az Innovációs Testület tagja
villamosmérnök, egyetemi tanár

az ELKH matematikai és természettudományi alelnöke

Villamosmérnök, egyetemi tanár, 2017-2020 között az MTA matematikai és természettudományi alelnöke.

Kutatási terü̈lete a lineáris és nemlineáris, többváltozós dinamikus rendszerek elmélete és automatizálása.

1972-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán automatizálás szakon. 1977-től egyetemi doktor, 1983-tól a műszaki tudományok kandidátusa, 1990-től akadémiai doktor. 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-től rendes tagja, 2014-től az MTA elnökségének tagja, 2017-től 2020-ig az MTA alelnöke.

A Csepel Művek Irányítás- és Számítástechnikai Intézetben tudományos munkatárs, majd az Operációkutatási Osztály vezetője. 1987-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (MTA SZTAKI) Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának vezetője, 1995-től az intézet tudományos igazgatóhelyettese, 2008-tól tudományos igazgatója, majd az intézet 2020-as átalakulása óta az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó kutatóintézet, az ELKH SZTAKI tudományos igazgatója.

1982 óta oktat a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1992-től egyetemi tanár a Közlekedésautomatikai Tanszéken, 2013-ig a tanszék vezetője. A Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Széchenyi István Egyetem Járműipari Kutatóközpont vezetője. Vendégkutatója volt az Imperial College-nak, (London, England), az MIT-nek (Cambridge, Massachusetts) és a Delft University-nek. A University of Minnesota Aerospace Department kutatóprofesszora, NASA, ONR és NSF kutatási projektekben vett részt.

Több tudományos szervezet tagja, IEEE Life Fellow, IFAC Fellow, IFAC Council Member. Az Óbudai Egyetem és a Temesvári Műszaki Egyetem díszdoktora.

Kitüntetései: Széchenyi-díj, Magyar Érdemrend Középkeresztje, Simonyi-díj, Bánki Donáth-díj, Apáczai-díj, Heliosz-díj, Gábor Dénes-díj.

Kutatási eredményeit járműszerkezetek, illetve járműdinamikai modellek tervezésénél alkalmazzák. Több hazai és nemzetközi kooperációban végrehajtott jármű- és repülésirányítási kutatás vezetője. Nevéhez illetve kutatócsoportjához fűződik a paksi atomerőmű részére kifejlesztett valós idejű (real time) jelfeldolgozó rendszer, valamint a primerköri nyomásszabályozást megvalósító számítógépes irányítási rendszer kidolgozása és kiépítése.

Több mint tíz szakkönyv, hatszáz tudományos dolgozat szerzője vagy társszerzője több ezer hivatkozással.