Losonczy Attila professzor az egyik legsikeresebb agykutató, munkássággát számos rangos szaklapban közölt publikáció fémjelzi. Csapatának nem ez az első tudományos áttörése, melyet magyar fejlesztéseknek köszönhetően vitt véghez: forradalmi tanulmányát az agy memóriaközpontjában működő gátló idegsejtek működéséről a Neuron folyóirat közölte 2020-ban. Legújabb kutatásában, melyet a világ legrangosabb folyóiratában, a Nature-ben publikált, egerek agyában vizsgálta, hogy a számításokat végző idegsejtcsoportok hogyan rögzítik egy hely emlékét az agy belső, úgynevezett ‘kognitív’ térképeinek létrehozása során (Geiller et al., 2021). Ezeknek a idegsejteknek köszönhetően építünk fel és tárolunk belső térképeket a külvilágról. Arról azonban, hogy ezen agysejtek kis csoportjából álló “áramkörök” miképp kapcsolódnak egymáshoz helyileg, rendkívül keveset tudunk. Ezen változtat Losonczy csoportjának és kollaborációs partnereinek forradalmi kutatása. A kutatók ugyanis jelenleg többnyire vagy az egyes sejtek szintjén, vagy az agyban kommunikáló, hatalmas mennyiségű sejtből álló régiókban vizsgálják az agyműködést. Losonczy Attila kutatócsoportja több módszer kombinálásával olyan új technikát fejlesztett ki, amellyel nem csak az egyes térsejtek aktivitása követhető valós időben, hanem az hozzájuk helyileg kapcsolt idegsejté is, beleértve mind a serkentő, mind pedig az aktivitást gátló sejteket is.
Az áttörés elérésében hatalmas szerepet játszott az a 3D-s, gyors, lézermikroszkóp, amelyet Rózsa Balázs orvos, fizikus (Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Femtonics Kft) kutatócsoportja fejlesztett ki. A FEMTO3D Atlas két-foton mikroszkóp segítségével a térbeli tájékozódásért felelős sejtek és funkcionális szomszédaik, amelyek viszonylag szétszórva helyezkednek el az agy mélyebb rétegeiben, egyszerre mérhetők 3D-ben, precízen és nagy sebességgel, amire más módszer nem képes. A 3D-s mikroszkóp lelke a több mint 15 év alatt kifejlesztett térbeli vezérlőszoftver, amely az első ilyen jellegű szoftver a világon, és Katona Gergely cégvezető, valamint Ócsai Katalin matematikus alkotása.
Rózsa Balázsék a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával fejlesztettek ki az új mikroszkópot.
A térbeli tájékozódásért felelős sejteken folyó eddigi kutatások arra utaltak, hogy a hippokampusz végső kimenetét jelentő CA1 régióban, ahol a térre vonatkozó emlékek, információk kódolódnak, a serkentő sejtek nem kommunikálnak közvetlenül egymással, hanem kizárólag közvetve, gátlósejteken keresztül. Losonczy professzor szerint az egyik legváratlanabb eredmény az, hogy a serkentő sejtek kapcsolatban állnak egymással ebben a régióban, amivel évtizedes dogma dől meg.
Ez lehetővé teszi ugyanis, hogy egyetlen, egy adott térbeli pozíció kódolásáért felelős sejt bevonja a térbeli memória kialakításába a hozzá kapcsolt többi sejtet is. Nem kizárt, hogy ezek az összekapcsolt sejtek talán együtt születnek az agy fejlődésének különböző időszakaiban, és a továbbiakban is együttműködnek. Ez a tudományos felfedezés
EGY FONTOS ELŐRELÉPÉS ANNAK MEGÉRTÉSÉBEN, HOGY HOGYAN JÖNNEK LÉTRE AZ EMLÉKEK AZ AGYBAN, ÉS HOSSZÚ TÁVON HOZZÁJÁRULHAT AHHOZ, HOGY EGY NAP AZ EMLÉKEK ROMLÁSÁNAK VAGY ELVESZTÉSÉNEK LEKÜZDÉSÉT LEHETŐVÉ TEGYÜK.
Forrás: portfolio.hu