A Szent István Egyetem gödöllői agrárkutatói figyelemreméltó megállapításokra jutottak az elmúlt években folytatott ökotoxikológia kutatásaik során. A tudósok a jelenleg legnagyobb mennyiségben forgalmazott és felhasznált, társadalmilag és tudományosan is rendkívül megosztó gyomirtó hatóanyagot, a glifozátot tartalmazó készítmények biológiai hatását vizsgálták, arra keresve a választ, hogy mennyire megalapozottak a glifozáttal szembeni aggodalmak. (Az utóbbi években világszerte felerősödtek azok a hangok, amik szerint a glifozátot tartralmazó növényvédő szerek ártalmasak lehetnek az emberi egészségre.)

Mint a SZIE pénteki közleményéből kiderül, az egyetem kutatói az akut és krónikus sejttoxicitást és a direkt hormonhatást elemezték prokarióta- és eukarióta alapú tesztrendszerekkel magára a tiszta glifozát hatóanyagra, valamint 13 glifozát-tartalmú növényvédőszerre vonatkozóan. A Regionális Egyetemi Tudásközpontban és a Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszéken folyó kutatás azért is fontos, mert a vizsgált készítmények közül jelenleg 11 rendelkezik felhasználási engedéllyel Magyarországon, és ezek mind a III. forgalmi kategóriába tartoznak, azaz 18 éves kor felett bárki számára szabadon megvásárolhatók és alkalmazhatók saját célra.

A gödöllői kutatók eredményei az Environmental Pollution szaklap októberi számában jelentek meg, és két fő tanulságuk van. Egyfelől a tudósok a glifozát hatóanyagról (azaz magáról a molekuláról) azt mutatták ki, hogy önmagában nem volt káros befolyással egyik tesztszervezetre sem. Másfelől – és ez az, ami igazán érdekes – a semlegesnek elkönyvelt formázó anyagokat is tartalmazó készítmények közül mindegyik toxikus volt, mind az akut, mind a krónikus Aliivibrio fischeri sejttoxicitási tesztben. Ráadásul a sejtméreg hatáson túl 13-ból 10 készítmény hormonálisan is aktívnak bizonyult, már kis mennyiségben – a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlatban ajánlott alkalmazási koncentrációk tizedében – is.

A kutatók a kísérleti eredmények alapján arra a következtetrésre jutottak, hogy a glifozátos növényvédő készítmények toxicitása elsősorban a formázó anyagokkal, valamint a köztük és a hatóanyag között fellépő potenciális, egymás tulajdonságait felerősítő, ún. szinergikus hatásokkal van összefüggésben. A kutatók szerint sajnos több készítmény esetében a felhasználók (és a kutatók) számára meg sincsenek nevezve ezek a gyártók által ártalmatlannak titulált, tekintett formázó anyagok, noha jelentősen megnövelhetik a hatóanyagok, illetve a növényvédő szerek veszélyességét.

A gödöllői kutatók szerint sürgősen meg kellene kezdeni a glifozátot tartalmazó, szabadon hozzáférhető növényvédőszerek átfogó biológiai hatásvizsgálatát és kockázatbecslését – ehhez a halaszthatatlan feladathoz az Environmental Pollution-ben megjelent tanulmányuk megfelelő kiindulási alapot nyújthat.

A Cytotoxicity and hormonal activity of glyphosate-based herbicides című publikáció első szerzője Tóth Gergő, a Környezettudományi Doktori Iskola abszolvált PhD hallgatója, levelező szerzője pedig dr. Háhn Judit tudományos munkatárs. A kutatás a Tématerületi Kiválósági Program, Biztonság alprogram (NKFIH-831-10/2019) és az NVKP-16-1-2016-0023 pályázatok támogatásával valósult meg.

Nagy Attila Károly

Forrás: gyartastrend.hu