A Nature Scientific Reports május elején megjelent (a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap finanszírozásában megvalósult kutatás alapján készült) tanulmánya szerint a régióban tapasztalható erőteljesen növekvő gabonahozamok miatt megerősödött Kelet-Európa szerepe az európai fogyasztók élelmezésében az elmúlt évtizedekben.
Magyar kutatók két mélyreható területi átalakulást figyeltek meg az európai gabonatermesztésben. Az egyikben a kelet- és a közép-európai mezőgazdaság technológiai felzárkózása nyugatról keleti irányba húzta az európai gabonatermesztés súlypontját. A másik folyamat motorja a globális éghajlatváltozás volt, amely a termőterületek és termésátlagok növekedési súlypontját az elmúlt évtizedekben északi irányba tolta.
EGY ŐSI RENDSZER HELYREÁLLT
Az átalakulások első számú nyertesének az európai gabonasakktábla északkeleti szektora tűnik: itt a gabonatermesztés alacsony klímaérzékenysége kiemelkedő gazdasági növekedési rátákkal összekapcsolódva a kontinens legmagasabb termésátlag-emelkedését eredményezte.
A változások másik következménye a kelet-európai gabonadömping. Az újdonságnak tűnő jelenség valójában az ókori görögök által kialakított és közel két és félezer éve hosszabb-rövidebb szünetekkel fennálló rendszer helyreállására utal. A struktúra két pillérét a Fekete-tenger mellékén megtermelt élelmiszer-felesleg és a Mediterráneum keresleti piaca jelentik. Ez a fogyasztási-termelési egyensúly rendre felbukkant a régió békés időszakaiban, amikor az élet „normális kerékvágásban” zajlott. Működését a Fekete-tenger régióját vagy a mediterrán világot érintő válságok – mint az orosz–török konfliktusok a 18. században, a két világháború, az Ukrajna elleni orosz invázió napjainkban, illetve a kommunizmus a 20. században – akadályozhatják.
Ezek a valóságok súlyos következményekkel járnak a globális élelmezésbiztonságra nézve is, figyelembe véve az ukrajnai orosz invázió fejleményeit. Ukrajna és Oroszország együttesen a globális gabonaexport egyharmadát, a kukoricaellátás 20 százalékát, a búzaellátás 30 százalékát és a napraforgóolaj-termelés 80 százalékát adják, tehát a nemzetközi agrárpiacon kulcsszereplők. Ukrajna földrajzi adottságai kiválóan alkalmasak mezőgazdasági termelésre, az agrárszektor 2019-ben az ukrán GDP 10 százalékát, az export közel felét adta, valamint minden ötödik állampolgár a mezőgazdaságban vagy élelmiszeriparban dolgozik. A kiváló termelési adottságok és a nagymértékű befektetések következtében 2000-ről 2019-re az ukrán gabonatermelés 24 millió tonnáról 74 millió tonnára nőtt, az olajos növények termelése pedig ugyanezen időszak két végpontján 4 millió, illetve 22 millió tonna volt.
A HÁBORÚ ÉREZTETI HATÁSÁT
A háború ugyanakkor akadályozza az alapvető élelmiszerek, például a búza és a kukorica, valamint a műtrágyák világméretű kereskedelmét, súlyosbítva ezzel a globális élelmiszerellátás bizonytalanságát. Az exportkorlátozások és a fekete-tengeri kikötői tilalmak komoly kihívások elé állítják az észak-afrikai, ázsiai és közel-keleti országokat, amelyek erősen függenek a gabonaimporttól. A háború kitörése előtt Ukrajna gyakorlatilag teljes gabonaexportját a Fekete-tengeren keresztül bonyolította, részben a MENA-térség (Közel-Kelet és Észak-Afrika) országaiba, de az orosz hadihajók ezt a kereskedelmi csatornát elzárták. Nemcsak a szállítással, hanem a termeléssel is komoly problémák adódnak. Az orosz inváziónak köszönhetően egyre kevesebb termelő képes a hagyományos tevékenysége folytatására. Az orosz katonák a harcokban a vetés vagy éppen a betakarítás akadályozásával, a tárolók lerombolásával, valamint a gépek tönkretételével vagy elszállításával okoznak maradandó károkat. A kialakulóban lévő energiaválság következtében pedig folyamatosan drágul a mezőgazdaság számára is elengedhetetlenül fontos földgáz és kőolaj ára, ráadásul egyre kisebb mennyiség érhető el lokálisan. További termelést érintő következmény a nemzetközi műtrágyapiac összeomlása, amely egyrészt az árakban, másrészt az ellátásban, hozzáférhetőségben jelentkezik. Az élelmiszerár-index a 2011-ben (arab tavasz) tapasztalt rekordértékhez közelít, ami komoly csapást mér a háztartások pénzügyeire és csökkenti a polcokon a választékot, különösen a feltörekvő országokban, ahol az élelmiszerhiány a politikai bizonytalanság lehetőségét is magában hordozza. A gabonahiány egyik legnagyobb elszenvedője a közel 500 milliós lakosú MENA-térség, amely számos gazdaságilag szegény országot foglal magába. Az élelmiszerárak növekedésének következtében a térségben már most 35–40 százalékon mozog az infláció, de a nemzetközi szervezetek előrejelzései további emelkedést prognosztizálnak. Ez a helyzet rövid távon is komoly éhínséget, destabilizációt és akár újabb migrációs hullámot indíthat el. A legtöbb nemzetközi elemző szerint ma már nem az a kérdés, lesz-e globális élelmezési válság, hanem hogy mekkora lesz a mértéke. Egy május elején kiadott ENSZ-jelentés szerint 53 ország 193 millió embere jelenleg is a krízisnek nyilvánított helyzetben van.
ELSZÁLLT ÁRAK, MÉLYÜLŐ HIÁNYOK
A fenti események tovagyűrűző következményei beláthatatlanok. A gabona mint alapvető élelmiszer ellátásának akadozása nemcsak a gabonaágazatra, hanem más agrárélelmiszerpiacok működésére is komoly hatással van. A takarmányokon keresztül az állati termékek előállítási problémái is szaporodnak, megdrágítva ezzel a húsok és feldolgozott húsipari termékek, a tej és tejtermékek, valamint a tojás árát is.
Láncreakcióként pedig, mivel a legtöbb ország hagyományosan exporttilalmakkal reagál krízishelyzetekben, a szójabab és pálmaolaj piacának válsága olyan termékek ellátásában is okozhat fennakadásokat, mint a csokoládé vagy a kozmetikumok. Energetikai szempontból a gabona- és növényiolaj-alapú üzemanyag-előállítás (bioetanol és biodízel) alapjai is megrendülhetnek.
A válság hatásai Magyarországot is elérték, áprilisban közel 10 százalékos volt az infláció, ami majdnem húszéves csúcsot jelent. Az inflációt leginkább az élelmiszer- és üzemanyagárak átlagon felüli emelkedése húzta, habár az árstopok némileg fékezték a drágulást. A KSH frissen kiadott jelentése szerint az élelmiszerek közül elsősorban a húsárukért, a kenyérért és a lisztért kellett többet fizetni az utóbbi egy évben, és nem ritkák az éves szinten 30–50 százalékos áremelkedések sem. Havi szinten pedig látható, hogy csak 2022. márciusról áprilisra közel 15 százalékkal nőtt a rövidkaraj, tojás, csirkeszárny és csirkecomb ára. A háború hatásai tehát rendkívül gyorsan jelentkeznek nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai piacokon is.
Az európai és a globális élelmezésbiztonság garantálásában érdekelt szereplők számára ma az a kérdés, hogy miként lehet elkerülni a mélyülni látszó élelmiszerhiányt. Az Európai Unió a napokban tervezi bemutatni akciótervét, amely az ukrán agrárexport felpörgetésével segítené elő az élelmezési válság megoldását. Ukrajnában jelenleg több millió tonna gabonakészlet várja, hogy exportálni lehessen, ellenkező esetben elveszik, tovább súlyosbítva a fent leírt globális élelmezési problémákat. Az EU alternatív útvonalakat biztosítana az ukrán mezőgazdasági termékek áramlásának, engedélyezve az uniós infrastruktúra és kifejezetten a balti-tengeri kikötők használatát, de itt nagy szerepe lehet a lengyel, román, szlovák és magyar szállítási útvonalaknak is. A tervekkel kapcsolatosan ugyanakkor számos megoldandó kérdés is felmerül, mint a vasúti kocsik számának növelése, a nyomtávváltásból adódó átrakodás idővesztesége vagy az átlagosan lassú haladási sebesség.
A Nature Scientific Reports május elején megjelent tanulmánya tehát Kelet-Európa élelmezésben betöltött szerepének fontosságára hívja fel a figyelmet. Egyfelől a tendenciózusan növekvő gabonahozamok a jelenlegi helyzetben a régiót egyértelműen előnyhöz juttatják és a globális (és európai) élelmezésben betöltött szerepét erősítik, helyreállítva ezzel egy több ezer éves történetet. Másfelől a régió komoly szerepet játszhat az ukrán gabonakészletek exportútvonalainak megszervezésében, szintén segítve a kibontakozó élelmiszerválság enyhítését. Kérdés ugyanakkor, mennyire tudja a térség a fenti lehetőségeket rövid és hosszú távon is kihasználni.
Jámbor Attila
Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézet
Pinke Zsolt
ELTE TTK Természetföldrajzi tanszék
Forrás: Hetek