesítsék. Hiszen éppen a tulipán olyan hálás a mesterséges ke resztezéseknél, hogy alig találjuk párját!
Röviden vázolva az egészet a szülőnövé nyek kiválasztása után az anyafajta vi rágait mindjárt feslésük után használ juk, vagyis éles kés vagy kis olló segítsé gével a porzókat óvatosan ki metsszük az önbeporzás elkerülése végett, amint pedig az apafajta porzókjai éretten felre pedtek, kimetsszünk belőlük egyet egyet szálastól és velük bőségesen bepo rozzuk az anyafajta bibéit. Egyebet nem is kell azután tennünk a keresztezések kel, mint apró csüngő táblácskán megje lölnünk a törzskönyvünk számával. A nyár végén megérő magot azután ősszel (október elején) szabadföldi ágyon, cse kély barázdákba vetjük el. Az új tulipán fajták biztosítása nagyon könnyen esz közölhető, hiszen tudjuk, milyen köny nyen szaporítható a tulipán fiókhagy mák által.” A folyóirat szerkesztője, Jeszenszky Árpád pedig arra emlékeztet az 1933-ban megjelent cikkében, hogy Európa virághagyma-szükségletét túlnyomó részben Hollandia fedezte, Magyarországra ősszel igen nagy mennyiségű tulipán-, jácint-, nárciszhagyma érkezett, melyért súlyos összegeket kellett fizetni. A virágkereskedésekben kínált hagymás növények nagy része külföldről származott, pedig a tulipán régóta magyar jelkép, amely mutatja, hogy a magyar föld alkalmas az előállítására. Ennek – mint írja – nemzetgazdasági szempontból is nagy előnye lehet. Var ga Márton, a Székesfővárosi Kertészképző Iskola igazgatója azonban úgy vélte, hogy a hollandok úgymond kisajátították maguknak a virághagymatermesztést, hiszen a holland klíma sajátosságait ajánlották a termesztéshez (páradús, nyirkos levegő, nedves talaj), de mint ez akkoriban kiderült, az nem alkalmas a hagyma megfelelő beérleléséhez, ehhez Franciaország déli részére kell szállítani, ami igen költséges és nem környezetbarát megközelítés. Az 1930-as években a virághagymákat kénytelenek voltak mesterségesen utóérlelni Hollandiában, valamint bebizonyosodott az is, hogy az ottani páradús klíma sokkal jobban kedvez a gombás és baktériumos betegségek elterjedésének.
Erről Jeszenszky Árpád ezt írta: „Ma gyarországon az október–június hóna pok közötti időszak a legcsapadékosabb, az utána következő száraz időjárás pe dig a hagymák beérésére egyenesen kívá natos és éppen ennek hiányában kényte lenek a hollandok a hagymákat valami képen utóérlelni, ami pedig nálunk ma gától adódik. Földbéreink, munkásvi szonyaink és a fentebb említett előnyök folytán a hazai hagyma termesztése mintegy 50%kal olcsóbb, mint Hollan diában.” Komoly sikerek Varga Márton 10 éves kísérletben bizonyította be, hogy Magyarországon is lehet eredményesen virághagymákat termeszteni, és ezzel jelentős mennyiségű valuta maradt az országban. Munkája elismeréseként Horthy Miklós kormányzótól megkapta a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet. A kormányzó 1930-ban meglátogatta a Varga Márton irányította iskolát, de járt ott József főherceg és felesége is. Varga Márton igazgató Horthy Miklós és felesége látogatásáról így írt: „Főméltósá gáék nagy érdeklődéssel tekintették meg a pazar színpompában játszó tulipán mezőket és az iskola egyéb berendezé seit; a látottak után pedig kifejezést ad tak magas megelégedésüknek és kilá tásba helyezték, hogy az iskola folytató lagos munkáját is figyelemmel fogják kísérni.” A keresztezéseket követően Varga Márton új fajtákat hozott létre, melyeket szelektált, majd felszaporított. Ezek a változatok a magyar klímához alkalmazkodtak és betegségekkel szemben is nagyfokú ellenállósággal rendelkeztek, mint a legtöbb külföldön nemesített fajta.
Fontosnak tartották vizsgálni a fajták télállóságát és a talajnedvesség iránti érzékenységét. Bebizonyították, hogy amenynyiben a hagymanövekedés időszakában elegendő vizet kap, úgy sikerrel termeszthető a magyar klímán is. Az általuk végzett kísérletek még arra a nem várt eredményre is vezettek, hogy a Magyarországon beérett hagymák hajtathatósága jobb, mint a hollandoké. A két világháború között a Fővárosi Kertészképző Iskolában 10 kataszteri holdon termesztettek virághagymákat, valamint az ország különböző részein (68 területen) központi irányítás mellett. A folyamat eredményeként évente több mint 1 millió hagymát termeltek meg, s 200 ezer hagymát osztottak szét a termesztők vagy termeszteni szándékozók számára. „A hazai virághagymatermesztés meg honosításához mindenek előtt olyan vi rághagyma törzsekre volt szükség, me lyek hazai viszonyainkhoz alkalmaz kodtak, illetve annak megfelelnek. Az első főcél az volt tehát, hogy az idegenből származó fajtákat nagyban elszaporít sák, azok közül a legellenállóbbakat ki válogassák és ezeket a kiválogatott törzs fajokat ismét elszaporítsák. Mindez ma már befejezett dolog” – írta Jeszenszky Árpád 1933-as cikkében.
A szerkesztő azt is leírta, hogy a tulipán- és jácinttermeléséről híres Hollandiában akkoriban már problémát okozott a virághagyma-értékesítés, mivel az export nehézségekbe ütközött, a gazdasági romlás következtében az importőr országok felvevőképessége csökkent, nem utolsósorban pedig több ország berendezkedett a virághagymák termesztésére. A cikk beszámol arról, hogy 1932-ben a holland termesztők kénytelenek voltak vagonszámra a tengerbe dobni a három évig nevelt, piaci értékesítésre kész, virágozni képes virághagymáikat. Magyarországon az 1930-as években különösen a jácint-, a tulipánés a nárciszhagymák termesztése vett erős lendületet. A Székesfővárosi Kertészképző Iskolában milliószámra termesztették a virághagymákat, és ezeket továbbnevelés céljából kiadták a gazdáknak. A cikkben olvasható, hogy ezek a hagymák a holland szaporítóanyag minőségét is felülmúlják.
Változott a világ A magyar virághagyma-termesztés későbbi hanyatlását több tényező együttes hatása okozta: az országra nehezedő történelmi események és ezekből is adódóan a piac szervezetlensége. Míg Hollandiában kiemelt kertészeti ágazattá vált a virághagyma-termesztés, és ennek megfelelően látták el forrásokkal a termesztőket és nemesítőket, hazánkban nem kapott jelentős gazdasági segítséget. Inkább az élelmiszeripari növények termesztését támogatták. Mindez a nemesítést is elsorvasztotta, Hollandia és más nyugati országok váltak piacvezetővé.
Ugyan az utóbbi években több virághagyma-termesztő vállalkozás indult sikeres útjára, a hagymás virágok nemesítésében, kutatásában jelenleg nem vállalunk részt. A nemesítés és termesztés, a kutatás-fejlesztés központja Hollandia, Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Izrael.
Néhány más dísznövénycsoportban ugyanakkor fejlődünk a fogyasztói igények és a klímaváltozás figyelembevételével. Időközben a termesztésben a kézi művelést felváltották a gépek, majd az automata rendszerek, a nemesítésben pedig a klasszikus módszereket kiegészíti a molekuláris nemesítés. Kutatók arra engednek következtetni, hogy a kertészeti termesztés negyedik korszakában a wifialapú, 5G-s rendszerek lesznek használatosak, és a nemesítésben is új időszak kezdődik.
A modern kertészet a növényfiziológiai ismereteknek, a magas szintű technológiai folyamatok és az új fajták alkalmazásának hatékony kombinációja.
Megérteni és kiszolgálni a növény szükségleteit éppoly fontos, mint a korszerű technológiák alkalmazása. Ez pedig a virághagyma-termesztésben különösen igaz, hiszen a hagymás évelők termesztésének minden szakasza (virágzás, vegetatív növekedés, hagymafejlesztés, dormancia) eltérő környezeti tényezőket, körülményeket kíván.
A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal „A körforgásos gaz daság megvalósíthatósága a honvédelmi tevékenységek során” című, TKP2021 NVA22 azonosítószámú Tématerületi Kiválósági Program támogatásával való sult meg, a Körforgásos Gazdaság Elemző Központ (KGEK) vezetésével.
Forrás: Kertészet és szőlészet