A korábbi földrajzi kutatások egyik népszerű elmélete azt állította, hogy a természet határozza meg, hogyan él az ember – hogyan fejlődik, hogyan gazdálkodik a természet adta lehetőségekkel. Egyes elképzelések szerint a sarkok felé közeledve olyan sok energia kell az életben maradáshoz, hogy nem jut energia a fejlődésre, a trópusok felé közeledve pedig olyan ideálisak a körülmények, hogy az embert semmi sem készteti a fejlődésre. Ezzel szemben a mérsékelt övben váltakozik a tél és a nyár, télre élelmiszert kell felhalmozni, tehát az ember folyamatosan gondolkozik és fejleszti magát.

Egy másik elmélet azt mondta, hogy a természetnek semmi köze az ember fejlődéséhez, mert az ember át tudja alakítani a természetet, megfordíthatja a folyókat – bármit megtehet.

Azóta rájöttek, hogy a kettő között lehet „az igazság”: a természet hat a társadalomra, és a társadalom is megpróbálja átalakítani a természetet.

Kollégámmal, Telbisz Tamással régóta tanulmányozzuk a karsztokat, így vetődött fel a karsztos és nem karsztos környezet összevetésének kérdése. Például az Aggteleki-karszt mellett ott van a Cserehát, amelynek felszínét főleg agyagos, folyóvízi és egyéb kőzetek alkotják: nézzük meg, milyen adottságokkal rendelkezik a két terület egymáshoz képest. Ezt a kört bővítettük aztán, és a munkába külföldi, szlovák és erdélyi kollégákat is bevontunk. Az előzmények közé tartozik, hogy korábban Montenegróban vizsgáltunk karsztos és nem kasztos vidékeket. De ott magas karsztok vannak, a közelükben levő, alacsonyabb területek nem karsztosak, és emiatt nagyon élesek a különbségek. Ezért is voltunk kíváncsiak, hogy milyen különbségek rajzolódnak ki egy középhegységben.

A Cserehát lankás lejtői és völgytalpai a szántóföldi növénytermesztéshez nyújtanak megfelelő feltételeket

A legnagyobb különbség a víz jelenlétéből származik. A karsztterületekre érkező víz a repedéseken keresztül elnyelődik a kőzet belsejében, tehát a karszton általában nem találkozunk vízzel. „Vegyes karsztokon” igen, mert ott a karsztosodó kőzetek közé betelepülhetnek más kőzetek is. A karszt peremén azonban források vannak.

Ha éles különbséget akarunk tenni, akkor azt mondhatjuk, hogy egy tipikus karszton szinte nem találunk települést, mert nincs víz, míg egy nem karsztos területen majdnem mindenhol akad vízforrás, ami lehetővé teszi az életet. A karsztos területek átlagos népsűrűsége hasonlít a sivatagokéhoz: két-három fő négyzetkilométerenként. De azon a karsztterületen, ahol bő vízű karsztforrások fakadnak, fantasztikus adottságok alakulnak ki: a legjobb életfeltételek a karsztok peremén figyelhetők meg, ahol sok víz van, ami kedvez a mezőgazdasági termelésnek. Régebben, amikor még erőteljes állattenyésztés folyt, a karsztok legelőit is használták, a határterületen pedig vízhez juthattak.

Kiválasztottuk tehát Magyarország és Szlovákia területén a Gömör–Tornai-karsztot és a Cserehátot, másrészt az Erdélyi-szigethegységet, ahol karsztos és nem karsztos területek vannak egymás mellett. Mindig mondják, hogy a karszton kevesen élnek, de erről semmilyen mutatószámot nem ismertünk.

A Gömör–Tornai-karszt Pelsőci-fennsíkján a legelőkön még elvétve szarvasmarha csordával is találkozhatunk

Többféle adatbázist állítottunk össze, amelyekből már számszerű eredményekhez juthatunk. Például össze tudjuk hasonlítani, hogy a karsztos és nem karsztos vidéken milyen a felszínborítás, milyen települések alakulnak ki, milyen a településszám, a népességszám.

Ehhez először is természetföldrajzi adatokra van szükségünk: előbb földtani térképeket digitalizáltunk, és megalkottuk azokat a csoportokat, amelyek elkülönítik a karsztos és nem karsztos kőzeteket.

Ismernünk, „számszerűsítenünk” kell a domborzatot is: ehhez digitális domborzatmodelleket alkottunk, amelyekhez rendelkezésre állnak a műholdas adatbázisok, illetve a topográfiai térképek.

Ha a domborzatot és a kőzetet „egymásra pakoljuk”, akkor látjuk, hogy hol, milyen helyzetben, milyen lejtőszögben milyen kőzetek fordulnak elő. Az előállított domborzati térképekből számításokat végezhetünk a lejtőviszonyokra – arra, hogy hol milyen meredekségű lejtők vannak.

Szintén fontos adatbázis a felszínborítás-térkép. A felszínborítás azt jelenti, hogy hol milyen műveléstípus jelenik meg, hol van erdő, legelő, település.

Az adatokból látszik, hogy a felszínborítás gyakran összefügg a lejtőszöggel, azaz a felszín tagoltságával, illetve egyes esetekben a vízfolyástól való távolsággal. Hasonló viszonyt találtunk a népsűrűség elemzésekor is.

A társadalomföldrajzi aspektus vizsgálatához különböző népszámlálási adatokat használtunk. Ezek egészen az 1900-as évekig nyúlnak vissza. Így látjuk, számolhatjuk a változásokat, és a korösszetételre is lehet következetni. A karsztokon többnyire idős a népesség, a fiatalok elvándorolnak.

Szintén társadalmi adat az úthálózat: milyen utak vannak, milyen a települések megközelíthetősége. Fontos információ a településszerkezet, és az, hogy hol milyen méretű települések vannak.

A kész adatbázisokat többféleképpen kérdezhetjük le. Ennek a kutatásnak tehát az az érdekessége, hogy konkrét mutatókat tudtunk előállítani, számszerűen meg tudjuk mondani, hol milyen tendenciák érvényesültek az 1900-as évektől napjainkig.

Nézzünk egy-két példát. Akár egy út megépítésének a hatását is nyomon követhetjük. Az Aranyosfői (Scărișoara)-jégbarlanghoz három éve építettek aszfaltutat. Sok turista jár arra, mert a jégbarlang látványos. Régebben, ha már felmentek, pár éjszakát eltöltettek a környéken. A helyiek, miközben szállást kínáltak nekik, hagyományos gazdálkodást folytattak. Amióta megépült az út, megnőtt a turisták száma, de a látogatók már nem töltik ott az éjszakákat: fölmennek és lejönnek. A gazdák rájöttek, hogy úgy pótolhatják a kiesett bevételt, ha a kaszálójukat átalakítják autóparkolóvá. Azt látjuk, hogy a barlang közelében az összes kaszálóból parkoló lesz…

A kaszálók egy részéből parkolókat alakítanak ki az Aronyosfői-jégbarlang környékén, mert ez biztosabb bevételt jelent a gazdáknak

A karsztvidékek általában nagyon izgalmasak, vonzzák az embereket. Ha megint összehasonlítjuk a karsztos és a nem karsztos területeket, azt mondhatjuk, hogy a karszt népsűrűsége jóval kisebb, mint a nem karsztos területeké, viszont a turisztikai vonzereje jóval nagyobb. Hiszen a barlangok, a nagy szakadékok, a látványos sziklafelszínek érdeklik az embereket. Annak ellenére, hogy a karszt ritkán lakott és a gazdálkodáshoz nem teremt jó alapot, az idegenforgalomhoz kiváló feltételeket nyújt.

A karsztos területek formakincse jelentős turisztikai vonzerőt képvisel. Kiépített út vezet le a Szilicei-jégbarlangba

A természet- és a társadalomföldrajzi kapcsolatok szorosak, időben mégis változnak. A népességváltozás és a magasság kapcsolata akár „előjelet is válthat” a történelem során. A vizsgált területeken és időszakokban a természeti adottságok lényegében stabilak voltak, így a változást a társadalmi hatásoknak tudhatjuk be.

2016. augusztus