A rák egy különleges genetikai betegség, mivel nem csupán örökölhetjük, hanem akár egyetlen sejtünkben is kialakulhat. A jövő rákkezelése precízebb, célzottabb és kíméletesebb lesz. A hangsúly a korai felismerésre, a prevencióra és a toxicitás csökkentésére helyeződik – állítja Santosh Kesari amerikai rákkutató orvosprofesszor.

Mi vezette az orvosi pályára, és miért épp a rákkutatás felé fordult?

Édesapám háziorvosként dolgozott, és már gyermekkorom óta lenyűgözött, milyen mély hatást gyakorolhat a gyógyítás a páciensek életére. Az orvosi egyetemen az agy működése és az emberi elme komplexitása érdekelt leginkább. A gondolkodás, az emlékek, az érzelmek – ezeket mind az agy produkálja. A rezidensképzésem alatt közvetlenül szembesültem az agydaganatok pusztító hatásával. Innen indult az utam a neuroonkológia, vagyis az agyi és idegrendszeri daganatok kutatása és kezelése felé. Ez a terület az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő ága, ahol nap mint nap találkozunk új tudományos felfedezésekkel, melyek egy része viszonylag rövid időn belül hatással van a betegellátásra is. A legnagyobb motivációt az adja, amikor egy új kezelés vagy diagnosztikai eszköz révén sikerül valódi változást elérnünk: meghosszabbítani, sőt sok esetben megmenteni a betegek életét.

Milyen áttörések történtek a rákkutatásban az elmúlt években?

A rákkutatás jelenleg a legizgalmasabb korszakát éli. Hosszú ideig egy kaptafára készült kezeléseket alkalmaztunk, ma azonban már személyre szabott onkológiáról beszélünk. Minden daganat más, és ma már képesek vagyunk a beteg génjeit és a daganat molekuláris jellemzőit is figyelembe venni a terápiás döntések meghozatalakor. Az egyik legnagyobb innovációt az ún. célzott terápiák jelentik. Ezek a gyógyszerek kifejezetten azokat a genetikai vagy fehérjealapú hibákat célozzák meg, amelyek a daganat növekedéséért felelősek. Például az ún. HER2+ emlőrákban alkalmazott antitest-terápia forradalmasította a gyógyítást, és ma már hasonló célzott kezelések alkalmazhatók tüdőrák, vastagbélrák és egyes agydaganatok esetében is. Hasonló áttörést hozott az immunterápia. Ez a kezelési forma nem közvetlenül a tumort támadja, hanem az immunrendszert aktiválja, hogy az felismerje és elpusztítsa a rákos sejteket. A sejtosztódás ún. el lenőrzőpont-gátlói (pl. a PD–1 és CTLA–4 gátlók) már számos daganattípusnál jelentős túlélési időt biztosítanak. Új lehetőségeket nyit a mesterséges intelligencia alkalmazása és az óriási adathalmazok (big data) elemzése is. Ezek segítségével képesek vagyunk felismerni olyan mintázatokat, amelyek előre jelezhetik, melyik beteg milyen terápiára reagálhat a legjobban. Egy másik forradalmi fejlesztés a folyékony biopszia, amely lehetővé teszi a daganat genetikai vizsgálatát egy egyszerű vérmintából. Ez egyrészt kevésbé invazív (beavatkozó) kezelés, másrészt lehetővé teszi a kiújulás korai felismerését és a kezelés menet közbeni finomhangolását is.

Mi a genetika szerepe a rákban: örökölhetjük a daganatot?

Sokan azt gondolják, hogy a rák kizárólag öröklött betegség. Ez részben igaz: az esetek kb. 5-10 százalékában valóban kimutatható genetikai hajlam, melyek közül az egyik legismertebb az emlő- és petefészekrákkal asszociált BRCA1 génmutáció. Mint minden gén, a BRCA1 is két kópiában van jelen az emberi DNS-ben. Noha a mutáns gén csupán egyik kópiáját örököljük (ez minden sejtünkben jelen van), viszont nagy esély van arra, hogy egy vagy több sejtben az eredetileg ép allél is mutálódik, ami nagy eséllyel a rákképződéshez vezethet (kockázat: emlőrák: 65-80 százalék, petefészekrák: 35-45 százalék). Jól ismert Angelina Jolie esete, aki BRCA1-mutáció hordozójaként meg-előző emlőeltávolításon esett át, majd később eltávolították petefészkeit és petevezetékeit is, hogy csökkentse a rákos megbetegedés kockázatát. Élénk társadalmi vita alakult ki e döntés helyességét illetően, aminek jelentős hozadéka, hogy világszerte ráirányította a figyelmet a genetikai szűrés fontosságára. A daganatok többsége szerzett genetikai hibák miatt alakul ki – például környezeti hatások, életmódbeli tényezők vagy spontán sejthibák következtében. Tehát a rák egy különleges genetikai betegség, mivel nem csupán örökölhetjük, hanem akár egyetlen sejtünkben is kialakulhat, ami metasztázis révén az egész szervezetben elterjed. A modern szekvenálási technikák segítségével ma már nemcsak az örökletes, de a szerzett genetikai eltéréseket is feltérképezhetjük, ami óriási segítséget jelent a célzott terápiák kiválasztásában.

Mennyire fontos a korai felismerés, és mik a leghatékonyabb szűrések?

A rák kezelésének sikeressége döntően függ attól, mikor ismerik fel. Sajnos sok esetben a diagnózis csak akkor születik meg, amikor a daganat már áttétet adott. Ezzel szemben a korai felismerés lehetőséget ad a teljes gyógyulásra is. Jelenleg a leghatékonyabb szűrési módszerek közé tartozik a mammográfia (emlőrák), a kolonoszkópia (vastagbélrák) és a PSA-teszt (prosztatarák). Az újabb technológiák, például a folyékony biopszia és más molekuláris biomarkeralapú szűrések lehetővé teszik a daganatok még korábbi felismerését. A biomarkerek olyan biológiai jelzőmolekulák – például gének, fehérjék vagy DNS-fragmensek –, amelyek jelenléte vagy megváltozott szintje a szervezetben utalhat egy betegség, például a rák kialakulására vagy progressziójára.

Milyen életmódbeli tényezők befolyásolják a daganatok kialakulását?

A tudományos álláspont ma már egyértelmű: az életmód kulcsszerepet játszik a rák megelőzésében. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, az ülő életmód, a túlsúly, a mozgáshiány és a feldolgozott ételek fogyasztása mind növelik bizonyos daganattípusok kockázatát. Például a vastagbélrák, a tüdőrák, a májrák és az emlőrák előfordulása szorosan összefügg ezekkel a tényezőkkel. A megfelelő étrend, a rendszeres testmozgás, a stresszkezelés és az egészséges testsúly fenntartása jelentősen csökkentheti a daganatos betegségek kialakulásának esélyét.

Hogyan kommunikálják a diagnózist, és mi segíthet a betegeknek?

A daganat diagnózisa mindig sokkoló, és minden ember másként reagál rá. A betegek különböző hátterűek: más a képzettségük, hitéletük, családi támogatottságuk. Fontos, hogy ezt figyelembe vegyük, és a kommunikációt ehhez igazítsuk. A célom mindig az, hogy érthető, őszinte és együttérző módon adjam át az információt. A beteg kérdései gyakran jelzik, mit képes befogadni – ezek mentén haladunk a beszélgetésben.

Milyen lelki és társadalmi terhet ró a rák a betegekre és családjukra?

A rák nemcsak biológiai, hanem érzelmi és társadalmi krízis is. Felborulhatnak a családi szerepek, anyagi nehézségek léphetnek fel, romolhat a munkaképesség. Sokan elszigetelődnek, mások kontrollvesztést élnek meg. Ezért nélkülözhetetlen a pszichológiai támogatás, a szociális tanácsadás, die tetikus, gyógytornász és spirituális gondozás is egy multidiszciplináris csapat segítségével.

Vannak-e nehezen kezelhető daganattípusok?

Bár hatalmas előrelépést értünk el többek között a HER2+ emlőrákban, a melanómában és a nem kissejtes tüdőrákban, vannak még mindig rendkívül nehéz esetek. Ilyen például a glioblasztóma (agydaganat) és a hasnyálmirigyrák, ahol a daganat agresszív, a környező szövetekbe gyorsan betör, és a rutinkezelések kevésbé hatékonyak. Ezek esetében is folynak intenzív kutatások – például új immunterápiás protokollok, génmódosított vírusok vagy nanorészecske-alapú gyógyszerbevitel formájában.

Hogyan jutnak el az új kezelések a betegekhez? Mi a klinikai vizsgálatok szerepe?

A klinikai vizsgálatok kulcsfontosságúak abban, hogy új gyógyszereket és kezeléseket hozzunk el a betegekhez. Ezek során tudjuk meg, milyen hatékony és biztonságos egy új terápia. A betegek legkönnyebben a https://clinicaltrials.gov oldalon találhatnak ilyen vizsgálatokat, de fontos, hogy a kezelőorvosukkal is konzultáljanak a lehetőségekről.

Milyen irányba tart a rákkezelés a következő 5–10 évben?

A jövő rákkezelése precízebb, célzottabb és kíméletesebb lesz. A hangsúly a korai felismerésre, a prevencióra és a toxicitás csökkentésére helyeződik. Egyre több kezelés válik majd „intelligenssé” – azaz képes lesz igazodni a beteg genetikai profiljához és a daganat viselkedéséhez. A cél: elérni, hogy a rák ne halálos ítélet, hanem krónikus, kezelhető betegség legyen – és sok esetben akár végleg gyógyítható is. A következő években várhatóan ugrásszerű fejlődés történik az immunterápiák területén, különösen az ún. CAR-T sejtes kezelések alkalmazásában, melynek során a beteg saját T-sejtjeit génmódosítással úgy alakítják át, hogy képesek legyenek felismerni és elpusztítani a daganatos sejteket. A sejtosztódás ellenőrző pontjainak hatékonyabb gátlásában is nagy jövőt látok. A vérből kimutatható DNS elemzése is forradalmasítani fogja a diagnózist és a kezelés hatékonyságának nyomon követését. A mesterséges intelligencia segíthet a kép alkotás, a szövetminták és a molekuláris adatok elemzésében, így gyorsabb és pontosabb döntéseket hozhat az orvosi csapat. Egyre nagyobb szerepet kapnak a rákmegelőző vakcinák és a személyre szabott étrendi és életmódbeli ajánlások is. A cél tehát nemcsak a túlélés meghosszabbítása, hanem a beteg életminőségének fenntartása – vagyis az, hogy a rákos betegek hosszú távon is aktív és teljes életet élhessenek. És persze az orvosbiológiai kutatások fő célja nem csupán a rák kordában tartása, hanem annak végleges gyógyítása lesz.

A koronavírus-járvány alatt sokan vitatták a lezárások indokoltságát, mivel emiatt például a daganatos betegek ellátása is akadozott vagy elmaradt.

A pandémia valóban lassította a diagnózist és a kezelést, főként a szűrővizsgálatok és a klinikai vizsgálatok leállása miatt. Sokan féltek kórházba menni, mások számára elérhetetlenné váltak bizonyos ellátások. Ez sajnos azt jelentette, hogy több daganatot csak előrehaladottabb stádiumban sikerült felismerni. Az érem másik oldala viszont, hogy az elzárások betegek életét és egészségét óvták meg. Nehéz dilemma egy ilyen helyzet, főként, hogy egy járvány elején nem tudjuk pontosan felmérni, mekkora veszélyt jelent egy kórokozó. (Az interjú elkészítését az NKFIH Mecenatúrapályázat – MEC_N149002 – támogatta, amelynek címe: „A holnap útjain: a tudomány és orvoslás új dimenziói”.)

Forrás: Népszava