A felsőoktatásban szerzett tapasztalatok szerint a hallgatók 10-20 százaléka érkezik szőlész-borász gazdálkodói háttérből. Ők nem a család nyomására, vagy csak találomból jelentkeznek az egyetemre, hanem tudatosan készülnek a borász pályára.

A felsőoktatási ranglistán továbbra is legnépszerűbb a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kara. „Éppen ezért a legnevesebb borászok a Villányi útra irányítják az utódaikat” – hangsúlyozta Nyitrainé dr. Sárdy Diána tanszékvezető egyetemi docens, a SZIE Kertészettudományi Karának dékánja, aki közel két évtizede mosolyog vissza a katedráról, s teszi frissé és élővé a gyakorlati órákat. A szakember kiemelte,

át kell hidalni a tanszékvezetőként megörökölt „generációs lyukat”, a korábbi korosztályos oktatók mellett már beálltak a sorba a fiatalabb generáció tagjai. Nagyon fontos a tanszéki utánpótlás. Emellett a Kertészettudományi Kar dékánjaként – az intézet vezetésének támogatásával – stratégiai feladatának tekinti, hogy még korszerűbb és minőségi legyen az oktatás.

Közel két évtizede teszi frissé és élővé a gyakorlati órákat Nyitrainé dr. Sárdy Diána, a SZIE Kertészettudományi Karának dékánja

A szakember véleménye szerint nem könnyű a mai piacgazdasági körülmények között a legjobb szürkeállományt az egyetemen tartani vagy ide csábítani. A versenyképes fizetés még ma is csak álom, éppen ezért meg kell keresni azokat a forrásokat – pályázatokat, projekteket –, amelyek révén a fiatal oktatók is megtalálják a számításukat. Ilyen például a Nemzeti Borkincstár Program, amely a Tolcsván található, a világon egyedülálló muzeális borkészlet finomanalitikai vizsgálatát tűzte zászlajára, ehhez hasonlót korábban még sehol sem folytattak. Az értékmegőrzési folyamatot végigkísérik kutatási, oktatási és fejlesztési tevékenységek – a vizsgálatokat a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Borászati Tanszéke végzi –, amelyen keresztül lehetőséget biztosíthatnak dolgozóik megélhetéséhez. Az évekkel ezelőtt létrejött Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál szintén nyitott ajtókat döngethetnek a fiatal értelmiségiek.

Ugyanakkor kormányzati szándék kellene arra nézve is, hogy ne lehessen elaprózni a felsőoktatást. Ha innovációs kutatásokkal megerősítve fejleszteni szeretnék a felsőoktatást, ahhoz beruházásokra van szükség, az erre fordítható források pedig végesek. „Ma a költségeink 90 százaléka a bérekre megy el” – jelezte a dékán, hogy a fejlesztésre kevés összeg jut.

„Fontos megjegyezni, hogy a felsőfokú képzés is gyakorlatorientált, ugyanakkor nem szabad összetéveszteni például a technikusival”

– mutatott rá, hogy középiskolában azt tanulják meg, hogy milyen feladatokat kell a hétköznapokban elvégezni, az egyetemen pedig azt, hogy mindezt miért és mikor teszik, azaz a mérnöknek az összefüggéseket kell látnia. A borászatban talán nem a fejtőcső a legfontosabb eszköz, de tudni kell, hogy mire és hogyan használjuk. Végső soron ezért elengedhetetlen a felsőoktatásban, hogy nagyobb szerepet kapjon a gyakorlati oktatás.

„Blokkosított képzésben gondolkodunk, amihez a koncepciót most készítjük el” – vázolta a terveket Sárdy Diána.

A szőlész-borász hallgató szüreti időben, azaz október végéig be se jöjjön az egyetemre, ezt követné az iskolapadi blokk decemberig, amit a vizsgaidőszak zárna. Márciustól viszont újra ki lehet menni a szőlőbe.

Ehhez kell igazítani az órarendet, s biztosítani a gyakorlati helyeket. Így a hallgatók megértik, mit is jelent a gyakorlatban dolgozni, életszerűbb lesz a megszerzett ismeret.

Fotó: MTI - Sóki Tamás

Tapasztalataik szerint a borászati üzemek fogadókészsége erősen változó.

Vannak, akik igénylik, mások inkább tehernek érzik a diákokkal való foglalkozást.

„Sajnos nem minden alkalommal találkozik a kereslet és a kínálat” – utalt rá, hogy egyszer a hallgatók kérik a segítségét, hogy elhelyezkednének a szakmában, majd eltelik néhány hét, s a gyakorlat irányából érkezik az igény. Pedig a duális képzéssel élve a borászatok kinevelhetnék a saját szakembereiket. Ami gondot jelent, hogy a legtöbb végzett hallgató Budapesten akar borászkodni, ami nem könnyű feladat. Néhány nagyobb pincészet ugyan működik a fővárosban és környékén, de ne felejtsük el, ez a szakma vidékorientált.

„Úgy tűnik, bizonyos körökben divatossá vált borászatot tanulni, sokan akkor döbbennek rá, mit is választottak, amikor szembesülnek a gyakorlattal” – nyugtázta a szakember.

A Kertészettudományi Karon a duális képzéshez igazodva a tanítás struktúráját át kell alakítani. Érdekes, hogy a kertészoktatásban erre a képzési formára nem fogalmazódott meg igény. Miközben jó kapcsolatokat ápolnak az ágazat szereplőivel, megkeresve a nagyobb szőlész-borász cégeket, gyakorta érdektelenséget tapasztaltak. „A duális képzés azokon a szakterületeken valósítható meg, ahol az ezzel járó költségeket biztosítani tudják a nagy multicégek” – utalt a gépészek szerencsés helyzetére a dékán. Az ágazatban a nagyüzemek számának csökkenésével vákuum keletkezett, a családi gazdaságok pedig nem bírják el az ezzel járó terheket.

Néhányan úgy vélik, a nagy múltú kertészeti képzés számára Budapest XI. kerületében szűk a hely, a Kertészettudományi Kar fizikailag is beszorult a fővárosi lakókörnyezetbe. A Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskolával kötött együttműködésük révén lehetőségük nyílt arra, hogy a budafoki, illetve a szigetcsépi tangazdaságba járjanak az egyetem hallgatói.

Fotó: MTI - Sóki Tamás

„Elképzelésünk szerint csoportokat alakítva kapnának néhány sort, ahol a szőlőtermesztés teljes gyakorlatát elsajátíthatják”

– fogalmazta meg elvárásait –, ezután bort is készíthetnek a termésükből. Szeretnének több szakmai kirándulást szervezni, aminek gátat a költségek szabnak. A hallgatókat csak 80 kilométeres körzeten belül lehet utaztatni, mivel nincsen többre fedezet. „S, akkor mi lesz Egerrel vagy Tokajjal?” – tette fel a költői kérdést a szakember, hiszen az oktatási törvény tartalmazza, a hallgató nem kötelezhető, hogy fizessen az előírt szakmai gyakorlatért. Lehetőségként marad a fakultatív tanulmányi szemlének álcázott szakmai út, amit viszont nem lehet az órarendbe beilleszteni. Ezen is változtatni kell, hiszen úgy tűnik, felsőbb szinten nem veszik figyelembe az ágazat sajátosságait.

Miközben az egyetemen mérnököket képeznek, a dolgozni akaró emberekből óriási hiány tapasztalható. Ez igaz a pince- és a szőlőmunkásokra egyaránt, így a felsőfokú oktatásból kikerülők is rákényszerülnek a fizikai munkavégzésre.

Ráadásul a budafoki szakiskolából is azt a hírt kapták, hogy csökken a hallgatói létszámuk, kevesebben szeretnék a szakmát középszinten elsajátítani. Mindez abba az irányba hat, hogy az elméleti tudás megszerzése mellett a felsőoktatás még inkább gyakorlatirányultságú legyen.

A hazai környezet megismerése mellett az egyetemen fontosnak tartják a határon túli kapcsolatok építését, a külföldi tanulmányokat, hogy a hallgatók nemzetközi kitekintéssel rendelkezzenek a szakmában. Mindez nemcsak tudást, de szemléletmódot is ad.

A közelmúltban egy görög egyetemmel vették fel a kapcsolatot. A németországi Geisenheimbe szinte hazajárnak, s közös pályázati munkában gondolkodnak. Hallgatói és oktatói mobilitás keretein belül lehet velük együttműködni.

„A geisenheimi egyetemen beültem egy borászati előadást meghallgatni, ám hasonló információkat adtak át, mint mi” – mondta, rámutatva azonban, hogy mindezt sokkal életszerűbben, amiből az SZIE oktatóinak is tanulniuk kellene.

Franciaország, Portugália, Spanyolország egyaránt szerepel a kapcsolati listán. Ugyanakkor továbbra is nagyon fontosnak tartják a – hosszú távra tervezett –Vintage nemzetközi szőlész-borász képzést. A közeljövő legfontosabb változása, hogy az angol és francia nyelv helyett 2021-től kizárólag angolul oktatnak. A szakember megjegyezte, a Vintage-ben nehéz a közös hangot megtalálni, mert a részvételnek nem feltétele a szakirányú előképzettség.

A borászat divatszakmává vált, ám nehezményezi, hogy a konjunktúra ellenére több helyen is oktatják. Sárdy Diána véleménye szerint azok a hallgatók, akik másik intézménybe jelentkeznek, elsősorban nem a SZIE-től viszik el a helyeket. Sárdy Diána a csökkenő tendenciát jellemzőnek tartja az agrárképzésben. Véleménye szerint ez annak is köszönhető, hogy 2016 óta zajlik a SZIE kontra Budai Campus gerjesztette bizonytalanság. „Még ma is többen megkérdezik, költözünk, nem költözünk, pedig a közeljövőben a mai helyzetünket tekintve nem lesz változás” – ígérte a dékán.

Sokakban felmerül, mennyire sikerült a korábban önálló szőlészeti és borászati oktatást összesimítani. Hosszú évek munkájának köszönhetően a szőlész-borász képzést a Szőlészeti Tanszékkel közösen végzi a Borászati Tanszék. Folyamatos egyeztetés zajlik a két tanszék között, csak szervezetileg válnak el egymástól az egységek.

„A mai Kertészettudományi Karon régen is folyt szőlészeti oktatás, ami mellé kis borász ismeretet is tettek” – magyarázta, ám a Borászati Tanszék soha nem képzett szőlészeket. Mindeközben a szakma igényelte a komplex ismeretek átadását.

Elindult a konszolidációs folyamat, a két tudományágat nem lehet elválasztani egymástól, ráadásul a gyakorlat is megköveteli az együttműködést.

„Novembertől elindul a levelezőknél a szőlész-borász MSc képzés, míg a nappalisok februárban kezdenek” – hangsúlyozta, hogy bár azt gondolták, ez az oktatási forma majd kioltja a szőlészetet és a borászatot, a tapasztalatok szerint mindkét hagyományos képzési formára van igény.

A magyar hallgató ugyanazokat az ismereteket sajátítja el, mint határon túli társa. A legnagyobb különbség a rendelkezésre álló infrastruktúrában van. Ugyanakkor az oktatói szemléleten is változtatni kell. Fontos az előadás módja, stílusa, gyakorlatiasabb órákat lehetne tartani.

Azzal, hogy beindul a szőlész-borász MSc képzés, az alapokra kell nagyobb hangsúlyt helyezni. A BSc esetében a gyakorlati tudás kerül előtérbe, míg e felett jobban figyelnek a szofisztikáltabb ismeretek átadására.

Az egyetemi oktatótól elvárás, hogy ne csak olvassa a szakirodalmat, hanem kutasson. „Ha nincsen saját kutatási eredménye, nehéz a hallgatók előtt hitelesnek lenni”, – csak akkor nyerheti el az elismerést a diákok körében, ha maga is tisztában van a gyakorlattal, a legfrissebb eredményekkel. Éppen ezért biztatja a tanszéki fiatalokat a többlettudás megszerzésére, s ebben a folyamatban fontos számukra a megfelelő motiváció.

Sárdy Diána büszke, hogy az egyetemről kikerülő diákok megállják a helyüket, sikeres, komoly karriert futnak be. Bár túltermelés van szakemberből, 20-30 százalékuk a szakmában helyezkedik el. Emellett jó részük kapcsolódik az ágazathoz, kereskedők lesznek, miközben ott vannak a pályaelhagyók is. Évente országos szinten legfeljebb harminc végzős találja meg a helyét az ágazatban.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság