Egyelőre nincs jele annak, hogy az EU ne fizetné ki az EU-pénzeket, rövid távon a csúszás sem okozna gondot.
Nem forog veszélyben az uniós ciklus hazai projektjeinek brüsszeli ellentételezése – nyilatkozta lapunknak Papadimitropulosz Alex, a Via Credit ügyvezető igazgatója. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint tény, hogy Magyarország ma nem kedvelt a brüsszeli döntéshozók előtt, ám azt nehéz megítélni, hogy emögött elszámolási vita vagy egyfajta törlesztés húzódik-e meg. Rámutatott: nyilván vannak hibák az EU-pénzek hazai felhasználásában, de a magyar viszonyok nem rosszabbak a kelet-közép-európai átlagnál. Elemzők szerint a pénzügyi tárca és az Államadósság Kezelő Központ felkészült arra, hogy lassabban csordogálhatnak az elszámolások – ráadásul túl sok számla nincs is kinn. Ha az uniós források az eddigi trendeknek megfelelően érkeznek, a pénzforgalmi hiány a GDP 5 százaléka felett alakulhat, ám így jövőre többletes lehet a pénzforgalmi egyenleg.
Az adósságrátának fájhat az EU-pénz
UNIÓS FORRÁSOK | A hetekben is jött brüsszeli utalás, az elemző szerint a PM és az ÁKK felkészült a lassabb pénzcsorgásra
Az elmúlt hetekben 260 milliárd forintnak megfelelő eurót utalhatott át az uniós pénzek elszámolásaként Brüsszel – jelezte tegnap délután a Portfolio azután, hogy a portál is szenzációként tálalta a Reuters tegnap esti cikkét, amely meg nem nevezett információkra hivatkozva arról írt, hogy az EU és hazánk közötti vitás kérdések rendezése későbbre csúszhat, s így az uniós átutalások is áttolódhatnak jövő évre. Az már az alaphírből is ismert volt – maga a forrás is jelezte –, hogy az elmúlt hónapok számottevő előlegfizetései ellenére a magyar oldal még nem küldte ki a számlákat, így viszont az utófinanszírozó EU nem is tud fizetni. Emlékezetes: az unió nagy csomagokban intézi az elszámolást, tavaly az év során beérkezett 900 milliárd forintból 560 milliárd forint az év utolsó napjaiban érkezett a számlák átvizsgálása után. A Reuters cikke szerint az EU azt is mérlegeli, hogy bizonyos projektek teljes mértékben jogosultak-e az uniós finanszírozásra. Erre is volt már példa, ilyenkor rendszerint kétoldalú tárgyalásokon derül ki, mekkora is a ténylegesen visszafizetett összeg.
Most senki nem tudja megmondani a feleken kívül, hogy milyen fajsúlyú ügyről van szó. Az üzleti világban bevett gyakorlat, hogy az egyik szereplő úgy próbálja meg nehéz helyzetbe hozni a másikat, hogy vitatja a kifizetés jogosságát – emlékeztetett Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint tény, hogy Magyarország ma nem kedvelt az Európai Unió döntéshozói között, ám azt nehéz megítélni, hogy elszámolási vita van-e, az valódi-e, vagy egyfajta törlesztés húzódik meg mögötte. Parragh szerint nyilván akadnak hibák a hazai EU-pénzfelhasználásban, de nem gondolja, hogy a magyar viszonyok rosszabbak volnának a kelet-közép-európai átlagnál.
A késedelmes fizetés által okozott károk mértéke attól függ, hogy a magyar költségvetés mennyiben tud helytállni a nem fizető EU helyett. Ha teljesen, akkor a gazdaság szempontjából közömbös, honnan érkezik a forrás. Ez azonban nem tartható fenn a végtelenségig. Parragh szerint a büdzsé adatai jók, makroszinten átmenetileg nincs ok az aggodalomra, egyes ágazatokban azonban okozhat zavarokat egy ilyen periódus.
Ha az EU-források az idei évben eddig megfigyelt trendeknek megfelelően csordogálnak a költségvetésbe, akkor a pénzforgalmi hiány a GDP 5 százaléka felett lehet – nyilatkozta a Világgazdaságnak Kovács Mihály, az OTP Bank elemzője. Az uniós módszertan szerinti elszámolást (ESA) ez nem befolyásolja, a kormány tervei szerinti 2,4 százalék lehet az ESA-deficit – tette hozzá. Virovácz Péternek, az ING Bank vezető elemzőjének számítása szerint az eddigi 1650 milliárd forint hiány további 600-800 milliárd forinttal egészülhet ki év végéig, így nagyságrendileg a tavalyival megegyező lehet a pénzforgalmi hiány. Ezen módosíthat, ha a kormány leállít vagy 50 százalékos finanszírozásra módosít bizonyos projekteket, illetve, ha a fel nem használt forrásokat vissza kell fizetni a leállt projekteknél – ez utóbbi mintegy 300-500 milliárd forint bevételt jelentene az államkasszának.
Ha az EU büntetést ró ki, akkor ez megjelenik az európai módszertan szerint számolt adatban is – mondta Kovács Mihály. Ez az esedékes összegnek várhatóan legfeljebb 10 százaléka lehet, az ismert vitás tételek alapján 100 milliárd forintról van szó. A magas pénzforgalmi hiány az államadósságra is hatással van, hisz a kormányzatnak finanszíroznia kell a szóban forgó összeget. Ugyanakkor a kincstári egységes számla szokásos év végi leapasztásával, az államháztartási szerveknek és önkormányzatoknak adott, fel nem használt előleg viszszafizetésével és az állampapír-kibocsátás visszavágásával elérhető a 73,2 százalékos adósságráta év végére. Az OTP elemzője emlékeztetett: az EU-források előbb-utóbb befolynak – még akkor is, ha az unió megbüntet minket –, és ha idén nem érkezik meg az utalás, akkor 2020-ban, illetve 2021-ben akár többletes is lehet az államháztartás pénzforgalmi egyenlege. Virovácz Péter azonban arra figyelmeztet, nincs kizárva, hogy az elmaradó források az államadósságban csapódjanak le úgy, hogy akár idén év végén magasabb legyen a maastrichti adósságráta, mint egy évvel korábban. Szerinte az Államadósság Kezelő Központ és a Pénzügyminisztérium már felkészült arra, hogy nem érkeznek meg az uniós források. Az ING Bank makrogazdasági elemzője hangsúlyozta: hat hét van a megállapodásra, mivel az EU-nak hatvan napon belül kell kifizetnie a megküldött számlákat, így október 31-ig van erre ideje a kormánynak.
Kerestük a Miniszterelnökséget és a Pénzügyminisztériumot is, de egyelőre nem akartak válaszolni.
Egyelőre csak spekuláció a forrásvesztés
FEJLESZTÉSPOLITIKA | Folyamatos az elszámolás az Európai Bizottsággal, amit a Sargentini-jelentés aligha befolyásol
Nem forog veszélyben a 2014–2020-as uniós ciklus hazai projektjeinek brüsszeli ellentételezése, és várhatóan 2021 és 2027 között sem csökken érdemben a magyar vállalkozások számára elérhető keret – mondta a Világgazdaságnak Papadimitropulosz Alex, a Via Credit ügyvezető igazgatója. Úgy látja, a hatékonyságnövelésben az innovációs források eredményes felhasználása is kulcstényező, ezért algoritmust dolgoztak ki a sikeres projektek arányának növelésére.
Befolyásolhatja a Sargentini-jelentés elfogadása a 2021–2027-es uniós ciklusban Magyarországnak járó forrásokat?
Az előzetes tervek szerint a 2014–2020-as programozási időszakhoz képest elvileg 24 százalékkal is csökkenhet a Magyarországon felhasználható támogatás mértéke, de a végső összeg megállapítása alku tárgya, diplomáciai kérdés is. Sokak szerint a jövő májusi európai parlamenti választás kimenetele szintén változást hozhat. Ha a vállalkozások érdekeit tartjuk szem előtt, akkor jó eséllyel ugyanúgy 1500-2000 milliárd forint lesz közvetlenül elérhető számukra, mint a mostani ciklusban, az más kérdés, mennyiben változik az önkormányzati és infrastruktúra-fejlesztések mozgástere. A korábbi tapasztalatokból kiindulva fél-egy évvel előre azért már látni kellene az Európai Bizottság által kijelölt témajavaslatokat, fejlesztési prioritásokat, így 2019 közepére tisztulhat a kép: mire számíthat Magyarország?
Kell-e aggódnunk amiatt, hogy már a nemzetközi sajtó is arról cikkez: Brüsszel nem egyenlíti ki a magyarországi számlákat?
Ez a Sargentini-jelentéstől független, európai uniós jogszabályok által kordában tartott folyamat. Átmenetileg persze előfordulhat, hogy nagyobbra nyílik az olló a kedvezményezetteknek történő kifizetések és a tényleges lehívások között, ennek azonban a finanszírozás szempontjából a ciklus egészét tekintve nincs különösebb jelentősége. Magyarország negyedévente küld költségnyilatkozatot Brüsszelbe, azaz folyamatos az elszámolás az Európai Bizottsággal, így tehát a projektek előrehaladásával, tényleges teljesítésével le tudja hívni az ország az uniós forrásokat. Megkülönböztetünk időközi, vagyis számlaalapú kifizetéseket, illetve előlegeket. Inkább a ciklus első felében lehetett probléma, hogy a projektek abban a szakaszban még nem hozhattak teljesítésalapú számlákat.
Eközben az államháztartási hiányt jócskán növeli az EU-s támogatások előfinanszírozása. Vissza is vágták a támogatási előlegeket 50-ről 25, a kutatás-fejlesztési projekteknél 75-ről 50 százalékra. Ez fékezheti a folyamatban lévő beruházásokat?
Drámai hatása nem lesz, hiszen csak a szeptember 7. utáni támogatói szerződésekre vonatkozik, miközben a hatályos szerződések száma már a 13 ezret is meghaladta a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban (Ginop). A közelmúltban 230 milliárd forintnyi szabad forrást azonosítottunk, az intézkedés az ezekre pályázóknak okozhat nehézséget. Az eddig 50 százalékot előre felvevő cég ki tudta fizetni megrendeléskor az adott eszközre, gépre a 10-30 százalékos előleget, a gyártás három-hat hónapja alatt pedig megszervezhette hozzá a finanszírozást, például hitelből vagy lízinggel. Ezek a beszerzések tényleges önerő nélkül akadályokba ütközhetnek az 50-ről 25 százalékra mérséklődő támogatói előleggel. A mostani szigorítás egy korábbi enyhítés eredménye: már nem kell bemutatni az önerőt egy bankszámlán, elég nyilatkozni a rendelkezésre állásáról. Ugyanígy lényegében el kellett költeni előre az önerőt, hogy támogatáshoz lehessen jutni, de ma már a saját forrás ráfordításáról is elég nyilatkozni. A pályázók pedig hozzászoktak ehhez a jóléthez.
Hogy látja a pályázatokon továbbra is aktív kis- és középvállalkozások lehetőségeit?
Bár több mint félmillió szereplőből tevődik össze a hazai versenyszféra, tapasztalataink szerint az elvileg szóba jöhető 40-50 ezer cég között 2-3 ezer olyan van, amely azonnal rárepül egy felhívásra, ha az elérhető támogatási összeg és annak célja, illetve a felhasználás feltételei egyaránt kellően csábítók. Azt is látni kell, hogy ugyanolyan adminisztrációs teher hárul rájuk, ha tízmillió forint a tét, mint amikor egymilliárd, ezért gyakran megfontoltak. Másfelől pedig egy cég reálisan két-három projektet valósíthat meg évente, így hiába szerepel a palettán hat-nyolc számára releváns lehetőség. Vannak olyan pályázatok, amelyeket nagy reményekkel írtak ki egy-két éve, de túl nagy volt a keretösszeg, vagy nem volt elég hívogató a kiírás, ezért nem is lett kellő számú jelentkező. Az Iparjog (Ginop-2.1.3) vagy az Innovációs voucher (Ginop-2.1.4) című felhívást például többször módosították, hogy közelítsen a piaci igényekhez, az épületenergetikai pályázatot (Ginop-4.1.1 és 4.1.2) pedig leegyszerűsítették ugyan, de azzal is kellett számolni, hogy társaságiadó-kedvezményből is elérhető lényegében ugyanez a cél, vagyis a be nem fizetett adó tölti be a vissza nem térítendő támogatás szerepét. Ez ugyanígy járható út többek között a kutatás-fejlesztés, a beruházási támogatás vagy épp a környezetvédelem terén.
Látni szemléletváltást a kiírók oldaláról?
Előremutató, ha a visszajelzésekre reagálva finomhangolja pályázatait a kiíró. Az irányító hatóságok is abban érdekeltek, hogy ne évekig jegyezzen le a piac egy-egy kiírást, hanem négy-hat hónap alatt fogyjon el a keret, és vezényeljék is le az elbírálást. A kombinált termékek MFB Pontokon keresztüli megjelenésére is jól reagáltak a vállalkozások: a hitelfelvétellel párosuló kapacitásbővítési támogatás (Ginop-1.2.3) például azért vált népszerűvé, mert maga a projekt lehetett a fedezet. Ne feledjük, egy nullaszázalékos hitelnek is lehet 20-30 százalékos támogatási hatása, hiszen banki hitelt eközben mondjuk hét évre csak 3-4 százalékos kamatra kaphatnánk.
Tavasszal jöhetnek még visszahulló források a meg nem valósuló projektek keretének újbóli kiírása révén. Mely területeken hasznosulhatnak ezek a pénzek?
Több példát már most látni arra, hogy a keresletre reagálva a Ginop egyes prioritásain belül átcsoportosítanak forrásokat, ez érintette például a vállalati kutatás-fejlesztést és az adaptív technológiai innovációs felhívást. Ugyanígy elvettek az élelmiszeripari pályázat keretéből, mert nem jelentkezett kellő számú középvállalat, a képzési pályázatok támogatási kalapját pedig bővítették. A visszahulló forrásokkal elérkezik a gyors, kis összegű pályázatok ideje: a 40 millió forintos közbeszerzési értékhatár alatt maga a cég versenyeztetheti meg a három ajánlattevőt, és fél év alatt akár le is zárhatja a projektet, legyen az gépvásárlás, kapacitásbővítés vagy éppen innovációs pályázat bérre és anyagköltségre. Igaz, a kutatás-fejlesztési és innovációs fejlesztések terén sokan az EU-s források mellett már várják az állami pénzeket is, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által kezelt NKFI Alap évi 60-80 milliárd forintos forrása az utóbbi években kulcstényezővé vált. Ez amiatt is lényeges, mert nem elég gépnagyhatalommá válni, a szellemi tőkét is finanszírozni kell.
Megfelelően hasznosulnak az innovációs támogatások?
Éppen ennek jártunk utána 900 olyan céget megvizsgálva, amelyek az elmúlt 15 évben legalább százmillió forintos kutatás-fejlesztési pályázat nyertesei voltak. A számok azt mutatják, hogy alig 31 százalékuk tudott öt év alatt a támogatás több mint kétszeresével növekedni az EBITDA, vagyis az üzemi eredmény plusz az amortizáció értéke alapján. A nyertesek méretét vizsgálva ez az arány a mikro-, kis- és középvállalkozásoknál 13, 21, illetve 41 százalék volt, a nagyvállalatoknál 56 százalék. Kidolgoztunk egy algoritmust az arány javítása érdekében. Eszerint a kapható támogatás legyen kevesebb a pályázó saját tőkéjénél, az éves személyi jellegű ráfordítások duplájánál, illetve az EBITDA négy-, három-, illetve kétszeresénél, attól függően, hogy mikro-, kis- vagy középvállalkozásról van szó. Legfeljebb nagyvállalat esetében egyezzen meg ezekkel az értékekkel. Úgy látjuk, ennek gyakorlati alkalmazása számottevő eredményt hozhatna.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium már megkezdte kijelölni az általa fontosnak tartott 2021–2027-es fejlesztési prioritásokat. Jó az irány?
A Palkovics László vezette tárca eddigi megnyilvánulásaiból azt látni, helyesen ismerték fel, hogy a hatékonyságot kell növelni, nem a kapacitást, hiszen attól nem csökken az egységnyi termék előállítási költsége. Az tekinthető sikernek, ha a meglévő eszközökkel, gépekkel és humán tőkével lehet az árbevétel mellett a nyereséget is növelni. Ha nő a hatékonyság, nő a termelékenység, és nő a GDP is, ezáltal magasabb fizetéseket adhatnak a foglalkoztatók. A kkv-k nagyobb része ma még bérmunkát végez, egy nagy rendszer kis láncszeme. Ha viszont előáll egy saját ötlettel, saját árazással, extra profitot érhet el, ami ugyancsak hozzájárul a hatékonyság növeléséhez.
Forrás: VILÁGGAZDASÁG - 2018. 09. 21.