Magyar cég fejlesztése csökkenti a környezet terhelését

Egy magyar kisvállalkozás, a soproni Horváth Fólia Kft. olyan új, környezetbarát műanyag fóliát fejlesztett a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával, amely – megfelelő komposztálás esetén – néhány hónap alatt biológiai úton lebomlik. Az ebből készült zacskók így gyorsan „eltűnnek”, nem szennyezik a környezetet, és nem növelik tovább az egyre nagyobb ökológiai krízist okozó műanyaghulladék-tengert. A kutatásfejlesztési projekt teljes költsége 37,5 millió forint volt, amelyből az állami támogatás 20 millió forintot tett ki. Bíró László cégvezetővel és Harangozó Róbert értékesítési igazgatóval beszélgettünk az eredményekről.

Honnan indult a fejlesztési projekt?

BÍRÓ LÁSZLÓ: Cégünk több évtizede gyárt polietilén csomagolóanyagokat. Köztudott azonban, hogy hulladékká válva ezek jelentős környezeti terhelést okoznak, ezért elindultunk a biológiai úton lebomló alternatívák irányába. Ezek az anyagok alig két-három hónap alatt lebomlanak, ha megfelelően komposztáljuk őket, és biztosítjuk a mikroorganizmusok „munkájához" szükséges körülményeket, azaz az optimális hőt és nedvességet. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni: ahhoz, hogy ezek a műanyagok valóban lebomoljanak, és úgymond nyom nélkül eltűnjenek, komposztálni kell őket. Ha egyszerűen csak kidobjuk őket, a természetben szinte ugyanolyan hulladékká válnak, mint a hagyományos polietilén.

Milyen anyagokból készülnek ezek a biológiailag lebomló fóliák?

HARANGOZÓ RÓBERT: Alapvetően burgonya- és keményítőszármazékokból. Ezek a csomagolóanyagok a körforgásos gazdaság részévé válhatnak, hiszen többször is fel lehet őket használni, majd gyorsan lebomlanak. Jelenlegi formájukban leginkább másodlagos csomagolóanyagként használhatók, mert nedves élelmiszereket, például húst még nem lehet közvetlenül csomagolni velük, de például remek bevásárlótáska készíthető belőlük, amelyben a már csomagolt élelmiszereket szállíthatjuk. A komposztálható műanyagoknak két típusa létezik. A házilag is komposztálható termékek jelenleg még nem túl tartósak, de az ipari körülmények között komposztálandó anyagok minőségükben és tartósságukban már megközelítik a hagyományos műanyagokat.

Hogyan zajlott a fejlesztési folyamat?

B. L.: A projekt elején átfogó kutatást végeztünk a biológiailag lebomló műanyagok gyártásáról. Kikértük az alapanyag-beszállítók véleményét, és egy kutatómérnök segítségével kifejlesztettük a gyártástechnológiát. Ezeket az anyagokat sok tekintetben eltérő módon kell gyártani, mint a hagyományos műanyagokat: módosítani kellett a gépeink beállításait, természetesen új alapanyagokat kellett alkalmaznunk, de még a termékek üzembeli és raktározási körülményeit is át kellett alakítanunk, hogy megfeleljenek e termékkategória követelményeinek. Ez igen nagy volumenű, többéves előkészítő munkát igényelt, de mostanra a gyártási folyamat minden lépése megoldott, a működés stabil és üzembiztos.

H. R.: Bár a szaguk és a tapintásuk valamennyire különbözik, egy laikus nem sok különbséget lát a biológiailag lebomló és a hagyományos műanyagfólia-alapanyagok, illetve az azokból készült termékek között. Ennek ellenére nem lehet összekeverni őket; a biológiailag lebomló anyagokat különösen védeni kell a fénytől és a hőmérséklettől. A gyártástechnológia nagy vonalakban mindkét esetben ugyanaz: a felhevített és megolvasztott alapanyagból levegőbefúvással készítünk fóliát. Jóllehet az alternatív műanyagok egyelőre drágábban állíthatók elő, mint a hagyományosak, de ha figyelembe vesszük az utóbbiak környezeti kártételét, akkor a biológiailag lebomló alternatíva már korántsem tűnik olyan drágának.

Vagyis a biológiailag lebomló műanyagok nem fogják teljesen kiváltani a hagyományos műanyagokból készült termékeket, például a fóliazacskókat?

B. L.: Habár a biológiailag lebomló műanyagok jelenleg még nem alkalmasak minden feladatra, mégis úgy látjuk, hogy ezek az anyagok jelentik a hagyományos, egyszer használatos műanyagok egyetlen reális alternatíváját. Ezek az anyagok a lebomlás után olyan összetevőkre esnek szét, amelyek nem szennyezik a környezetet, semleges hatást gyakorolnak rá. A csomagolóanyag-ipar az utóbbi években gyökeres átalakuláson megy keresztül. Noha a hagyományos műanyagok, például a polietilének továbbra is fontos szerepet töltenek be az iparban, a kereskedelemben és az emberek mindennapi életében, a gyártókat egyre több hatás tereli afelé, hogy minden elérhető módon csökkentsék termelésük szénlábnyomát, illetve a termékek használata után keletkező hulladék mennyiségét. Pontosan ezt szolgálja a támogatott projekt keretében megvalósult fejlesztés is.

H. R.: Emellett üzleti szempontból is előnyös lehet a biológiailag lebomló műanyagokra való áttérés. Egyrészt az európai uniós és a magyar szabályozási környezet is erre ösztönzi a gyártókat, másrészt a fogyasztók erősödő környezettudatossága is ebbe az irányba mutat. A lebomló csomagolás erősítheti a márka jó hírét és megbecsültségét, így növeli a vásárlók lojalitását. A magasabb hozzáadott érték magasabb bevételeket generálhat, és megkönnyíti a nyugati piacra való belépést is.

Hogyan látják a jövőt? Van-e távlatuk a hagyományos műanyagból készült, egyszer használatos csomagolóanyagoknak, vagy a biológiailag lebomló alternatív anyagok előbb-utóbb minden célra alkalmassá tehetők, és teljesen kiszorítják őket?

B. L.: Egyértelmű, hogy a műanyagiparnak az újrafelhasználás, illetve az újrahasznosítás irányába kell elmozdulnia. Ebben ugyanúgy szerepe lesz a biológiai úton lebomló műanyagoknak, mint a hagyományos, de szelektíven gyűjtött, és egyre hatékonyabban újrahasznosított anyagoknak. Magyarországon még gyerekcipőben jár az újrahasznosítás, úgyhogy ezzel kapcsolatban tovább kell mélyíteni az emberek tudatosságát. Mi azt gondoljuk, hogy ennek az oktatását már az általános iskolában el kell kezdeni. A magyarországi újrahasznosítás legnagyobb gátja továbbra is a szelektív gyűjtés elégtelensége. Ezt a problémát részben áthidalhatják a biológiailag lebomló műanyagok, de a tudatos használatra és a komposztálás fontosságára is meg kell tanítani az embereket.

Forrás Innotéka