Fotó: Figyelő
Dr. Birkner Zoltán
Közgazdász. 2018. július 1-jétől a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke. Szakmai életútjának meghatározó részét jelentik a felsőoktatásban egyetemi oktatóként és oktatásszervezőként, a tudományos életben az innovációmenedzsment kutatójaként végzett munkák. A vállalkozói szférában szervezet- és üzletfejlesztéssel, ipari kutatási, termékfejlesztési projektek elősegítésével foglalkozott, menedzserként szerzett tapasztalatokat. 2008–18-ban a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának a campusigazgatója volt, közben 2015–16-ban a Hidrofilt Kft. szervezetfejlesztési vezetőjeként és innovációs tanácsadójaként dolgozott. A nagykanizsai campus igazgatójaként fő küldetésének tekintette a fejlődést elősegítő, stabil gazdálkodást biztosító, új piaci lehetőségeket teremtő ipari, vállalati kapcsolatok kialakítását, emellett a közös oktatási és kutatási programok létrehozását a régióban. Az innovációs képesség fejlesztése téma vezetőjeként részese volt a Nagykanizsa fejlődését jelentős mértékben meghatározó stratégiai program kidolgozásának. Kezdeményezésére 2014-ben létrejött a Soós Ernő Víztechnológiai Kutató-Fejlesztő Központ, amely a magyar középvárosok, kkv-k és egyetemek sikeres innovációs együttműködésének egyik legjobb gyakorlata.
A kis és közepes cégeknek is részt kell venniük a kutatás-fejlesztési és innovációs programokban, az egyetemeknek pedig meg kell tanulniuk, hogy lehet értékesíteni a tudást – nyilatkozta a Figyelőnek Birkner Zoltán, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke.
ERŐSÍTENI KELL A KISVÁLLALKOZÓI INNOVÁCIÓT
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal új programjai elsősorban azt célozzák, hogy a tudástermelő egyetemek és a gazdaság szereplői hatékonyan működjenek együtt. Hol tartunk most ezen a téren?
Fontosnak tartottuk meghatározni, hogy a hazai k+f+i szektorban melyik szereplő lehet az, amelyik az innováció területén központi közvetítő lehet. Olyat kerestünk, amely jelentős hatóerővel és kutatás-fejlesztési kapacitásokkal rendelkezik, emellett az állam a közös célok elérése érdekében hatni tud rá. Egyértelmű, hogy a felsőoktatás intézményei a legalkalmasabbak erre, hiszen ők képezik a jövő szakembereit. Mellettük szól az is, hogy az elmúlt évtized kutatási és innovációs pályázatai révén megindult az együtt gondolkodás az egyetemek és az ipari, gazdasági szereplők között. Látható, hogy az univerzitások mindenütt a világban nagyon fontos szerepet játszanak a modern innovációs ökoszisztémákban, ezért mi is nagy energiákat fektetünk abba, hogy az egyetemeink a hazai innovációs tér központi szereplőivé váljanak. Első lépésként átgondoltuk, mitől lesz az egyetem olyan intézmény, amely képviselni tudja az ország jövője szempontjából létfontosságú szakpolitikai célkitűzéseket a k+f+i területén.
Abból indultunk ki, hogy manapság szerte az országban működnek a téma iránt elkötelezett, motivált állami egyetemek, és az is jól látszik, melyik felsőoktatási intézmény a tudomány mely területeihez ért a legjobban. De a jövő gyakorlatában a tudástermelő intézményeknek a szaktudás és a kutatási eredmények felmutatásán túl egyfajta innovációs menedzsmenti szerepet is be kell tölteniük. Ennek ösztönzésére indítottuk el az Egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázati konstrukciót, amely 23 felsőoktatási intézménynek nyújt támogatást a továbbfejlődéshez. Cél, hogy készségszinten elmélyítsük, miként kell a tudást az ipari igényekhez igazítani és a lehető leghatékonyabban értékesíteni.
Úgy tudom, az ország két egyetemén is indult olyan szakirányú továbbképzés, amelyen a hallgatók a k+f+i projektek menedzseléséhez szükséges kompetenciákat sajátíthatnak el. Hol lesz alkalmazható ez a tudás?
Valóban, a tudástranszfer intézményi kereteinek a megerősítése mellett az is cél, hogy legyenek olyan szakemberek, akik egy kutatási projektről tudni fogják, miként finanszírozható és adható el a piacon. Vagy ha egy vállalkozás keresi az egyetemmel a kapcsolatot, legyen, aki az igényeket felmérve bemutatja nekik a lehetőségeket, és hogy mit jelent az adott intézmény mindennapi gyakorlatában a kutatás-fejlesztés, az innováció. A piacon jelenleg nincs elegendő ilyen szakember, ezért nemcsak szorgalmaztuk, de szakmailag is támogattuk az egyetemi szintű kutatási és innovációs menedzser szakirány elindítását. Most februárban két univerzitáson el is indult az első kurzus, a 66 beiratkozott hallgató közül negyvenen a budapesti Corvinust, huszonhatan pedig a veszprémi Pannon Egyetemet választották. Ez egy posztgraduális szak, amely az alapképzettségtől függően szakközgazdász- vagy menedzserdiplomát ad a tanulmányok végén. A képzés célja, hogy megtanítsuk a piaci szereplőket arra, mit jelent a k+f, az innováció, az egyetemeken dolgozók pedig megismerhessék, mit jelent a piaci igény. Ez a fajta tudás kovászként működik majd: ha beérik a hatás, akkor a vállalkozások és az egyetemek együttműködése már magától értetődő lesz. Természetesen az együttműködést finanszírozással, pályázati forrásokkal is segítjük. Ennek jó példája a Piacvezérelt k+f projektek támogatása pályázatunk.
A vállalkozásoknak ez az egyik legfontosabb hazai pályázati forrás, amely az idén is hamarosan megnyílik. Mik az eddigi tapasztalatok?
A piacvezérelt k+f projektek tenderét tavaly hirdettük meg először. Óriási volt az érdeklődés: 800 cég összesen 540 pályázatot adott be önállóan vagy konzorciumban, a projektek támogatási igénye 190 milliárd forint volt. A rendelkezésre álló keretösszeg megemelésével végül 65 milliárd forintnyi dotációról született döntés, és a szerződéskötést követően el is kezdődött a pénzek folyósítása, ami a projektek három-négy éves futamidejéhez igazodik. Ebbe a pályázati konstrukcióba is beépítettük, hogy működjenek együtt a tudást létrehozó és felhasználó szervezetek, s a munka során ne a prototípus legyen az elsődleges cél, hanem egy új termék vagy szolgáltatás kifejlesztése. A kiírásoknak üzleti tervet, exportelképzeléseket és az árbevétel garantálását is tartalmazniuk kellett.
Várhatóan tavasz közepén-végén indulnak az idei kiírások. Milyen újdonságokra számíthat a piac?
Folytatjuk a már bevált konstrukciókat, de természetesen az idén is lesz újítás. A Kkv-start pályázati programunk kizárólag a mikro- és kisvállalatokra koncentrál, hogy ők is bekapcsolódjanak az innovációs folyamatba. Ezen a tenderen csakis olyan kkv-k jelentkezését várjuk, amelyek Magyarországon még soha nem nyertek kutatás-fejlesztésre vagy innovációra szánt pályázati forrást.
Az NKFIH a jövőben úgynevezett tudásközpontokat, új csomópontokat is létre kíván hozni Magyarországon.
Megkerülhetetlen a kérdés, hogy a koronavírus terjedése, az ellene folyó fellépés, az országhatárok lezárása miatt lehetséges-e a nemzetközi együttműködés ezen a téren.
Szerencsére a piac már tud ezekről a tervekről, hiszen a kompetencia-központokról már tavaly döntéseket hoztunk. Most a csendes felkészülés időszakát éljük. Bízom benne, hogy a világjárvány, a koronavírus terjedése belátható időn belül véget ér, és akkor a mindennapjainkat most befolyásoló korlátozások is megszűnnek. Az úgynevezett Nemzeti laborok program is hamarosan elindul, ott az idei szintén az előkészületek éve. Az egyetemek és a kutatóintézetek együttműködésében létrejövő tudásközpontok olyan szakterületek kiemelkedő tudományos csomópontjaivá válhatnak, mint például a mesterséges intelligencia vagy a klímaváltozás kutatása. A tervek szerint 16-17 ilyen téma lehet, amelynek mentén Magyarország bekapcsolódhat a nemzetközi tudományos kooperációba. A nemzeti labor tehát az adott terület hazai „szuperközpontja” lesz, amely akár hálózatban – tehát nem egyetlen fizikai centrummal – is megvalósulhat, a lényeg, hogy az együttműködésre egy logikailag összetartozó struktúrában kerül sor. Összesen tizenhét nemzeti labor lesz Magyarországon, amely megfelelő partnerévé válhat a nagy – egy adott kutatási témába akár több száz kutatót is bevonni képes – nemzetközi tudományos együttműködési, kutatóintézeti hálózatoknak.
Úgy látom, ezek a nemzeti laborok akkor lesznek hatékonyak, ha egy kicsit mindenhez értenek. Nagyon jó példa erre a mesterséges intelligencia, ahol az alapkutatástól a piaci szereplőkig mindenkinek jut szerep, sőt a kooperációba akár piaci céllal meghirdetett pilotprojektek is beleférnek.
Ami a nemzetközi együttműködéseket illeti, e téren Magyarországnak, de egész Kelet-Közép-Európának is van mit behoznia. A mostani uniós költségvetési ciklusban a Horizont 2020 keretprogramból, azaz az EU által a kutatás és az innováció támogatására szánt forrásokból mindössze 0,6 százalékot tudtak elhozni magyar pályázók. Szeretnénk elérni, hogy a jövőben sokkal sikeresebbek legyünk. Ehhez persze fel kell kelteni a hazai szereplők érdeklődését, meg kell őket győzni, hogy érdemes a brüsszeli forrásokra pályázni.
A következő uniós büdzsé kutatás-fejlesztési és innovációs forrásaiból hogyan tudunk majd egyre több pénzt elnyerni?
Létkérdés, hogy a következő EU-s költségvetési időszakban mi, magyarok sokkal hatékonyabbak, sikeresebbek legyünk a közvetlenül pályázható kutatási és innovációs célú támogatások elnyerésében. A hazai jelentkezők indulását már most is számos eszközzel támogatjuk és ösztönözzük, elsősorban azokat a szolgáltatásokat erősítve, amelyek valóban segítenek a hazai szereplőknek a Horizont 2020 és a jövendő Horizont Európa pályázatokra való felkészülésben. Szakértőink gyakorlati fókusszal, a korábbi tapasztalatokat is felhasználva támogatják a pályázati folyamat legfontosabb szakaszait. Pályázatírói tréningből már tavaly is szerveztünk kurzust, ezt mindenképpen folytatjuk. Mentorprogramot indítottunk az innovatív kkv-k számára, és lehetővé tesszük a pályázatok benyújtás előtti előértékelését is. A hazai forrásból meghirdetett tendereken – például a Piacvezérelt k+f projektek támogatása konstrukcióban vagy a Nemzeti laborok programban – pedig pluszpontot kapnak azok a pályázók, akik már kiléptek az európai porondra, és a nemzetközi értékelésen megfelelő minősítést értek el.
Nem titok: ezzel is arra sarkalljuk a pályázatra jelentkezőket, hogy minél többen próbálkozzanak meg a nemzetközi megmérettetéssel.
Hogy áll most a hazai startuppiac, milyen források támogatják a munkájukat, lehet-e Budapestből valódi startupfőváros?
Az elmúlt öt évben rengeteg olyan intézkedés született, amely segíti ezt a folyamatot. Számos kockázatitőke-alap és inkubátorház jött létre állami támogatással, emellett több egyetemi innovációs központ is megkezdte tevékenységét. Most a hangsúlyt az oktatásra kell helyezni. Egy egészen új gondolkodást, egy új vállalkozói kultúrát szükséges megteremteni. Már az egyetemeken érdemes felkutatni, hogy mely hallgatók szeretnének vállalkozást indítani a végzés után, és őket ösztöndíjakkal, pályázati forrásokkal vagy mentorálással lehet támogatni. Ha az oktatásban a problémaközpontú szemlélet helyett előtérbe kerülne a megoldásközpontú gondolkodás, az segítene a startupoknak a kedvező vállalkozói kultúra térnyerésében is. Magyarországon a hazai startupvállalkozók átlagéletkora 35 év, az ilyen cégeket alapítók hét-nyolc esztendővel idősebbek, mint nyugat-európai társaik. Ezért minél korábban, már a középiskolában és az egyetemen nyitni kell a fiatalok felé, átadni nekik a vállalkozási ismereteket és elültetni a vállalkozóvá válás gondolatát a fejekben. A startupok finanszírozásában persze nélkülözhetetlen a kockázati tőke, de szerencsére a piacból egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a magyar tulajdonú kockázatitőke-társaságok, mint például a Széchenyi Tőkealap vagy az MFB tulajdonában lévő Hiventures.
Forrás: Figyelő