Ön itt áll: A HivatalrólSajtószobaA Hivatal a hírekbenOnline sajtó
Új kutatások a dualizmus parlamentarizmusáról – Az NKFIH (OTKA) egri kutatócsoportjának ötéves munkája
2020. július 09.
Módosítás: 2020. július 10.
Olvasási idő: 10 perc
Az Eszterházy Károly Egyetemen 2015 és 2020 között működött „A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése” címet viselő NKFIH (OTKA) által támogatott kutatócsoport. Az alábbiakban a kutatócsoport által elvégzett munkáról szeretnénk áttekintést adni.

Általános keretek, publikációs és szakmai tevékenység

Kutatócsoportunk (NKFIH K 112429) 2015. február 1. és 2020. január 31. között működött Egerben, Pap József (EKE) vezető kutató irányításával. Tagjai voltak: Ballabás Dániel (EKE), ifj. Bertényi Iván (BTK TTI), Gerhard Péter (BFL), Pál Judit (BBTE), Püski Levente (DE), Sidó Zsuzsa (CEU), Szendrei Ákos (DE) és Tóth-Barbalics Veronika (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár).

A projekt keretében arra vállalkoztunk, hogy elkészítjük a magyar országgyűlések 1861–1918 közötti képviselőházának, illetve az 1885–1918 közötti főrendiházának archontológiáját. Vagyis egy olyan adattárat hozunk létre, amelyben a jelzett időszakok valamennyi képviselője és főrendiházi tagja szerepel, az országgyűlési jelenlétük időpontjával és egyéb jellemzőivel – például választókerület, párt, vagy a főrendeknél a tagság jogcíme – együtt. A kötet az EKE Líceum Kiadójánál jelent meg 2020 elején. Az adatok összegyűjtése azonban nemcsak az archontológia elkészítése miatt volt fontos, hanem azért is, mert ezekre építve a dualizmus kori politika társadalomtörténetének területén elemzéseket végezhettünk.

A kutatócsoport fennállásának öt éve alatt, az említett archontológián kívül, számos egyéb publikációt is megjelentettünk. 2015-ben az Országház Könyvkiadó gondozásában jelent meg Püski Leventének A Horthy-korszak parlamentje című munkája. Pap Józsefnek a Peter Lang kiadónál (Frankfurt am Main) 2017-ben Parliamentary representatives and parliamentary representation in Hungary (1848-1918) címmel jelent meg monográfiája. Gerhard Péter Deszkafalak és potyavacsorák. Választói magatartás Pesten a Tisza Kálmán-korszakban című kötetét pedig a Korall adta ki 2019-ben. Kutatásaink eredménye a fentieken túl 49 egyéb könyvfejezetben, folyóiratcikkben jelent meg. Ezek egy része olyan kiadványokban látott napvilágot, amelyben maghatározó részt vagy tematikus blokkot alkottak a kutatócsoportunk tagjainak publikációi (AETAS 2016/1. szám; Rendi országgyűlés – Polgári Parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás – H. Németh István – Pap József – Szijártó M. István. Budapest–Eger, 2020.; Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon 1. Parlamentarizmustörténeti tanulmányok. Szerk. Ballabás Dániel – Pap József. Eger, 2020.).

További fontos eredmény, hogy a kutatócsoport tagjai közül Püski Levente az MTA doktora lett (2018, A Horthy-korszak parlamentje). Gerhard Péter (2015, Választói magatartás a Tisza Kálmán-korszakban Pesten), Tóth-Barbalics Veronika (2016, A magyar főrendiház a dualizmus időszakában, különös tekintettel a ház 1885. évi reformjára és annak következményeire a magyar politikai életben) és Ballabás Dániel (2019, A főrendiházi reform és a magyar főnemesség földbirtokviszonyai) pedig PhD fokozatot szerzett. A megvédett disszertációk közvetlenül kapcsolódtak a kutatócsoport által lefedett témakörökhöz.

Eredményeinkről konferenciákon is számot adtunk. Az egyéni szinten megtartott hazai és nemzetközi előadásokon túl a kutatócsoport támogatásával és tagjainak részvételével négy tudományos konferenciát rendeztünk Egerben. 2015. március 25–26-án került sor a Nemesi és polgári szerepek, reprezentáció és interpretáció című rendezvényre, amely alkalmat biztosított a frissen alakult kutatócsoportunk bemutatkozására is. Az ehhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetést Cieger András vezette. 2016. május 11–12-én rendeztük meg az Ország, nemzet, csoport, mint identitásképző tényező című konferenciát. 2018. november 29. és december 1. között zajlott le a Rendi országgyűlés – Polgári parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig című nagyobb szabású, 38 előadót felvonultató parlamentarizmustörténeti konferencia, amelyet A Magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526-1848) című NKFIH kutatócsoporttal közösen rendeztünk meg. (A konferenciáról beszámolót közölt az ujkor.hu portál is.) Az eredeti tervek szerint ez az alkalom minősült volna a kutatócsoportunk zárókonferenciájának. Az időközben engedélyezett egy éves hosszabbítás lehetőségét kihasználva azonban 2020. január 17-én még egy konferenciát tartottunk #hagyomány #innováció #történelem címmel. Ezen a digitalizáció kihívásait és a történelemtudományon belüli alkalmazásának lehetőségeit járták körül az előadók.

A szakmai kapcsolatok egyéni építése mellett kutatócsoporti szinten is igyekeztünk együttműködéseket kialakítani. Erre egyrészt a Térinformatikai rendszer kiépítése Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia történetének tanulmányozásához (1869-1910) című pályázattal (NKFIH K 111766, vezető kutató: Demeter Gábor) nyílt lehetőségünk. Itt a két pályázat által gyűjtött adatok összekapcsolásával tematikus térképek és regionális elemzések készültek. Másrészt A magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526–1848) címet viselő kutatócsoporttal (NKFIH K 116166, vezető kutató: H. Németh István) alakult ki szorosabb kapcsolat. Velük közös konferenciát rendeztünk és közösen jelentettünk meg egy tanulmánykötetet, mely a 15. századtól a dualizmus végéig tekinti át a magyar rendiség és az országgyűlések történetét.

Tudományos eredmények

A projekt megvalósítása során 2986 országgyűlési képviselőt azonosítottunk az 1861 és 1918 közötti időszakból, akikhez 7233 mandátumbetöltést tudtunk kapcsolni. Ezekből a parlamentben eltöltött idő alapján két markánsan elkülöníthető kör rajzolódott ki: a képviselők egy kisebb csoportja, az ún. professzionális politikusok, valamint az átmenetileg a parlamentben tartózkodók. A képviselőknek csupán kb. 30%-a töltött 10 évnél hosszabb időt a parlamentben. Vagyis az országos politikai pálya a feltárt személyek többsége számára csupán átmeneti volt az egyéni karrierút során. Utóbbiak körében két karriertípus volt igen gyakori. Az egyik az a képviselő, aki a megválasztása előtt a vármegyében eléri a szolgabírói, főszolgabírói pozíciót, majd sikerrel szerepel a járásának nagyjából megfeleltethető választókerületben. Egy-két ciklust Budapesten tölt, majd visszatér a megyéjébe, ahol elfoglal egy időközben megüresedett magasabb központi szerepkört. Karrierjét alispánként fejezi be, de kormánypárti képviselőként akár a főispáni karba is bekerülhet. A második esetben egy modernizálódó város értelmiségijeként, jó nevű helyi ügyvédként, ritkábban hivatalnokként kapja meg a városi mandátumot, majd képviselősége után visszatér szülővárosába, ahol vezető hivatalnok, esetleg polgármester lesz.

A képviselőházzal szemben a főrendiház tagjait csak az 1885. évi reformot követő időszakból tártuk fel, hiszen ezt megelőzően a magyar főnemesség valamennyi nagykorú tagja minden további nélkül meghívást kaphatott. Igazán izgalmas tehát ekkor lesz a kérdés, mivel az előírt vagyoni képesítéssel már közel sem mindenki rendelkezett, kiszorulván ezáltal a törvényhozók közül. 1885 és 1918 között, különböző jogcímek alapján, összesen 938 személy fordult meg az országgyűlés főrendiházában. Ők képezték az elvégzett vizsgálatok alapsokaságát. Fontos azonban megjegyezni, hogy míg a képviselőház tagjai esetében már egy széleskörű szakmai diskurzusba ágyazva folyhattak az újabb a kutatások, addig a dualizmus kori főrendiház tevékenysége, illetve az annak jellegadó csoportját képező főnemesség társadalomtörténete jóformán érintetlen területnek számított a közelmúltig. Az ezzel kapcsolatos kutatásaink egyrészt intézmény- és politikaitörténeti szempontból közelítettek a főrendiházhoz, a teljességre törekedve feltárva a téma ezen vonatkozásait. Másrészt pedig az 1885-ös reform személyi következményeit járták körül, jelentősen árnyalva azt a széles körben elterjedt vélekedést, amely szerint a kimaradt, immáron jelen nem lévő főnemeseket valamiféle deklasszálódott, tönkrement elemek csoportjának kellene tekintenünk. Az elvégzett vizsgálatokból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a reform hatásának feltárása egy rendkívül összetett, sokfelé vezető probléma, amely nem oldható meg két névsor szereplőinek (tudniillik a reformot közvetlenül megelőzően és az azt követően jelenlévő tagok listájának) egyszerű összehasonlításával.

A képviselők és a főrendek csoportja magába foglalta a dualizmus korának országos politikai elitjét, de bővebb volt annál. Éppen ezért két fontos személyi kör kiemelt figyelmet érdemel közülük. Az egyik a professzionális politikusok, a parlamenti képviselőként (több) évtizedes időtartamot felölelően működő személyek csoportja. A másikba pedig azok a politikusok tartoznak, akik életpályájuk során hol a főrendek, hol a képviselők között jelentek meg. Az előbbiek esetében pontosítottuk eddigi tudásunkat, a második kör beazonosítását pedig mi végeztük el.

Bizonyos szempontból a kutatási eredményeink közé sorolhatjuk azt is, hogy az elvégzett vizsgálatok kijelölték számunkra azokat a területeket, amelyek lehetőséget kínálnak a továbblépésre, a kutatócsoporti munka jövőbeni folytatására. A választások eredményeit feltáró elemzéseink alapján ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a dualizmus korában a magyar kormányok politikai támaszát adó, döntően a nemzetiségek által lakott peremterületek jelentős részén gyakorlatilag kihívó nélkül indult a kormánypárti jelölt, így gyakran nem is került sor valós választásra. A parlamentarizmus természetesen nem nélkülözheti az állampolgárok közreműködését, a választásokon való aktív választói részvételt. A jövőben ennek a problémakörnek a regionalitását és az etnicitással való kapcsolatát kívánjuk majd elemezni. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a választókerületek alapvető szociális mutatói, felekezeti adottságai, birtokviszonyai nagyban befolyásolhatták a választói részvételt. Emellett kérdéses az is, hogy az esetleges kihívó reális alternatívát kínált-e a kormánypárti jelölttel szemben. A választási küzdelem adatait már ismerjük, a győzteseket, az ellenjelölteket, az egyes választások szavazatszámait feltártuk. Erre építkezve a kutatás következő szakaszában a mélyebb összefüggésekre koncentrálhatunk. Emellett lehetőség kínálkozik arra is, hogy a regionális sajátosságokat az országos adatokhoz hasonlítsuk.

Végezetül ki szeretnénk még emelni azt a területet, amely módszertani jelleggel kapcsolódott a kutatócsoportunkhoz. Az elmúlt évek publikációs tevékenységének egyik tudatosan vállalt célja volt, hogy a digitalizáció történelemtudományi használatával kapcsolatos tapasztalatainkat, módszertani meglátásainkat is közzé tegyük. Az kutatás hátterét képező adatok összegyűjtését és rendszerezését egy relációs adatbázisban végeztük el. Ez az adatbázis azonban nem a kutatási tevékenység végtermékeként jött létre, hanem egy olyan eszközként tekintettünk rá, amely lehetővé teszi az adatok hatékony tárolását, strukturálását, összekapcsolását és hálózatba rendezését. Az adatbázisok alkalmazása, a hálózatosság tényének felismerése és kihasználásának igénye manapság egyre gyakoribbá válik a történész szakmán belül is, ám ezekkel az elképzelésekkel sokszor nem párosulnak olyan módszertani ismeretek, amelyek a megvalósítást lehetővé tennék. Ezért éreztük fontosnak azt, hogy a szakmai publikációinkban elszórtan szereplő megjegyzések mellett egy önálló konferencián (#hagyomány #innováció #történelem, lásd fentebb), valamint egy, részben a projekthez kapcsolódó tanulmánykötetben külön is foglalkozzunk ezekkel a módszertani kérdésekkel. (Hagyományos források, új megközelítések: A digitalizáció kínálta lehetőségek a történeti kutatásokban. Szerk. Ballabás Dániel. Eger, 2019.) A jövő azonban további lehetőségeket is tartogat, hiszen az adatfeldolgozás terén kikerülhetetlen a számítógépes algoritmusok használata, amelyek hatékonyabb és innovatívabb adatkezelést tesznek lehetővé. Munkánk során mi az R nyelvet használtuk. Ennek segítségével például az archontológia kötetünk táblázatait már közel nyomdakész formában, közvetlenül az adatbázisból generáltuk le.

Ezúton is köszönjük az NKFIH (OTKA) támogatását, amelynek segítségével ezt a tevékenységet meg tudtuk valósítani.

Pap József – Ballabás Dániel

Forrás: ujkor.hu

Utolsó módosítás: 2020. július 10.
Visszajelzés
Hasznos volt az oldal információtartalma az Ön számára?