Az automatizáció és a robotikai megoldások elterjedése kapcsán a leggyakrabban az a kérdés foglalkoztatja az közvéleményt, hogy a gépek leválthatják-e az embereket, elveszik-e munkánkat. Kevesebb szó esik azokról a területekről, ahol a robotok nem vetélytársak, hanem egyszerűen csak társak. Ilyen például az egészségügy, ezen belül is főleg a sebészet, ahol hatalmas eredményekhez segíthetik hozzá a betegeket a robotikus szerkezetek, amiknek köszönhetően töredékére csökkenthető egy kényes beavatkozás ideje.

KICSODA ROSA?

Hazánkban április 20-án mérföldkövet sikerült elérni, először operáltak meg a Rosa nevű sebészeti robottal egy 65 éves Parkinson-kórban szenvedő férfit, akit sikerült tünetmentesíteni. A francia-német medtech nevű cég Rosája ritka példány, mindössze 28 található belőle a világon. Ezek után nem csoda, hogy az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet (OKLII) sajtótájékoztatóján mi is megsimogattuk.

A 400 kilogrammos robot egy programozható, automatizált célzókészülék, amely kapcsolatot teremt a műtéti terv 3D-s agymodellje és a műtőben fekvő beteg valódi agya között. Egy epilepsziaműtétnél (ami 15-20 elektróda beépítésével jár) 10-12 óra helyett három órára csökkentheti a beavatkozás időtartamát a klasszikus módszerekkel szemben. Parkinson esetén az eszközt jellemző 0,6 milliméteres célzási pontosság jelent nagy előnyt, mivel az agy mélyén elhelyezkedő célpont mérete egy 3×6 milliméteres mag hátsó harmada, ami rendkívül apró.

A Parkinson-kór kezelésének egyik legnépszerűbb módja az úgynevezett mélyagyi stimuláció, melynek folyamán a páciens fejébe elektródákat ültetnek. Ezek tulajdonképpen agyi peacemakerek, amelyek folyamatosan ingerlik az agy bizonyos mélyen elhelyezkedő területeit, és ez által helyreállítják, vagy javítják a mozgászavarban résztvevő hálózatok hibás működését. Ettől múlik el egy Parkinson-kóros kézremegése például.

A beavatkozáshoz először neurológiai vizsgálatokkal és agyi képalkotó eljárásokkal meghatározzák, pontosan mely agyterületekre érdemes beágyazni az elektródákat, és milyen irányokból hatoljanak be a koponyacsonton fúrt nyílásokon keresztül az agyba. Ehhez rendkívül precíz célzókészülékre és hosszadalmas beállításokra van szükség.

A beprogramozott robothoz aztán már csak rögzíteni kell a beteget, hogy ne legyen lehetőség egy milliméteres elmozdulásra sem, majd kezdődhet az agy ingerlése, amiről videó is készült.

NEM A SEBÉSZ HELYETT OPERÁL

Az intézetben Erőss Loránd idegsebész, a funkcionális idegsebészeti osztályának vezetője és munkacsoportja a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) keretében évek óta foglalkozik az innovatív sebészeti megoldásokkal, amelyekbe mostantól a robot alkalmazása is bekapcsolódik.

„A felkészülés hosszú folyamat ilyen ritka betegségeknél, mivel ezek nem rutinműtétek, a Parkinson pedig nem népbetegség. A műtétet a beteg gondos kiválasztása, az eszköz megismerése és egy tréning előzi meg. A robotot mi magunk programozzuk be, az orvosnak kell ismernie az eszközt, amit használ. Viszont van a háttérben egy ipari szakértő, másrészt egy olyan sebész (proktor) aki már rutinszerűen kezeli az eszközt. Ezzel a biztonsági háttérrel végezzük az innovatív műtéteket. Kölntől keletre nincs ilyen gép, mindössze 28 van belőle.” – mesélt nekünk a szakember a felkészülési folyamatról.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen kockázatai vannak a robottal végzett beültetésnek, az alábbit válaszolta:

A beültetéshez segítség a robot, csökkenti a human error, az emberi hiba lehetőségét. Minden műtétnek van kockázata. Ennek az, ha rossz parancsot adunk a robotnak, de a robot folyamatos visszacsatolást ad, mindig megkérdezi, hogy jól csinálja-e. Emiatt egy nagyon kontrollált technikáról van szó.

Annak ellenére, hogy Rosa ritka robot, a sebészetben már jól bevált megoldás a robotok használata. Az egyik legelterjedtebb Da Vinci robot, amit hasi sebészet, nőgyógyászat terén rutinszerűen használnak (többek közt a budapesti

Honvédkórházban is több ilyen eszköz található).

Az idegsebészeti robot nem helyettünk operál, hanem a pontosságot segíti. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy mikroelektronikai nagy pontosságú ponthegesztő, vagy forrasztó lenne, mondjuk a karosszéria lakatos számára, ami összehegeszt bizonyos pontokat. A sebészrobot ugyanígy az agy célpontjaira áll rá, mi sebészek így tudunk pontosan behelyezni elektródákat.”

Erőss Loránd hangsúlyozta: az idegsebészet a technikai fejlődéseknek köszönhetően átalakulóban van. „Az új képalkotó eljárásoknak köszönhetően olyan agyterületeket, idegpályákat látunk, melyeket öt éve még nem. Látjuk az agyi funkciók működését, a műszerekkel képesek vagyunk észlelni az agyban a páciens kezének mozgását, gondolkodását is” – mondta a főorvos.

EGYÁLTALÁN NEM FÁJT NEKI

A műtét alanya, a 65 éves, korábban rendőrként dolgozó Onger Györgynél öt éve diagnosztizálták a betegséget, melynek életminőséget leginkább rontó tünete a nyugalmi kézremegés (tremor) volt. Ez azonban már a műtét ideje alatt megszűnt, a páciens jelenleg is jól van, a sajtótájékoztatón élményeiről is beszámolt.

A mikrofont már magabiztosan fogva mesélte, hogy a beavatkozás előtt egy újságot sem tudott megfogni rendesen, képtelen volt rá a folyamatos kézremegés miatt. A műtét háromnegyed részét ébren töltötte, csak a neuropacemaker beültetésekor altatták el. Elmondása szerint közben semmi fájdalmat nem tapasztalt, csak apróbb kellemetlenséget érzett.

A Magyarországon és a régióban is egyedülálló eszköz beszerzését a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Nemzeti Versenyképességi és Kiválósági Programjának 1,2 milliárd forintos támogatása tette lehetővé.

Forrás: 24.hu