A következő hét életciklus-szakaszt vizsgálta a fogyasztás szempontjából:

1. Neulinger Ágnes

2. fiatal, gyermek nélküli,
   
3. tele fészek 1., azaz társsal és 6 év alatti gyermekkel élő,
   
4. tele fészek 2., azaz társsal és 6 év feletti gyermekkel élő,
   
5. egyedülálló szülő,
   
6. középkorú (35 és 65 év közötti) gyermek nélkül élő,
   
7. időskorú, társsal, de gyermek nélkül élő,
   
8. időskorú, egyedül élő.
   

A vizsgálathoz többek között kvázikísérleti módszertant, úgynevezett „párosítási módszert” használt. Ezt a módszert az jellemzi, hogy egy tervezett kísérlethez hasonló helyzetet állít elő, azaz statisztikai módszerekkel minden „kezelt” személyhez egy vagy több „nem kezelt” személyt párosít. Ebben az esetben a „kezelést” az életciklus-szakaszhoz tartozás jelentette. Tehát egy adott életciklus-szakaszba tartozó egyént össze tudott hasonlítani egy olyan egyénnel, aki az összes vizsgált kérdésben hasonlított hozzá, de más életciklus-szakaszba tartozott. Ezzel a módszerrel sikerült a lehető legjobban megközelíteni az életciklus szerinti csoportba tartozás és a kiadási szerkezet közötti oksági viszonyt. Az eredményeket a következő táblázat összegzi.

A lakossági átlag feletti és alatti költések az egyes életciklus-szakaszokban

A kutatás újdonsága az a megállapítás, hogy egyes kiadási csoportok (az élelmiszer- és háztartási cikkek, a lakásfenntartásra/lakberendezésre és a nyaralásra/utazásra fordított havi kiadási arányok) nem függnek a családi életciklus-szakasztól, azaz a teljes életút során ezek a kiadások – csak az életciklus hatását vizsgálva – hasonló arányt tesznek ki. (A jövedelem befolyása azonban meghatározó más befolyásoló változókkal együtt, amelynek a hatását az elemzés kontroll alatt tartotta.)

A várakozásnak megfelel, hogy a gyerekek születésének jelentős hatása van a háztartás kiadásaira. A „tele fészek” időszakban csak az iskoláskorú gyermekek esetében költenek az átlagosnál többet oktatásra; az egyszülős háztartások a ruházkodásra is többet költenek. (Az utóbbi családok életminősége általában elmarad az átlagétól, és valószínűleg ezért kell többet költeniük ruhára, míg orvosra, gyógyszerre kevesebb marad.) Számos tétel esetében a havi kiadások arányai a gyermek megszületése után visszaesnek (ilyen például a sportra, wellnessre fordított összeg), és kevesebbet tudnak félretenni. 

A kutatások felhívják a figyelmet az egyedül élő és a társukkal élő idősek fogyasztásának különbségeire. Az egyedül maradt idősek inkább élnek „társasági életet”, arányaiban többet költenek kultúrára/szórakozásra, de kevesebbet fordítanak egészségügyi kiadásokra, mint a társukkal élők. Az idősek háztartásaiban egyes kiadási tételek aránya – a várakozásokkal szemben – nem csökken a teljes lakossági átlag alá (például a sport/kényeztetés típusú költések). Ez arra utal, hogy a társadalomban megjelent a modern életstílusú idősek csoportja (és fizetőképes kereslete).

A témában végzett további elemzés szerint a vásárlási stílus is jellemző egy-egy életciklusra: a fiatal gyermektelen egyedülállók és párok gyakrabban vásárolnak ötletszerűen, mint a többiek. A gyerekesek, különösen a kisgyerekesek jobban megtervezik a vásárlásaikat. A gyereküket egyedül nevelő szülők, a vizsgálatok szerint, nem tervezik meg másoknál gondosabban a kiadásaikat. A gyerektelen és a gyerekes fiatal szülők gyakran tekintik szórakozásnak a bevásárlást. A középkorúak mérlegelve, az idősek inkább terv szerint vásárolnak.

A családi életciklus szakaszok és hatásuk a fogyasztói viselkedésre a családforma változásának tükrében (PD 83779)

2016. február