„A magyar történelem egyik kulcskérdése a »modern polgárság« vagy a »középosztály«, illetve a »polgári társadalom« kialakulásának problémája, és az ehhez vezető, gyakran »polgárosodásként« is emlegetett összetett történelmi folyamat, amelynek értékelése, kronológiája, sőt a leírásához megfelelő terminológia is meg-megújuló viták középpontjában áll” – írja „A magyarországi szabad királyi városok polgársága a 18. század közepétől a 19. század közepéig” című projekt vezetője, Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének habilitált egyetemi docense. A kérdések tisztázása érdekében kutatótársaival, Czoch Gáborral és Németh Istvánnal részletes, nominális szintű adatbázist állított össze azokról a személyekről, akiket 1750 és 1850 között Magyarország szabad királyi városaiban fogadtak polgárrá.

Merthogy a polgárság elnyeréséhez kérvényt kellett benyújtani a városi tanácshoz, amelyben a polgárságra pályázó indokolta kérését, és bizonyságot kellett tennie „törvényes származásáról, vallásáról, tisztes életviteléről, a polgári létet biztosító vagyoni helyzetéről, illetve megélhetése forrásáról”. A tanács döntött a kérvény elfogadásáról, és a határozatát jegyzőkönyvbe vette. Számos városban külön „polgárkönyv”-et vezettek az új polgárokról, többnyire táblázatos formában. A polgárságot nem adták ingyen, komoly „polgárdíjat” (taxát) kértek érte.

A nagyszombati polgárkönyv részlete (1835-ből)

A kutatók egységes szerkezetű adatbázist építettek fel, amely a városi adminisztrációkban előforduló adatokat tartalmazza. Már az adatbázis elkészítésekor is érdekes megfigyeléseket tettek, amelyek újdonságot jelentenek a szakirodalomban eddig leírtakhoz képest. Ilyen például, hogy a 18. század közepi Győrben nők is részesülhettek polgárjogban, ráadásul nemcsak a kézművesek özvegyei, akik megörökölték a státuszt, hanem olykor még hajadonok is. A korábbi kutatások alapján senki sem utalt arra, hogy „a késő rendiség korában nő polgár lehetett volna Magyarországon, sőt a korabeli jogi-statisztikai források evidenciának tekintik, hogy a polgár: férfi”. Szintén a győri polgárkönyvből derült ki, hogy a megszerzett polgári címet el is lehetett veszíteni – előfordult, hogy a városi tanács kizárt valakit a polgárok köréből. Kőszeg polgárkönyvébe egy időben azt is bejegyezték, hogy a pályázó tud-e írni-olvasni. A személyes kapcsolatok rekonstruálását teszi lehetővé, hogy például Pozsonyban részletesen nyilván tartották a polgáreskü során jelen lévő „polgárkezeseket”.

A soproni polgárkönyv részlete (1782-ből)

Ahogy a kutatók megállapították, az adatforrásként használt polgárkönyv szisztematikus vizsgálata jelentősen bővíti a polgárság kutatásának lehetőségeit.

Az adatbázis magját az új polgár és a hozzá köthető más személyek, illetve a hozzájuk kapcsolható települések alkotják. Az adatfelvétel során többféle problémával szembesültek a kutatók, így azzal is, hogy számos városban, sajnos, nem maradt fenn ilyen nyilvántartás. Az is kiderült, hogy a személyekre vonatkozó információk meghatározása sokkal nehezebb, mint gondolnánk, mert a vizsgált korban nem lehetett minden esetben eldönteni, hogy az adott személyről van-e szó, vagy egy hasonló adatokkal – név, születési év, hely stb. – rendelkező másik emberről. „A települések esetében pedig a közép-kelet-európai történeti változások miatt igen jelentős helynévi változásokkal kellett számolnunk. Itt nem csupán a volt Magyar Királyság, hanem pl. Szilézia vagy Cseh-Morvaország alapvetően német polgárságú és elnevezésű városaira és más jogú településeire kell gondolnunk.”

A kutatóknak szánt honlapon a személyekre, a személyek adataira (jogállás, foglalkozás, vallás, nemzetiség, családi állapot), a helynevekre, a polgárdíj összegére lehet keresni. A keresés lehet egyszerű vagy összetett, teljes szöveges vagy szótöredékes. Mivel a Magyar Királyság szabad királyi városai ma hat országban találhatók (a relatív többségük nem is Magyarországon, hanem Szlovákiában), a mezők elnevezései és a keresési felület nyelve megváltoztathatók. A kutatócsoport további tervei szerint az adatbázist tovább fogják bővíteni a funkciójuk szerint városnak tekinthető mezővárosok polgárkönyveinek, valamint a helytartótanácsi levéltárban található beküldött polgárfelvételi listák adataival. Az adatokat más adatbázisokkal is össze lehet majd kapcsolni, hogy a polgárságtörténeti kutatások összefoghatók legyenek, és egységes felületen lehessen a különféle pályázati támogatottságú feldolgozásokat használni.

A kutatók meggyőződése szerint „a közzétett adatok segítségével a korabeli polgárság, illetve a városi társadalmak szerkezetét és a polgárságnak ebben elfoglalt helyzetét, de akár a városok közötti migrációt, vagy az egyéni kapcsolathálókat és családi stratégiákat egyaránt új megvilágításba helyező kutatásokra nyílik lehetőség”.

2016. április