Ön itt áll: A HivatalrólSajtószobaA Hivatal a hírekbenNyomtatott sajtó
Klímavédelmi akcióterv
2020. március 12.
Módosítás: 2020. március 12.
Olvasási idő: 7 perc
Bemutatják az agrárium szereplőinek, hogy milyen célokhoz milyen eszközökre, segítségre számíthatnak innovációs tevékenységükben – ezt a segítséget is ígérte feldman zsolt, az agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára a hazai termelőknek, akik a leginkább elszenvedői a klimatikus folyamatoknak. A formálódó európai zöldmegállapodással és a klímavédelmi akciótervvel kapcsolatban nem rejtette azonban véka alá, hogy a mezőgazdaság ökológiai lábnyomával bizony „kezdenünk kell valamit”. Magyarország ezért sem fogadhatja el a közös agrárpolitika (kap) forrásainak a bizottság által javasolt csökkentését, amikor a european green deal a hazai gazdaságoknak számszerűsíthető többletköltségekkel jár majd.

AZ INNOVÁCIÓ VEZET A KARBONSEMLEGESSÉGIG

KULCSKÉRDÉS A TECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉS

Március 10-én az Agrárminisztérium – a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Hivatallal (NKFIH) közösen – rendezi az Élelmiszergazdasági innovációk nemzetközi finanszírozása tematikus napját. A konferencia a 2021-gyel induló új uniós ciklus lehetőségeit is mérlegeli. Milyen új lehetőségek körvonalazódnak?

A tárca fontosnak tartja, hogy az – alapvetően kis- és középvállalkozásokból álló – agrárium is, ahol nem olyan kiterjedt a nagyvállalati kör, mint más gazdasági szektorokban, eredményesen tudjon közvetlen uniós pályázatokon is részt venni. A közép-kelet-európai tagországok – Magyarországgal együtt – ugyanis a most záruló hétéves EU-ciklusban az uniós kutatás-fejlesztési és innovációs forrásoknak csak alig 5 százalékát tudták együtt elhozni. Ezért szerintem kötelességünk keresni azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül érdemben növelhetők a kutatás-fejlesztésbe, valamint az innovációba érkező uniós pénzek.

Ennek egyik jó eszköze lehet, ha jó pályázatokkal a hazai intézmények, vállalkozások elérik a közvetlen európai uniós forrásokat is.

Javában tart a vita az uniós költségvetésről, ami a Közös agrárpolitika forrásait is meghatározza. Milyenek a kilátások?

A napokban zárult sikertelenül az Európai Unió 2021 utáni költségvetésének tárgyalása Brüsszelben. Sok más hibája mellett a javaslat annyiban volt kedvezőtlenebb az eddigi verzióknál – amelyekben a közvetlen uniós kutatás-fejlesztés támogatási program, a Horizont Európa keretei között nevesítették az agráriumnak szánt forrást –, hogy már nem szerepelt benne erre konkrét keretösszeg. Ha ez így maradna – és nem határoznák meg az agrár-kutatás-fejlesztési pénzeket –, akkor Magyarországnak még aktívabban be kellene kapcsolódnia a kutatási keretprogramok előkészítésébe. A Horizont Európa mostani finanszírozási arányait amúgy sem tartjuk „Európát még szorosabban összefűző” programnak, mert növeli a szakadékot a keleti és a nyugati régiók között, ami a közös jövő szempontjából nem szerencsés. Azok a magyar javaslatok azonban még további támogatókat keresnek, amelyeket az innovációs források újfajta elosztására – nemzeti vagy regionális boríték kialakítására – tettünk. Dolgoznunk kell tehát azon, hogy a Horizont Európa következő kutatási keretprogramjának kialakítását ebbe az irányba befolyásoljuk.

Például hogy a klímavédelem és a Bioeast közép-európai kezdeményezésre: a biomassza-gazdaság kutatására is lehessen pályázni?

A következő időszak kutatási forrásaiban minden bizonynyal központi szerepet fog kapni a klímavédelem, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a körkörös gazdaság, a biomassza-alapú gazdaság. Mi azonban a Bioeast programmal, összesen 11 közép-európai tagállam együttműködésével nem most kezdtük a felkészülést ezekre a feladatokra. A térségi sajátosságok, az itteni igények alapján már két évvel ezelőtt tettünk erre javaslatot az Európai Bizottságnak. A Bioeast programunk célja – a támogatási források elérése érdekében – kialakítani a nemzetközi kutatási hálózatokat és hatékonnyá tenni azok együttműködését.

Olyan témákat határoztunk meg az agroökológiai kérdésektől a bioenergetikaiakon át az erdészetiekig, amelyek – hol szorosabban, hol lazábban – kapcsolódnak a termelési és környezeti fenntarthatósághoz. Minden esélyünk megvan, hogy ez a 11 ország – a nyugat-európaitól eltérő, speciális kutatási területeit és szükségleteit meghatározva – eredményesen tud lobbizni, érvényesíti szempontjait a támogatott uniós kutatási tématerületek kialakításában.

A klímavédelmi akciótervbe illik a tavaly meghirdetett öntözésfejlesztési program is. Ezt a nemzeti programot össze lehet fésülni a tíz év alatt ezermilliárd euróval támogatott új uniós zöldstratégiával?

Számunkra kedvező lenne, ha például olyan tematikát be tudnánk illeszteni az EU-s kutatási-fejlesztési programokba, amely akár a fenntartható öntözéses gazdálkodáshoz szükséges technológiai kérdésekkel is foglalkozik. Ilyen típusú fejlesztési pályázatok azonban már a Vidékfejlesztési program keretében ebben a ciklusban is voltak, és minden bizonnyal a következő hétéves időszakban is lesznek az Európai Innovációs Partnerség (EIP) keretében is. Ha ebben össze tudnak fogni a mezőgazdasági termelők a kapcsolódó intézményekkel, abból sok, a magyarok számára hasznos együttműködés születhet.

Az új bizottság zöldtervei szerint a tagállamoknak – a nemzeti stratégiai terveikben – fenntarthatósági vállalásokat kell tenni. A tárca tavaly országszerte workshopokon kérdezte erről és a KAP reformjáról az agrárium szereplőinek véleményét. Ez alapján milyen változtatásokat és innovációkat javasol?

A magyar mezőgazdasági termelőnek a technológiai fejlesztés lehetősége a kulcskérdés, hogy automatizáljon, munkaerőt spóroljon és hogy hatékonyabban működjön.

A technológiai eredmények hazai adaptálásához szükséges kutatás-fejlesztés az intézmények fontos feladata.

Kicsit konkrétabban, hogyan tudják segíteni a brüsszeli programokra közvetlenül pályázókat?

Például a Bioeast kapcsán együtt dolgozunk az NKFIHval, hiszen a hivatal az uniós kutatás-fejlesztési keretprogramok végrehajtásának hazai letéteményese és koordinátora. Együtt jobban be tudjuk mutatni a hazai agrár- és élelmiszeripar intézményi, vállalati szereplői számára, hogy konkrétan milyen célokhoz milyen eszközökre számíthatnak, amivel innovációs tevékenységükhöz segítséget kaphatnak. Az információ eljuttatása mellett fontos eszköz, hogy segítséget kaphatnak a pályázatok megírásában, sőt azok mentorálásában is. Ezt a mentorprogramot az NKFIH már működteti. Minél szorosabban össze akarjuk kapcsolni az agrárágazati szereplőket és az NKFIH ebbéli tevékenységét, hiszen ez a közös érdek. A különböző szereplők összekötésének gyakorlatát a Vidékfejlesztési programból finanszírozott Európai Innovációs Partnerség keretében kezdtük el. Egyfajta szolgáltatásként ötleteket is adtunk a cégeknek a hozzánk befutott projektjeikhez, hogy például milyen pályázati irányba induljanak el, mire van lehetőségük, tehát orientáltuk az innovációs tevékenységüket. Örömmel látjuk, hogy ez fokozta is az innovációs aktivitást.

Kell is, mert az EU költségvetési tervezete átlagosan 20,7 százalékkal faragná le a KAP-kasszát, miközben keményen szigorítana a European Green Deal érdekében a feltételeken, hogy 2050-re karbonsemleges legyen az unió.

A környezetvédelmi tervnek súlyos konzekvenciái lesznek a mezőgazdaságban is. Nagy István agrárminiszter már vázolta a klímavédelmi akcióterv főbb irányait, de mik lesznek a gyakorlati lépések, ezek teljesítéséhez hozzá tud-e járulni a hazai innováció?

Innováció nélkül nehéz lenne a jelenlegi, a karbon- semlegesség elérését feltétlen nem szolgáló gyakorlatokat megváltoztatni, ehhez kutatás-fejlesztésre és innovációs aktivitásra van szükség. Az ugyanis a tudomány egyik fontos feladata, hogy segítsen abban, hogy a magyar termelési körülmények, a változó klimatikus viszonyok között a hazai agrárvállalkozások miképpen tudnak majd klímabarát módon, illetve jövedelmezően termelni. Nem feled-kezhetünk meg a másik oldalról sem, mégpedig arról, hogy szektorunk talán a leginkább és legnagyobb mértékben kárt szenvedője azoknak a klimatikus folyamatoknak, amelyeket nap mint nap tapasztalunk. Mint minden termelő gazdasági ágazatnak, a mezőgazdaságnak is van természetesen ökológiai lábnyoma, amivel valamit kezdenünk kell. Azonban azt nem tartjuk szerencsésnek, ha háttérbe szorul mindaz az áldozat, kár, amit a hazai termelők hoznak, szenvednek el, azzal szemben, hogy valamiképpen a szektor is hozzájárul a klíma alakulásához.

De bármilyen nemes cél is a European Green Deal, árt a hazai gazdák versenyképességének, amiben amúgy is sok a lemaradás. A gazdák számára hogyan lesz akkor fenntartható?

Az európai uniós költségvetés agráriumra jutó hányadának csökkenése valóban megnehezíti, hogy klímabarát, fenntarthatóbb mezőgazdaság alakulhasson ki, hiszen minden gazdasági struktúra klímasemlegessé alakítása pénzbe kerül, ha tetszik, ha nem. Ez alól természetesen a mezőgazdaság sem kivétel. Ezekhez ezt a célt szolgáló nem termelő beruházások szükségesek, és gyakran olyan „jó termelési gyakorlatok”, amelyekkel például csökkenteni lehet a felhasznált inputanyag mennyiségét, vagy el lehet hagyni eddig alkalmazott agrotechnikai elemeket.

Mindez a másik oldalon közvetlenül vagy közvetve növeli a különböző költségeket. Ennek ismeretében nehezen fogadható el a KAP forrásainak – a bizottság által javasolt – csökkentése, amikor nagyon konkrét és a gazdaságok számára számszerűsíthető többletköltségek merülnek fel.

Többször utalt már rá, hogy a szektor jövője a digitalizáció – az innovációk – átvételén múlik, enélkül nem lesz versenyképes a hazai termelő. A precíziós gazdálkodási konferencián láthattuk is ehhez a modern technológiát, de hogyan lehet a termelőket ösztönözni az innovációk használatára?

Bizony ez a nagy kérdés, hogyan lehet a több százezer fős termelői körhöz ezeket a jó gyakorlatokat gyorsan és a leghatékonyabban eljuttatni. Az nem szerencsés, amikor például valamilyen gyakorlatot tiltunk, pedig az európai uniós szabályozás is ebbe az irányba megy, amikor egyszerűen, mindenféle alternatíva nélkül betiltja több növényvédőszer-hatóanyag használatát. Pedig „még a kanyarban sincsen” a betiltotthoz hasonló hatékonyságú, azzal egyenértékű csere hatóanyag, amellyel ugyanazt a védekezési eredményt el lehetne érni. Látszik, hogy a zöld társadalmi folyamatokra reflektáló szabályozás jóval gyorsabb, mint az így korlátozott technológia vagy gyakorlat kiváltását segítő innováció megerősítése, véghezvitele. Sokkal egyszerűbb valamit korlátozni, mint létrehozni új innovatív megoldást, ami széles körben elterjedhet. Ezt a kettő közötti időbeni szakadékot kellene lerövidíteni, erre lenne a legnagyobb szüksége a mezőgazdaság szereplőinek.

Forrás: Top agrar

Utolsó módosítás: 2020. március 12.
Visszajelzés
Hasznos volt az oldal információtartalma az Ön számára?