Az Egyetemek 2030 Program beindításával szintet lép a magyar felsőoktatási rendszer megújítása. A magyar tudomány évének meghirdetése pedig lehetőséget ad rá, hogy a lehető legtöbb fiatal számára vonzóvá tegyék a tudományos életpályát. Mindeközben Krausz Ferenc professzor segítségével lépésről lépésre halad előre az új nemzeti tizenegy felépítése, vagyis a külföldön dolgozó tudósok hazacsábítása. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel beszélgettünk.

Krausz Ferenc professzor segítségével lépésről lépésre halad előre az új nemzeti tizenegy felépítése, vagyis a külföldön dolgozó tudósok hazacsábítása. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel beszélgettünk.

A GAZDASÁGI SEMLEGESSÉG EGYÜTT JÁR A KUTATÁSI SEMLEGESSÉGGEL

Autonómia, rugalmasság, versenyképesség

– A tamáskodóknak nem lett igazuk, a megújult egyetemek komoly sikereket érnek el. Számított ilyen látványos és gyors eredményre?

– Kimondhatjuk, hogy teljesen megújult a magyar egyetemi világ. Ma már nem itthon, hanem nemzetközi erőtérben kell versenyezniük az intézményeknek. Valóban komoly sikernek tekinthető, hogy 12 egyetemünk bekerült a világ legjobb öt százalékába. Ám sikernek tekintem azt is, hogy felméréseink szerint kétharmadosnak vehetjük a magyar felsőoktatási modell társadalmi elfogadottságát is. E modellnek a kulcsa az intézményi autonómia, a rugalmasság és a versenyképesség. De az átalakulás eredménye az is, hogy idén minden korábbinál többen, közel 130 ezren jelentkeztek valamelyik felsőoktatási intézménybe, és minden második jelölt valamelyik vidéki helyre adta be a jelentkezését, vagyis egyre erősödik a vidéki felsőoktatási hálózatunk. Mindezeken felül elmondható, hogy 57 százalékkal nőtt a szakképzésből továbbtanulók aránya és megduplázódott a hátrányos helyzetű jelentkezők létszáma.

Az adatok azt mutatják, hogy érték lett a munka melletti tanulás is, növekszik a 30 éves kor feletti hallgatók aránya.

– A munkaerőpiacon nagy a hiány műszaki végzettségű szakemberekből, az iskolákban pedig a természettudományos tárgyakat oktató tanárokból. Ezt a hiányt sikerül enyhíteni?

– E területen is biztatóak a számok: 45 százalékkal nőtt a műszaki, természettudományos, mérnöki szakra jelentkezők száma, és a fizika, kémia, biológia és matematika tanári szakokat is többen választották, mint korábban. A természettudományok növekvő népszerűségét és az oktatási intézmények javuló gazdasági kapcsolatait jelzi, hogy az elmúlt években megduplázódott a bejelentett egyetemi szabadalmak száma is. Összességében elmondhatjuk, hogy ha nem lenne a Brüsszel-faktor, akkor az egyetemeink egy része már most a világ száz legjobbja között volna.

– Mi az a Brüsszel-faktor?

– A nemzetközi egyetemi világban többféle paramétert vizsgálnak, amikor megállapítják egy-egy intézmény helyét a nemzetközi rangsorban. Nagyító alá veszik a kutatási teljesítményt, a nemzetközi publikációk számát, a vállalatoktól származó bevételt, a „nemzetköziesítést”, vagyis hogy hány külföldi hallgatója van az adott intézménynek. Ezt egészíti ki az úgynevezett reputációérték, az egyetem tekintélye a nemzetközi tudományos életben. De mivel a brüsszeli adminisztráció igyekszik aláásni a magyar felsőoktatás tekintélyét, bennünket mindig alápontoznak azok a véleményvezérek, akik ezt az értékelést végzik. Ennek ellenére például a Semmelweis Egyetem már bekerült a világ legjobbjainak egy százalékába, és három intézményünk a top két százalékba. Ám ez csak pillanatnyi állapot, hiszen egyre elevenebbek a kapcsolataink a világ leghíresebb egyetemeivel. A meghirdetett gazdasági semlegesség együtt jár a kutatási semlegességgel is. A Pannónia Program keretében csak az első félévben 3042 állami ösztöndíjas hallgatónkat fogadta például a Cornell, a Bentley, a Yale, a Harvard.

A Hu-rizont Programmal hasonló a helyzet. Az Óbudai Egyetem kutatói például a robotika és a lézersebészet területén együtt dolgoznak a Stanfordi és a Szingapúri Állami Egyetem tudósaival. A konzorcium vezetése azonban magyar kézben van.

– Vagyis sikerült hazai ösztöndíjakkal pótolni az uniós ösztöndíjakat és kutatási pályázatokat?

– Teljes egészében. Ráadásul úgy, hogy a hallgatók magasabb ösztöndíjat és kreditelismerést kapnak a külföldön teljesített félévek után, a magyar kutatók pedig olyan területeken építenek ki együttműködést, amelyek a magyar gazdaság szempontjából fontosak.

– De hogy áll a vitánk az Erasmus és a Horizont uniós programokból való kizárásunk ügyében?

– Hat egyetem és a magyar állam is pert indított az Európai Bizottság ellen, és folynak tovább a tárgyalásaink az illetékes biztosokkal. Bizonyára sokan emlékeznek rá, úgy indult a történet, hogy az Európai Bizottság kifogásolta az egyetemi kuratóriumok összetételét, úgy ítélve meg, hogy a kuratóriumi tagság összeférhetetlen kormánytagsággal. Mi megváltoztattuk ugyan az összeférhetetlenségi szabályokat az uniós igényeknek megfelelően, de az új követelés szerint nem lehetnek kuratóriumi tagok a rektorok, a dékánok és a professzorok sem. Helyettük a nemzetközi NGO-k kooptálnák a személyeket a testületekbe.

Ma már ott tart a követelés, hogy Brüsszelben akarják megmondani, ki lehet rektor vagy dékán, a kuratóriumi tagoknak pedig nyilatkozniuk kellene nemzetiségi, politikai és vallási összeférhetetlenségükről. És ezen követeléseknek megfelelő jogszabályokat visszamenőleges hatállyal kellene érvényesíteni. Sőt: Brüsszel a hazaszeretetet is szeretné összeférhetetlenné tenni az egyetem vezetéssel.

– Mindezekre válaszul hirdettük meg az Egyetemek 2030 Programot?

– Csak azért is megmutatjuk, hogy 2030-ra lesznek top százas intézményeink!

De nem csak ez a célunk. A program arról is szól, hogy a Kárpát-medence minden magyar egyetemét közelítsük a nemzetközi tudományos élethez. Legelőször a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskolát szeretnénk egyetemi rangra fejleszteni.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatóit és kutatóit bevonnánk a Pannónia és a Hu-rizont Programba, ami így Románia tíz legjobb egyeteme közé emelkedik majd. De azt is megvizsgáljuk, milyen fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy a határon túli magyar intézményeket is bekapcsoljuk a hazai és a nemzetközi tudományos és képzési vérkeringésbe, egyebek mellett a hallgatók és az oktatók cseréjével.

– Múlt héten hirdette meg, hogy 2025 legyen a magyar tudomány éve. Ez mit takar?

– Idén ünnepeljük a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulóját. Ez ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a magyar tudomány mindig is a világ élvonalában volt. Ezt bizonyítja, hogy az egymillió lakosra jutó Nobel-díjasok számát tekintve a tizenegyedikek vagyunk a világon. De a tudomány évében több dolgunk is akad. A fiatalok számára vonzóvá kell tennünk a tudományos pályát, az innovációt, ezt a célt szolgálják az év rendezvényei. Emellett folytatnunk kell azt a munkát, amit Krausz Ferenc professzor vezetésével végzünk. Meg kell teremtenünk a győztes nemzeti tizenegyet azzal, hogy hazacsábítjuk a külföldön dolgozó tudósainkat. Nem várjuk el, hogy felmondják külföldi állásukat. Csak annyit kérünk tőlük, és ehhez biztosítjuk a pénzt, az infrastruktúrát, hogy hozzák létre és vezessék hazai kutatócsoportjukat úgy, hogy néhány hónapot itthon töltenek az évből.

E kutatócsoportok befogadására pedig pályázhatnak az egyetemeink. Bízunk benne, hogy három éven belül akár ötven ilyen kutatócsoportunk is működhet. Ez újabb áttörést jelenthet az egyetemeinknek is.

– E tervek megvalósítása munkát adhat több nemzedéknek is. Kedvez a demográfiai helyzetünk az ilyen hosszú távú építkezésnek?

– Nem szabad kishitűnek lennünk. 2010-ben a születési rátát tekintve az utolsó helyen álltunk az Európai Unióban. 2023-ban viszont már bronzérmesek lettünk úgy, hogy az első helyezett Bulgária kissé máshogy értelmezi ezt a statisztikát, így a világ minden bolgár származású újszülöttjét hozzáadja a hazai születésszámhoz.

A második Franciaország pedig elsősorban a migrációs számoknak köszönheti a helyezését. Azt is tudni kell, hogy az unióban ma már minden negyedik, Németországban pedig minden harmadik újszülött migrációs hátterű. Hála Istennek a magyarországi babákat nem a bevándorlók hozzák a világra. Mindez igazolja, hogy Magyarország családbarát ország, a családpolitika pedig a hagyományos értékeken nyugszik.

Az ellenünk folytatott eljárások ellenére kitartunk amellett, hogy az óvodákban, iskolákban nincs genderpropaganda, nincsenek kampányok a nemváltás népszerűsítésére, és nemet mondunk a pride-ra. De ami ennél is fontosabb: a kormány arra törekszik, hogy anyagi biztonságot nyújtson a magyar családoknak. Ezt a célt szolgálja a háromgyermekes édesanyáknak élethosszig járó jövedelemadó-mentesség, a kétgyermekes anyukák több lépcsőben bevezetendő és a jövő évtől az egygyermekes, a 30 év alatti édesanyák teljes jövedelemre vonatkozó adómentessége, illetve minden más családtámogatási forma. Hiszen a párok akkor mernek gyermeket vállalni, ha biztosnak ítélik családjuk anyagi helyzetét hosszú távon is. Bizonyosak lehetnek benne, hogy biztonságban fel tudják nevelni gyerekeiket, és módjukban áll, hogy taníttassák őket. Történelmünk igazolja, hogy a magyar családok mindig a hagyományos értékekre támaszkodva szervezik az életüket, és akkor is megőrzik a normalitást, amikor felfordul a világ körülöttük.

Forrás: Magyar Demokrata