Tavaly 2051 fiatal kutatót és oktatót támogattunk az Új nemzeti kiválóság programban, május 28-án pedig ismét meghirdettük, ezúttal hat kategóriában. A jelentős érdeklődést látva, idén a tavalyinál több ösztöndíjasra számítunk – tájékoztatta a Magyar Nemzetet Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) tudományos és nemzetközi elnökhelyettese. Hozzátette: az elmúlt évekhez hasonlóan négymilliárd forint állami forrás áll a pályázók rendelkezésére.
Érdemi források nyíltak meg
– Alapvetően azért bízunk abban, hogy az idén több hallgatót támogathatunk, mert új kategória jelent meg, a doktorvárományosi és posztdoktori ösztöndíj. Ennek a legfőbb előnyét abban látjuk, hogy a segítségével a kutatói életpályát teljesen lefedjük. Eddig ugyanis, amikor a kutató megszerezte a tudományos (PhD/DLA) fokozatát, jelentősen esett a bevétele, viszont most azok is pályázhatnak ösztöndíjra, akik a PhD-t/DLA-t az elmúlt három évben szerezték meg. Ez az az életkor, amikor az ember az országos, komoly tudományos kutatási programokra még kisebb eséllyel pályázhat, mégpedig azért, mert a munkássága még nem elég erős. Ezt a nagyjából három évet hidalja át az új konstrukció: a doktori hallgató ez idő alatt a kutatását, munkásságát folytathatja, így a későbbi életfázisaiban is érdemi kutatási forrásokat szerezhet. És ha mindezt összekötjük az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokon elnyerhető ösztöndíjakkal – amelyeknek a csúcsát az Élvonal kutatói pályázat jelenti –, akkor elmondhatjuk, hogy a hallgatókat a felsőoktatásba kerüléstől egészen addig támogathatjuk, amíg iskolateremtő kutatóvá válnak – fejtette ki az elnökhelyettes, milyen lehetőségekkel élhetnek azok a fiatalok, akik a tudományos pályát érzik magukénak.
Sokat számítanak a versenyeredmények
Az Új nemzeti kiválóság programban a támogatáshoz szükséges pályázói rangsort a felsőoktatási intézmények állítják össze, de hagyhatnak egy kis tartalékot, készíthetnek várólistát is. – A döntési listát a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter hagyja jóvá az NKFIH mint kezelőszerv által készített felterjesztés alapján, amely a támogatott felsőoktatási intézmények pályázói rangsorait tartalmazza. Az NKFIH tesz javaslatot a miniszternek az egyes intézmények rendelkezésére bocsátott keretről. Ehhez figyelembe vesszük az intézmény tudományos teljesítményét – magyarázta Szabó István, majd konkrétumokat is említett: a hallgatók tanulmányi versenyeken elért eredményét, az Országos Tudományos Diákköri Konferencián való részvételét is beszámítják.
Két kategóriánál azonban ettől eltérően működik a rendszer. – A felsőoktatásba való belépési pontnál a Tehetséggel fel! programban támogatjuk azokat a tanulókat, akik a középiskolában értek el kiemelkedő eredményt jelentős tanulmányi versenyeken, nemzetközi diákolimpiákon, ezért feltételezhetően a jövőben kutatni is szándékoznak. Ez a dotáció kvázi normatív jelleggel jár a jogosultaknak. Itt tehát az oktatási intézményeknek nincs beleszólásuk abba, hogy ki kap támogatást, de úgy gondolom, hogy ezzel nincs is probléma, hiszen garantált, hogy a legtehetségesebb hallgatókról van szó. A másik terület, amelynél a felsőoktatási intézményeknek nem kell listát állítania, a Bolyai+ konstrukció. A Magyar Tudományos Akadémia által kezelt Bolyai János kutatási ösztöndíjban részesülő, akadémiai doktori címre készülő fiatal oktatók, kutatók erre akkor pályázhatnak, ha a felsőoktatásban mentorálással, oktatással foglalkoznak, ami biztosítja azt, hogy a legfrissebb kutatási eredményeik bekerülnek a felsőoktatásba. Ekkor a Bolyai-kuratórium ranglistáját vesszük figyelembe a támogatások elbírálásánál– indokolt Szabó István.
A feltételek adottak a szakmai képzéshez
Az elnökhelyettes arról is beszélt, hogy az NKFIH semmilyen problémát nem lát abban, ha a hallgató külföldön tanul egy-egy félévet, sőt a kormányzat ezt ösztönzi is. Ám Szabó István szerint látni kell: attól, hogy egy intézmény külföldön van, még nem feltétlenül minőségi ott a képzés.
– Természetesen vannak hallgatók, akik elhatározzák, hogy például Oxfordba mennének, őket nyilván nehéz eltántorítani ettől a szándékuktól még akár azzal is, hogy Magyarországon is kiváló képzésben részesülhetnének – vélekedett az elnökhelyettes, majd kitért a jelenség okára is. Szerinte sok esetben az a probléma, hogy a hallgatók a pályájuk elején nem feltétlenül látják a felsőoktatásba fektetett energiát. – Főleg az informatikusképzésnél látszik ez, hiszen nagy szakemberhiány van a területen, tehát akár egyetem elvégzése nélkül, egy tanfolyam elvégzése után is található állás ezen a piacon. Azonban ez csapda, hiszen a fiatal nem feltétlenül veszi észre, hogy kékgalléros mérnöki munkát végez, és egy olyan karriert indított el, amelyben egy ponton túl nem lesz képes továbblépni, hiszen a vállalata által nyújtott képzések jelentik a fejlődését, illetve csak arra az adott területre lát rá, amelyet éppen akkor gyakorolnia kell. Ha pedig akár tíz év elteltével tovább szeretne lépni, ahhoz kell az a felsőoktatási ismeretanyag, amely nagyobb szakmai rálátást tesz lehetővé. Ehhez pedig itthon adottak a feltételek – szögezte le Szabó István.
Forrás: magyarnemzet.hu