A Szent István Egyetem (SZIE) Fenntartható Kertészet Intézet Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékének, valamint a Környezettudományi Intézet Agrárkörnyezettani Tanszékének kutatói az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékével együttműködésben módszeres vizsgálatokat folytattak a városi fafajok szén-dioxid-asszimilációjának és párologtatásának megismerése céljából. „Lényeges, hogy tudományosan megalapozott ismeretekkel rendelkezzünk a fák szén-dioxid-megkötéséről és párologtatásáról, amellyel a növények hozzájárulnak a városi levegő tisztábbá tételéhez és az egyes települések szén-dioxid-lábnyomának mérsékléséhez – fogalmazta meg Hrotkó Károly, a SZIE professzora.
A SZIE egyedülálló vizsgálatában három, nagy arányban telepített fafajt – kőrist, juhart és ezüsthársat – vizsgáltak a kutatók a tavaszi, a kora nyári és az őszi, lombhullatás előtti időszakban. Megállapították, hogy a városi fák levélzetén kiülepedett por elemzése alkalmas eszköz a levegőben szálló por- és nehézfém-szennyeződések követésére. A levélmintákat fővárosunk különböző helyszínein, így a közlekedési porszennyezéssel kevésbé terhelt Budai Arborétumban, az erősen terhelt Andrássy úton, a Krisztina körúton és a Karolina úton gyűjtötték be. „A fák levélzete az egyik leghatékonyabb porszűrő, a koronavetületre számított levélfelület ötszöröse–hétszerese az alapterületnek, a lerakódó por mennyisége pedig a gázcserenyílások környékén a legintenzívebb” – fejtette ki a kutató.
A szálló por kiülepedése a városi fák levélzetén szezonális ingadozást mutat, összefüggésben a levegő 10 mikrométer átmérőjűnél kisebb részecskék (PM10) koncentrációjával. Az említett fafajok közül az ezüsthárs bizonyult a leghatékonyabbnak a por kiülepítésében. A vizsgált nehézfémek sorában az ólom és a vas tavasztól őszig növekvő koncentrációt mutatott, míg a nikkel, a cink és a réz koncentrációja nem jelzett jelentős szezonális ingadozást. A por lemosása után vizsgált őszi levelek vas- és ólomtartalma növekedett a tavaszi állapothoz viszonyítva. Az így nyert adatok alkalmasak arra, hogy a szakértők megbecsüljék a fák levélzetének levegőtisztító képességét és a környező városi levegőből kivont nehézfémek mennyiségét. Ez utóbbi képesség szerény becslések szerint is több tonnányi ólom- és egyéb nehézfémtartalmú szálló por kivonását jelenti Budapest légteréből A fafajok között a levélszövet felszínétől függően is nagy különbségeket tapasztaltak a szakértők. A fényes, sima felületű kőris levelén mérték a legkevesebb szennyeződést, a juhar levelén mintegy 25–30 százalékkal többet, míg az ezüsthárs molyhos, szőrös levelén mintegy kétszeres mennyiségű szennyeződést tapasztaltak a vizsgálat során. A por kiülepedésének tekintetében az egyes helyszínek között számottevő különbség nem mutatkozott, amiből arra lehet következtetni, hogy a PM10 eloszlása a légkörben egyenletes, vagyis a közlekedési útvonalaktól távolabbi, nagyobb zöldfelületű fák is hasonló hatékonysággal szűrik a port. A vizsgálat alapján, a kutatók becslése szerint a fák több tonnányi, a PM10 mérettartományba eső szálló por, ólom, nikkel és egyéb – az emberi egészségre káros – nehézfém kivonását végzik a budapesti légtérből.
A folyamat fenntartása érdekében a kutatók a megfelelő fafajok kiválasztását és telepítését javasolják a sűrűn lakott területeken, valamint lényeges a már meglévő fák gondos ápolása, öntözése is. Kulcsfontosságú, hogy az egyes városépítészeti megoldások során előtérbe helyezzük a hosszú életű, nagy lombkoronájú fajok telepítését, így a fák elérhetik környezeti szolgáltató képességük maximumát. A kutatómunkát az OTKA 109361 és 109109 projektjei, valamint a NKFIH-1159-6/2019 programja támogatta.
Forrás: Élet és Tudomány