Május elején az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lefújta a nemzetközi vészhelyzetet. Föllélegezhetünk, vége van a Covid-fenyegetettségnek?
Közel sem. A WHO csökkentette a riasztási szintet, de azt is hozzátette: a SARS-CoV-2 okozta világjárvány továbbra is globális fenyegetést jelent. A nemzetközi veszélyhelyzet megszűnése csupán annyit jelent, hogy bizonyos nemzetközi együttműködési kötelezettségek, finanszírozási mechanizmusok, vagy mondjuk a gyorsított oltóanyag engedélyezések ezt követően már nem lesznek lehetségesek. Mostantól minden ország maga dönti el, mikor, mit lép a járvánnyal szemben.
Szükség van nálunk is további kockázatcsökkentő intézkedésekre?
Hogyne volna! A Covid előtti évtizedek „békeidőben” teltek, nem voltak nagy járványok. A járványügyi ellátórendszerünk, infrastruktúránk is ehhez igazodott. De ha jön egy új vírus, s vele egy új világjárvány, akkor már merőben más kapacitásokra és más képességekre lesz szükség. Ezt ismerte fel tulajdonképpen Magyarország is azzal, hogy erősíti a járványkezelés szakmai, tudományos hátterét.
Pontosabban?
Már az első Covid-hullámban kiderült, hogy az adatok, a pontos elemzések nélkülözhetetlenek a gyors, hatékony döntésekhez, azaz felértékelődött a tudás, illetve az egyes egyetemi kutatóközpontok közötti együttműködés szerepe. Kiderült az is, hogy innovatívnak kell lenni, mert kizárólag a régi járványkezelési módszerekkel, mint például az elkülönítéssel, a kontaktuskutatással, a fertőtlenítéssel, már nem lehet olyan hatékonyan védekezni, mint a modern eszközöket – az innovatív adatgyűjtést és elemzést, az erre alapozott célzott intézkedést, a modellezést, a molekuláris vizsgálatokat – is bevetve. Szükség van kutatási hálózatokra, amelyek például képesek folyamatosan nyomon követni a vírusok előfordulását, tulajdonságait, érzékelni és jelezni, ha változik a fertőző, illetve megbetegítő képességük. Így jött létre a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium, majd a Kulturális és Innovációs Minisztérium szakpolitikai támogatásával egy úgynevezett tudásközpont, az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium. Ennek most – a járványmatematika, a járványökológia, az invázióbiológia, valamint az adatvezérelt egészség – divíziói működnek. A Járványmatematikai Divízió kutatócsoportjához tartozik a Semmelweis Egyetem (SE) Epidemiológiai és Surveillance Központja (ESK), melynek a vezetője vagyok. A feladatunk többek között, hogy kutatási hálózatok segítségével gyűjtsük és elemezzük a légúti kórokozók járványadatait. Továbbá vizsgáljuk a magyar lakosság megbetegedési és halálozási mutatóit térben és időben, különös tekintettel a SARS-CoV-2 világjárvány rövid-, közép- és hosszútávú egészséghatásaira. Ezenfelül az is feladatunk, hogy segítsük a nagyvállalatok, intézmények pandémiás felkészülését és gyorsreagáló képességét – például abban, hogy világjárvány esetén mikor, kiket, hogyan teszteljenek, vagy kiknek a védőoltása elengedhetetlen a működőképesség biztosításához. Szükség van gyakorlati eszköztárakra, hogy például amikor egy esetleges lezárás után újra megnyitják a munkahelyeket, biztonságossá tehessék a működést. Ezek a módszerek a szezonális járványok során is jól használhatók lesznek a munkahelyi, iskolai hiányzások csökkentésére.
Most látszik ilyen veszély?
A Covid-19 velünk marad, vírusa továbbra is terjed. Nagyrészt a vakcináknak és a jobb egészségügyi ellátásnak köszönhetően a Covid-19 már nem az a globális egészségügyi vészhelyzet, amely 2020-ban volt. Amíg még az Omikron, és ennek alvariánsai terjednek, addig a többség a fertőzést enyhe lefolyással vészeli át. Ez a vírus azonban még mindig gyorsabban mutálódik, mint például az influenza. Folyton új variánsok bukkannak fel. A jelenleg zajló kutatások eredményei alapján tudjuk majd csak megmondani, hogy ez az időszak, amikor a világjárvány kezdete óta a legalacsonyabb a regisztrált esetek és halálesetek száma, a járvány utáni stabilitás kezdete, vagy csak egy átmeneti haladék. Három évvel a világjárvány kezdete után a SARS-CoV-2 egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy beilleszkedne abba az őszi-téli-kora tavaszi szezonális terjedési mintázatba, mint az influenza esetében, ami egy évben általában egy járványhullámot okoz. A robbanásszerű, kórházakat megtöltő Covid-19 hullámok valószínűleg nem térnek vissza. Ehelyett az új helyzet az, hogy lett még egy kórokozónk a többi mellett, amely főleg, de nem kizárólag a hidegebb évszakokban támad, és évente nemcsak egy, hanem több járványhullámot is okozhat ahogy a vírus változik, illetve a védettségünk hanyatlik. A Covid-19 vakcinák továbbra is jelentős védelmet nyújtanak a súlyos betegség és a halálozás ellen, ami a Covid-19 védőoltások elsődleges célja. Aki viszont nem frissíti újabb oltással legalább évente a védettségét, megfertőződhet újra. Az új alvariánsoknak már nagyon jelentős az immunelkerülő képességük, ezért néha még a beoltottak is megfertőződhetnek, de enyhébb lefolyással vészelik át a betegséget, mintha nem lettek volna korábban immunizálva.
Milyen gyakran van szükség az oltás megismétlésére?
A WHO-nak már van 2023-ra vonatkozó Covid-19 oltási ajánlása, amit segít az országoknak döntést hozni a célcsoportokról annak függvényében, hogy mekkora a rendelkezésre álló oltóanyag készlet és a már elért átoltottság. Ebben a pillanatban még nincs magyarországi oltási ajánlás, de nagyon várjuk, hogy ősz előtt legyen. A védőoltás mellett szóló erős érv, hogy a magyar lakosság egészségi állapota alapvetően rosszabb, mint az unió többi országáé, azaz súlyosabb lefolyásra, sok szövődményre, jelentősebb gazdasági hatásokra számíthatunk akár még szezonális járványok esetén is. A mi kutatásaink abban is segítenek, hogy a védőoltási célcsoportokat, az oltások gyakoriságát pontosabban lehessen meghatározni. Ebből a célból például az Egészségbiztonság Nemzeti Labor keretében hazai kutatási hálózatokat szervezünk és amelyben az Európai Unió 13 országa vesz részt. Az úgynevezett VEBIS (Vaccine Effectiveness, Burden and Impact Studies,) azaz védőoltás eredményesség, betegségteher és hatásvizsgálatok nevű program keretében a kórházi ellátásban és az alapellátásban is folyik adatgyűjtés. Például a vakcinák forgalomba hozatalát követő hatékonyság vizsgálatához. Ezt Európa-szerte őrszem háziorvosok, illetve őrszem kórházi osztályok végzik, velük követjük például a megbetegedéseket okozó vírusvariánsokat és vizsgáljuk azt is, mennyire véd az oltás egy-egy új variáns megjelenését követően. Kutatási eredményeink elsősorban az európai védőoltási stratégia kialakítását segítik.
Vannak már hasznosítható tapasztalatok?
Persze, például az eredmények azt mutatják, hogy a koronavírus elleni védőoltás a vakcina beadása után körülbelül hat hónapig nyújt erős védelmet. Ezután gyengül az immunitás és vele a súlyos lefolyás elleni védelem is. Ám, ha valaki kap egy emlékeztető oltást, akkor ez a védettség ismét magas szintre emelkedik, de ahogyan jönnek az újabb és újabb variánsok, megint fokozatosan csökken az immunitás. Jelen járványügyi helyzetben azt tudjuk mondani, hogy azokkal a vakcinákkal, amikkel most rendelkezünk, legalább évente emlékeztető oltásra van szüksége elsősorban a krónikus betegeknek és az időseknek. Ami biztos, hogy a SARS -CoV-2 vírussal kapcsolatban még mindig tart a tanulási fázis azzal kapcsolatban, hogyan lehet majd hosszú távon együtt élni vele.
Más országokban milyen ajánlások vannak oltás-ügyben?
Az Egyesült Királyság stratégiája az, hogy az a legjobb, ha pótoljuk az elmaradt alapimmunizálást (erre a magyar lakosság csaknem egyharmadának volna szüksége) és legalább egy emlékeztető oltásig sikerül eljutni. Az amerikaiak azt mondják, hogy az a fontos, mennyi idő telt el az utolsó vakcina beadása óta, ezért függetlenül attól, hogy korábban hányszor oltottak valakit, 2023-ban frissítsék a védettségét egy újabb dózissal. A nemzetközi szervezetek, az Egészségügyi Világszervezet, illetve az Európai Betegségmegelőzési Központ, pedig azt mondják, hogy kockázatarányosan kell dönteni. Abban valamennyi oltási ajánlás egyezik, hogy azoknak a legfontosabb az újraoltás 2023-ban, akik valamelyik kockázati csoportba tartoznak. Ha egy ország nem használja ki a védőoltásokban rejlő lehetőségeket, akkor szembe kell néznie azzal, hogy nem csak az influenza, hanem a SARS -CoV-2 is időről időre olyan járványhullámokat fog okozni, melyek alatt sokan betegednek meg, és akiknek egy része kórházi ellátásra szorul majd, főleg a krónikus betegek, meg az idősek. Ezeknek együtt már érezhető gazdasági hatása is lehet. Mi a háziorvosoknak igyekszünk eljuttatni a kutatási eredményeinket, s mivel bennük erőteljes a lakosság bizalma, az ő meggyőző képességükben bízunk.
Magyarországon hány kórház illetve háziorvos csatlakozott az európai uniós Covid-őrszem programhoz?
Jelen pillanatban 70 háziorvossal dolgozunk együtt, és most tervezzük a hálózat bővítését, a résztvevők számának megduplázását. Mi biztosítjuk a logisztikát, a mintavételi eszközöket, a laborvizsgálatokat, beleértve a vírusok molekuláris vizsgálatát. Ezek nem kerülnek pénzébe sem az adófizetőknek, sem a háziorvosoknak. A másik ága a kutatásnak kórházi, abban jelen pillanatban a Semmelweis Egyetem kijelölt klinikái vesznek részt. A következő szezonban tervezzük ezt is több központra kiterjeszteni. Minden régióban szeretnénk legalább egy őrszem kórházzal együtt dolgozni.
Születtek már az ön által említett kutatásokból hazai eredmények?
Igen, és az derült ki, hogy a magyar lakosság mindössze 40 százalékának van meg a kettő alap és egy emlékeztető oltása. A többségüket 2022 elején, azaz több mint egy évvel ezelőtt oltották be utoljára. Az elmúlt egy évben a magyarok túlnyomó többsége semmiféle emlékeztető oltást nem kapott. És mivel kutatásaink igazolták, hogy hat hónapon túl a védettség szintje is csökken, ezért a hazai lakosság védőoltással megszerzett védettsége mostanra elkopott. Ha ezt nem frissítjük fel, azaz nem kapnak a következő őszi-téli légúti szezon előtt újabb emlékeztető oltást legalább a kockázati csoportok, nagy tömegek válhatnak védtelenné az újabb fertőzési hullámok érkezésekor. A legfontosabb a 65 éven felüliek és a krónikus betegségekkel (pl. cukorbetegséggel, szív-érrendszeri betegséggel, immunhiányos állapottal) élők mielőbbi újraoltása lenne. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy Magyarországon a Covid-19 vagy például az influenza elleni átoltottság miért marad el az Európai Uniós átlagtól. Még 2021 nyarán majdhogynem világviszonylatban is vezettük a Covid-19 átoltottsági mezőnyt, utána viszont a végeredményben több mint 10 százalékkal elmaradtunk az uniós átlagtól. Hogy lehet ez akkor, amikor Magyarországon a védőoltásokba vetett bizalom és a társadalmi elfogadottság – legalábbis a gyermekkori védőoltásoké – hagyományosan nagyon magas? A felnőttkori védőoltásokkal szembeni bizonytalanság hátterében számos olyan tényező állhat, mint például a veszély alulbecslése, a bizalmatlanság és a megbízható információk hiánya, amelyek célzott népegészségügyi intézkedésekkel javíthatók.
NÉVJEGY
Oroszi Beatrix (PHD) orvos, epidemiológus. 2008-ban az Országos Epidemiológiai Központ epidemiológus főorvosa. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal epidemiológus orvosaként a 2009-es H1N1 pandémia idején az országos tisztifőorvos mellett álló szakmai csapat irányítója volt. 2012-től ugyanitt a Népegészségügyi, Stratégiai és Szakmai Elemzési Főosztályt vezette. 2012-17 között az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (European Centre for Disease prevention and Control – Stockholm) helyettes igazgatótanácsi tagja volt. 2018-tól az Európai Bizottság által felállított, Az egészségfejlesztéssel, a betegségmegelőzéssel és a nem fertőző betegségek kezelésével foglalkozó irányítócsoport ("Steering Group") magyar tagja. 2020 márciusától a Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai projekt Epidemiológiai alprojektjének vezetője.
Forrás: nepszava.hu