Mára 7,3 milliárd forintra nőtt az egykori kis orvostudományi startup, a 23 éve alapított 3DHISTECH Kft. bevétele. A cég alapító ügyvezetőjét, dr. Molnár Bélát kérdeztük. A vállalkozás igazi különlegessége, hogy elsősorban az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal k+f pályázataira, nem pedig a kockázati tőkés iparágra építette a tőkeforrásait. A cég az idei Innovációs Nagydíj győztese. 

Talán a szakmai körökön kívül kevéssé ismert, de a szakmában világszerte híres vállalat alapítása fűződik az ön nevéhez. Mi volt az eredeti termék és koncepció?

– A digitális mikroszkópia digitális tárgylemezen történő megvalósítása volt kezdetben – ez már 1997 óta a célom volt –, vagyis az üveg tárgylemezen lévő orvosi minta nagy felbontású digitális másán alapul az ötlet. Ennek a területnek lett az egyik úttörője, sőt a világpiacon jelenleg is élenjáró vállalat, a 3DHISTECH Kft.

– Mely területre specializálódtak?

– Már kezdetben is a patológiai munkafolyamat digitalizálását tűztük ki célul, mert pár éve még a patológia volt az orvoslás utolsó területe, amelyben még nem következett be a digitális forradalom.

– Miért késett ez?

– Azért, mert itt van szükség a legkifinomultabb képalkotói és a leginkább számításigényes módszerekre. Szemben mondjuk egy röntgenfelvétellel, amely esetében még csak megközelítően sem kell hasonlóan részletgazdag képet elemezni. A digitális mikroszkópia nagyon precíz fókuszmeghatározáson és -tartáson alapuló eljárás. Ehhez a precíziós digitalizálási technikát először mi tudtuk kifejleszteni. A digitális tárgylemezek előállítása és a vizualizációhoz szükséges komputerkapacitás pedig most vált elérhetővé.

– Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?

– A patológiai minta sebészeti beavatkozás során, biopsziás mintavétel után kerül fixálásra. Az így előállított paraffinblokkokból 3-5 mikrométeres vékony metszetet készítenek üveg tárgylemezre. Minden fontos tényezőről (páciens- és mintaadatok) nyilvántartást vezetnek. A tárgylemezen lévő mintát megfestik. Ez azt jelenti, hogy a minta bizonyos tulajdonságú részeit más színnel láthatóvá teszik a mikroszkópos vizsgálatra. A mintát a patológus megvizsgálja a mikroszkóp alatt, abnormális struktúrák és sejtcsoportosulások és jelölődések után kutatva. A patológus a betegség azonosítását elvégzi. A diagnózist ezután elküldik a gyógykezelést végző orvosnak, a beteg mintablokkját és a tárgylemezt pedig további vizsgálatok céljából eltárolják.

– Ebben a folyamatban hol jönnek önök a képbe?

– Ez a folyamat kiállta az idők próbáját, ma viszont már egyre több kihívás éri. Egyrészt a pontosabb diagnózis felállításához több vizsgálatra van szükség, s új minta-előkészítő módszerek is jelentek meg (immunhisztokémia, DNS FISH vizsgálat). Másrészt a diagnosztikai eljárások bővülése nagyobb fokú szakértelmet, specializációt kíván, amellyel a gazdasági racionalizáció jegyében állandóan költségcsökkentést végző, nemritkán a teljes patológiai munkát kiszervező egészségügyi intézmények nem tudnak lépést tartani, így megnő a patológiai konzultáció szerepe. Az üveg tárgylemezen lévő minta fizikai kötöttségei és sérülékenysége okán ennek a feladatnak egyre kevésbé képes megfelelni. Harmadrészt a minőségügyi elvárások is növekednek a diagnózisokkal szemben – az adatok ellenőrizhetősége és gyors előkereshetősége elsőrendű fontosságúvá vált. Mi több, az orvosi minták idővel kifakulnak. És a betegek természetesen nem kívánnak több időt várni a vizsgálat eredményére, mint korábban.

– Az önök megoldása mit tud?

– A számítástechnikai hardverteljesítmény és a szoftveralgoritmusok fejlődése már az ezredfordulóra lehetővé tette, hogy a patológia területén is megerősödjön a digitális mikroszkópia.

Az üveglemezen lévő mintát a digitális tárgylemezszkenner alakítja át digitális tárgylemezzé, amely a hagyományos mikroszkóp okulárja helyett a számítógép monitorán vizsgálható.

Így a minta nem veszít a minőségéből, egyszerűen és gyorsan megosztható bárkivel a világon, azaz alkalmas a távkonzultációra is. Ezenkívül egy digitális adatbázisban megtalálni egy mintát szintén egyszerűbb, tehát a diagnózist is segítheti egy okos-képfelismerő szoftver, ezért is gyorsul a folyamat.

– Hogyan kell ezt elképzelni?

– Fejlett szoftveralgoritmusokkal nemcsak gyorsabbá és megbízhatóbbá válik a diagnózis – például a rákos sejtek számlálására és osztályozására már számos gyártó megoldását elfogadja a rutindiagnosztikában az USA Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatósága (FDA) –, de új alkalmazási területek is nyílnak. A Semmelweis Egyetemen például már 2007 óta digitális tárgylemezek segítségével folyik a patológiai oktatás.

Emellett a kutatásban lehet fontos, hogy a digitális mintákból alkotott háromdimenziós modellt is lehet vizsgálni a számítógépen például a fluoreszcnes FISH diagnosztika esetén.

– Miként fejlődik ez a terület?

– Az új generációs képfeldolgozó algoritmusok objektívebb és sok esetben gyorsabb eredményt adnak, mint a patológus orvosok, ezek ráadásul egyszerre több mintán is futhatnak, emberi felügyelet nélkül. A megfestett és lefedett mintákat a nagy kapacitású tárgylemezszkennerek percenként, félpercenként bedigitalizálják, és a vonalkód alapján automatikusan szétosztják az orvosok között, így ők azonnal kezdhetik a diagnosztizálást a digitális mikroszkóppal akár külső munkavégzés formájában. Mivel a minta-előkészítés kivételével minden egyes munkafolyamat digitálisan zajlik, és a patológus az interneten keresztül bárhonnan tud dolgozni, így lehetővé válik az egynapos diagnózis eddig elérhetetlennek tűnő álma. Az igazi áttörésre azonban az elmúlt években került sor, hiszen mára a rutinfelhasználásban is elfogadott lett a technika.

– Milyen tőkeforrásokból folyt a fejlesztés az elmúlt évtizedekben?

– Már a prototípusból sikerült eladnunk tíz darabot, ezt követően is folyamatosan keresett volt a gép. Ma már évente több száz darabot állítunk elő a digitális tárgylemezszkennelő rendszerekből a kutatási és diagnosztikai digitális mikroszkópprogramokkal együtt. Emellett mi elsősorban nem a kockázati tőkére, hanem az állami kutatás-fejlesztési pályázatokra szakosodtunk, ez segített ahhoz minket, hogy egy kétszáz fő feletti, tavaly 7,3 milliárd forintos bevételt elérő, világszerte ismert céggé váljunk itthon, Budapesten, kutató-fejlesztő gyáregységeinket bővítve. Az elmúlt két évtized során tucatnyi, folyamatosan egyre nagyobb összegű minisztériumi, illetve kutatás-fejlesztési hivatali pályázati forrás (kutatás-fejlesztésre, egyetemi kooperációra, gyártásfejlesztésre) segített minket hozzá ehhez a sikerhez.

Molnár Béla 1997-ben alapította a céget, miután belgyógyászként végzett munkája során új igényeket fedezett fel, miszerint a kutatók a mikroszkóp helyett monitoron szerették volna nézni a mintákat. Saját tőkéjét is beinvesztálta, nem házat épített, hanem értékesítette a telkét. Ezután fiatal mérnököket maga mellé véve alkotta meg a digitális tárgylemezszkenner prototípusát, ebből egy amerikai cég vett 10 darabot, összesen 1 millió dollárért, így biztos pénzügyi alapokon folytatódott a fejlesztés. 2003-ban a Digitális Szövettani Laboratóriumért nemcsak a Magyar Innovációs Nagydíjat nyerte el, hanem a rákövetkező évben a Carl Zeiss-szal is szerződést kötött, melynek értelmében a német optikai cég saját márkanév alatt értékesítette a 3DHISTECH Kft. kutatási célú digitális mikroszkóptermékeit. A szerződés lejárta után, 2009-től a cég egymaga építette fel a most már világszintű Pannoramic diagnosztikai termékportfólió disztribúciós és szervizhálózatát, és jelenleg is világszinten az elsők között maradt az értékesített rendszerek számát tekintve. A 3DHISTECH Kft. egyedüli tulajdonosa továbbra is Molnár Béla, a Semmelweis Egyetem kutatója, aki személyesen felügyeli a fejlesztéseket és a gyártást. A nyereséget teljes egészében visszaforgatja az új fejlesztésekre és eszközbeszerzésre, ugyanis ezen a piacon, ahol már a legnagyobb nevek is feltűntek (GE, Philips, Siemens, Lecia, Roche), csak az maradhat talpon, aki újat és jobbat fejleszt – vallja a kutatóorvos-üzletember.

Forrás: Figyelő