A történelem az elmúlt évszázadokban világosan megmutatta, hogy a nagyhatalmak sikerének titka nemcsak katonai erejükre, hanem elsősorban az adott ország kreativitására és találmányaik gyakorlati alkalmazására vezethető vissza. Nagy-Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat is a gőzgépek elterjedése emelte igazi világhatalommá az ipari forradalom idején, az utóbbi évtizedek egyre gyorsuló technológiai fejlődése pedig még inkább fókuszba helyezte a kutatás-fejlesztés fontosságát. Itthon némi késéssel csak ebben az évtizedben indultak el és részben meg is valósultak azok a jogszabályi, szervezeti és támogatási rendszereket érintő változtatások, amelyek a kutatás-fejlesztés és az innováció támogatásához nélkülözhetetlenek. De vajon hogyan működik mindez a gyakorlatban? És miben szorul(t) korrekcióra a néhány éve kialakított struktúra? E kérdések megválaszolására Márkus Csabát, a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágának magyarországi vezetőjét kerestük meg.

Projektközpontú szemlélet

„Annak ellenére, hogy a kutatás-fejlesztés sok esetben egy folyamatos és rendszeres tevékenység, egyedi kormánydöntésen alapuló vissza nem fizetendő készpénztámogatással vagy adókedvezménnyel kizárólag konkrét projektet lehet támogatni” – emelte ki a hazánkban is hatályos támogatási rendszer egyik legfontosabb elemét Márkus Csaba. Mint fogalmazott, nemcsak Magyarországon, de az Európai Unió más tagállamaiban is megjelentek azok a törekvések, hogy az állam általában véve támogassa a kutatás-fejlesztést, csakhogy az uniós szabályozás a projektalapú meg­közelítést preferálja. A hazai intézményrendszer felépítéséről szólva pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy 2012 óta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) végzi a kutatás-fejlesztési projektek minősítését. És hogy mi számít K+F-nek ma Magyarországon? Fontos leszögezni, hogy nem kizárólag a laboratóriumi körülmények között, fehér köpenyben végzett konkrét kutatást sorolhatjuk ide, hanem azt is, amikor a tevékenységekben fellelhető az újszerűség és valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldásának számottevő eleme. Márkus szerint a cégek részéről is jóval több tudatosságra van szükség, ugyanis sok esetben még a vállalatok sincsenek mindig tisztában azzal, hogy saját tevékenységük beletartozik-e ebbe a kategóriába „Nemritkán még a gyógyszeripar résztvevői számára sem nyilvánvaló, hogy a piacra sosem kerülő hatóanyagok próbagyártása – ami kifejezetten drága folyamat – is kutatás-fejlesztésnek minősül-e. Létezik olyan gyógyszergyártó, amely éves szinten több százmillió forintot költött minden támogatás igénybevétele nélkül ilyen típusú kutatásokra” – említett példát a kutatás-fejlesztés értelmezése körüli problémákkal kapcsolatosan a Deloitte üzletágvezetője.

Nagymértékben befolyásolta a K+F magyarországi mértékét az innovációs törvénynek az a passzusa, mely szerint egy vállalat és egy felsőoktatási intézmény által közösen folytatott tevékenység során létrejött szellemi tulajdon joga a magyar államot illeti meg. „Ez komoly korlátozó erővel bírt, hiszen akik ismerték ezt a kikötést, nem szívesen indítottak közös projekteket magyar felsőoktatási intézménnyel” – jegyezte meg Márkus Csaba, rámutatva: Palkovics László innovációs és technológiai miniszter hivatalba lépése után felismerte ezt az anomáliát, és az innovációs törvény még tavaly decemberi módosításával lehetővé vált az egyetemek számára, hogy a jövőben a keletkezett szellemi tulajdonról akár vállalatokkal való együttműködések során rendelkezzenek. Az üzletág­vezető véleménye szerint ez a változtatás elősegítheti a vállalatok és a felsőoktatási intézmények közötti aktívabb, piaci megoldásokra fókuszáló együttműködést.

Állami ösztönzők

2017. január elsejétől két új támogatási formával bővült az egyedi kormánydöntés alapján adható vissza nem térí­ten­dő készpénztámogatási rendszer Magyarországon. A tech­nológia­intenzív beruházások esetében minimum 20 millió euró értékű fejlesztést kell végrehajtani négy éven belül úgy, hogy a bázis­árbevételt vagy bázisbértömeget, vagy a kettő együttes, kombinált 30 százalékos növelését kell elérni négy üzleti éven belül. A lehetőség kizárólag a minimum 250 főt foglalkoztató nagyvállalatok számára nyitott. A K+F projektek is kizárólag a nagyvállalatoknak elérhető támogatási forma, mely minimum 25 K+F létszámbővítést és minimum egy, maximum három év alatt hárommillió eurós elszámolható költség elérését várja el, minimum kétéves fenntartási időszak vállalása mellett. A munkavállalóknak közvetlenül vagy közvetve a munkaidő legalább felében ezen a projekten kell dolgozniuk, és legalább 50 százalékuknak felsőfokú végzettséggel kell rendelkezniük. Tavaly hazánkban hét technológiaintenzív nagyberuházás és tíz kutatás-fejlesztési beruházás kapott támogatást.

Hatósági jogkörrel

Márkus emlékeztetett arra is, hogy 2012 előtt kaotikusabb volt a helyzet, mert a Nemzeti Innovációs Hivatal (a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal jogelődje), sőt esetenként más szervek is adtak ki állásfoglalásokat arról, mi számít véleményük szerint kutatás-fejlesztésnek, és amikor némely vállalatok erre hivatkozva akartak adókedvezményt igénybe venni kutatásaikra, akkor az adóhatóság nem egy esetben elutasította a kérelmüket. Megtehette, hiszen egy állásfoglalásnak nem volt jogilag kötelező ereje. Éppen ezért korábban nagy volt a bizonytalanság, a piaci szereplők konzervatív szemlélettel álltak a kérdéshez, és csak 110 százalékos bizonyosság esetén vettek igénybe adókedvezményeket.

Az üzletágvezető szerint szerencsés a jelenlegi helyzet, mert a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala egyrészt olyan infrastruktúrával és komoly szakmai háttérbázissal rendelkezik, mely garanciát jelent a döntéshozatalban, másrészt a jövőbeni kutatás-fejlesztési projekt minősítésekor határozatot ad ki, hatóságként jár el, és döntése minden magyar hatóságra kötelező érvényű, még a NAV számára is. „Az adóhatóság is csak kizárólag bíróságon keresztül vitathatja az SZTNH minősítését egy adott projekt esetében, erre azonban egyelőre nem volt példa” – érzékeltette a rendszer stabilitását, hozzáfűzve: egyetlen kivételt az jelent, amikor a vállalat nem a leírtak szerint valósítja meg a projektjét.
A SZTNH döntéshozataláról szólva Márkus Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy kezdetben akadtak értelmezésbeli különbségek a hivatal szakértői munkájában. Azok a szakemberek ugyanis, akik korábban szabadalmi ügyekkel foglalkoztak, inkább az újdonságot keresték a kutatás-fejlesztési projektekben, miközben elsősorban az újszerűséget kellett volna. „Ez nem csak játék a szavakkal – figyel­meztetett az üzletágvezető –, egy-egy termék vagy szolgáltatás továbbfejlesztése is kutatás-fejlesztésnek minősülhet.” Mint mondta, az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja: jól lehet az SZTNH szakértőivel dolgozni. „Éppen erre a jó értelemben vett ügyfél­barát megközelítésre van szükség, mert a minősítési rendszer célja a megfelelő iránymutatás a vállalatok számára, és ez ösztönzi a kutatásokat és fejlesztéseket, növelve a GDP-arányos K+F ráfordítást Magyarországon” – fűzte hozzá.
Miután az innovációs törvény magában foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést egyaránt, az SZTNH is ezek alapján különbözteti meg a projekteket. „A multi­nacionális vállalatok alapkutatást – ha végeznek egyáltalán – szinte kizárólag az anyaországban végeznek, így Magyarországon viszonylag kevés ilyen típusú kutatás zajlik, az alkalmazott kutatás mértéke szignifikánsan magasabb, azonban a legnagyobb szeletet jelenleg hazánkban a kísérleti fejlesztés jelenti, amely nemcsak új termék vagy szolgáltatások fejlesztését takarja, hanem egy meglévő termék vagy szolgáltatás továbbfejlesztése is kutatás-fejlesztésnek minősülhet” – ismertette a hazai helyzetet Márkus Csaba.

A minősítés folyamata

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nemcsak azt minősíti, hogy kutatás-fejlesztés-e vagy sem az adott projekt, hanem azt is megkülönbözteti, milyen típusú. Ez azért lényeges szempont, mert például az egyedi kormánydöntésen alapuló vissza nem térítendő készpénztámogatás jelenleg csak kísérleti fejlesztésre és alkalmazott kutatásra adható (de utóbbira is csak a kísérleti fejlesztéssel azonos támogatásintenzitással).

A jelenlegi rendszer három K+F minősítési eljárástípust különböztet meg. Ezek közül az első a még meg nem kezdett projektek vagy projektrészek esetén használt előzetes minősítés. Itt fontos megemlíteni, hogy a meg nem kezdettség arra nem vonatkozik, hogy előzetes lépéseket ne tehetnének abba az irányba, hogy megtudják, miképp viszonyultak a kérdéshez a versenytársak, vagy milyen változások valósultak meg az adott iparágban. A projektrészek kifejezés pedig arra vonatkozik, hogy egy már megkezdett kutatás esetében egy-egy elkülöníthető projektrészre is lehet ilyen típusú minősítést kérni. Ezek a minősítések is kötelező jelleggel bírnak a hatóságokra, kivételt csak egy európai bizottsági vizsgálat jelenthet. Precedens erre sem volt még, azonban a következő uniós ciklus szabályozása még most is tart, és egyelőre nem tudni, miképpen változik majd 2020 után a szabályozási háttér.

A minősítési rendszer felülvizsgálatának is köszönhetően – jellemzően 2015-től – már lehetőség van egy adott projekt utólagos minősítésére is szakértői vélemény formájában, azaz egy múltbeli vagy még folyamatban lévő kutatás-fejlesztés is vehet igénybe adóalap-kedvezményt. „Noha ez a minősítés nem kötelező érvényű az adóhatóság számára, azonban a NAV-nak nincsen olyan szakértői bázisa, hogy kétségbe vonja az SZTNH döntését, így de facto olyan erős lehet egy múltbeli projektre vonatkozó pozitív szakértői vélemény az adóhatóság előtti eljárásban, mint az előzetes minő­sítéssel érintett projektre kapott pozitív határozat” – jegyezte meg Márkus Csaba, kiemelve: rendkívül komoly igény volt erre a vállalatok részéről, amit jól igazol, hogy 2016-ról 2017-re közel a négyszeresére emelkedett az ilyen típusú projektkérelmek száma. Ez a hatékony eszköz nemcsak az adóelőnyök miatt fontos a hazánkban jelen lévő piaci szereplők számára, hanem azért is, mert a nálunk működő multinacionális cégek jelentős része törekszik a minél magasabb hozzáadott értékű tevékenység Magyar­országra telepítésére. „Nyomós érvet jelent egy új kutatás-fejlesztési helyszín kiválasztásánál, hogy korábban milyen eredményeket tudtak ezen a téren felmutatni az adott országban, és az elmúlt két évben több jelentős projekt magyarországi elindításához járult hozzá az SZTNH K+F minősítési rendszerének léte” – hívta fel a figyelmet az összefüggésekre az üzletágvezető.

Egy éve indult az úgynevezett projektcsoport-minősítés, mely a cégek nagyon kis számát érinti egyelőre. Ezek a jellemzően autóipari, többféle gyártási tevékenységet, illetve szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalatok több, de viszonylag kis volumenű projekten dolgoznak évente. Az előzetes minősítéshez hasonlóan ez is jogi kötőerővel bíró hatósági határozatnak számít. A projektcsoport az egy adóévben megvalósított és a kérelemben megjelölt azon projektek vagy projektrészek összessége, amelyeket a minősítés szempontjából egy egységnek kell tekinteni. Egy eljárás keretében több – akár 10-15 – projekt is minősíttethető. Ezek közül nem mindet fogja vizsgálni a Hivatal, csak szúrópróba-szerűen végez majd ellenőrzéseket. „Ez egyrészt az adminisztratív terhek és az erre fordított munkaórák számának csökkentését eredményezi, másrészt számos olyan kisebb projekt K+F jellege is megerősítést nyerhet, amelyet önmagában – a kisebb méret miatt – nem minősíttetett volna a vállalat” – sorolta az előnyöket Márkus Csaba, aki úgy véli, a konzervatívabb piaci szereplőket ez a lehetőség tovább fogja ösztönözni a kutatás-fejlesztési projektek indításában és minősíttetésében.

Egy minősítésről gyakran harminc napon belül döntés születik, a döntéshozatal kivételes esetekben húzódhat el – leggyakrabban a minősítést kérő miatt (például nem megfelelő részletezettségű a kérelem, és kiegészítésre van szükség). Márkus fontosnak nevezte a Hivatal titoktartási kötelezettségét, mert ami az európai vállala­toknak evidens, az az ázsiai vagy éppen amerikai befektetőknek továbbra is kényes kérdés. „Egyes országok vállalatait a minősítés megkezdése előtt az érdekli a legjobban, hogy az általuk beadott dokumentumokban szereplő titkos információk kikerülhetnek egy harmadik félhez” – jegyezte meg a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágának magyarországi vezetője, hozzátéve: az SZTNH esetében a K+F projektek minősítése kapcsán információszivárogtatás tudomása szerint még sosem fordult elő.
Ugyancsak lényeges szempont, hogy milyen információkra van szükség a minősítési eljárás elindításához. Márkus Csaba ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a dokumentációban a szokásos adminisztratív elemek mellett – a kérelmező neve; székhelye; a minősítés iránti kérelem tárgyát képező projekt vagy projektrész címe; a projekt tudományági besorolása – pontosan ismertetni kell a kutatás-fejlesztés célkitűzéseit, a kutatás módszertanát, a projekt mérföldköveit és szakaszait leíró ütemezést, az elérni kívánt új ismereteket, továbbá a megvalósított projekt esetén a feladatok felosztását és költségeit is. Mint folytatta, egy többéves projektnél természetesen nem lehet minden egyes lépést előre pontosan megjósolni, azonban a kulcselemei nem változhatnak. Kitért arra is, hogy bár a Hivatal nem vizsgálja a költségeket, az országos statisztikai adatok elkészítése miatt mégis fel kell tüntetni azokat.

Hogyan tovább?

A kormányzat számára elsőrendű kérdés a kutatás-fejlesztési ráfordítás mértékének, a fókuszterületek jobb meghatározásának, valamint a kis- és középvállalatok K+F potenciáljának javítása. 2020-ra a GDP 1,8 százalékos ráfordítását vállalták Brüsszel felé, miközben ez az arány alig néhány tizedpontot fejlődött az elmúlt évtizedben hazánkban, és jelenleg 1,3-1,4 százalék körül van, de megfelelő intézkedésekkel nem elérhetetlen a vállalt cél.

Össze­hasonlításul: Dél-Koreában 2015-ben már 4,22 százalék volt az arány, az Egyesült Államokban pedig 2,76 százalék. Európában a középmezőnyhöz tartozunk, a 3 százalékot például a svédek, a dánok és a németek is átlépték, míg a régió országai még tőlünk is erősen le vannak szakadva. Romániában mindössze 0,5 százalék az arány, és Szlovákiában sem érik el az egy százalékot. „Éppen ezért számos kormányzati intézkedéssel – például adókedvezmények és más támogatások, célzottabb forrásfelhasználás, bevételgeneráló fejlesztési projektek ösztönzése formájában – kívánják ösztönözni a kutatás-fejlesztést – mondta el Márkus Csaba.

Javuló teljesítmény

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által összeállított Globális Innovációs Indexben hét indikátorcsoport összesen 80 indikátorával jellemzik a kutatást, a fejlesztést és az innovációt befolyásoló tényezőket. Az amerikai Cornell Egyetemmel és az INSEAD nemzetközi üzleti magániskolával együttműködésben évente kiadott dokumentum összefoglaló elemzést nyújt 126 nemzetgazdaság innovációs teljesítményéről, amelyek együttesen a világ népességének 91 százalékát, a globális GDP-nek (GWP) pedig 96 százalékát adják. Magyarország az összesített rangsorban a 2017-es 39. helyről 2018-ban a 33.-ra lépett előre. A legnagyobb pozitív változás az „Egyetemek/vállalatok közötti kutatási együttműködések” indikátor terén jelentkezett. Ebben a javulásban már vélhetően szerepet játszanak a KFI versenypályázati rendszerben a kutatóhelyek és a vállalkozások, vállalatok együttműködését ösztönző pályázati felhívások keretében elindult programok.

A legfrissebb, tavaly nyáron 11. alkalommal kiadott jelentés az alábbi négy összevont mutatót tartalmazza (Magyarország pozíciójának változása 2017-ről 2018-ra):

• összetett Globális Innovációs Index (GII) (a 39.-ről a 33. helyre);
  
• input részindex (változatlan);
  
• output részindex (a 37.-ről a 25. helyre);
  
• innovációs hatékonysági arányszám (a 30.-ról a 8. helyre).
  

Tavaly a kormányzaton belül felvetődött, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal olvadjon össze a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával, azonban bonyolítja a folyamatot, hogy az egyik hivatal hatóság, míg a másik alapvetően egy pályázatokat koordi­náló szervezet. Emellett számos olyan gyakorlati kérdés is felmerül – pályázati és egyéb célú K+F jellegű minősítések szinergiáinak felmérése, pályázatértékelői és minősítői szakértői kör összehangolása a szabadalmi célú újdonságkutatásra is tekintettel, SZTNH díjköteles (bevételgeneráló) tevékenysége szemben az NKFIH díjmentes tevékenységével –, ami tovább nehezíti a részletek gondos mérlegelését a döntéshozatal előtt.

Forrás: innoteka.hu