– Rendhagyó a tárca elnevezése, hiszen a kultúra az egyik legrégebbi konzervatív érték, míg az innováció szóról inkább a modernség, a jövőbe mutató kezdeményezések jutnak az ember eszébe. Hogy áll össze ez egységgé a minisztériumban?
– Valójában nem idegen egymástól e két terület, ha mindkét fogalmat bővebben értelmezzük. Ha egy ember életén végigtekintünk, az óvodától a felsőoktatásig vagy a munkában való elhelyezkedésig és azután is próbálunk az életútján segítséget, lehetőségeket adni. Az innovációra nem szűkebb értelemben gondolunk, hanem arra utalva, hogy a folyamatokat szeretnénk megújítani. A kultúra alatt sem csupán a közművelődést vagy a művészeteket értjük, hanem sokkal többet, a magyar nemzeti tudat és gondolkodás őrzését. Ahhoz, hogy erős és túlélő nemzetünk legyen, szükséges, hogy a kultúrára is innovatív értelemben gondoljunk.
– Korábban a kultúra az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozott, most az új minisztérium nevében is az ipari hangzású erőforrás helyett inkább a fejlődést sugalló innovációt hangsúlyozzák?
– Jól látja. Új megközelítéssel próbáljuk a családtámogatásokat, a szakképzést, a felnőttképzést, felsőoktatást, a tudománypolitikát, a kultúrát és az innovációt összefogni.
– A technikai értelemben vett fejlesztések a Gazdaságfejlesztési Minisztériumhoz kerültek?
– A technikai dolgok egy része igen, viszont a tudománypolitika nálunk van. Ennek révén hozzánk is kötődik az innováció, a programjainkat a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, valamint az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok – a szerk.) finanszírozza. Ezek célja, hogy még több kiváló tudású magyar szakember válhasson elismert tudóssá, kutatóvá.
– Ön korábban uniós fejlesztésekért felelős államtitkár is volt. Hogy látja, az oktatás és a kultúra területéről mennyire hiányoznak a lassan egy éve elmaradó uniós források?
– Kétségtelen, hogy nehéz időszak a mostani. Beléptünk a veszélyek korába, a háború és a szankciók okozta káros következmények óriási kihívást jelentenek. A miniszterelnök úr a parlamentben is elmondta, hogy tavaly több mint négyezer-milliárd forint volt Magyarország energiaszámlája. Ha azt nézzük, hogy az uniós források hét év alatt 9-10 ezer milliárd forintra rúgnak, akkor láthatjuk, hogy mekkora teher a megnövekedett energiaköltség. Ehhez képest sikerült nemhogy túlélni, de gazdasági növekedéssel zárni a múlt évet úgy, hogy az államháztartás is egyensúlyban maradt. Mindez a szorosan vett gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhető. De nem ez a fő kérdés, hanem hogy az uniós szerződések szerint ezek a források járnak nekünk, ahogy az összes többi tagállamnak is. Magyarország teljesített minden feltételt, de Brüsszel nem tartja a menetrendet, húzza a tárgyalásokat, újabbnál újabb feltételekkel áll elő. Ki lehet találni hétről hétre újabb akadályokat, de azt látjuk, hogy a pénzvisszatartásnak hármas gyökere van. Nemet mondunk a migrációra, nemet mondunk a genderlobbira, és nemet mondunk a háborúra. Jelenleg az uniós források zsarolási potenciálként működnek az Európai Bizottságban, Brüsszel kettős mércét alkalmaz, és visszaél a hatalmával. Azt, hogy politikai okokból tartják vissza a jog szerint nekünk járó pénzt, a dollárbaloldal vezetője, Gyurcsány Ferenc is megerősítette a napokban. Brüsszelben pedig Věra Jourová biztos beszélt arról, hogy Magyarországot gyakrabban kellene számonkérni a háború kapcsán elfoglalt álláspontja miatt, vagyis azért, mert a kormány és a magyar emberek a béke pártján állnak.
Forrás: demokrata.hu