A tudományos felfedezések nem csak a makro- és mikrokozmoszról alkotott világképünket formálják át gyökeresen, hanem az alkalmazott kutatási eredményeknek köszönhetően, egyre jobban beépülnek a mindennapokba, társadalmi szintű változásokat okozva. A nagy tudományos kutatási projektek mára már olyan összetett, igen jelentős anyagi illetve szellemi kapacitást igénylő vállalkozássá nőtték ki magukat, amelyek jellemzően csak több tudományterületet érintő kiterjedt nemzetközi együttműködés keretében valósíthatók meg. Melyek azok a fontosabb tudományterületek napjainkban, ahol nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedőt alkotnak a magyar tudósok?

A tudomány szinte minden területén akad olyan kutatónk, akinek nemzetközileg is jegyzik a munkásságát. Ha már rákérdezett, az egyes tudományterületek közül az idegtudomány és a magyar matematikai kutatások bizonyos, hogy a nemzetközi mezőny élvonalába tartoznak, csakúgy, mint azok a magyar elméleti fizikusok, akik például a CERN fejlesztésében, vagy a gravitációs hullámok  kutatásában vívtak ki nemzetközi elismerést.

Élvonalbeli eredményeket értünk el a bioinformatika, a fehérjetudományok, és a molekuláris biológia területén is, de napjaink egyik különösen fontos, és forradalmi lehetőségekkel kecsegtető kutatási területén, a nanotechnológiában ugyancsak komoly nemzetközi tekintélyt vívtak ki maguknak a magyar tudósok.

Napjaink nagy kérdéseinek, gazdasági, társadalmi problémáinak megoldásában komoly feladatai lesznek a jövő tudósgenerációjának. A Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) milyen eszközökkel támogatja a hazai fiatal kutatók munkáját?

Valóban, a jövőnk múlik azon, hogy a fiatalok hogyan és miként tudják elmélyíteni a már megszerzett tudásukat, és kibontakoztatni a tehetségüket, illetve ambícióikat. Ennek egyik igen fontos intézménye a tudományos fokozatott már megszerzett, az önálló kutatói pálya első szakaszában támogatást nyújtó posztdoktori rendszer, amelyben évente átlagosan százan vesznek részt, az NKFI Hivatal erre 2018-ban 1,5 milliárd forintos keretösszeget biztosít. Magyarországon olyan felfedező kutatást támogató program is működik, amelyre a kutatók tematikus megkötöttség nélkül pályázhatnak forrásra saját, önállóan kigondolt kutatási programjaikhoz.

Ezeket a pályázatokat az adott szakterület legkiválóbb művelői bírálják el.

A rendszernek az az egyik legfontosabb célja, hogy bátorítsa a fiatal tudósokat az érdeklődésüknek és ambícióiknak leginkább megfelelő kutatási témák kidolgozására. Két éve, 2016-ban még mindössze 36 olyan kutató pályázott, aki 40 év alatti volt. Ezért a kutatási témapályázatok támogatási rendszerében létrehoztuk a 40 év alatti kutatók önálló projektjeit és kutatócsoport indítását támogató programot, amelynek köszönhetően 2017-ben már 108 fiatal, 40. életévét még be nem töltött kutató nyert el támogatást.  Abból lesznek igazán nagy és fontos eredmények, ha a fiataloknak kellő időben sikerül lehetőséget teremteni az elképzeléseik valóra váltásához.

A legeredményesebb kutatókat támogató kiválósági programokban is egyre több a 45 év alatti kutató.

Régi tapasztalat, hogy a kiváló emberek kiváló embereket vonzanak.

Most már szerencsére Magyarországon is megerősödött néhány olyan szakmailag erős, mondhatni iskolateremtő kutatócsoport, ahol a más országokban dolgozó fiatal magyar tudósok a hazatérésük után hasonló feltételek között folytathatják a munkájukat, mint a külföldi intézetekben.

Nagyon fontos cél tehát az önálló kutatási programok támogatása, a kiválósági programok fenntartása, és hogy Magyarország is vonzó hely legyen ezek megvalósításában.

Milyen projekteket emelne ki elnök úr ígéretes, vagy eredményes példaként a közelmúlt nyertes pályázatai közül?

Érdemes figyelemmel kísérni a tematikus nemzeti kutatási programok eredményeit, akár a nemzeti agykutatási program, akár a kiemelkedő halálozási kockázattal járó betegségek gyógyítási eredményességét javító projektek eredményeit, de a Hivatal honlapján sok konkrét eredmény gazdasági, társadalmi hasznáról adunk hírt a kutatóhelyi-vállalati együttműködésben megvalósuló projektek közül. Ígéretes a hazai kvantumtechnológiai program, amelynek megvalósítására 3,5 milliárd forint támogatást nyert el egy konzorcium – az MTA fizikai kutatóintézete, a Műegyetem és négy ipari partner részvételével.

A konzorcium a kvantumtechnológia gyakorlati alkalmazásán, így például a kvantumszámítógépek kifejlesztésén dolgozik.

Bízvást állítható, hogy a kvantumszámítógépek kifejlesztése, – amellyel kapcsolatosan igen ígéretes kutatások folynak az Egyesült Államokban, többek között a Lockheed Martin vállalatnál – valódi forradalmat jelentene az informatika, és az információs biztonság területén.

Ma már az informatika és az információs biztonság, valamint az ehhez kapcsolódó kutatások stratégiai jelentőségűvé váltak. Minden ország és szervezet annyit tud hasznosítani a világ tudásából, amennyit képes ehhez hozzáadni, ezért létfontosságú, hogy ezen a kiemelt kutatási területen is legyenek olyan szakembereink, akik tudományos értelemben rálátnak a kínai, amerikai vagy koreai projektekre.

A most indított programmal Magyarország bizonyos területeken felzárkózhat, más területeken akár élre is törhet a régióban, és lesznek kutatóink, szakértőink, akik saját biztonsági megoldásokat, fejlesztéseket tudnak kidolgozni és nem leszünk teljesen kiszolgáltatottak a nemzetközi technológiáknak.

A tudomány sokrétűségének megfelelően ma már a kutatási platformok illetve struktúrák is igen differenciálttá váltak. Megszűntek azok az idők, amikor csak és kizárólag az egyetemi tanszékek, és az akadémiai kutatóintézetek jelentették a tudományos kutatások fellegvárait, hiszen napjainkban – főleg az alkalmazott kutatások területén – a nagyvállalati szektor kutatási-fejlesztési divíziói is nagyon komoly kapacitást képviselnek. Mindez mit jelent a támogatási rendszerben, és milyen arányt képviselnek ebben a természet- illetve társadalomtudományi projektek?

A Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal kialakított egy olyan pályázati portfóliót, amelyben többféle pályázati konstrukcióban ösztönözzük a hagyományos kutatóhelyeket, például az egyetemeket az ipari-vállalati kutatóhelyekkel való együttműködésre. E kiemelten fontos kooperáció támogatására, többféle pályázati konstrukcióban eddig több mint 190 milliárd forintot fordítottunk.

Ebből mintegy 34 milliárd forintot országszerte 8 helyen ipari-egyetemi együttműködési központok létrehozására. Fontos cél, hogy az ipar szereplői is vegyenek részt annak kiválasztásában, hogy milyen kutatási területeket tartanak fontosnak, és melyeket támogatnak.

Ami a támogatott projektek típusát illeti, ezek legnagyobbrészt a természet-, illetve a mérnöki tudományokhoz kapcsolódnak.

Megjegyzem, hogy a felfedező kutatásokat támogató kutatói kezdeményezésű témapályázatok esetében is az úgynevezett reáltudományok dominálnak. A társadalomtudományi projekteknek körülbelül húsz százalék a részesedése. A főbb területek aránya egyébként ebben a pályázati típusban kiegyenlített.

A nyertes projektek 20 százaléka az orvosi, biológiai, kicsit több mint 20 százaléka a matematika, fizika, mérnöki tudományok, a nyertes projektek valamivel kevesebb mint 20 százaléka pedig az ökológia illetve az agrár, valamint a földtudományok területéről jön. Fontos kiemelni, hogy a tudományos kutatásban egyre erőteljesebb tendencia a többféle tudományterület együttműködése, a „határterületeken" elindított komplex kutatási programok.

Kiket jelölne meg elnök úr a magyar kutatók közül, akik eredményeik és elismertségük alapján jelenleg a nemzetközi élmezőnyhöz tartoznak?

Ez pontosan amiatt nehéz kérdés, mert amint már említettem, szerencsére egyre több nemzetközi szaktekintélyként elismert magyar kutatóra lehetünk büszkék. Az Élvonal programban támogatást nyert kutatóink, vagy a hazai tudományos eredmények nemzetközi láthatóságának növelését célzó pályázatunk nyertesei olyan szigorú követelményrendszernek felelnek meg, amellyel versenyképesek a nemzetközi élmezőnnyel.

Hadd emeljek ki néhány, a jövő kutatógeneráció számára inspiráló példát.

Feltétlenül meg kell említeni Pál Csaba, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont főmunkatársának nevét, akinek az antibiotikum rezisztencia terén végzett kutatásai nemzetközi viszonylatban is előremutatónak számítanak.

Nagyon fontos, hogy egy kiemelkedő kutatásvezetőnek nemcsak kiváló tudósnak, hanem jó kutatócsoport-szervezőnek is kell lennie,

Pál Csaba tevékenysége ebben is példaértékű. Ugyancsak az Élvonal-programban nyert támogatást Nusser Zoltán, állatorvos-biológus, neurobiológus, az MTA rendes tagja, aki az EU-ból pályázó sok száz vezető kutatóval versenyezve, az Európai Kutatási Tanács támogatását harmadik alkalommal nyerte el idén.

De megemlíthetem Katz Sándort, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kara Elméleti Fizikai Tanszékének professzorát, aki Pál Csabához hasonlóan a fiatal kutatói generáció tagjaként ért el nemzetközileg is magasan jegyzett eredményeket a részecskefizikai kutatásokban.

A kutatónők közül Fuxreiter Mónika, a Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Kutatóintézete munkatársának nevéhez fűződő „fuzzy komplexek elméletnek” köszönhetően átalakulhatnak a molekuláris biológia egyes területei.

Makara Judit (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet) kutatásait az agy idegsejt-nyúlványai és a memória működésének vizsgálatára kidolgozott kutatási terveit nemcsak európai kutatásfinanszírozási szervezet ismerte el csúcstámogatással, hanem az amerikai élvonalbeli kutatásokat finanszírozó alapítványok közös pályázatán is ígéretesnek találták.

És a sort még lehetne folytatni más hazai kiválóságokkal, akiknek eredményei remélhetőleg egyre többeket inspirálnak majd a kutatói pályára.

Mi a szerepe a közelmúltban ismét meghirdetett Élvonal-programnak az úgynevezett kiválósági programok között, és a kutatói életpályán? Miben tér el az Ön által a Magyar Tudományos Akadémián elindított igen népszerű Lendület-programtól?

A Magyar Tudományos Akadémia Lendület-programjának az a küldetése, hogy egyrészt a külföldön dolgozó magyar kutatók itthon alapíthassanak kutatócsoportot és vezető kutatóként ígéretes témákba vonják be a legtehetségesebb posztdoktorokat, PhD-hallgatókat, másfelől a hazai legjobb kutatócsoportok legtehetségesebb, legígéretesebb kutatói önálló kutatásvezetőként hozzanak létre nemzetközileg is versenyképes kutatási programokat.

Az Élvonal-program  a kutatói életpálya későbbi szakaszán nyújt támogatást. Az Élvonal célja, hogy a legkiválóbbak, akik egy-egy területen a – akár a Lendület pályázat segítségével – az élvonalba kerültek, és a legdinamikusabb alkotási szakaszban vannak, Magyarországon folytatva a munkát tudjanak a világ élvonalában maradni.

Itt jóval szigorúbbak a szakmai elvárások is, olyan kutatók pályázhatnak, akik már nemzetközileg elismert és az adott tudományágon belül komoly hatást kiváltó eredményeket értek el.

A sikeres pályázók általában 1 millió eurós támogatást kapnak, öt évre.

Viszonyításként megjegyezném, hogy az Európai Kutatási Tanács pályázati rendszerében 2,5 millió euró az elérhető maximum. Az ilyen programokban támogatható, tudományos áttöréseket ígérő projektek feltétele a kutatás kiszámítható finanszírozási rendszere és a perspektivikus kutatói pálya, ezért egymásra épülő pályázati rendszert alakítottunk ki az elmúlt években.

A kutatói életpálya kezdeti szakaszában járó kutatókat ösztönzi a posztdoktori program, amelyet az önállósodni kívánó kutatók számára kiírt, még fiatal kutatók számára meghirdetett kutatási témapályázat  követ. A már stabil kutatói háttérrel rendelkező kutatók számára a kutatási témapályázat biztosíthat támogatást. A kutatói közösség tagjainak szélesebb köre által pályázható programok mellett az élvonalbeli kutatások versenyképességét ösztönzik a kiválósági programok.

Milyen kapcsolódási pontok vannak az ipar illetve a gazdaság szféra igényei, és a kutatóintézetek között?

Már említettem, hogy menyire fontos az ipari-egyetemi együttműködés erősítése, és hogy erre mennyi forrás jutott a legkülönbözőbb pályázati modellekben. Az ilyen típusú együttműködési programok nem csak a nagyvállalati kört érintik, hanem közepes, sőt kisvállalatok is komoly támogatást kaphatnak fejlesztési céljaik megvalósításához az egyetemi, illetve akadémiai intézeti kutatási platformoktól.

De mit is jelent a gyakorlatban ez az együttműködési lehetőség? A közös kutatási projektek mellett, akár a kutatási infrastruktúra használatát is. Például miért is kellene beruháznia egy vállalatnak az anyagvizsgálat elvégzéséhez szükséges rendkívül drága elektronmikroszkópba, ha ezt a vizsgálatot elvégeztetheti a megfelelő műszerrel rendelkező egyetemi vagy akadémiai kutatóintézettel?

Az online világ általánossá válása és rohamos terjedése nem csak a tudományos kutatásban, hanem társadalmi szinten is komoly változásokat indukál. Az internet az 1980-as évek második felében a tudományos kutatásban jött létre, elterjedése is itt volt a leggyorsabb, hiszen addig soha nem látott lehetőségeket nyitott meg a tudományos információcserében. Ehhez kapcsolódna a következő kérdésem, hogy mi is az úgynevezett open science, és milyen szemlélettel illetve eszközökkel dolgozik az új kutatói generáció?

Az 1980-as évek végéig a tudományos publikációkat szinte kizárólag printben, nyomtatott folyóiratokban publikálták. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, a kutatáshoz szükséges források, publikációk, valamint a tudományos adatbázisok mondhatni, hogy teljes körűen és naprakészen hozzáférhetőek az interneten a szakemberek számára, azonban ezeket is elő kell fizetni, méghozzá rendkívül borsos árakon.

A költségek érthetőek, hiszen az online tudományos portálok fenntartása sok pénzbe kerül, és ez nem csak az online-szerkesztőségek fenntartási-technikai kiadásaiból áll össze, hanem a publikációkat minősítő és lektoráló igen jelentős szakértői „hátország” díjazásából is. Azt, hogy az összes tudományterület valamennyi online szakfolyóirata rendelkezésre álljon egy kis, vagy kevésbé fejlett ország kutatóintézetei számára, egyes országok számára a szűkös források miatt gyakorlatilag megoldhatatlan, a naprakész információk hiánya pedig lehetetlenné teszi a tudományos élvonalhoz való felzárkózást.

Ennek pedig komoly hátrányai lehetnek, hiszen manapság egy-egy ország fejlettségi szintjét a kutatás-fejlesztés és az innováció helyzete döntő mértékben meghatározza. Az open science kezdeményezés célja, hogy a közpénzből finanszírozott kutatások eredményei legyenek szabadon hozzáférhetők. Az igény jogos, csakúgy, mint az a kérdés is, hogy a tudományos információforrások és adatbankok fenntartási költségeit ki viselje? Az új megközelítés szerint a megjelenések költségeit nem az olvasók, felhasználók állják, hanem a tudományos eredményeket publikáló kutatócsoportok finanszírozzák, ám nekik is megfelelő forrásokra, támogatásra van szükségük ehhez.

Így az eredményekhez a felhasználók ingyenesen hozzáférhetnek.

A rendszernek óriási a jelentősége a kutatási szabadságban, és a tudományos eredményekhez való hozzáférési lehetőségében.

Magyarország ma évente 3,5 milliárd forintot költ a tudományos folyóirat adatbázisok előfizetési díjaira és arra, hogy a hazai kutatók az open rendszerben publikálhassanak. Bár a működési modellt még finomítani kell és a kiadók, illetve a kutatói közösség, valamint a finanszírozó szervezetek között is több egyeztetésnek kell még megtörténnie, mégis úgy gondolom, hogy az open science rendszer belátható időn, becslésem szerint legfeljebb öt éven belül már általános lesz.

Magyarország egyébként első öt tagállam között fogadta el azt az uniós kezdeményezést, amely a publikációk és kutatási eredmények nyílt hozzáférésének elérését tűzte ki célul. Ehhez kapcsolódóan kezdeményeztem egy szakértői bizottság  megalakítását, amely koncepciót dolgozott ki a kérdéskör jogalkotási, kormányzati szakpolitikai, stratégiai, finanszírozási, szervezési, kommunikációs és tudományértékelési tennivalóira.

A bizottság által elkészített „Nyílt hozzáférésű tudomány nemzeti program” című javaslatot az elkövetkezendőkben megvitatjuk a tudományos közösség képviselőivel.

Új jelenségnek számítanak az úgynevezett startup vállalkozások is, mint korábban a spinoff vállalkozások ösztönzése. Vannak-e már a startupokat is ösztönző programok?

A spinoff vállalkozás lényege, hogy egy intézményen belül megszületett eredmény hasznosítására maga az intézmény hoz létre önálló vállalkozást.

Ez tulajdonképpen a start-up vállalkozás egy formája.

A start-upok általában valamilyen technológiai megoldás fejlesztésére létrejött gyors növekedésű innovatív vállalkozások. Az egyetemeken számos üzleti ötlet születik, melyekből nem minden esetben lesz sikeres vállalkozás.

Annak érdekében, hogy az üzleti ötletek működő vállalkozássá váljanak, meghirdettük az ún. inkubátorok létrehozását támogató programot. Így nyolc inkubátor jött létre országszerte 6,5 milliárd forintos támogatással. Az inkubátorok feladata, hogy felkarolják az üzleti ötletet és segítsék az azon dolgozó kutatókat, vállalkozókat az ötlet fejlesztésében, az üzleti modell kidolgozásában, a vállalkozás létrehozásában, a szükséges tőke összegyűjtésében. A startupban kis százalékban ezért az inkubátor is tulajdonos lesz.

Gyakran emlegetjük, hogy Magyarország a méretéhez és adottságaihoz képest nagyhatalomnak számít magyar származású Nobel-díjasokban. Hogy látja elnök úr, manapság, amikor egy-egy Nobel-díjat érő tudományos eredmény eléréséhez gyakran több tucat, vagy akár több száz kutató együttműködése is szükséges, lehet sanszunk újabb magyar Nobel-díjra?

A közvélemény valóban szereti a Nobel-díjakkal „mérni” a tudományos eredményességet. Erre annyit tudok csak válaszolni, hogy napjainkban is vannak Magyarországon olyan valóban világszínvonalú tudományos eredmények, amelyek elérik a Nobel-díj kritériumait.

Forrás: origo.hu