Húsz éve keres dinoszauruszcsontokat Ősi Attila, a Lendület-program egykori kutatója, aki jelenleg az ELTE Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Az első évtized az iharkúti leletektől volt hangos, az utóbbi években a villányi maradványok is egyre izgalmasabbak. Az utóbbi helyen talált egyik különleges felfedezésüket – egy közel öt méter hosszú, bizarr megjelenésű őshüllő csontjait – nemrég publikálták.
Villány határában már 2012 óta ásnak az ELTE dinoszaurusz-kutatócsoport munkatársai. Ezen a vidéken triászkorú, közel 230 millió éves tengeri üledékes kőzetek tárulnak fel, amelyekből már több mint száz évvel ezelőtt is előkerültek gerinces állatok maradványai, de részletesen soha senki nem foglalkozott velük.
Az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott kutatócsoport szisztematikus ásatások révén több olyan csontokban, fogakban gazdag kőzetréteget fedezett fel, ahonnan mára sok ezer maradvány, köztük izolált csontok, koponyák, részleges csontvázak és fogak ezrei kerültek elő.
A legtöbb maradvány tengeri állatoktól származik, köztük gyakoriak a porcos halak fogai, csontjai, illetve olyan tengeri hüllők csontjai, mint a hosszú nyakú, hegyes fogú, ragadozó Notosauriák és a törőfogú, páncélozott Placodontiák.
Ősi Attila, Szabó Márton és Botfalvai Gábor legújabb kutatásai során előkerült több olyan maradvány, köztük 20-25 centiméteres nyaki csigolyák, illetve fogak, amelyek arra utalnak, hogy az Európa és Kína hasonló korú rétegeiből ismert hosszú nyakú Tanystropheus az egykori Villány területén is élt. A legnagyobb csigolyák méretei alapján a villányi Tanystropheus nyaka elérhette a kétméteres hosszt, teljes testhossza pedig akár az öt métert is. A hegyes, kúpos, párhuzamos barázdákkal díszített fogak arra utalnak, hogy ez a bizarr hüllő minden bizonnyal főként halakkal és a vízben úszó más, kisebb-nagyobb szervezetekkel táplálkozott. – Villányban tavaly ástunk utoljára, összesen nyolc éven keresztül folyt ott a munka. A befejezés egyik oka, hogy úgy láttuk, sok újdonság már nem kerülhet elő. A másik, hogy a lelőhely ásatási viszonyai egyre komplikáltabbak lettek – mondta Ősi Attila, aki szerint a leletanyag minden tekintetben nagyon hasonlít a hasonló korú németországi lelőhelyek anyagához. A baranyai leletanyag ősállatföldrajzi szempontból különösen fontos és értékes!
Eddig már négy publikáció jelent meg a villányi lelőhelyről, kettő folyamatban van. Úgy véli, hogy európai szinten mindenképpen számontartják a villányi lelőhelyet, hiszen nemzetközileg is fontos és használható maradványok kerültek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe.
A hosszú nyakú leletei mellett olyan fogak maradványai is előkerültek, amelyek egyértelműen szárazföldi ragadozó őshüllőkre utalnak. Ezek a leletek azért fontosak, mert a triász időszak ezen periódusában alapvető változásokon mennek át a tengeri és a szárazföldi ökoszisztémák. Többek között ekkortájt jelennek meg az első dinoszauruszok és pteroszauruszok, amelyek csak néhány millió évvel később válnak uralkodóvá. A tengerekben, óceánokban olyan őshüllők uralkodnak, amelyek röviddel a triász időszak vége előtt nyomtalanul eltűnnek Földünk színéről. A villányi leletanyag, bár igen töredékes, rendkívül fontos ennek az egykori 220-230 millió évvel ezelőtt létezett világnak a megértéséhez és az egykori élővilág pontosabb feltérképezéséhez. – A szenzációs leletek garmadáját hozó iharkúti lelőhelyen idén nem tudtunk ásni, pedig most lett volna a huszadik ásatási szezon. Sebaj, jövőre folytatjuk. Ott még rengeteg lelet várható, köztük sok újdonsággal, legalábbis bízom benne! Tavaly előkerült az eddigi legteljesebb páncélos-dinoszauruszkoponya, amellyel közelebb kerültünk a hazai páncélos dinoszauruszok rendszertani helyének pontosabb megismeréséhez, és rengeteg újdonságot tanultunk e páncélozott állatok koponyadíszítettségéről. Ezeknek az eredményeknek a publikálása kanadai együttműködésben szintén folyamatban van – tájékoztatott Ősi Attila.
Forrás: Magyar Nemzet