Az első európai marsjárónak szánt ExoMars rover akár két méterrel a bolygófelszín alá is képes lefúrni. A 2020-ban startoló űreszközt Spanyolországban próbálgatták a magyar szakemberek.
Egy nappal a NASA sikeres marsi landolása után derült csak ki, hogy az MTA szakemberei tesztelhették az Európai Űrügynökség (ESA) 2020-ban startoló ExoMars nevű űreszközét, amelyet Dél-Spanyolországban próbáltak ki.
Mint az a csillagaszat.hu-n is olvasható, az ESA várhatóan 2020-ban útnak induló rovere lesz az első olyan robot a bolygón, amely akár 2 méter mélyre is lefúrhat a vörös bolygó felszíne alá. A jármű az onnan kiemelt mintát elemezve következtet majd a Mars egykori lakhatóságára, az ősi élet előfordulási esélyeire. Ez az a mélység, ahová már a kozmikus sugárzás töltött részecskéi sem hatolnak le – itt változatlan állapotban lehetnek az egykori szerves molekulák, talán életnyomokkal együtt.
Fantáziarajz az „igazi” ExoMars 2020 roverről a vörös bolygó felszínén.
Az ExoMars 2020 programban az MTA közreműködő szakemberei a földtani adottságok megértésében és az üledékes szemcsék várható jellemzőinek becslésében működnek közre.
Utóbbi október végén zajlott, közel két héten keresztül a dél-spanyolországi Tabernas-sivatag kopár vidékén, amelyben Kereszturi Ákos, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa vett részt. Az ilyen, úgynevezett analóg területeken valamely egyedi jellemző emlékeztet a marsbélire, de a többi körülmény nem hasonlít a vörös bolygón jellemzőhöz – azonban megfelelően tervezett kísérletek hatékonyan végezhetők itt is, hogy kipróbálják, teszteljék a módszereket.
A tesztek során a rover autonóm irányítását, mozgás közben hozott döntéseit és a kamerarendszer ezt támogató működését elemezték. A rover ezért kicsit soványabb volt a végsőnél, sok műszer helyét csak nehezékek töltötték ki. A mérnökök időnként a roveren babráltak, majd a domb mögé húzódva figyelték, miként végzi a munkát.
A szimuláció helyszíne: a balra látható síkság közepén húzódó kőzetkibukkanás volt a fő célpont, mellette a rover azonosítható, a kép közepétől kicsit lefelé a platform látszik, amelyről legördült a szerkezet. Jobbra pedig a domb mögött a műszaki sátrak, a tesztet végző személyzettel és egyéb felszerelésekkel helyezkednek el.
A magyarok a földi analógiák vizsgálata, valamint laboratóriumi mérések révén vesznek részt a programban. Különböző teóriákat elemeznek, miként ismerné fel a rover a rendelkezésre álló műszerekkel, hogy egykori tómedret vagy folyóvízi anyagot fúr meg. Fontos része a magyar közreműködésnek egy furatlyuk-fal térképező műszer elkészítése is, amelynek működését a földi laborok mellett a Szahara marokkói részén, illetve az Atacama-sivatagban is tesztelték.
A spanyol kutatómunka hátterében egy összetett program áll, amelyet az NKFIH a korábban nyert pályázattal támogat. A rover terepi tesztelésében egy magyar fejlesztésű műszerrel, a már említett furatlyuk-fal térképezővel veszünk részt – emellett laboratóriumi munka és marsi adatok elemzése is zajlik a háttérben. Az elméleti munka a Csillagászati Intézetben, a kapcsolódó labormérések a Földtani és Geokémiai, illetve a Földrajztudományi Intézetben történnek.
A spanyol mérések alapján sikerült a célkőzet szemcseméretét azonosítani, a három fúrás közül az egyik helyszínen rétegeket elkülöníteni, azok viszonyát jellemezni.
Az egyik furatlyuk felett a magyar műszer, balra fent egy példa az ekkor készült képekből. Megfigyelhetők a fúrás közel vízszintesen futó karcolásai, valamint a falra tapadt szemcsék.
A programban magyar oldalról kutatók, mérnökök és diákok vesznek részt, Kereszturi Ákos (MTA CSFK) vezetésével. A módszerek kifejlesztésében korábbi földtani fúrási tapasztalataival Maros Gyula (MBFSZ), mechatronikai javaslatokkal Gróf Gyula (BME), a műszer programozásával és tervezésével Gyenis Ákos (Korall Print BT és BME) vezetésével Tiegelmann Péter (BME), valamint Gyenis Tamás és Kovács Bálint diákok közreműködtek. A laborméréseket és a képmozaikok összeállítását Kapui Zsuzsanna (MTA CSFK FGI) készíti Pál Bernadett (MTA CSFK CSI) automatizált szoftveres képfeldolgozása után. Skultéti Ágnes (MTA CSFK FTI) a kinyert minták infravörös elemzésében segít, Újvári Gábor (MTA CSFK FGI és GGI) pedig a földi analógiák megértésében vesz részt, míg a rover tervezett leszállóhelyét (Oxia Planum, Mars) Steinmann Vilmos (ELTE) hallgató vizsgálja térinformatikai programokkal.
A csapatmunka eredménye révén javaslatok születnek az ExoMars terepi munkájának tervezése, optimalizálása és utólagos értelmezése számára.
Forrás: HVG
Ugyanez a hír megjelent még:
https://index.hu/techtud/2018/11/27/magyarok_teszteltek_az_elso_europai_marsjarot/