A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke szerint így érhető el, hogy a kiépülő kutatási infrastruktúrát országszerte használni lehessen, a megkezdett programok folytatódhassanak, és elkerülje az ország, hogy „2020-22-ben visszaesés legyen a kutatási ráfordításokban". Pálinkás bemutatta, hogy miért változott jelentősen 2018-tól az Alapból meghirdetett pályázatok szabályrendszere és a szigorodó feltételek miatt azt kéri: „csak azok a cégek adják be a pályázataikat, amelyek gazdálkodása kifogástalan és működése a pályázati forrás nélkül is fenntartható".

Portfolio: Bő egy évvel ezelőtti beszélgetésünkkor a KFI célú forrásokkal való  felelős és takarékos gazdálkodásra hívta fel a figyelmet, és a szigorú szakmai szűrő fontosságára, hogy valóban a Magyarország versenyképességét szolgáló KFI projektek részesüljenek támogatásban. Az akkor még előttünk álló 2017-es évben K+F+I forrásokra pályázókat intette  a rejtett béremelésekből és  indokolatlan alvállalkozói bevonásokból eredő túlárazásoktól.  Hogy látja, mennyire fogadták meg a pályázók ezeket a tanácsokat?

Pálinkás József: Részben megfogadták.  De mielőtt ezekre kitérek, hadd foglaljam össze a „nagyképet”, amelyből  elsősorban azt emelem ki, hogy 2015 óta összességében 2000 innovációs projekt indult el a magyar vállalkozásoknál és ugyanennyi az egyetemeken, kutatóintézetekben, összesen több mint 600 milliárd forintos támogatással azokból a kutatás-fejlesztési és innovációs pályázatokból, amiket a Hivatal tervezett és részben a Hivatal hirdetett meg és értékelt.

A pályázatok lényegesen javultak abban a tekintetben, hogy a sok helyen elmondott támogatási elvek és célok, az indokolt esetben visszautasított pályázatok elősegítették, hogy a pályázatokban mára hangsúlyosabban megjelenjen a kutatási, fejlesztési és innovációs tartalom és azt is, hogy reális költségvetést nyújtsanak be a pályázók.

Ugyanakkor azzal is szembe kell néznünk, hogy a források „kihelyezését” és a kfi célú támogatások felhasználását sürgető, valamint a kfi projektek minőségét számon kérő elvárások között feszültség is keletkezhet. Ha nagyon szigorúan határozzuk meg a kutatás-fejlesztési felhívások pályázati feltételeit, akkor annak a vállalkozások nem fognak tudni megfelelni.

A Hivatal ezért úgy alakította ki a pályázatok értékelési szempontrendszerét, hogy a minőségi elvárások minden pályázati konstrukció esetében összhangban legyenek az adott pályázói körtől elvárható kutatás-fejlesztési és innovációs teljesítménnyel. A vállalkozások esetében tehát más a szempontrendszer, mint az egyetemi kutatások esetében. A vállalkozások esetében innováció lehet olyan megoldás bevezetése is, amely elsősorban a pályázó cég tevékenységében jelent újítást, így erősítve a vállalkozás versenyképességét. Az egyetemek, kutatóintézetek számára kiírt felfedező kutatási pályázatokon nemzetközi összevetésben is új kutatási eredményeket várunk a pályázóktól.

Magam is gyakran olvasok pályázatokat, tapasztalom, hogy a pályázók és pályázatírók gyakran használják azokat a hívószavakat, amelyektől remélik, garanciát jelentenek a pályázat pozitív megítélésében. Ezzel szemben mindegy, hogy hányszor írják le ezeket a szavakat, ha a benyújtott pályázatban nem tudják konkrétan  meghatározni, hogy minek a kifejlesztését tervezi és attól milyen gazdasági hasznot vagy eredményt várhatunk.

Tudna konkrét visszautasítási arányokat is mondani, hogy a szigorúbb hivatali hozzáállás hogyan csapódott le a gyakorlatban?

Amint egy február eleji szakmai fórumon is bemutattam: a vállalati KFI pályázat mindhárom értékelési fordulójában messze a legnagyobb arányban, 80-90%-ban, a túlárazás volt az ok az elutasító döntések mögött. Emellett 50-70% körüli arányban a túl magas megvalósítási kockázatokra mutattak rá az értékelők. Utóbbi azt jelenti, hogy az esetek közel felében ítélték úgy az értékelők, hogy túlzott a projekt megvalósítási kockázata a pályázó vállalkozás múltbeli gazdálkodási adatai alapján, például nincs kellő mértékű saját forrása az adott cégnek a kért támogatáshoz viszonyítva, vagy erősen kérdéses a normál üzletmenet fenntartásának képessége. Az elutasító döntések közel felében azt jelölték meg az értékelők, hogy a pályázó vagy a pályázatában megadott beszállítója nincs a szükséges szakmai kompetenciák, vagy tárgyi eszközök birtokában. Éppen ezen tapasztalatok miatt javasoltam a február eleji szakmai fórumon is, hogy csak azok a cégek adják be a pályázataikat, amelyek gazdálkodása kifogástalan és működése a pályázati forrás nélkül is fenntartható.

Az ilyen üzeneteken felül módosítják-e a pályázati szabályrendszert is?

Igen, a pályázati eredmények, az értékelői visszajelzések nyomán a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap idei pályázatainál is több ponton  változtattunk a pályázati kiírásokon. Új feltétel például, hogy az adott pályázat keretében a vállalkozás által felajánlott saját forrás aránya nem lehet nagyobb, mint a vállalkozás teljes saját tőkéjének 50%-a. A megvalósítani kívánt projektek reális költségvetését segíti majd elő, hogy  az igénybe vett szolgáltatások és eszközbeszerzések szükségességét szakmailag  meg kell indokolni.  Azokat a támogatási igényeket el fogjuk utasítani, amelyekben nem világos, hogy miért kell az adott szolgáltatást egy külső szállítótól igénybe venni.

A tavalyi év fontos tapasztalata volt az is, hogy sok pályázó például az árajánlatok nélkül, a hiánypótlás lehetőségére játszva adta be a pályázatot, ez a tömeges gyakorlat viszont jelentősen lassította a pályázati döntéshozatalt. A vállalati kutatás-fejlesztést támogató pályázat 3. fordulójában a beadott pályázatok 90%-át kellett hiánypótoltatni. Emiatt az új kiírásban kikötöttük, hogy az árajánlatokat, amelyek a költségvetés megalapozottságának megítéléséhez szükségesek, a pályázat benyújtásakor csatolni kell, azok később hiánypótlás címén nem nyújtható be. A projekt megvalósítási kockázatait, a nem kellő szakmai kompetencia veszélyét, azzal az új követelménnyel is csökkenteni szeretnénk, hogy az alkalmazott ipari kutatási projekteknél a támogatást igénylő vállalkozásnak minimum két olyan munkavállalót kell teljes munkaidőben foglalkoztatnia, akik legalább MSc diplomával rendelkeznek.

Bő egy évvel ezelőtti beszélgetésünknél a pályázók előzetes szűrésének terve kapcsán a lengyel mintát is emlegette. Ez azóta megvalósult-e és miben tér el a fenti adminisztratív jellegű előszűréstől?

2017-ben  már az Élvonal pályázat értékelésénél is alkalmaztuk ezt a módszert, nevezetesen hogy a benyújtott pályázatok közül a szakértők kiválasztják azokat, amelyeket úgy ítélnek meg, hogy esélyesek, ez a pályázatoknak kb. a fele, és van egy második körös meghallgatás, ahol ezek a pályázók személyesen is bemutathatják a pályázatukat. Az Élvonal esetében 44 pályázat volt, 20-at választottak ki prezentációra a szakértők. Nagyon érdekes tapasztalat volt ezeket meghallgatni, kérdéseket feltenni nekik. Az értékelések alapján kialakult rangsor a meghallgatásokat követően jelentősen megváltozott. Azt érzékelte az értékelő testület, hogy szép dolgokat írtak le a pályázók, de ha mélyebben belekérdeztek  a projekttervek megvalósításába, akkor látszott, hogy ki az, aki igazán meggyőző abban is, hogy az elképzeléseket prezentálni tudja.

Az Élvonal pályázat Magyarországon az öt évre kutatást vállaló csoportokat díjazza akár 1 millió eurós támogatással. Ez magyar viszonylatban kiemelkedő összeg, de nemzetközi színtéren mennyire tud versenyképes lenni ez a program és máshol is jellemző-e, hogy az adott állam próbálja a saját kiváló kutatóit  visszavonzani?

Az  Élvonal, ahogyan erre a pályázat elnevezése is utal, azokat a magyar kutatókat támogatja, akik egy tudományterületen a nemzetközi élvonalba tartoznak, világszerte elismertek és eredményeik versenyképesek. Ha ezt a támogatást elnyerik, akkor biztosítható, hogy ők Magyarországon kutatva maradjanak az élvonalban. A világban óriási verseny folyik a legkiválóbb kutatókért, a kutatásfinanszírozásban pedig kiemelkedően fontos, milyen kiválasztási rendszerben versenyeztetjük a kutatókat, milyen pályázati modelleket találunk ki a kiválóság ösztönzésére.

Öröm, hogy a pályázati modellnek nemzetközi visszhangja is volt, a világ egyik legrangosabb tudományos szaklapja, a Nature is jó példaként emelte ki. Azt gondolom, hogy mindegyik ország el fog indítani egy ilyen jellegű pályázatot, mert azt szinte mindenütt belátják, hogy a legkimagaslóbbaknak az országban tartása sokszoros érdek. Nemcsak arról van szó, hogy egy nagyon tehetséges, különösen jó kutató dolgozik egy adott országban egy adott témában, hanem arról is, hogy a kiváló kutatásvezetők iskolateremtők,  kialakul körülöttük egy nagyon erős csoport. Az Élvonal pályázatoknál több  esetben is látszott, hogy olyan kutatóműhelyre építenek,  amit eddig csak Cambridge-ben vagy Oxfordban láttam.

Az Élvonal pályázattól mennyiben különbözik az ún. láthatósági pályázat?

Ennél a pályázatnál azokat a kutatókat támogatjuk, akik benne vannak a világszerte legjobban idézett 5 százalékban az adott szakterületen. Abban viszont jelentősen különbözik az Élvonal pályázattól,  hogy ez a már közölt tudományos eredmény, publikáció alapján nyerhető el. A pályázati modellben  olyan publikációk közlésére ösztönözzük  a magyar kutatókat, amelyeket sok helyen idéznek, azaz általuk nemzetközi szinten is erőteljesebben láthatóvá válhatnak az elért tudományos eredmények.  Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, akkor akár egy publikáció is elég, de az legyen olyan kiemelkedő eredmény, amely akár a Nobel-díjra is esélyes. Az elvárások ugyan komolyak, mégis reálisak, amit az is mutat, hogy 2017-ben 52 nyertes  pályázó volt.  Büszkék lehetünk  erre  az 52 kutatóra, akik a saját területükön  a világ legjobbjai között vannak.

Az a célunk, hogy akik folyamatosan nemzetközi összehasonlításban versenyképes kutatási eredményeket érnek el, biztosak lehessenek abban, hogy az elnyert forrásokkal a finanszírozás biztosított és kiszámíthatóak a jövőbeni pályázati lehetőségeik. A stabilitás rendkívül fontos tényező abban, hogy egy külföldön dolgozó kutató visszajöjjön Magyarországra. A kutatói életpályának különböző szakaszai vannak. Amikor valaki PhD hallgató, járja a világot és elkezdi a kutatói pályát. Amikor viszont eljut arra a pontra, hogy családja legyen, a gyerekek iskolába kezdenek járni, onnantól kezdve alapvető fontosságú lesz az, hogy biztonságos megélhetése legyen és kiszámítható, versenyképes körülmények között dolgozhasson. Ezt az amerikaiak nagyon régen felismerték, ott 35-40 éves korukra kapnak az oktatók végleges állást az egyetemen, ami már biztos középosztálybeli megélhetést jelent. De ehhez hozzátartozik a fizetés mellett a kutatási körülmények stabilitása is.

A pályázati rendszert tehát nem szabad évente változtatni, mert akkor nem tudnak hozzá alkalmazkodni és nem tudják a kutatásaikat, projektjeiket tervezni a kutatók és a fejlesztők, vállalkozások. Az NKFI Hivatal ezért alakította ki az elmúlt három évben a kutatás-fejlesztési és innovációs versenypályázatok  rendszerét, a különböző célcsoportoknak szóló pályázati konstrukciók megjelenésének kiszámítható ütemezését és az értékelési rendszer átlátható folyamatát.

Egyes pályázati konstrukciókat érintő változások azért így is vannak.

Igen, mert a versenypályázati rendszerben az egyes pályázati konstrukciókat a megelőző évek támogatási adatainak elemzését követően, a tapasztalatok alapján finomhangoljuk, módosítjuk, vagy új pályázati konstrukciókat tervezünk. 2018-ban az NKFI Alapból finanszírozott vállalkozói pályázatoknál például két jelentősebb változtatást is végrehajtottunk.   Az egyik, hogy a kifejezetten az export növelésére kiírt tavalyi pályázatnál világosan láttuk, hogy a magyar vállalatok sokkal nehezebben tudnak bevállalni olyan kutatás-fejlesztési programcélt, ami csak exportcélú. Ezért a vállalati kutatás-fejlesztési programba az exportot, mint egyik értékelési szempontot építettük be. Ha valaki exportot tud növelni azzal, hogy végrehajt egy fejlesztést, az előny számára, de nem az egyetlen mérlegelési szempont a támogatás odaítélésében.

A másik változás, hogy a kis- és közepes vállalatok és a mikrovállalkozások igényei és lehetőségei egészen mások, ezért a vállalati konstrukciót két részre bontottuk és az egyik a mikro- és kisvállalkozásoknak, másik pedig a kis-, közepes és nagyvállalatoknak szól. Az egyikben kisebbek a megpályázható összegek, és az értékelési szempontok is eltérőek, hiszen egy mikrovállalkozásnak előbb képessé kell válni arra, hogy megvalósítson valamilyen innovációt, elérjen egy magasabb technológiai szintet. Egy közepes vállalattól pedig már elvárható, hogy a pályázat teljes mértékben az újdonságtartalom létrehozására irányuljon.

A Hivatal már idén év elején meghirdette az NKFI Alap idei pályázatait és így az is látszik, hogy mekkora összegből gazdálkodhat, de mi várható a következő években?

Az év elején közzétett pályázati portfolió alapján jól látszik, hogy idén nagyjából ugyanannyi az Alap forráskerete, 82 milliárd forint, mint amennyit tavaly kifizettünk. A jelenleg elérhető EU-s források 2020-ra kifutnak, másrészt egyre nagyobb összeget igényel majd a most korszerűsített kutatási infrastruktúra üzemeltetése. 2019-ben és 2020-ban ezért jelentős változásra van szükség, elkerülhetetlen, hogy az Alap költségvetése 2020-ra megduplázódjon, azaz az állam ugyanannyival járuljon hozzá a kutatásfejlesztési és innovációs célokat ösztönző  Alapba, mint amennyi most a vállalati befizetésekből bejön. Ha jövőre rendelkezésre áll a megnövelt forrás az Alapban, akkor a források felhasználása 2020-23 között megtörténhet. Éppen akkor tehát, amikorra jelentősen több forrásra lesz szükség ahhoz, hogy a korszerű kutatási infrastruktúra működtetése fenntartható legyen  és a megkezdett programok folytatódhassanak. Így elkerülhető, hogy 2020-22-ben olyan visszaesés legyen a kutatási ráfordításokban, mint amit 2016-ban az előző uniós keretprogramok kifutását követően is láttunk, és ami nagyon nehézzé teszi annak a célnak az elérését, hogy 2020-ra elérjük a GDP-arányos ráfordításban az 1,8 százalékot. Ezt a célt fogalmaztuk meg, célszerű ezt tartani, sőt inkább meghaladni.

Az infrastruktúrát említette. A hazai kutatási infrastruktúra egyedülálló eleme a szegedi lézerközpont. Lesz elég kutató a megfelelő kihasználtsághoz?

A szegedi lézerközpont már működik és egyre terjed a híre, például az USA egyik  szaklapjában a közelmúltban megjelent cikkben elemzik,  hogy világszínvonalú a létrejött infrastruktúra és ennek nyomán Európának versenyelőnye lehet az ultragyors lézertechnológiában az USA-hoz képest. A nemzeti kiválósági programban egyébként olyan kutatásokat is támogatni fogunk, amelyek kifejezetten azt célozzák meg, hogy minél szélesebb körű legyen  a Szegeden megépített lézerberendezés kapacitásának kihasználása.  Magyarország csak egy nagyon kis részét tudja kihasználni, ezért mind pénzügyileg, mint pedig a kutatókat tekintve érdekünk, hogy minél többen jöjjenek használni ezeket berendezéseket. Februárban egyébként svájci és görög kutatók már megkezdték az első kísérleteket Szegeden.

A 2014-2020-as ciklusban összesen mintegy 1200 milliárd forint körüli uniós és magyar K+F+I-forrás áll rendelkezésre. A ciklus felén már túl vagyunk és az említett összesítés szerint mintegy 600 milliárd forintnyi támogatást nyertek el a cégek, kutatóhelyek. Időarányosan tehát jó a teljesítés, de kijelenthető-e már, hogy elmúlt az a veszély, hogy túl sok ez az 1200 milliárd forint és nem lehet épkézláb projektekkel lekötni?

Azt gondolom, hogy a teljes forrás felhasználásra kerül még akkor is, ha a magyar költségvetés a következő években valóban jelentős összegekkel kiegészíti az Innovációs Alap forrásait. Egy nehézséggel azért szembe kell néznünk, ez pedig a pénzügyi eszközöknek a kihelyezése. Itt ugyanis sokkal kisebb az érdeklődés, mint a vissza nem térítendő támogatásoknál, amelyeknél sokszoros a túljelentkezés.

Az állami pályázatértékelő hálózat felállítása zökkenőkkel járt. Mi a tapasztalat, előfordul-e  pályázat-visszaadás GINOP-pályázatoknál például amiatt, hogy elment a piac a támogatást kérő mellett, az innováció már elveszett a projektből?

Az NKFI Hivatal minden pályázati felhívás mellett közzéteszi a honlapján az értékelés folyamatának főbb szakaszait és a kapcsolódó határidőket. Ezeket tartjuk, tehát az NKFI Alapból finanszírozott felhívások esetében nem merülhetnek fel ilyen félelmek.

Néhány  uniós felhívás esetében, ahol több ezer pályázat érdemi szakmai értékelését kellett a felelős irányító hatóságoknak az állami értékelői rendszerben megszervezni, valóban adódtak csúszások, de mára megszülettek a támogatói döntések.

Forrás: portfolio.hu