Itt jár Ön: A Hivatal >> Sajtószoba >> Online sajtó >> 2017
A Hivatal
PDF
Link küldés
.
Cikk nyomtatás
Nagy lehetőséget bukna el Magyarország, ha nem vagyunk elég szigorúak
„Takarékosan kell bánnunk a rendelkezésünkre álló értékes kutatási, fejlesztési és innovációs forrásokkal, mert csak ekkor tudnak ezek az ország versenyképessége javára válni" – indokolta az általa vezetett intézmény szigorú szakmai szűrőjét a Portfolio-nak adott évértékelő interjújában Pálinkás József.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke két fontos üzenetet is megfogalmazott a KFI-pályázatok iránt érdeklődők felé és óva intett a túlárazással, a bérek felsrófolásával és az alvállalkozók bevonásával való kísérletezéstől. Ezek ugyanis fenn fognak akadni a szakmai szűrőn és úgy látja: éppen emiatt kapnak kevés dicséretet. Jelzése szerint sokkal alaposabban nyomon fogják követni a pályázati pénzek hasznosulását, így nem elégszenek meg az írásos jelentésekkel, sőt lengyel mintára tervezik az előzetes ellenőrzés bevezetését is.

Portfolio: Ezekben a hetekben nagyon sok szó esik a magyar versenyképességről, illetve az ország innovációs képességéről. Ön szerint mit lehetne tenni a versenyképességünk javítása és az innovációs potenciál növelése érdekében az NKFI Hivatal szempontjából?

Pálinkás József: A Hivatal szempontjából talán az a legfontosabb, hogy világossá tegyük és meg is követeljük azt, hogy ezeket a forrásokat ténylegesen kutatásra, fejlesztésre, innovációra használják fel, tehát valóban létrejöjjön az az új termék, szolgáltatás, ami a piacon versenyképesebbé teszi a vállalatot. Ugyanis nem abban kell versenyképesnek lennie egy-egy intézménynek, hogy több pályázaton is tud pénzt elnyerni, hanem az a cél, hogy a piacon váljon versenyképessé. Ezt a pályázók néha összekeverik. Magyarország természetesen akkor lesz versenyképesebb, ha a vállalatok a piacon versenyképesek, és ez javíthatja helyünket a globális versenyképességi rangsorokban is. Ehhez az szükséges, hogy a projektekről történő döntésnél a szakmai kiválóság legyen a legfontosabb értékelési szempont és ez megfelelő nyilvánosságot kapjon, azaz a szakértők nyilvánosan értékeljék azt, hogy egy-egy projekt még a támogatás elnyerése előtt hogyan teljesített a szakmai szűrőn.

Hogyan néz ki pontosan az a folyamat, amikor egy EU-s pályázat kapcsán az NKFIH szakpolitikai véleményezési intézményként tölti be ezt az előzetes szakmai szűrő szerepet és hogyan néz ki ezzel párhuzamosan az, ha magyar forrásból, az NKFIH Alap terhére írnak ki pályázatot?

Pontosan egyforma. A különbség csupán annyi, hogy míg a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap forrásai kapcsán a végső döntést is a Hivatal hozza meg, és az Irányító Testület javaslata alapján én írom alá a döntést, az uniós pályázatok esetén a szakpolitikai vélemény csak egy szükséges alapfeltétel még a pályázatok tényleges benyújtása előtt, de a végső döntést az adott minisztériumba telepített Irányító Hatóság hozza meg. A döntés kialakítása a következőképpen történik. Beérkezik például 120 pályázat egy adott konstrukcióban, megnézzük ezeknek a tematikáját, és ettől függően felkérek 5-7-9 szakértőt egy úgynevezett értékelői kijelölő testületbe, hogy tegyenek javaslatot arra, hogy kik azok a szakértők, akik a 15 ezer fős szakértői adatbázisból anonim bírálóként - a pályázati konstrukciótól függően 2-5 között van ezeknek a száma - adjanak egy értékelést előre meghatározott szempontok szerint, amelyek már a pályázat feltételeiben előzetesen benne voltak.

Az anonim értékelők mindezek után adnak egy pontozásos és egy szöveges értékelést is, ami kialakít egy sorrendet. Ebben nyilván vannak egyértelmű eredmények és vannak eldöntendő esetek is. A döntési javaslat kimunkálására felkérünk egy ún. Irányító Testületet - ezt nevezhetjük zsűrinek is, amelyben gyakran részt vesznek olyanok, akik maguk is értékeltek pályázatokat. Ez a testület a beérkező szakmai értékeléseket a felhívásban megadott értékelési szempontok alapján összeveti és előkészíti a döntési javaslatot, azaz azt, hogy mely pályázatok esetében adjunk támogató szakpolitikai véleményt és mely esetekben nem. Az NKFI Alap esetében pedig ezzel együtt arra is javaslatot tesz, hogy mely pályázatokat javasolnak finanszírozni és melyeket nem.

Nyilván előfordul olyan eset is, amikor több a szakmailag megfelelő pályázatok igénye, mint a rendelkezésre álló forrás. Ilyenkor egy sorrendet állítanak fel a testület tagjai, és csak adott számú pályázatot tudunk finanszírozni, a többit pedig nem. Olyan is előfordult, amikor a rendelkezésre álló összeget nem használtuk fel teljes mértékben, mert a szakértői testület azt mondta, hogy nincs annyi jó pályázat. Ilyenkor az történik, hogy a pályázat következő kiírására a korábbi pályázók, vagy mások új pályázatokat nyújthatnak be természetesen "javított kiadásban". Ha szakmailag olyan gyenge volt az adott pályázat, akkor előfordul, hogy újra már meg sem próbálják a beadást.

A harmadik eset, amikor úgy ítéli meg az Irányító Testület, hogy adott projektre kért támogatás összege és a várható eredmények nincsenek összhangban, magyarul túlárazták a projektet, akkor ezeknek a projekteknek csak egy része kaphat támogatást a második fordulóban. Fontos ugyanis, hogy egyensúlyba kell kerülnie a projekt várható eredményének és a ráfordított összegnek és csak ekkor támogatható. Takarékosan kell ugyanis bánnunk a rendelkezésünkre álló értékes kutatási, fejlesztési és innovációs forrásokkal, mert csak ekkor tudnak ezek az ország versenyképessége javára válni. Így tehát az értékelési szempontrendszerben a szakmai kiválóság és a piaci hasznosíthatóság mellett természetesen az ár/érték arány is szerepel.

Miután Önök megadják az adott uniós projektnél a pályázat beadásához szükséges szakpolitikai véleményt, mi történik? Hogyan születnek a végső pályázati döntések és ebben van-e még az NKFIH-nak szerepe?

Először tehát hozzánk nyújtják be a pályázatokat a mi elektronikus felületünkre, majd ha megkapták a támogató szakpolitikai véleményt, akkor ezt követően a kormány hivatalos pályázati felületén keresztül benyújtják a pályázatot, ami így az adott terület Irányító Hatóságához (IH) kerül. Az IH-nál elvégzik a kiírás feltételeinek megfelelő értékelést, majd az úgynevezett Döntés Előkészítő Bizottság, munkanyelven a DEB, javaslatot tesz a döntésre. A DEB-be a jogszabályok szerint a szakpolitikai felelős, jelen esetben a mi Hivatalunk egy fővel többet delegál, mint az IH, azaz egy 5 fős DEB esetén a Hivatal 3 főt, az IH 2 főt. Ez az öt fő tesz javaslatot az IH vezetőjének a döntésre, aki meghozza a végső támogatói döntést. A DEB létszáma attól függ, hogy mekkora pályázati keretösszegről van szó, általában 3 és 7 fő között változik.

Visszatérve a szakpolitikai véleményadási fázisra, illetve az NKFI Alap esetén a döntési javaslatra, a felkért anonim szakértő szubjektív véleményalkotása mennyire játszhat szerepet egy-egy értékelés elkészítésében?

Ahogy említettem, minden pályázati felhívásban nyilvános, hogy a pályázatokat milyen szempontok szerint értékelik a szakpolitikai vélemény kiadásakor, illetve később a végső pályázati döntés meghozatalakor. Az értékelést nem lehet megspórolni sehol a világon, de természetesen vannak olyan szempontok, amelyekben a szakértők szubjektivitása bizonyos fokig megnyilvánul. Arra a kérdésre, hogy támogatást kérő projekt mennyire tartozik a világban a kutatások élvonalába, nem lehet matematikai pontossággal válaszolni. Azért kell a legjobb szakembereket felkérni szakértőnek, mert tőlük várható ennek legpontosabb megítélése. Nyilván ehhez kapcsolódóan vannak olyan kérdések is, hogy az adott kutatói vagy fejlesztői csoport eddig mit csinált, ez ugyanis már jelzi, hogy eddig mennyire voltak versenyképesek a világban. De az, hogy a javasolt kutatási vagy fejlesztési program pontosan milyen eredményt fog hozni, ennek a megítélése a szakértők felelőssége.

Sokszor hangsúlyoztam már, hogy az értékelésben részt vevő nagyszámú szakértő felelőssége is, hogy csak a legjobb pályázati programokat válasszák ki. Ha egy százalékos skálán kellene meghatároznom, hogy az egyes pályázatok értékelésében mekkora lehet a szubjektív rész, programtól függően kevesebb, mint 10 és legfeljebb 20 százalék közötti arányt mondanék. Fontos azonban, hogy ugyanezeknek a szakértőknek egy része az adott pályázat Irányító Testületében is benne van, abban adott értékelésekről referálnak, egyúttal minden, a témában beérkező pályázatot látnak, ebben az eljárásrendben csökkenthető a szubjektivitás a döntéshozatalban.

Ha nagyon szélsőségesek az anonim értékelők felől érkező pontszám alapú értékelések, hogyan tudnak tovább haladni?

Ez egy fontos kérdés, éppen ezért van ma a nagyobb pályázati konstrukcióknál, kettőnél is több anonim értékelő. Tegyük fel, hogy van öt értékelő, és az egyik például 95 pontot ad, míg egy másik ugyanarra a pályázatra 30 pontot, akkor rendszerint azt csináljuk, hogy a két szélsőértéket nem vesszük figyelembe. Ezzel együtt éppen azért van az Irányító Testület, a szakmai zsűri, hogy mérlegelni tudja azt, hogy melyiknek van inkább igaza. Olyan is előfordult már, hogy olyan szélsőséges volt az értékelés, hogy további értékelőket kellett felkérnünk. A szakmai zsűrinek nyilván könnyű dolga van az egyhangúlag nagyon jónak ítélt pályázatoknál és az egyhangúlag nagyon gyengének ítélteknél is. A szakértői panel tagjainak ott van nagyon jelentős szerepe, ahol az adott pályázatot az értékelők különbözőképpen ítélték meg. Ez persze természetes is, mert a szakértők szigorúsága nem pontosan azonos, noha a szakértőknek tartott fórumok és a panelekben történő értékelés egységesebbé teszi az anonim értékeléseket. Sokszor gondot jelent a nagyon magas pontszámokkal történő értékelés, annak ellenére, hogy minden fórumon arra biztatom az értékelőket, hogy bátran használják ki a pontozás teljes tartományát a pályázatok közötti különbségek jobb kifejezése érdekében. A Hivatal az értékelők értékelésére is kiemelt figyelmet fordít, hiszen csak így fejleszthető az értékelési kultúra egy hatékony pályázati menedzsmentben.

Ki és a folyamatnak melyik részén kompetens arra, hogy a túlárazott projekteknél stop táblát mutasson, vagy csökkentett elszámolható költség mellett tegyen javaslatot a szakpolitikai vélemény kiadására?

Az uniós pályázatok esetében a szakpolitikai vélemény kiadásánál is figyelünk erre, de ez az elem még hangsúlyosabban jelenik meg az IH pályázatértékelésében. Mondok példát. Egy vállalatnál az elmúlt két évben a bérek átlaga havonta 300 ezer forint volt. Beadnak egy pályázatot, amelyben a megpályázott pénzből beállítják a béreket 1,2 millióra. Ilyenkor azt kell mondani a bírálónak, hogy álljon meg a menet, mert az még elképzelhető, hogy most 10-20 százalékkal magasabb legyen a havi bér, de hogy a háromszorosa legyen, az nem.

Ha valaki kutatás-fejlesztési és innovációs programra pályázik, de a munka nagy részét alvállalkozóval akarja elvégeztetni, akkor ezek a pályázatok is általában elutasításra kerülnek, mert nem fővállalkozókat keresünk, mint egy beruházásnál, hanem olyanokat, akik egy adott kutatási vagy fejlesztési programot maguk megvalósítanak. Annak semmi értelme nincs, hogy valaki egy jelentős összegből több kutatóintézetet vagy vállalatot továbbfinanszírozzon, másrészt nehezen is követhető egy olyan program eredménye, amelyben ez történik.

Néhány héttel ezelőtt egy interjúban azt mondta, hogy csak a valódi innovációtartalmú projektek támogatásának van értelme Magyarországon, ha már kapjuk az EU-pénzt. Azt is jelezte, hogy az NKFIH stratégiaváltást hajt végre annak érdekében, hogy nyomon tudja követni a pályázati döntést követően is, hogy mi történik a projekttel. Jelzése szerint később akár raportra is berendelhetik a projektgazdákat, és monitorozhatják, hogy mi történt abban az egy évben, hogyan teljesültek a vállalások, és ezzel párhuzamosan további döntést hozhatnak a finanszírozásról. Ez mely pályázatokat érinti, és mik lehetnek a retorziók?

Ha raportra nem is, de beszámolóra mindenképpen. De kezdjük ott, hogy a jelenlegi szabályok szerint is minden pályázatnál be kell küldeni egy éves szakmai és pénzügyi beszámolót, és ezek elfogadása után kerül sor a következő évi finanszírozásra. A beküldött írásos beszámoló alapján történő ellenőrzés azonban sajnos néha formális. Szeretnénk a pályázati források hasznosulását, a versenyképességet növelő hatását alaposabban követni. Ezért az elkövetkezendőkben nem elégszünk meg egy szakmai jelentéssel és pénzügyi beszámolással, amelyet a hivatalnokok ellenőriznek, hanem egy szakmai panel előtt is be kell mutatni az eredményeket. A panel lehetőleg ugyanazokból a tagokból áll, akik anno értékelték a pályázatot, ők ugyanis a valóban releváns kéréseket tudnak feltenni a projekt előrehaladásával és eredményeivel kapcsolatban. Másrészt ők is szembesülnek azzal, hogy milyen támogatói döntést hoztak.

Rövid távon sajnos még nem tudjuk bevezetni azt, amit a lengyel finanszírozási ügynökség vezetőjétől hallottam, miszerint náluk a pályázatok értékelése során, még a döntés meghozatala előtt megnézik az adott intézményt, ahol a programot megvalósítani javasolják. Azt gondolom, hogy a későbbiekben nekünk is el kell indulnunk ebbe az irányba, hogy előzetesen akár a helyszínen tájékozódjunk a körülményekről, a berendezések kihasználtságáról és egyéb információkról. Az, ha a döntéshozók is szembesülnek azzal, hogy milyen projektek kérik a támogatást, továbbá, hogy mi lett a döntésük eredménye, azaz a projektek mit ígértek és milyen eredményeik lettek, biztosan javítja majd a pályázatok értékelésének eredményességét is.

Sőt az is bekövetkezhet, hogy ha egy pályázat nem halad olyan mértékben, akkor úgy döntünk, hogy elállunk a szerződéstől. Ez benne van a támogatási szerződésben, és ezeket a feltételeket is komolyan kell vennünk. A projektek monitorozásában is részt veszünk, és ha ennek során jelentős elmaradásokat tapasztalunk a vállalásoktól, természetesen tehetünk ilyen javaslatot az Irányító Hatóság felé is.

Ha jól értem, ez minden kutatás-fejlesztési pályázat nyertese felé egy határozott üzenet, hogy a vállalásokat tessék betartani.

Igen. Meg fogjuk nézni, hogy a vállalások hogyan teljesülnek.

December elején hirdettek meg 10 újabb uniós pályázatot 540 milliárdos keretösszeggel, amelyek közül kettő KFI célú, összesen 137 milliárd forintos keretösszeggel. Ez az utolsó két ilyen nagy keretösszegű KFI célú uniós pályázat ebben a 7 éves ciklusban, így adódik a kérdés: milyen érdeklődésre számít? Várható-e még jövőre a vállalkozásoknak valamilyen KFI célú uniós pályázat?

Igen, ezen a területen még egy pályázatot írunk ki jövőre, amely a vállalatok exportképességét ösztönzi, és a minap nyílt meg a társadalmi egyeztetése. A most kiírt hitel- és hitellel kombinált két pályázat esetén kisebb érdeklődésre számítok, mint a korábbi pályázatoknál, amelyek még kizárólag vissza nem térítendő támogatást kínáltak. Nagyon fontos, hogy a pályázatok döntő részét mostanáig kiírtuk, hiszen így ha lesznek olyan pályázatok, amelyek nem teljesülnek valamilyen okból - visszalép a pályázó, vagy mi megállítjuk a finanszírozást -, akkor az így felszabaduló források újbóli felhasználására van még időnk.

Az előzőn kívül az is fontos üzenet, hogy olyan KFI programok megvalósítására pályázzanak az érdeklődők, amelyeket fenn tudnak tartani, mert utóbbira már nem lesznek pályázati pénzek, így üzleti alapon, a javuló termékek és szolgáltatások útján, ki kell tudni termelni a fenntartás költségeit. Ezen a ponton is ért minket bírálat, amiért a fenntarthatósági szempontokat is igyekszünk nagyon következetesen érvényesíteni. Ha a pályázó azt mondja, hogy az ő megítélése szerint fenntartható lesz a projekt, az értékelő szakértő viszont azt, hogy nem, akkor ilyen helyzetekben a finanszírozó felelőssége eldönteni a kérdést.

A projektek fenntarthatósági szempontja mennyire a finanszírozó, illetve döntéshozó és mennyire az érintett vállalatok, intézmények érdeke, tekintettel arra, hogy a 2020 utáni uniós támogatási rendszer még nagyon bizonytalan?

Valójában az ország szempontjából, az egész magyar gazdaság szempontjából alapvető fontosságú a fenntarthatóság. Természetesen fontos a finanszírozó szempontjából is, hiszen abban van felelőssége, hogy olyan programokat finanszírozzon, amelyek fenntarthatók, de ez igazából a vállalatok alapvető érdeke. Itt azokat kell kiszűrni, akik egy pályázat keretében csak néhány évben gondolkodnak, és úgy vannak vele, hogy addig megvan a résztvevők fizetése, aztán majd lesz valahogy, ha pedig nem folytatódik a projekt, akkor elindítanak egy újabbat. Ezeknek a projekteknek a támogatása pénzpocsékolás. Ilyeneket a kapacitásbővítési pályázatoknál sem lenne szabad finanszírozni, de a K+F pályázatoknál végképp nem, mert az ilyen felfogás jellemzően nem vezet el egy jó termék kifejlesztéséhez. Csak akkor lesz Magyarország versenyképes, ha olyan vállalatok jönnek létre, amelyek fenntartható fejlesztéséhez kapnak támogatást és ezáltal a vállalatok a piacon, sőt a világpiacon jobb pozícióba kerülnek.

Ha csak finanszírozói oldalról nézzük a Brexitet, Nagy-Britannia az EU egyik legnagyobb nettó befizető tagállama, és erősen kérdéses, hogy 2020 után - vagy még azt megelőzően is - hogyan teljesítik a befizetésüket. De közben a brit egyetemek jelentős kutatási forrás-lehívók az EU-s kasszából. Hogyan látja a minapi londoni látogatása tapasztalatait? Mit jelent a Brexit Magyarország számára?

Számunkra Nagy-Britannia nagyon fontos partner a K+F+I területén. Cambridge-ben, Oxfordban, Londonban nagyon sok magyar diák tanul, és az ő kapcsolatuk a magyar intézményekkel alapvető fontosságú. Azt, hogy a Brexit technikailag hogyan fog lezajlani, most senki nem tudja megmondani. Én azt gondolom, hogy bármilyen forgatókönyv valósul meg, nekünk a Nagy-Britanniával meglévő kutatói kapcsolatainkat meg kell őrizni, adott esetben magyar és brit forrásokból kell finanszírozni a közös kutatásokat.

Felmerülhet az a konstrukció is, ami pillanatnyilag Svájc, Norvégia esetében létezik, miszerint ők a K+F esetében létrehoztak egy önálló finanszírozási mechanizmust éppen azon országok számára, amelyek kevesebbet fizetnek be az uniós kasszába, mint amennyit elnyernek. Ezáltal Svájc ugyanúgy jogosult pályázni például a Horizont 2020 uniós kutatás-fejlesztési programban, és nagyon sikeres is ebben. Bárhogy is alakul, Magyarországnak mindenképpen fenn kell tartania a nagyon erős kapcsolatot, hiszen a Nagy-Britanniával való együttműködés nem öncélú. Számos programot egy kutatócsoport vagy egy ország nem tud önállóan megvalósítani, így szükséges a nemzetközi együttműködés.

Az NKFIH milyen tevékenységet végez annak érdekében, hogy a magyarországi pályázókat - legyenek azok intézmények vagy vállalatok - hozzásegítse, felkészítse a más logika szerint működő H2020 pályázatokra, illetve egyéb közvetlen brüsszeli kiírású pályázatokra?

A közvetlenül elérhető források tekintetében vannak tematikus programok: energia, egészség, környezet stb. Ezek mindegyike esetében van egy ún. nemzeti kapcsolattartó (National Contact Point, NCP - a szerk.), egyetlen kivétellel mindegyik itt a Hivatal keretein belül érhető el. Ők széleskörű szakmai és pályázati segítséget adnak az érdeklődőknek, tájékoztatják őket az apróbb részletekről is.

Vannak olyan programjaink is, amelyekben konkrét anyagi segítséget is nyújtunk, például olyan pályázóknak, akik jól szerepeltek egy-egy nemzetközi megmérettetésen, de forrás hiányában nem kaptak támogatást. Őket mi támogatjuk egy ideig abban a reményben, hogy a következő fordulóban majd nyerni fognak. A magyar kutatók egyébként régiós szinten vezetők az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) felfedező kutatást támogató pályázatain.

A közelmúltban elindítottunk egy újabb anyagi támogatással járó programot (ERC_16_MOBIL), amelynek keretében azt tesszük lehetővé, hogy azok a kutatók, akik ERC pályázatot kívánnak benyújtani, négy hónapos ösztöndíjjal elmehessenek egy olyan intézménybe, ahol az adott programban nyertes pályázó van. Így velük együtt tudnak dolgozni, megismerik a munkastílusukat és azt, hogy egy-egy kutatási problémát, irányt hogyan fogalmaznak meg a legjobban, hogyan lehetnek versenyképesek az egyre élesedő pályázati versenyben. Sokszor apró dolgok is döntőek lehetnek abban, hogy ki nyeri el a támogatást, például a magyar kutatók sok esetben erősek az ígéretes ötletekben, de ezeket nem mindig tudják meggyőzően bemutatni.

Az Európai Neutronkutató Központ infrastruktúrájának használatához a magyar állam jelentős tagdíjfizetést vállal, de ennek van egy ellenoldali kompenzációs mechanizmusa. Mit lehet tudni erről?

A nemzetközi nagyberendezések esetén általában sok pénzről van szó. Az Európai Neutronkutató Központ (ESS) az első, amellyel olyan szerződést sikerült kötnünk, hogy a tagdíjunknak csak a 30 százalékát fizetjük készpénzben, a 70 százalékát pedig természetben való hozzájárulásként. Ez azt jelenti, hogy például az ott beépítésre kerülő műszert Magyarországon készítik el, magyarok kapnak tehát érte fizetést és sok magyar szellemi termék is benne van ebben a hozzájárulásban. Érdemes hasonló modellekben gondolkodni a tagdíjfizetési konstrukciókról való tárgyalásokkor.

Az év egyik fontos újítása volt az uniós pályázatoknál az állami projektértékelői rendszer felállítása, ami sok időbe telt és késleltette számos K+F pályázat értékelését, illetve eredményhirdetését és sok feszültséget okozott a pályázói oldalon. Hogyan látja ebből a szempontból 2016-ot?

Természetesen minden késés problémát okoz, de az, hogy létrejön egy ilyen szakértői adatbázis, a későbbiekben is hasznos lehet Magyarországon. A K+F+I terén kiírt pályázatoknál az állami projektértékelői törvény kivételt tett, hogy mely pályázatok kerülnek be az új állami értékelői rendszerbe és melyek maradnak az általunk működtetett szakértői rendszerben. Azok a pályázatok kerülnek be az új állami értékelői rendszerbe, amelyek kisebb összegűek, és ezekre nagyszámú jelentkezés érkezett, vagy amelyeknél a döntéshozatal egyszerűbb eljárásrendben történhet.

Jelenleg a GINOP-2.1.7 kódszámú prototípus pályázatok értékelése történik ebben a rendszerben, amelyre közel 2700 támogatási igény érkezett. A nagy számot látva félreértést érzékelek, azaz azok a cégek, amelyek egyéb K+F-es pályázaton nem nyertek, pályázataikat ide is benyújtották. Nehezen hiszem el, hogy Magyarországon van most 2700 olyan ötlet, amely alapján prototípus készíthető. Ezeknél a pályázatoknál a nyerési arány meglehetősen kicsi lesz, erre számítani kell a pályázóknak is. A prototípus azt jelenti, hogy elkészít egy működő szerkezetet, és abból majd termék lesz. A felhívásra beérkező, de a felhívás céljaihoz feltételezhetően kevéssé illeszkedő pályázatok nagy száma legalább olyan mértékben hozzájárul az elhúzódó döntéshozatalhoz, mint az új állami projektértékelői rendszer felállítása. Ha csak 270 pályázat érkezett volna be, amit reálisnak tartok, akkor az értékelés már lezajlott volna.

Az inkubátor házak felállítására szóló GINOP-pályázaton is erős túljelentkezés volt, hiszen a 44 pályázatból végül a vidéki térségekben csak 8 ilyen támogatási igényhez adtak szakpolitikai véleményt. Ez az erős korlátozás szintén szült feszültséget a pályázók körében. Emellett a központi régióban további 3-5 ilyen inkubátorház áll majd fel. Most hogyan áll ez a rendszer?

A 8 inkubátorház jórészt vidéki nagyvárosokban jön létre, amellyel az a célunk, hogy elősegítsük azt a szemléletváltást is, hogy az egyetemen végzők, az ott dolgozók is elgondolkozzanak azon, hogy a kutatási eredményeik alapján alapítsanak egy vállalatot. Fontos azonban tudatosítani, hogy attól, hogy van egy jó ötletem, még nem biztos, hogy rögtön vállalkozást is kell rá alapítani. Ezt megelőző fontos kérdés, hogy az ötlet megvalósítható-e, illetve szükség van-e rá és a piac mit fog hozzá szólni. Ezeknek a kezdeti kérdéseknek a megválaszolásában segítenek az inkubátorházak.

Hogyan néz ki a K+F támogató rendszer a vállalatok későbbi életszakaszában és van-e ebben szerepe az NKFI Hivatalnak?

Amikor már látszik, hogy az inkubátorház által kiérlelt ötletből lehet valami, és megtörténik a cégalapítás, és elérkezik a startupokhoz értők körében "halál völgyének" elnevezett szakasz - amikor a banki finanszírozás még nehéz a magas kockázatok miatt -, akkor ehhez a szakaszhoz szükséges egy olyan konstrukció, amely nagyobb kockázatot vállal. Itt lép be a képbe a kockázati tőke alap, amely éppen azokat a kezdő vállalkozásokat finanszírozza, amelyekben lát üzleti lehetőséget, de a banki finanszírozás még nem elérhető.

Az NKFIH szerepe ott van, hogy a kormányhatározat alapján létrejön egy 30 milliárd forint uniós forrást felhasználó innovációs kockázati tőkealap, amelyhez a Magyar Fejlesztési Bank további 20 milliárd forintnyi forrást biztosít. Az alap kezelését a Corvinus kockázati tőkealap kezelő végzi majd, üzletrészt vásárolnak a célvállalatban és az a fő cél, hogy az innovatív vállalatok életszakaszához igazodó támogatásokat nyújtson az egészen korai fázistól az érettebb fázisig.

Ki dönti el, hogy ez az alap melyik innovatív, jövőbe mutató technológiákat használó, fejlesztő cégeket segítse és melyeket nem?

Mivel ez a tőkealap dedikáltan kutatás-fejlesztési és innovációs tőkealap, ezért az NKFIH szerepe az lesz, hogy véleményt nyilvánítson a befektető számára, hogy a leendő célvállalat valóban perspektivikus innovatív vállalkozás-e, azaz olyan terméket, szolgáltatást kíván megvalósítani-e, amely valóban újdonságnak minősül, vagy sem. Annak is van értelme, hogy létrehozzunk olyan céget, amely a hagyományos iparágakban működik, de azokra más tőkealapok szolgálnak.

Hogyan értékeli a 2016-os évet a rendszerek felállításától kezdve a meghozott döntések számáig, volumenéig, a visszajelzések, dicséretek, kritikák szempontjából, és hogyan tekint a 2017-es évre?

Én 2016-ot sikeres évnek érzem. Ha a számokat nézzük, az innovációra fordítható költségvetési forrásból, az NKFI Alapból kiemelkedően jelentős összeget, 83 milliárd forintot fizettünk ki 2016-ban, elsősorban a vállalati kutatásfejlesztés ösztönzésére. Ilyen magas összeget az elmúlt években még soha nem fizettek ki az Alapból. Emellett az NKFI Hivatal közreműködésével döntés született 256 milliárd forintról a GINOP-ban, 10 milliárd forintról a VEKOP-ban. Az NKFI Alap kifizetéseiről nem mindegyik döntést 2016-ban hoztuk meg, vannak áthúzódó tételek is, de az biztos, hogy ennyi forrás K+F+I-re még soha nem állt rendelkezésre. Ez önmagában jó dolog, azt pedig, hogy ezeket a forrásokat milyen hatékonyan használják fel, a jövő fogja eldönteni.

Azzal, hogy ilyen szigorú szűrőt alkalmaztunk, jót tettünk, de ritkán dicsérik meg azt, aki szigort alkalmaz. Az önmagában is siker, hogy létrejött egy olyan hivatal, amely jól körülhatárolt keretek között egységesen felelős a K+F+I területért és az alapkutatásoktól az innovációig egységes szempontok szerint értékeli a programokat. Ezt az Európai Bizottság Peer Review elemzése és az OECD minapi jelentése is fontos pozitívumnak értékelte. Az innováció fókuszba kerülésével persze megjelent néhány olyan szervezet is, amelynek az innovációról ugyan fogalma sincs, de szívesen "osztana" ilyen forrásokat. Remélem, hogy a Hivatal meg tudja őrizni az integritását és a szigorú bírálati rendszert, azaz nem nyitunk ki kiskapukat, és nem hozunk létre másodligát.

Az mindig nehéz kérdés, hogy hogyan tudunk egyensúlyt teremteni egy országban, hogy mennyit költsünk felfedező kutatásokra, kísérleti fejlesztésekre, innovációra. Erre nincs precíz tankönyvi szabály. Ennek a kialakítása olyan feladat, amelyben ha a magyar egyetemi, akadémiai és a vállalati K+F+I területért felelős szakemberek egyaránt részt vesznek, akkor egy jobb ösztönző rendszer jön létre. Nagyon érdekes szembesíteni a vállalati világból érkező K+F-es szakértőket az egyetemi, akadémiai világból jövők véleményével és megfordítva. Nagy élmény volt látni, hogy végre nem én vitatkozom a vállalati szereplőkkel azon, hogy szükség van alapkutatásokra és a kutatókkal azon, hogy miért nem ők kapnak minden pénzt, hanem az NKFI Hivatal létrejöttével létrehozott új testületekben végre leülnek egy asztalhoz ezek a szereplők és ők maguk beszélik meg ezeket a témákat, hiszen mindkét terület szempontjainak érvényesítésére szükség van. A felmerülő szempontok alapján határozottan jobb minőségű döntések születnek, mert nem csak az egyik, vagy a másik oldal szempontjai érvényesülnek benne. Ennek az értelmes szakmai párbeszédnek a megteremtése jelentős sikere idén a Hivatalnak, és azt remélem, hogy ez jövőre már a támogatást elnyerő programok eredményeinek értékelésére kiterjedően is megvalósul.

Forrás: portfolio.hu

Utolsó módosítás: 2017. március 08.
Partner szervezeteink
© Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 1077 Bp, Kéthly Anna tér 1., Telefon: (+361) 795 9500