Azok kedvéért, akik most ismerkednek meg Önnel: voltaképpen honnan ered a kígyóimádat?
Gyerekkori álom és megszállottság. Vonzott a szép és az ismeretlen, és mindkettőt a természetben, az állatok világában találtam meg. A kutatás és az utazás ennek része, egyben folytatása. Hát van annál szebb, mint megérteni a természet titkait, meg például a Szahara közepén aludni?! Az első vízisiklómat kisiskolásként fogtam és vittem haza, a gimnáziumban már viperát szaporítottam.
Honnan szerezte a tudást?
Igen, a „szerezte” a helyes kifejezés! A sikerekből és a hibákból tanultam. Kezdetben az akkortájt beszerezhető két könyvből, Janisch Miklós Kígyók, békák és Pénzes Bethen Terrárium című kötetéből. Később barátságba kerültem Janisch Miklós egyetemi tanárral, a mérges kígyók avatott szakértőjével, és beléptem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röviden TIT Terrarista Társaságába. Ott már mindenki megszállott terrarista volt, lehetett kivel viperát csereberélni, volt kitől szopós egeret beszerezni.
Legálisan?
Mérges kígyót befogni, repülőn szállítani, tartani nem is lehet másként. Hányszor marta meg kígyó?
Nem kevésszer, és mind jó lecke volt. Az első marásomat megelőzte egy kiképzés. Tizenöt éves voltam, egy barátommal a Kárpátokban kígyásztunk. Egy frissen befogott homoki viperát a barátom zsákostul a hátára vett, és a kígyó megmarta. Én meg összeszedtem minden tudásomat, a Terrárium című könyvben írtakat, és már vágtam, véreztettem a sebet, injekcióztam az ellenmérget a srác hátába és fenekébe. A barátom túlélte a marást, és az én elsősegélynyújtó akciómat is. Ma már tisztában vagyok vele, hogy ellenmérget csak akkor alkalmazunk, ha a mérgezés általános jelei mutatkoznak, vagy garantáltan meg fognak mutatkozni, illetve ha komoly szövetvesztés, például ujjamputáció veszélye fenyeget. A kárpátokbeli kaland után pár hónappal már gyakorlottan szenvedtem el első saját marásomat, mégpedig otthon. Ellenméreg volt a hűtőben, a szüleim persze röpdöstek az örömtől, a gimis biosztanárom rögtön a Korányi Kórházba irányított. Minden balesetemnél én hibáztam. Még ma is van mit tanulnom. Elég, ha néhány milliméterrel megcsúszik az ujj, és eléri a méregfog.
Még szerencse, hogy mindannyiszor volt kéznél ellenméreg.
Miből gondolja, hogy mindig volt?
Abból, hogy most beszélhetünk.
A marás olyan, mint az autóbaleset: a nagy sebesség, vagyis a toxikusabb, jelentősebb mennyiségű méreg általában biztosabb halál. De hát a súlyos karambol is túlélhető egy karcolás nélkül, és kis koccanás is lehet végzetes. Komplex ügy ez. Akit kígyó mar meg, annak nincs könnyű dolga, évmilliók alatt tökéletesre csiszolódott toxinok ellen kell felvennie a harcot. A kígyóméreg ötven-száz toxin keveréke, ezek mind egyedi hatással, ráadásul egyszerre, koncentráltan vagy az idegrendszert, vagy a vérkeringést támadják meg, ezzel ideg-izom paralízist és véralvadást okoznak. Az eredmény: a préda perceken belül halott, vagy legalábbis moccanni sem bír. A súlyos, nem kezelt marás 6–48 óra alatt megöli az embert. Három barátom, kollégám halt meg így. Évente százezren halnak meg a világban marástól, főleg ellenméreg hiányában.
Ha időben adják be, az ellenméreg biztosan segít?
Az ellenméreg az egyetlen specifikus gyógyszer a kígyómarás kezelésére, de garancia nincs. A hatást befolyásolja, hogy mikor, miként, milyen és mennyi ellenmérget kap az illető. Személyes pechem, hogy a kígyóméregre és az ellenméregre is allergiás vagyok, így a méreg toxikus hatása, a méreg meg az ellenméreg-allergia egymástól függetlenül, de egyszerre hatva könnyedén végezhetnek velem. Kígyó legutoljára az Amazonason, Brazíliában mart meg még 2008-ban. Hátsó méregfogas kígyó volt, annak a mérge gyenge, toxikusan nem is volt rám komolyabb hatása, viszont durva allergiás rohamot váltott ki belőlem. Gondoltam, snassz lenne fűbe harapni egy olyan kígyótól, amelyik alig üti meg a mérgeskígyó-szintet, így hát lecsónakáztattam magam a legközelebbi városig, és ott a kórházban tisztességesen elláttak.
Számon tartja, hány kígyó fordult meg a keze között?
Sok. Százkilencvennégy országban jártam, és próbáltam nem kihagyni a lehetőségeket. A rekord huszonnégy óra alatt hetvenhét vipera Etiópia, Dél-Szudán és Kenya határvidékén. Fidzsin is voltak éjszakák, amikor több tucat tengerikígyót fogtunk be. Máskor meg napokig semmit.
A világ mely részein találni a legkígyósabb vidékeket?
A végső célunk nemcsak kígyókból, hanem mindenféle mérges állatokból új toxintípusok kinyerése. Ezért magas biodiverzitású vagy szélsőséges környezetekben, például Délkelet-Ázsiában, Kongóban, Amazóniában, Mikronéziában dolgozunk. Az esős évszak kezdete, adott esetben a kedvező búvárkodási viszonyok szerint időzítjük az utakat, és helyi kutatókkal, természetvédelmi szakemberekkel tervezünk, tevékenykedünk együtt. A helyszíneket terepjáróval, hajóval, repülőgéppel, teveháton vagy gyalog, teherhordókkal közelítjük meg. Néha katonai kíséretet kapunk, mert a hely nem a legbiztonságosabb. Olykor pár napra, máskor néhány hétre verünk tábort. Áramot napelemből, generátorból, kocsiaksiból veszünk, már ha adódik rá lehetőség. Függőágyban vagy matracon, a homokon alszunk. Éjjel-nappal dolgozunk, skorpiókat, kígyókat, pókokat, tengerlakó mérges állatokat keresünk, a munkánkat bennszülöttek is segítik. Voltaképpen nem mérget, hanem méregmirigyet és egyéb szövetet gyűjtünk, a toxin genetikai alapanyagát, amelyet aztán a laborban szekvenálunk, vagyis meghatározzuk a benne található DNS alkotóelemeinek sorrendjét – a toxin genetikai alaprajzát. Ennek birtokában laborkörülmények között, baktériumokat használva már annyi toxint állíthatunk elő, amennyit csak akarunk, és tetszésünk szerint variálhatjuk a toxinok szerkezetét.
Még a 2013-ban készült interjúban, a National Geographic Society ösztöndíjasaként mesélte: az opiátalapú, függőséget okozó fájdalomcsillapítók kiváltására keres új gyógyszer-alapanyagokat. Hogyan lehet a méregből orvosság?
Az állati méreganyagok a gyógyszeripar sikertörténetei. Mint említettem, a mérgek az idegrendszert és a keringési rendszert támadják meg, ezeken belül az ioncsatornákra, a receptorokra, az enzimekre hatnak – azokra a molekulákra tehát, amelyek számos betegség kezelésében kulcsszerepet játszanak. Klinikai eredmények igazolják, hogy a toxinok kiváló gyógyszerfejlesztési alapok. Szívinfarktus, szívelégtelenség, magas vérnyomás, trombózis, cukorbetegség, krónikus fájdalom – mindegyikre létezik már toxinból kifejlesztett gyógyszer, és ezekkel az anyagokkal világszerte körülbelül negyvenmillió beteget kezelnek. Kutatásunk célja: toxinból gyógyszereket fejleszteni. A Földön húszmillió olyan állati toxin létezik, amely a tudomány számára még nem ismert, ám bizonyosan különleges biológiai hatással bír. Ezek a molekulák az evolúció ajándékai az orvostudomány számára. Hadd mondjak egy példát. A fájdalom érzékelésében rengeteg molekula játszik szerepet, közöttük egy bizonyos ioncsatornatípus, amely az idegsejtek felszínén ül. A fájdalom megszüntetésének egyik lehetséges módja, hogy blokkoljuk ezt a molekulát egy másik molekulával, a reménybeli gyógyszerrel, de úgy, hogy ezzel másutt ne avatkozzunk be a szervezet működésébe – értsd: megússzuk a mellékhatásokat. Mivel az állati méreganyagok toxinját a természet hosszú évmilliók alatt éppen arra szelektálta, hogy az idegrendszert célozzák, aligha képzelhetők el ezeknél jobb kiindulási szerkezetek. Mi a világ minden részéről gyűjtött toxinokból kombinációs toxinkönyvtárakat tervezünk és hozunk létre, amelyekben milliós nagyságrendben sorakoznak az új toxinváltozatok. A munka következő lépése ezeknek a könyvtáraknak a szűrése aszerint, hogy melyik toxinváltozat kötődik legpontosabban egy-egy betegségben a kulcsfontosságú receptorhoz. Ez a lépés a gyógyszerfejlesztés legalapvetőbb, egyszersmind legnehezebb része. Az erre a célra kifejlesztett platformtechnológiánk sokféle betegség esetében alkalmazható, ráadásul mesterséges intelligenciával és bioinformatikával, high-throughputtal és egyéb technológiákkal is összekapcsolható. Mikorra lehet gyógyszer az Ön valamelyik toxinmolekulájából?
Hét és huszonöt év közötti idő, amíg egy toxinból gyógyszer lesz, és nagyjából ennyi idő kell a nem toxinalapú gyógyszerekre is. A könyvtárból izolált molekula labor- és állatteszteken megy keresztül. Ha mindezek sikerrel zárulnak, jöhet az ember; számunkra azonban ez még a jövő. A gyógyszerfejlesztés soklépcsős, és sok benne a buktató. Erősségünk, hogy a kiindulásként használt molekuláink a természetben már beváltak.
Óriási bevételt hozhat, ha beválik egy gyógyszerük. De addig miből élnek?
A biotechágazatban szokásos életet éljük – private funding, licencek és ösztöndíjak, strategic partnership… Állami segítséghez hozzájut?
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól komoly támogatást kaptunk gyógyszerfejlesztésre és toxinkönyvtárak létrehozására. A legfőbb az ütőképes kutatócsoport: világhírű magyar kutatókkal dolgozunk együtt. A biotechben többnyire pénzben mérik a sikert, de engem még az a bizonyos gyerekkori álmom hajt.
Forrás: National Geographic