A beszédfolyamatosság zavarai. Új eredmények a kutatásban – új módszerek a diagnosztikában és a terápiában címmel szervezett konferenciát november 19-én az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszéke. Az online esemény a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Tématerületi Kiválósági programjának támogatásával valósult meg.
A beszédfolyamatosság zavarai konferencia több szempontból is különleges eseménynek bizonyult az elmúlt időszak tudományos rendezvényeinek sorában. Először is online platformon valósult meg, bár ez a tény 2020-ban inkább általánosnak mondható. Különleges volt azonban abban a tekintetben, hogy egyetemi karokon átívelő szervezésben valósult meg, sőt egyetemi karok vagy akár egyetemek közötti együttműködéssel zajló kutatásokat ismerhettünk meg a délután folyamán. A konferencia szervezői Bóna Judit (ELTE BTK), Pap Johanna (ELTE BTK és DE GYGYK) és Szűcs Antal Mór (ELTE BGGYK) voltak, akik előadói és szekciófelelősi minőségben is részt vettek a konferencián.
A leginkább viszont amiatt tekinthető rendhagyónak az esemény, mert Magyarországon ez az első olyan konferencia, amelyet teljes egészében a különféle beszédfolyamatossági zavaroknak szenteltek. Sokaknak ismeretlenül csenghet ez a szakkifejezés, amely beszédtudományi és logopédiai berkekben használatos. A beszédfolyamatossági zavar kifejezés hagyományos értelemben a köznyelvben dadogásként és hadarásként ismert beszédzavarokat takarja. Az előadások többsége e két beszédfolyamatossági zavar kutatásairól, terápiájáról szólt, azonban a programban helyet kaptak olyan, a Szegedi Tudományegyetemen zajló neurolingvisztikai kutatások is, amelyek a beszédfolyamatosságot érintő szerzett, neurológiai kórképekkel foglalkoznak.
A programok után lehetőségem volt az egyik szervezőt, Dr. Bóna Juditot, a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet intézetigazgató-helyettesét kérdezni a konferenciáról és az előadásokról, így az előadások összefoglalása mellett az ő válaszai is olvashatók a cikk végén.
A program előzetes regisztrációval a Teams felületen volt elérhető, ami az ELTE-s résztvevőknek nem hat idegenül, viszont ahogy ez online kommunikáció során lenni szokott, akadtak technikai nehézségek a kezdéskor. Ezeket szerencsére még időben tudták orvosolni a szervezők, így remélhetőleg a közel 200 fős hallgatóság már zökkenőmentesen tudta végighallgatni az előadókat.
Markó Alexandra, az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense megnyitójában kiemelte a téma fontosságát és a program sokszínűségét, valamint megköszönte nemcsak a tanszék, az intézet nevében, hanem a szakma nevében is, hogy erre a konferenciára sor kerülhetett.
Első előadóként Dr. Lajos Péter klinikai szakpszichológus, logopédus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója indított A kötődés jelentősége a dadogás kialakulásában című előadásával. Lajos Péter lényegében összesítette az elmúlt évtizedek (egészen Freudig visszamenőleg) elméleteit a dadogás pszichoanalitikus megközelítéséről. Ez a vitaindító előadás igen érdekes felütése volt a programnak, hiszen a későbbiekben, ha nem is explicit módon, de reflektáltak rá a dadogásról előadók. Lajos ugyanis úgy fogalmazott, hogy habár eddig nem nagyon vizsgálták, de a kötődésnek nagy szerepe van a dadogás kialakulásában. A pszichoanalitikus megközelítést többen kritikával szemlélik, ugyanis nagy – és felesleges – terhet ró a szülőkre, családokra azzal, hogy a dadogás okait, eredőjét bennük keresik.
A második előadó, Schmidtné Balás Eszter mesterlogopédus, a Seneca Közhasznú Alapítvány a Dadogókért alapítója volt, aki az általa kidolgozott Komplex művészeti terápiát mutatta be. A terápia különleges, alternatív módszer eredetileg a dadogás javítására, amely bizonyíthatóan alkalmas más magatartási és tanulási zavarok kezelésére is. A terápia, amely óvodás, kisiskolás korú gyermekek kezelését célozza, ötvözi a zene, a képzőművészet és a mozgás elemeit, de mindezeket szigorúan az improvizáció, az önkifejezés, és nem az „esztétikum”, a születő szép mű kedvéért. Balás Eszter kiemelte a szülőkkel, a családdal való együttműködés fontosságát, hiszen a dadogás elfogadása elsősorban a szülőknél kezdődik. Az elfogadás a gyermekek szintjén is megjelenik, a terápiára bekerülve az első és egyetlen szabály, hogy szabad dadogni: „Nem kell nem dadogni! Folyékonyan kell dadogni!”
„Nem kell nem dadogni! Folyékonyan kell dadogni!”
A szervezők nagyon jól játszottak azzal, hogy a műsor változatos legyen, a három szekció mindegyikében helyet kapott a két beszédfolyamatossági zavar és a neurolingvisztikai kutatások is. Az első szekció következő előadója Hoffmann Ildikó, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének docense, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt. Előadása A beszéd folyamatosságát érintő jelenségek Alzheimer prodrómában és demenciában címmel érdekes kitekintést nyújtott a beszédkutatásokban használható applikációk fejlesztésére. Kutatásában enyhe kognitív zavart és demenciát mutató páciensek spontán beszédét elemezték időbeli paraméterek alapján mobilapplikáció segítségével. Hasonló témakörben mozgott a második szekcióban A beszédsebesség összehasonlító vizsgálata Parkinson-kór, sclerosis multiplex, valamint stroke eredetű dysarthria esetében című kutatás, amelyet szintén a SZTE Neurológiai Klinika Neurorehabilitációs osztályával együttműködve végeztek, erről Tóth Alinka számolt be a kutatócsoport nevében. Kiss Orsolya előadása – Afáziás személyek olvasási hibáinak elemzése – szintén a szerzett neurológiai zavarok témakörében jelent meg.
Az első szekcióban került sor a két szervező, Bóna Judit és Szűcs Antal Mór előadásaira, melyek színvonalas alapot adtak a konferencia további előadásaihoz. Bóna Új eredmények a hadarás kutatásában címmel nyújtott átfogó, rövid betekintést a hadarás kutatásának történetébe, a definiálás nehézségeibe, míg Szűcs Antal Mórtól megtudhattuk, hogyan is működnek a Zeneterápiás elemek dadogó fiatalok logopédiai intervenciójában. Ez utóbbi előadás szép ívben követte a Balás Eszter által megkezdett vonalat a dadogás terápiájában. Szűcs a dadogás jelenségének elméleti ismertetője után a „Raptér” programot mutatta be, amelyet sikerrel alkalmaz általános és középiskolás korosztálynál a dadogás terápiájában.
A dadogásterápiák sorát Kovács Benedek, a Démoszthenész Egyesület (DÉMOSZTHENÉSZ Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete) logopédusa követte a Schwartz-féle „Soha Többet Dadogás” terápia magyar adaptációjának bemutatásával, amely már kifejezetten a fiatal és felnőtt korosztály számára kínál megsegítést a dadogás tüneteinek leküzdésében, viselkedésterápiás alapokon. A komoly szakmai kritériumoknak megfelelő kutatások mellett „épp félidőben” egy jóleső sikertörténetről hallhattunk beszámolót Szűcs Adrienn előadásában Utam a dadogástól a logopédia szakirányig címszóval. A rövid beszámolóban egy dadogó személy nézőpontját ismerhettük meg a különféle terápiás módszerek sikerességéről, illetve sikertelenségéről egészen addig a pontig, hogy az előadó dadogó személyből logopédia szakos hallgatóvá vált.
A harmadik szekcióban a dadogásról szóló előadások sorát Ress Henrietta pályakezdő logopédus A késleltetett hallási visszacsatolás rövidtávú hatása a dadogó személyek beszédére című előadása követte, majd ezután Schéder Veronika, a Nyíregyházi Egyetem Magyar Nyelvészeti Intézeti Tanszékének docense, nyelvész, lovasterapeuta mutatta be állatasszisztált módszerét Dadognak-e a lovasok? És ha igen, miért nem? címmel. Végezetül pedig Szegedi Judittól hallhattunk a Drámapedagógiai eszközök alkalmazásáról a prepubertáskori dadogásterápiában.
A hadarással foglalkozó előadások a második szekcióban Murányi Sarolta és Pap Johanna szerzőpáros Elhadart mesék – Hadaró beszélők történetmesélésének jellemzőivel folytatódtak. Ezen kutatás rendhagyó módon ötvözte a mesekutatás és a beszédkutatás módszereit, és alkalmasnak bizonyult a hadaró és a tipikus beszélők történetmesélésének megkülönböztetésére. A harmadig szekcióban Kohári Anna mutatta be Bóna Judittal közös kutatását Tempóingadozások a hadarók természetes és lassított beszédében címmel, majd a szekciót és egyúttal a konferenciát a harmadik szervező, Pap Johanna zárta Gyenge a beszédben, „erős” a beszélgetésben? – A dominancia tükröződése hadaró személlyel folytatott társalgásokban című előadásával.
A konferenciáról Bóna Juditot kérdeztem:
- A konferencia programjában helyet kaptak mind a dadogást, mind a hadarást érintő előadások. Ahogy az el is hangzott, a hadarás mostohagyermeke a beszédzavaroknak, már ha egyáltalán annak tekintjük. Tudatosan kapott viszonylag nagy szerepet a hadarás a konferencián?
„A hadarás eléggé elhanyagolt területe a logopédiai szakirodalomnak. Nemcsak itthon, hanem külföldön is. A dadogásról szóló szakirodalom számához képest töredék a hadarásról szóló tanulmány. Nagyon keveset tudunk erről a zavarról, pedig akit súlyosan érint, annak nem csak annyi nehézsége van, hogy néha megkérik, beszéljen lassabban, hanem az életminőségét is negatívan befolyásolja.”
- A konferenciát egy elmaradt nyári, nemzetközi beszédfolyamatossági zavarok konferencia helyett szervezték. Az esemény az első Magyarországon rendezett nemzetközi konferencia lett volna a beszédfolyamatossági zavaroknak szentelve, ahol a meghívott előadó, prof. Isabella K. Reichel (Touro College, New York), a terület nemzetközileg elismert szakértője két napos intenzív kurzust tartott volna a jelenlévő szakembereknek.Mennyire volt nehéz átszervezni az eredeti konferenciát egy magyar nyelvű rendezvénnyé? Milyen visszajelzéseket kaptak a szakmán belül, sokak érdeklődését felkeltette az esemény?