A zöldfelületek létfontosságúak a városlakók fizikai és mentális egészsége szempontjából, valamint hozzájárulnak az ökoszisztéma fenntarthatóságához és a települések élhetőbbé tételéhez. A rózsák a mai napig meghatározó elemei a zöldfelületeknek, abban azonban, hogy elviseljék korunk környezeti ártalmait, nagy szerepük van az alanyoknak.

A rózsa nemesítésekor az egyik legfontosabb szempont a fenntarthatóság lett, zöldfelületeink ugyanis fokozottan kitettek a klímaváltozásnak, a környezeti ártalmaknak. A fokozódó szárazságnak és hőstressznek ellenálló fajták nemesítése napirenden van a nagy rózsanemesítő műhelyekben.

A nem mindig megfelelő talaj és a szélsőséges csapadékeloszlás kedvezőtlen hatásait ugyanakkor leginkább a megfelelő alanyok alkalmazásával lehet tompítani.

Az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások szinte ellehetetlenítik a városi vegyszeres növényvédelmet, ezért csak a kórokozóknak és kártevőknek ellenálló fajták alkalmasak a kiültetésre. A rózsa esetében leginkább a levél- és virágbetegségeket okozó gombákra rezisztens fajtákra van szükség.

Milyen célra?

Mint annyi más szemzéssel, oltással (xenovegetatív módon) szaporított növényfaj esetében, a rózsaféléknél is meghatározó szerepük van az alanyoknak. Hagyományosan a legtöbb rózsafajtát alvó vagy hajtószemzéssel szaporítják. Az intenzív, elsősorban növényházi termesztéshez azonban használnak kézben oltott, illetve saját gyökerű szaporítóanyagot is. A rózsa szemzését már száz éve is végezték a fajták gyors felszaporítása, valamint az oltványok gyors nevelése és környezet-ellenállósága érdekében. A hagyományos szaporításmód nem sokat változott az idők elteltével, de a faiskolai termesztés során kiemelt cél az újabb és a speciális igényekhez alkalmazkodó alanyok előállítása, alkalmazása.

Az alkalmazott alanyok általában a fagy-, szárazságtűrés, valamint talajellenálló képesség tekintetében segítik a ráoltott nemes fajtát. Sok esetben javíthatják a fajta generatív tulajdonságát is, amit a bőségesebb virághozam mutat.

Az alanyokkal szemben támasztott követelmények a felhasználási területektől és céloktól függenek. Lehetetlen olyan alanyt találni, ami szinte minden igényt kielégít. Általánosan azok az alanyok terjedtek el, melyek a faiskolai technológiába leginkább beilleszthetők, és ez sok esetben nincs tekintettel az oltványok felhasználási területeire. A hosszabb távú, sok esetben a faiskolai intenzív kezeléstől eltérő extenzív fenntartásban sok gondot okoz a telepített tövek rövid élettartama, melynek gyakran a nem megfelelő fajtaválasztás lehet az oka.

A megfelelő alanyhasználat elengedhetetlen a fenntartható oltványok neveléséhez. Az alanycsemetéket általában magról szaporítják. Magtermő anyanövényeket tartanak fenn, amiről viszonylag egyöntetű utódállomány nevelhető.

A magcsemeték gyorsan fejlődnek, mélyre hatoló karógyökeret fejlesztenek.

Kevésbé elterjedt a klónalanyok alkalmazása. Ebben az esetben a szelektált anyanövényekről gyökereztetéssel fajtaazonos és teljesen egyöntetű dugványcsemetéket állítanak elő. A dugványcsemeték kezdetben lassabban fejlődnek, mint a magoncok, járulékos gyökérrendszerük sekélyebben szövi át a talajt.

Számos előny Az alanyok kiválasztását a helyi éghajlati viszonyok, a talajtípusok és a rózsatermesztés sajátos kihívásai, például a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség befolyásolja. Az alanyok több szempontból is hatnak az oltott rózsatövek általános növekedésére és egészségére, egyebek közt jelentősen befolyásolhatják az oltványok virágzóképességét. Bizonyos alanyfajták ellenállóbbak a talajban terjedő kórokozókkal és kártevőkkel szemben, ami segíthet a veszteségek csökkentésében és a vegyszeres kezelések minimalizálásában. Az abiotikus stresszhatásokkal, mint a szárazsággal, a szélsőséges hőmérséklettel és a rossz talajviszonyokkal szemben toleráns alanyfajták javíthatják a növények túlélését és teljesítményét a kihívást jelentő környezetben.

Az erős alanyok hatékonyabban képesek felvenni a talajból a vizet és a tápanyagokat, ami az oltvány javára válik, mivel biztosítja az erőteljes növekedéshez szükséges erőforrásokat.

Az alanyok kiválaszthatók a növény életerejének szabályozására. Egyes alanyok tömörebb növekedésre ösztönöznek, ami dísznövényként való felhasználásnál előnyös, míg mások erőteljesebb növekedésre serkentenek, ami vágott virág előállítását teszi lehetővé.

Az alany és a nemes közötti kompatibilitás döntő fontosságú a növény sikeres növekedése és fejlődése szempontjából. A jól illeszkedő alanyok jobb tápanyagáramlást és támogatást biztosíthatnak a különböző rózsafajták számára.

Bizonyos alanyokat úgy nemesítettek, hogy szabályozzák a növény életerejét és méretét, ami különösen hasznos a díszrózsák esetében olyan helyzetekben, ahol a hely korlátozott.

Az erős és jól használható gyökértípusok nemesítésére összpontosítva a kertészetek célja olyan rózsák létrehozása, amelyek nemcsak szépek, hanem strapabírók és fenntarthatók is.ezeket alkalmazzuk Mindezek alapján érdemes áttekinteni az eddigi gyakorlat szerint használt alanyokat. A hazai gyakorlatban a faiskolák leginkább a Rosa laxa Froeb. (R. coriifolia var. Froebelii) fajváltozatot használják. Majdnem tüskementes szárú, felfelé törő növésű, hosszú gyökérnyakat fejlesztő, kevés sarjat nevelő, legerősebb gyökérzetű taxon. A mészben gazdag, káliummal jól ellátott talajt kedveli. Rövid ideig (hamar befejezi a növekedését), július előtt szemezhető. A sötétpiros teahibridek kiválóan fejlődnek rajta, de a tearózsáknak nem megfelelő. Általánosságban megállapítható, hogy az oltványok nem lesznek hosszú életűek ezen az alanyon.

A Rosa canina L. f. inermis erős növekedésű, hosszú hajtású, szinte tüskétlen, de mérsékelten szárazságtűrő változat. Elsősorban vonzó virágai, termése és tövismentessége miatt népszerű a városi zöldfelület-gazdálkodásban és a kertépítésben. A tüskék hiánya biztonságosabbá és vonzóbbá teszi a közterületeken, ahol az emberek megérinthetik vagy közel kerülhetnek a növényekhez, például parkokban, sétányokon és lakókertekben. Emellett a Rosa caninafajokról ismert, hogy szívósak, alkalmazkodnak a különböző talajviszonyokhoz, és ökológiai előnyöket kínálnak, például élőhelyet biztosítanak a vadon élő állatoknak. Az inermis forma rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, egyszerűen csak kiegészül azzal a kényelemmel és biztonsággal, hogy nincsenek tüskéi. Hosszú tenyészidőszaka lehetővé teszi, hogy júniustól szeptemberig szemezhessük. Általában minden fajta jól nevelkedik rajta, de legjobb alany a kúszó és polyantha fajtákhoz. Jó törzsképző, a magas törzsű oltványok alanyának ezt használják. Jól gyökeresedik, ezért klónalanynak is megfelelők a fajtái.

A Rosa canina L. Schmidts Ideal fajta ivaros úton is jól örökíti kedvező tulajdonságait. Egészséges lombú, magas növésű, jó törzsképző, télálló változat.

Tulajdonságában caninához hasonló, jó termőképességű, azonban sok fajta hamar elpusztul rajta.

A Rosa multiflora Thunb. faj a kúszó, a polyantha és a babarózsák egyik őse.

Erős növésű hajtásai elhajlók. Néha eltérő télállóságot mutat. Erősen tüskés és erős gyökérzetű, még a gyökérnyak is meggyökeresedik, így sokszor nincs hely a gyökérnyakba szemzéshez. Vetőmagja nem elfekvő, jó csírázási erélyű.

Dugványozással is szaporítható. A teahibrideknek kevésbé megfelelő, de jó alanya a cserepes rózsáknak. A Rosa canina Pollmers (Pollmeriana) középerős, magas, feltörő növésű változat. Sok erős gyökeret képez, korán befejezi a növekedését, korán kell szemezni, általában jól ered rajta a nemes. A párás éghajlatot nem szereti, lisztharmatra érzékeny.

Említésre méltó egyéb alanyok, melyeket a mai gyakorlat már nem használ: tüskétlen Brögs, Favorit, Heinsohns Rekord, Jágerbataillon, Kauths, Kokulinsky, Olbrichs, Pfánders, Rheinland, Schades, Schmids Rekord, Schmidts Spezial, Senffs, Wádenswiler, Degens, R. manettii Crivelli, tüskementes multiflora, R. rubiginosa, R. rugosa hollandica, R. odorata.

Hazai eredmények A rózsatő-előállítás a jövőben nagy kihívás elé állítja a kertészeket. A megváltozott feltételeknek megfelelő faiskolai árunak ellenállónak kell lennie. Ennek feltétele, hogy a fajta és a felhasznált alany is rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, melyek hosszú távon és fenntarthatóan biztosítják az életképességet és a magas esztétikai értéket. A korszerű alanyhasználat záloga a klón eredetű alany lehet. A hazai szelekciók szavatolhatják a jó alkalmazkodóképességet.

Fontos feltétel a könnyű és gazdaságos szaporíthatóság. A 2017-ben kezdett Pannon Breeding GINOP 2.2.1-15-2017-00042 azonosítószámú, Szaporítóanyag prebázis kialakítása a hazai rózsafajta-nemesítés és szelekció eredményeinek piacra vitele érdekében című projekt keretében végeztünk rózsaalany-kutatásokat. A programunk fontos eleme volt a megfelelő szaporításmódok kiválasz-tása, újabbak fejlesztése, a szaporításhoz szükséges, alkalmas alanyok meghatározása.

Az érzékeny ökológiájú területeken is alkalmazható megfelelő alany kiválasztásához új, eddig nem használt és perspektivikus alanytaxonokat is bevontunk a vizsgálatokba. Tapasztalataink szerint a vizsgált klónalanyok egy részénél a fás és hajtásdugványozás is sikeresnek bizonyult. Az új fajtajelöltek, a Rosa canina Csüngő és Mirigyes fajtajelölt, valamint a Rosa × pollmeriana és a hagyományos alany, Rosa canina Inermis egy klónja is gyökereztető szeres kezelés esetén gyökeresedtek jobban.

A kiválasztott nemes és alanyfajtákból a MATE TTDI Rózsakertben korszerű vegetatív prebázist alakítottunk ki, amely alkalmas a fajtavizsgálatok elvégzésére, valamint a megfelelő alany/ nemes kombinációk kiválasztására. Jövőbeli feladat, hogy megvizsgáljuk a különféle oltáskombinációk összeférhetőségét. Az új hazai származású alanyfajták és rezisztens fajták oltványai reménnyel vehetik fel a versenyt a klímaváltozás és az urbanizáció előidézte kihívásokkal.

Forrás: Kertészet és szőlészet