A hazai vállalkozások széles körében van szükség arra a szemléletváltozásra, amelynek révén egyre inkább tudatosodik, hogy a nem-technológiai (szervezeti, marketing) innováció, valamint az adaptív innováció is javítani tudja a termelékenységet.
2017-ben a kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítások Magyarországon elérték a GDP 1,35%-át, ami 90 milliárd forinttal több, mint a 2016-os adat (1,2%). A K+F ráfordítások további növelése kiemelt prioritás, hiszen ez a kulcsa az ország javuló versenyképességének és a nemzetgazdaság bővülésének. Ezt a célt szolgálja az állami kutatás-fejlesztési és innovációs finanszírozás strukturális átalakítása, a vállalatok és a kutatóhelyek KFI támogatásainak különválasztása.
A K+F tevékenységre 2017-ben elköltött források 32%-a (165 milliárd Ft) állami ráfordítás – egyrészt hazai forrásokból másrészt az uniós strukturális alapokból finanszírozott operatív programokból –, míg 53%-át (272 milliárd Ft) a vállalkozások biztosították. Így a vállalati szféra a kutatás-fejlesztés jelentős motorjának tekinthető Magyarországon, amelynek szerepe a KFI finanszírozásban évről évre nő. A többi ráfordítás legnagyobb részét az itthon elköltött közvetlen külföldi források adják. A jövőben a K+F ráfordítások további emelkedéséhez hozzájárulhat, hogy a vállalkozási források súlya várhatóan tovább nő majd, valamint az is, hogy az elmúlt időszakban megítélt állami pályázati források jelentős részének a felhasználása még csak most kezdődött.
Jelenleg a vállalkozások által biztosított K+F forrásoknak csak viszonylag kis része hasznosul az egyetemeken és a kutatóintézetekben, ami azt jelzi, hogy az ipari-kutatói együttműködésben rejlő lehetőségekben még jelentős potenciál rejlik. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium megújuló KFI szakpolitikájában ezért hangsúlyos terület az együttműködések támogatása, ezen belül a tudás- és technológiatranszfer, az ipar igényeire hangolt közös kutatás-fejlesztési projektek ösztönzése és az ezeket ösztönző szabályozási környezet.
A K+F ráfordítások mellett a kutatói létszám is jelentősen nőtt: 2016-hoz képest 11%-kal többen dolgoznak kutató-fejlesztőként, összesen 42 729 fő. A tudásalapú, magas hozzáadott értéket teremtő társadalmi-gazdasági növekedéshez kulcsfontosságú a kutatói utánpótlás biztosítása, a kutatók számának további emelkedése.
A kiegyensúlyozott növekedést szolgálja a területi különbségek csökkentése is. Míg 2016-ban a K+F ráfordítások 64%-át használták fel Budapesten, addig 2017-ben már 61% volt ez az arány. Jelentős tartalékok rejlenek a Budapesten kívüli kutatásban és innovációban, amelyek minél hatékonyabb kihasználása a hazai szakpolitika egyik célkitűzése.