A városi zöldfelületek kialakításakor a biológiai sokszínűség növelése is cél, ám olyan fajokat, fajtákat kell választani, amelyek jól viselik a jellemzően nem ideális környezetet. Bár a ricinus alapvetően ipari célú növény, több országban tartják dísznövényként dús lombozata, lenyűgöző megjelenése és olyan kedvező tulajdonságai miatt, mint a levegőtisztítás és a talajjavítás. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a növény minden része toxikus anyagokat tartalmaz. Vajon ez gátat szab a zöldfelületi felhasználásának? A nemesítési módszereknek köszönhetően szerencsére nem kell lemondanunk a mutatós dísznövényről.
Az Euphorbiaceae családba tartozó ricinust (Ricinus communis) főként olajáért termesztik. A ricinusolaj fontos gyógyászati és kozmetikai ipari alapanyag, több országban pedig bioüzemanyagként is hasznosítják. Trópusi származásából fakadóan kedveli a magas hőmérsékletet, a nagy fényintenzitást és kifejezetten jól tűri a szárazságot. Növényvédelmi szempontból sem problémás faj – sokéves tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy nincs szükség vegyszerezésére. A világ legnagyobb ricinustermesztő országai közé tartozik India, Mozambik, Kína, Brazília és Etiópia. A FAO becslései alapján az éves ricinusmag- és ricinusolaj-termesztés menynyisége 1,5 millió tonna, amelynek kétharmadát India állítja elő. A múlt században hazánkban is számottevő volt a ricinustermesztés és -feldolgozás.
Feltűnő megjelenés Az ipari célú termesztés mellett más lehetőség is rejlik a fajban már léteznek Magyarországon is ismert és nemesített dísznövényfajtái is. A feltűnő lombozata, a hatalmas termete (1,5-2 m) szinte minden környezetben drámai hatást kelthet. Nálunk alapvetően fásodó szárú egynyári növényként termeszthető, ugyanis az első nagyobb őszi fagyok során elpusztul. Termete bokros, hajtásrendszere elágazó. Levelei 20-50 centiméter hosszúak, kerekdedek és változatos formájúak, alapvetően tenyeresen osztottak, vastagok, bőrneműek. A levél színe a zöldtől a vörösesliláig változhat, ami szintén növeli egzotikus megjelenését. Ezeket a nagyméretű leveleket erős, üreges szárak tartják, amelyek általában szintén színesek. Növekedése, fejlődése intenzív, így könnyen elérheti a végleges magasságát és a kertek struktúranövénye, vagy akár térhatároló növénye is lehet.
A ricinus magról szaporítható. Nagyméretű magja fényes, kemény, mintázott, a köldökrésze erős. A magvetéshez érdemes megvárni a tavaszi fagyok elmúltát, mert a növény fagytűrő képessége kifejezetten alacsony. A Magyar Agrárés Élettudományi Egyetemen (MATE) a génbanki és nemesítési alapanyagainkat május végén vagy június elején vetjük. A kis, gömb alakú, tüskés toktermés három részre oszlik, mindegyik kamrában olajban gazdag magvak találhatók. Amikor a tokok érettek, felrepedeznek, és a magok természetes módon is kihullhatnak. A habituson és a lombozaton túl a terméságazat díszítőértéke is nagy, melynek színe a nemesítés eredményeként lehet vörös, lila, sárga és bordó, valamint ezek különböző árnyalatai.
Toxinokat tartalmaz Díszítőereje mellett azt a tulajdonságát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Ricinus communis növény minden rékülönösen a magja – erős toxinokat és mérgező fehérjét, például ricint és ricinint tartalmaz, ezért az emberek és az állatok biztonsága érdekében a hozzáférhető területeken gondos elhelyezést és kezelést igényel. A ricin a növény magjában található. Ez az erősen mérgező fehérje (egy II. típusú riboszóma-inaktiváló fehérje, vagy RIP) megzavarja a sejteken belüli fehérjeszintézist. A magok megrágása, lenyelése tehát veszélyes lehet. A ricinmérgezés tünetei lehetnek hasi fájdalom, hányás, hasmenés, légzési nehézség, görcsrohamok és szervi elégtelenség, ami azonnali kezelés hiányában akár halálhoz is vezethet. Alapvetően a növény részéről ez egyfajta védekező mechanizmus a magját károsító ezzel a továbbszaporodását megakadályozó - állatok ellen. A ricinusolaj gyártása folyamán különböző eljárásokkal (például hidegsajtolás) kivonják a mérgező anyagokat az olajból, így a vásárlókhoz már teljesen biztonságos termék kerül.
Ha dísznövényként ültetik, annak ismerete is fontos, hogy a magján kívül a ricinus levelei és hajtásai is mérgezőek lehetnek. Alacsonyabb koncentrációban, de szintén tartalmazzák a ricinin nevű alkaloidot és más mérgező vegyületeket; az ugyancsak az egész növényben jelen lévő ricinolsav pedig az erre érzékenyeknél súlyos irritációt és allergiás tüneteket válthat ki.
Kockázatos megoldás A leírtak miatt lehet, hogy közterületeken nem vagy csak elvétve láthatunk ricinusnövényeket, inkább a magánkerteket díszíti. Hiszen aki tisztában van a tulajdonságaival és biztosítja, hogy családtagjai, állatai ne egyék meg a növény semmilyen részét, az szívesen ülteti a kertjében, hiszen dekoratív és még árnyékot is ad. Közterületen azonban nehéz szavatolni a biztonságos felhasználást, a legtöbb önkormányzat - nagyon helyesen nem kockáztatja a lakosság egészségét. A levél és a szár fogyasztásának kevesebb lehet az esélye, mint a feltűnő, fényes, gyakran cirmos színezetű magoknak, amelyek vonzók lehetnek a gyerekek számára. Megoldás lehetne a fejlődő virágok kitörése, ez működhet a házikertekben, a településeken azonban az alapvetően munkaerő- és időhiánnyal küzdő zöldfelületfenntartó szakemberekre újabb nagy és felelősségteljes feladatot róna, emellett a növény sérülésével járna, ami fertőzések melegágya lehet. Ráadásul több növénykezelési tanácsadó is óvintézkedéseket ajánl a ricinussal való fizikai kapcsolatoknál – védőruházatként kesztyű és hosszú ujjú ruha viselése, az arc és a szem érintésének kerülése, valamint a lemetszett részek megfelelő ártalmatlanítása -, és komposztálni sem ajánlott, mivel a mérgező vegyületek a komposztban maradva nem vagy lassan bomlanak le.
Nemesítési módszerek Mégis, hogyan oldható meg a növény közterületi alkalmazása? A válasz a nemesítésben rejlik. A Ricinus communis díszítő célú nemesítésénél egyensúlyt kell teremteni a növény dekoratív tulajdonságai, a mérgező elemek és a környezeti hatások kezelése között. Az egyik fontos nemesítési cél a toxincsökkentés, amely kihívás, mert a ricinus nagyfokú genetikai variabilitással rendelkezik, s ezáltal a kívánt tulajdonságok stabilizálása nehéz az új fajták nemesítésében. A toxincsökkentésnek több nemesítési útja is lehet: a mutagenezis, a markeraszszisztált szelekció, a géntechnológia és a hagyományos nemesítés. A mutagenezis lényege, hogy mutációk előidézése érdekében vegyi anyagokkal vagy sugárzással kezelik a vetőmagokat vagy növényeket, amelyek közül néhány alacsonyabb ricin- és ricininszintet eredményezhet. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem nemesítési programjának első lépéseként ezt a módszert alkalmazzuk. A markerasszisztált szelekció (MAS) azt jelenti, hogy alacsonyabb toxinszintekhez kapcsolódó genetikai markerek azonosításával a nemesítők hatékonyabban szűrhetik a növényeket, és kiválaszthatják a kívánt tulajdonságokkal rendelkező növényeket a további nemesítéshez. A biotechnológia fejlődése lehetővé teszi a tudósok számára, hogy közvetlenül megváltoztassák a növény DNS-ét, potenciálisan kiiktatva vagy csendesítve (silencing) a ricin és a ricinin termeléséért felelős géneket – ezen alapul a harmadik említett út, a géntechnológia. A negyedik, a hagyományos nemesítés pedig olyan növények keresztezését jelenti, amelyekben több generáción keresztül természetes módon alacsonyabb a toxinok szintje, és olyan utódokat választanak ki, amelyek a káros vegyületek csökkentett szintjét mutatják. A Ricinus communis alacsony toxicitású fajtáinak kifejlesztése azonban hoszszú távú és nagy kihívást jelentő folyamat, amely a növény genetikájának és biokémiájának mélyreható ismeretét igényli. A nemesítés által befolyásolható egyéb tényezők, például az külső tulajdonságok, a kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenálló képesség és a növény általános életerejének figyelemmel kísérése is elengedhetetlen - főként a klímaváltozás és az urbanizációs hatások miatt. A dísznövényként történő nemesítésének céljai gyakran a növény esztétikai jellemzőinek javítására, a termesztés. biztonságossá tételére és a különböző környezeti feltételekhez való alkalmazkodóképességének javítására irányulnak. Íme, néhány lehetséges nemesítési cél. • Különböző levél- és virágszínekkel, formákkal rendelkező fajták nemesítése. A növények mérete alapján is lehet szelektálni, a törpe fajták kisebb kertekbe, a nagyobbak pedig parkokba és nagy terekbe alkalmasak. ⚫ A betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességre nemesítés fontos a növény egészségének biztosítása és a vegyszeres kezelések szükségességének csökkentése érdekében. • A különböző éghajlatokat és talajtípusokat jobban tűrő törzsek létrehozása sokoldalúbbá tenné a növényt. • Mivel a Ricinus communis gyorsan nő, a nemesítési erőfeszítéseket arra lehetne irányítani, hogy a növények ne legyenek invazívak, és tudjanak együtt élni az őshonos növényzettel anélkül, hogy kiszorítanák azt. Ez azonban Magyarországon nem releváns témakör a növény fagyérzékenysége miatt. • Előnyös lehet olyan fajták nemesítése, amelyek nem szórják szét könnyen a magjaikat, csökkentve a nem kívánt terjedés kockázatát, és alkalmassá téve őket a házikertek számára. Emellett számos más kihívásnak is meg kell felelni, mint a piaci preferenciák, a fogyasztói igények kielégítése, vagy a szabályozások, előírások betartása. Ugyanilyen fontos az esztétikum és a funkcionalitás egyensúlyban tartása mert bár a díszítő jellemzők, mint például a levélszín, a növény mérete és a virágszerkezet fontosak, nem szabad ezeket a növény általános egészségének és ellenálló képességének rovására fokozni. A nagy termőképességű, törpe, betegségés kártevő-ellenálló fajták létrehozása folyamatos kihívás. E kihívások kezelése gondos tervezést, a genetika alapos ismeretét és a szelektív nemesítési erőfeszítések iránti hosszú távú elkötelezettséget igényel. Szintén jó megoldás a steril vagy mag nélküli fajták létrehozása, hogy elkerülhető legyen a magokból származó mérgezés. Számos érdekes publikációt lehet olvasni a fizikai akadályok kifejlesztésének lehetőségéről a növényen, ilyen a magot körülvevő terméshéj még erősebb, szúrósabb változatainak nemesítése, amely elrettentheti tőle a kíváncsi kisgyermekeket.
A magyar díszricinusok Bár a Ricinus communis nem őshonos Magyarországon, dísznövényként használható, amennyiben figyelembe veszszük az adott éghajlati és évszakos viszonyokat. Városi környezetben ültetése számos előnnyel járhat. Feltűnő lombozatával és formájával drámai látványt nyújthat a városi kertekben, parkokban vagy közterületeken, és rövid idő alatt látványos, buja növényzettel tölti ki a neki szánt felületeket. Melegtűrésének köszönhetően képes megbirkózni a városi hőszigetekkel; gyorsan megnövő nagy levelei pedig olyan mikroélőhelyeket teremtenek, amelyek menedéket és fészkelőhelyeket kínálnak bizonyos madárfajok és hasznos rovarok számára. Az 1990-es években a MATE jogelődjeként a Kertészettudományi Kutatóintézetben Kováts Zoltán és kollégái több díszértékű ricinusfajtát nemesítettek. Ezek közül az 1990-ben nemesített Fáklya és Auróra még ma is népszerűek. A már több évtizede szünetelő magyar díszricinus-nemesítést a MATE Dísznövénytermesztési és Zöldfelület-gazdálkodási Kutatócsoportja több éve újrakezdte. A meglévő magyar és nemzetközi fajták keresztezésével, valamint a régi fajták besugárzásos nemesítésével új törzseket állítottunk elő, majd szelektáltuk őket. A gammasugárkezelés kiváló módszer dísznövények esetében a genetikai variabilitás növelésére, ennek az első eredményei pedig négy év folyamatos nemesítési munka után kezdenek kikristályosodni. Számos különleges fenotípusos tulajdonságú törzs közül jelenleg két fajtajelöltünk van CPVO-vizsgálat alatt - amenynyiben a CPVO oltalom alá helyezi a jelölteket, akkor két díszricinusfajtával gazdagítottuk a dísznövénykínálatot. Ezek a fajták számunkra azonban még csak a kezdetet jelentik, hiszen a következő lépés a géncsendesítés lesz, amely során a mérgező toxinok génjeit próbáljuk inaktiválni. Ezzel a módszerrel a városi közterületre is alkalmas kiváló fajták jöhetnek létre viszonylag rövid időn belül.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal,,A körforgásos gazdaság megvalósíthatósága a honvédelmi tevékenységek során" című, TKP2021NVA-22 azonosítószámú Tématerületi Kiválósági Program támogatásával valósult meg, a Körforgásos Gazdaság Elemző Központ (KGEK) vezetésével.
Forrás: Kertészet és szőlészet