A felszín alatti természeti erőforrásokat, más néven földtani erőforrásokat egyre szélesebb körben hasznosítjuk, a földtani közeg mint térrész hasznosítása pedig különösen felgyorsult. Ezeknek az erőforrásoknak a szabályozása nem tart lépést az új technológiák megjelenésével, és egyre gyakoribbak a fizikai és jogi konfliktusok. A földtani erőforrások hasznosítása több ágazati jog által szabályozott nemzeti szinten, amely önmagában is a kollízió egyik lehetséges forrása. A hagyományos, kinyerhető földtani erőforrások az Európai Unió jogában részletesen tárgyaltak, de egyes elemei, mint az ásványvagyon gazdálkodás, a területfejlesztés, a talaj és az altalaj védelme, tagállami szuverenitási körbe tartozik. Alapszerződési felhatalmazás hiányára és a szubszidiaritásra való hivatkozással, nemzeti vagyongazdálkodási megfontolásból a tagállamok eddig ellenezték az ezekre vonatkozó uniós szabályozási kezdeményezéseket, de ez most változni látszik.

Hivatkozott jogszabályhelyek:

az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024. április 11-ei 2024/1252 rendelete a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról;

az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-ai 2009/31/EK irányelve a szén-dioxid geológiai tárolásáról;

az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-ei 2001/42/EK irányelve bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

1. Bevezetés

[1] A felszín alatti természeti erőforrásokat, avagy földtani erőforrásokat az 1. táblázat foglalja össze. A hagyományosnak mondható, kinyerhető földtani erőforrások (nyersanyagok, vizek, erőterek) mellett a másik nagy csoport a hasznosítható felszín alatti térrész, a magyar jogi szóhasználatban a földtani közeg, amelyet a hasznosítási funkciók szerint lehet osztályozni. A földtani tér használata az elmúlt években gyorsult fel a városiasodás, az energiatárolás, a hulladékelhelyezés és a védelmi funkció újbóli igénye miatt. Ez a növekvő igény számos engedélyezési, környezetvédelmi és vagyongazdálkodási konfliktust okoz, mert a jelenlegi tervezési és közigazgatási gyakorlatban ezek hasznosítása gyakran a többi rovására történik, hiszen az igények kielégítése általában „érkezési” sorrendben történik megfelelő szabályozás hiányában („first come first served”). A konfliktusok keletkezhetnek egy szegmensen (pl. geotermika) belül is, ti. a hőszivattyúk lehűtik a szomszéd talaját is (ld. szomszédjogok), de lehet ágazatokon átívelő is, pl. geotermikusenergia-kinyerés vs. szénhidrogén-bányászat vs. ivóvízvédelem vs. gáztárolás vetélkedése ugyanazon földtani formációért. E konfliktusok esetenként bírósági perekbe torkollnak, azonban a bírósági döntések sem elégségesek hosszú távon. E tanulmány azt vizsgálja, hogy a földtani erőforrás-gazdálkodás mely elemeit szabályozza az uniós jog, milyen uniós jogalkotási folyamatok zajlanak e tárgyban, és milyen jogalkotásra lehet szükség a jövőben. Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) új szakpolitikái, a nyílt stratégiai autonómia, a reziliencia, a körkörös gazdaság is erősítik az EU-n belüli földtani erőforrások fokozott kiaknázását a két évtizede napirenden lévő tematikák mellett (ti. dekarbonizáció, anyag- és energiahatékonyság, infrastruktúra-hálózatok). A tanulmány a hatályos jogforrásokra fókuszál, a szakpolitikai dokumentumok közül csak a legfontosabbakat vizsgálja.

1. táblázat: A földtani erőforrások osztályozása és a vonatkozó hazai ágazati jog[1]

2. A földtani erőforrásokra vonatkozó elsődleges uniós jogforrások

[2] Az uniós jogban elsődleges jogforrások ugyan, de tárgyunk szempontjából kevéssé relevánsak a nemzetközi szerződések, amelyeket így nem tárgyal a tanulmány. A fontosabbak leképeződtek alapszerződési pl. Kiotói Jegyzőkönyv[2]→Lisszaboni Szerződés[3, vagy másodlagos jogforrási szinten, pl. Aarhusi Egyezmény[4]→ Inspire Irányelv[5].

[3] A fosszilis energiahordozók meghatározó szereppel bírtak az EU jogelődei alapító szerződéseiben és a korai közösségi jogban, elég itt az Európai Szén és Acél Közösség (a továbbiakban: ESZAK)[6] és az Európai Atomenergia-közösség (a továbbiakban: Euratom) nevére utalni[7]. Az ESZAK-ban már ekkor is megfogalmazódik a nyersanyagellátás-biztonság elve, ehhez külön intézkedéseket rendel, és mellékletében taxatíve sorolja a szén- és acélipari ásványi nyersanyagokat. Az Euratom-szerződés (1957)[8] 2. Cikk (d) bekezdése a hasadóanyagokra (urán, tórium) fogalmazta meg, hogy a közösségi ellátási politikának az egyenlő hozzáférés elvén kell alapulnia. Ezt a teljes VI. Fejezet (52-76. Cikkek) fejti ki részletesen, majd az I. és IV. Melléklet sorolja fel a hasadóanyagokat, illetve a II. Melléklet a nyersanyag-értéklánc elemeit. A Római Szerződés (1957)[9] Vámtarifa mellékleteiben is megjelennek az ásványi nyersanyag termékek és a 92. Cikk foglalkozik a természeti katasztrófák elleni védekezéssel. A Római Szerződés külön fejezetet szán a közlekedésre a felszín alatti létesítmények említése nélkül, az energetika csak az ESZAK és az Euratom kontextusában jelenik meg.

[4] Az Egységes Európai Okmányban (1986)[10] jelenik meg egy külön, VII. Fejezet a környezetről, amely egyik célja „a természeti erőforrások ésszerű, meggondolatlan kimerülésüket elkerülő hasznosítását elősegítő politika” (130r. Cikk 1. bekezdés). Ezt árnyalta az aláíró államfői konferencia-csatolmány deklarációja, miszerint „ez nem ütközhet az energiahordozók kinyerésére irányuló nemzeti politikákkal”. A Maastrichti Szerződés (1992)[11] vezette be a közösségi szabályozási körbe a területfejlesztést és településrendezést (town and country planning, land use; 130s. Cikk), valamint a mennyiségi vízgazdálkodást, és kiterjesztette hatáskörét az energiahordozókra és általában az energiaellátásra. Az Amszterdami Szerződés (1997)[12] kötelezővé tette a környezetvédelmi alapelvek érvényesítését más szakpolitikákban a fenntarthatóság érvényesítésére, és bevezette a védelmi politikát.

[5] A Nizzai Szerződés (2001)[13] tovább pontosította a területfejlesztésre és településrendezésre vonatkozó felhatalmazást (175. Cikk 2. bekezdés). Az Európai Alkotmány (2004)[14] III-256. Cikke szabályozza az energiapolitikát, amelyet a Lisszaboni Szerződés (2007)[15] fejt ki valamelyest bővebben (176A. Cikk). Említést érdemel még az Alapjogi Charta (2007)[16], amelynek 17. Cikke tulajdonjogi, 41-42. Cikke közigazgatási alapelveket rögzít. Ez utóbbi szerint mindenkinek joga van, hogy ügyeit az EU intézményei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék; az őt hátrányosan érintő intézkedések meghozatala előtt meghallgassák; a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen; az igazgatási szervek döntéseiket indokolják. Az alapszerződések egységes szerkezetbe foglalt hatályos változata az EUMSZ, az itt nem szereplő ágazatok és szabályozási területek a szuverén tagállami szabályozás körébe tartozók. A földtani erőforrások szempontjából az Alapjogi Chartában fontos fejezetek a Közlekedés (VI. és XVI. Cím), Ipar (XVII. Cím), Környezet (XX. Cím), Energia (XXI. Cím) és Polgári Védelem (XXIII. Cím).

[6] Megállapítható, hogy a kutatási tárgykör egyes elemei (felszín alatti ásványi nyersanyagok, környezet, víz, energetika, területrendezés, közlekedés) megjelennek az elsődleges jogforrásokban, de a szűkebben releváns fogalmak nem (ti. altalaj, felszín alatti tér vagy erőforrás, földtan). A következő fejezet mutatja be, hogy az alapszerződési felhatalmazások miként valósultak meg a másodlagos jog történelmi fejlődésében az elmúlt kb. fél évszázadban.

3. A földtani erőforrásokra vonatkozó másodlagos uniós jogforrások

[7] Az 1960-80-as években a bányászat kedvezményezett helyzetét a fejlesztését támogató jogforrások jelezték, így a bányászati szolgáltatások szabadságáról, az energetikai beruházásokról, a fosszilis energiahordozók készletezéséről, a kereskedelmi szabályozókról, a műszaki biztonságról[17]. A bányászat még a műszaki biztonsági irányelvek némelyikének tárgyi hatálya alól is kivétel volt, ilyen például a felvonókról szóló irányelv[18]. Már a hetvenes években megjelentek azonban a megújuló energiák, köztük kifejezetten a geotermikus energia fokozottabb kiaknázását támogató jogforrások[19]. Az első Hulladék Keretirányelv[20] tárgyi hatálya alól kivétel a bányászati és a radioaktív hulladék, de elismeri a földtani elhelyezést ártalmatlanításként. Ekkoriban jelentek meg az első irányelvek a felszín alatti vizekről és az ásványvizekről[21]. Az ipari katasztrófákról szóló Seveso I. Irányelv[22] tárgyi hatályából a bányászat kivétel volt. Az első Környezeti Hatásvizsgálati Irányelv[23] mellékletei számos olyan hatásvizsgálat-köteles létesítményt és tevékenységet tartalmaznak, amely a földtani közeg vagy más földtani erőforrás szempontjából releváns (bányászat, vízkitermelés és visszasajtolás, mélyfúrások, tárolás, csővezeték, út- és energiahálózat, alagutak). Az első Környezeti Hatásvizsgálati Irányelv említi a földterületet, a talajt és a vizet, mint természeti erőforrásokat és környezeti hatásviselőket, de nem szól az ásványkincsekről és a hasznosítható földtani közegről, még „a felszín alatti rétegek természeti erőforrásainak (beleértve a talajt, a földterületeket, a vizeket és a biológiai sokféleséget is) viszonylagos gazdagsága, rendelkezésre állása, minősége és regenerációs képessége” kontextusában sem [III. melléklet 2. b) pont]. 1989-ben az építésügyi irányelv[24] megfogalmazza a mechanikai állékonyság és a stabilitás követelményeit, amely a századfordulón a bányászati gátszakadások kapcsán került előtérbe, és amelyek nyomán szakmai szabványok születtek (Eurocode 7 a geotechnikáról, Eurocode 8 a szeizmikus tervezésről).

[8] A kilencvenes években kiteljesedett a műszaki biztonsági és munkaegészségügyi szabályozás, ebből három kifejezetten bányászati tematikájú a fúrólyukas kitermelés, a külszíni és felszín alatti bányászat és a robbanásveszélyes munkahelyek terén[25]. A nukleáris ipar a bányászathoz hasonlóan a jogalkotás „kedvezményezettje” volt, de az ionizáló sugárzás elleni védelemről szóló irányelv[26] már új megközelítést tükröz, és bár a természetes földtani és kozmikus háttérsugárzást részben kiveszi tárgyi hatályából (2. Cikk (4) bekezdés és 40-41. Cikk), de az uránbányászat és a földtani hulladékártalmatlanítás a szabályozási körébe tartozik. A nemzetközi szabályozással harmonizálva kiadásra került a termékstatisztikai rendelet[27], amely listázza a főbb ásványi nyersanyagokat is. A vízgazdálkodási, energetikai, közlekedési, hírközlési szektor közbeszerzéseit új irányelv szabályozta[28], és új elem a villamosenergia-hálózat közösségi fejlesztése[29] is. A Szénhidrogénkutatási, -kitermelési Irányelv[30] versenypolitikai felhatalmazással előírja a kőolaj- és földgázkoncessziók közösségi meghirdetését az EU Hivatalos Közlönyében, és rögzít néhány alapelvet a pályázatok elbírálásához, külön kitérve a földtani viszonyokra. Az európai szénbányászat végét vetíti előre a szénbányák állami támogatásáról szóló irányelv[31]. A kiemelkedő jelentőségű IPPC Irányelv[32]rögzíti, hogy az emissziók átterhelése az egyik környezeti elemről a másikra nem jelent megoldást, de a bányászat még itt is kivétel a tárgyi hatályból. A század végén a Hulladéklerakó Irányelv[33] először fogalmazta meg a többszörös védelem elvét, azaz, hogy a földtani és a mérnöki gátak együttes működése gátolja a szennyezők terjedését a földtani közegben.

[9] A századforduló jelentős változásokat hozott a közösségi politikákban és a jogalkotásban, számos földtudományi vonatkozással. Ezt Hámor et al.[34] tematikus szövegbányászati eredményei az EU jogi adatbázisban meggyőzően tükrözik, függetlenül a szerzők esetleges szubjektív véleményétől. Az energiapolitika kiteljesedett, az ellátásbiztonság és az átlátható piaci feltételek mellett hangsúly helyeződött az energiahatékonyságra és a karbonsemleges megújuló energiákra, köztük a geotermikus energiára. A Megújuló Energiák Irányelv és végrehajtási jogszabályai rendelkeznek a geotermikus energiáról, a hőszivattyúkról, a kapcsolt energiatermelésről (inkl. geotermikus erőművek)[35]. A fosszilis energiahordozók között a figyelem a földgázra terelődött[36]. A klímapolitika keretében a szén-dioxid földtani elhelyezéséről szóló irányelv[37] igen részletes földtudományi követelményeket állapít meg.

[10] A környezetvédelem területén is látványos volt a jogfejlődés a század első évtizedében. Kiadták a stratégiai környezeti hatásvizsgálati irányelvet[38] és létrejött a modern, a vízgyűjtő medencékkel és a felszín alatti víztestekkel mint tervezési, szabályozási és monitoring egységekkel operáló Víz Keretirányelv[39], amelyben a vízmennyiségi gazdálkodás valamelyest alárendelt. A hidrogeológiai kérdések többszörösen megfogalmazódnak, és a Víz Keretirányelv 11. Cikk (3) bekezdés j) pontja taglalja a felszín alá történő visszasajtolás kérdéskörét. A körkörös gazdaságra alkalmazható fenntarthatósági feltételek már itt is megfogalmazódnak: „a tagállamok […] biztosítják az egyensúlyt a felszín alatti víz kitermelése és utánpótlódása között, azzal a céllal, hogy elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát […]” [Víz Keretirányelv 4. cikk (1) bekezdés b) pont ii. alpont]. A felszín alatti vizek védelme később bővebb kifejtést nyert.[40] Földtudományi témákat is részletez az INSPIRE Irányelv[41] a környezeti térinformatikai adatokról (ásványi nyersanyagok, energiahordozók, talaj, vízrajz, természeti veszélyforrások stb.). A hulladékjog tovább fejlődött, a hulladékjegyzék[42] első fejezete a bányászati hulladékokról szól, az új keretirányelv[43] az ártalmatlanítási eljárások között nevesítette a talajba történő lerakást és a mélyinjektálást.

[11] A századfordulón bekövetkezett zagytározó szerencsétlenségekre reagálva (Aznalcollar 1998, Nagybánya 2000) az EU 2006-ban kiadta a Bányászati Hulladék Irányelvet[44], amelyet több technikai határozat követett, és a bányászatot immár bevonták a környezetvédelmi irányelvek tárgyi hatályába. A nyersanyag-kitermelő iparágat és a természeti erőforrások fenntartható kiaknázását támogató politikai közlemények után, részben a Kína által hozott egyoldalú kereskedelemgátló intézkedésekre adott válaszként, 2008-ban megszületett az EU Nyersanyag Kezdeményezés[45], amely azonban csak 2023-ra öltött jogszabálytervezeti formát.

[12] A később hatályon kívül helyezett, a fenntartható városfejlesztésről szóló határozat[46] máig az egyetlen, amely explicit az Alapszerződések vonatkozó településfejlesztési és területrendezési rendelkezéseinek megfelelve született. A növekvő terrorizmus-kitettség miatt kiadták a Kritikus Infrastruktúrák Irányelvet[47], amely az ember által okozott technológiai veszélyek és természeti katasztrófák mellett főként a terrorveszélynek kitett energetikai és közlekedési létesítmények kockázatelemzésen alapuló minősítését és a védelmi intézkedéseket taglalja, a földtani védelemre történő utalás nélkül. A Mont Blanc-alagút-szerencsétlenség nyomán elfogadták az alagutak biztonságáról szóló irányelvet[48], amely az 500 m-nél hosszabb transzeurópai úthálózati alagutak műszaki biztonsági követelményeit szabályozza, de nem ad iránymutatást az alagutak többfunkciós használatáról, vagy a földtani követelményekről.

[13] A XXI. század tízes és húszas évtizedeiben javarészt a már az EU jog hatálya alá vont ágazatok fejlettebb és részletesebb szabályozása zajlott, így a geotermikus hőszivattyúk, az energetikai hálózatok, a hulladékáramok, a vízgazdálkodás és általában a környezetvédelem területén. A hidraulikus rétegrepesztés és a ferdített mélyfúrások technológiafejlesztése lehetővé tette a nem-hagyományos szénhidrogének kitermelését, amely az USA energiatermelését alapjaiban változtatta meg. Ez az ún. „palagáz-bumm” Európát is elérte, de 2011-ben Franciaország betiltotta a hidraulikus rétegrepesztést, amelyet más tagállamok is követtek. A politikai vita és egy jogalkotási kezdeményezés végeredménye „csak” egy bizottsági ajánlás[49]lett.

[14] Több évtizedes késedelmet pótolt az új Euratom irányelv a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről[50], amely a (23) preambulumbekezdésében rögzíti, hogy a nagy aktivitású hulladékok és a hulladéknak minősülő kiégett fűtőelemek kezelésének végpontjaként a mélygeológiai elhelyezés jelenleg a legbiztonságosabb és legfenntarthatóbb megoldás. A bányászatra, energetikára és más infrastruktúrákra is releváns horizontális jogforrás a Koncesszió Irányelv[51], amely két évtizeddel később követte a közbeszerzési szabályozást. Kiteljesedett az alapszerződési felhatalmazás végrehajtása a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztéséről, valamint a hírközlési hálózatokról[52]. Az előbbi nevesíti az alagutakat, mint a közúti és a vasúti infrastruktúra fontos elemét. A Transzeurópai Közlekedési Hálózat Rendelet[53], amelynek tárgyi hatályába tartoznak a vasúti és közúti alagutak (11. és 17. cikk), és a 4. cikk előírja a természeti vagy ember által okozott katasztrófák esetén a mobilitás biztosítását, így a tervezéskor számításba kell venni a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet (35. cikk).

[15] Az Energia Infrastruktúra Rendelet[54] elsősorban a „közös érdekű” európai projektek minősítéséről és engedélyezési eljárásairól szól, a technikai szempontok részletezése nélkül. Az Energia Infrastruktúra Rendelet II. Melléklete felsorolja egyebek mellett a

• legalább 150 kV feszültség átvitelére tervezett föld alatti villamosenergia-vezetékeket;
• villamos energia föld alatti létesítményekben vagy geológiai tárolásra alkalmas helyszíneken történő tárolását;
• földgáz és biogáz szállítására szolgáló csővezetékeket, amelyek túlnyomórészt nagynyomású csővezetékeket tartalmazó hálózathoz tartoznak, és az ezekhez csatlakozó föld alatti tárolólétesítményeket;
• kőolajszállításra használt csővezetékeket;
• antropogén eredetű szén-dioxid szállítására használt csővezetékeket állandó geológiai tárolás céljából.

[16] Az Ipari Emissziók Irányelv[55] kiemelten kezeli a talajt („[a] földkéregnek a felszín és az alapkőzet közötti legfelső rétege. A talaj ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll.”) és a felszín alatti vizeket mint veszélyeztetett környezeti elemeket, és nevesíti a veszélyes hulladék föld alatti tárolását 50 tonna összkapacitás felett mint tárgyi hatályba tartozót. A többször módosított Seveso I. Irányelv (15) preambulumbekezdése szerint a súlyos balesetek kockázatát növelheti az üzem elhelyezkedésével összefüggő természeti katasztrófák valószínűsége. Az üzem környezetének bemutatása és kockázatértékelése így kiterjed a földtani adottságokra is [Seveso I. Irányelv II. Melléklet 2. a) pont]. A Seveso I. Irányelv hatálya alá tartozik immár a föld alatti, természetes rétegekben, víztartó rétegekben, sóüregekben és használaton kívüli bányákban végzett gáztárolás, a bányászati meddő ártalmatlanítására szolgáló létesítmények, a veszélyes anyagokat tartalmazó derítő-, illetve ülepítőmedencét is beleértve. A Seveso I. Irányelv külön cikkben foglalkozik a területfelhasználás tervezésével (13. Cikk), ennek (1) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy a területfelhasználásra vonatkozó politikájuk figyelembe veszi a súlyos balesetek megelőzésére és az emberi egészséget és a környezetet érintő következményeinek korlátozására vonatkozó célkitűzéseket. A Kemény Burkolatok Ökocímke Határozat[56] egyes ásványi nyersanyagok kitermelésére fogalmazza meg a körkörös gazdaság követelményeit és ennek számszerű indikátorait (fajlagos erőforrás-hatékonyság, hulladékcsökkentés, területhasználat, tájképi hatás). A tájképi hatás a bányászat társadalmi elfogadottságához nagy jelentőséggel bír, ezért a „láthatatlan bányászat”[57] koncepció a kitermelés eddigi hagyományos felszíni létesítményeit is a felszín alá telepíti, vagy a tájképbe illeszti.

[17] A Covid-járvány és az elhúzódó ukrajnai konfliktus hozományaként előtérbe került az EU energetikai és nyersanyag-kitettsége, valamint importfüggősége. A megújulók és az energetikai hálózatok már említett támogatása mellett új jogforrás szabályozta a földgázellátás biztonságát, a felszín alatti földgáztárolást[58], továbbá a konfliktus ásványok importját[59] egy OECD ajánlás alapján. A stratégiai és kritikus nyersanyagokról 2024 áprilisában jelent meg a rendelet[60], amely már eljárási szabályokat és határidőket is rögzít, a tagállami szuverenitást korlátozó, de legalábbis átfedő tartalommal. A körkörös gazdaság, a reziliencia és a nyílt stratégiai autonómia fogalmi körök bekerültek az EU döntéshozók szótárába, felismerve, hogy az európai társadalomnak és gazdaságnak növelni kell autonómiáját, rugalmasságát, önálló cselekvő és alkalmazkodó képességét[61].

4. Diszkusszió

[18] A földtani erőforrások jelentős részének kiaknázásában a jelenleg hatályos jog és uralkodó gyakorlat az, hogy az első engedélyes „mindent visz” („first-come-first-serve”), amely aligha feleltethető meg a jó kormányzás és a gondos erőforrás-gazdálkodás alapelveinek. A földtani közeg hasznosítása konfliktusokat okoz a hasznosítások között is (pl. szén-dioxid vs. földgáz tárolása) és más földtani erőforrások kiaknázásával szemben. Ezek jelenthetik a versengést a több célra alkalmas földtani formációkért, és jelenthetnek környezetvédelmi, erőforrás-gazdálkodási konfliktusokat is. Bármelyről is legyen szó, ezek a hatósági engedélyezések során jelentkeznek, és végső soron bírósági perekbe torkollhatnak. A fenti rövid történelmi áttekintés és az ezt összefoglaló 2. táblázat egyértelművé teszi, hogy néhány kivétellel a felszín alatti természeti erőforrások egyre több szegmense kerül az EU szabályozás tárgyi hatályába, sokszor tételes alapszerződési felhatalmazás hiányában is, amennyiben a tagállami politikai akarat egyezik az előterjesztőével. Így például már a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben is születtek energetikai jogforrások, jóval a Lisszaboni szerződés előtt. A Szénhidrogénkutatási, -kitermelési Irányelv versenypolitikai felhatalmazással keletkezett, és ez a hivatalos indoka ma a Kritikus Nyersanyagok Rendelet[62] tervezetnek is. A közvélemény által gerjesztett akut politikai nyomás gyors és explicit felhatalmazás nélküli jogalkotást eredményezhet (ld. Alagútbiztonság Irányelv), de megmaradhat az ajánlások, illetve közlemények szintjén (lásd Hidraulikus Rétegrepesztés Ajánlás[63]). A bányászat pozitív diszkriminációja még az 1986-os Egységes Európai Okmányban is fellelhető, de a zagytározó balesetek a századfordulón lavinaszerű gyorsasággal fordították ezt meg, a környezetvédelmi jog hatálya alá helyezve az ágazatot. Mindezeknek az ellenkezőjére is van példa vizsgálatunk tárgykörében, ilyen a talaj (termőföld), altalaj (ti. földtani közeg), a településrendezés és területfejlesztés ügye. A környezetvédelmi felhatalmazással született Talaj Keretirányelv tervezet elfogadása 2005-ben a tagállami ellenállás miatt hiúsult meg[64], és csak 2023-ban terjesztett elő egy kevésbé ambiciózus változatot a Bizottság, amelyben már említés sincs az altalajról. 2014-ben történtek előkészítő lépések a közérdekű ásványi nyersanyagkészletek uniós szintű védelmére[65], de a tagállamok ezt is a nemzeti szuverenitási kör sérelmeként értékelve elvetették, és komoly politikai és gazdasági krízishelyzetek kellettek ahhoz, hogy tíz évvel később, 2024-ben, a stratégiai és kritikus nyersanyagokról rendelet jelenhessen meg[66]. Az elmúlt évek krízisei az energetika terén is radikális jogalkotást eredményeztek. Elég itt utalni a megújuló energia szélesebb körű alkalmazását célzó keretről szóló 2022/2577 rendeletre[67], amely azon kevés uniós jogforrások egyike, amelyik konkrét eljárási határidőket állapít meg a tagállamon belüli engedélyezésekre.

[19] Az itt bemutatottak tehát a közelmúlt turbulens éveinek meglehetősen radikális jogalkotásai, és/vagy egy magasabb szintű EU integráció „lopakodó” előhírnökei. Munkahipotézisként feltételezzük, hogy a földtani közeg hasznosítását a közeli jövőben a hatályos uniós és tagállami szabályozási keretek között kell engedélyeztetni, ahogy az a kisebb-nagyobb érdeksérelmek árán ma is történik. Az egyik meghatározó, a felszín alatti erőforrások harmonizáltabb kiaknázását elősegíthető uniós, tagállami jogba átültetett jogforrás a Stratégiai Hatásvizsgálat Irányel[68]. Ez immár két évtizede hivatott a környezeti szempontok beillesztésére a jelentősebb nemzeti és regionális tervekbe és programokba. Különösen ilyen az energetika, ipar, közlekedés, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, távközlés, területrendezés, illetve földhasználat terén készülő országos és regionális programok, így például koncessziós pályázati tervek, területrendezési koncepciók, kiemelt projektek. Hazánkban legutóbb az autóipari akkumulátor-beruházások kapcsán merült fel e hatásvizsgálat hiánya. Pozitív hazai példaként a szűkebb szakterületről felhozható a bányászati koncessziók előtt elkészítendő érzékenységi vizsgálat, amely a stratégiai hatásvizsgálat egy szigorúbb, a résztvevő szakhatóságok számára jogkövetkezményekkel bíró változata[69]. Az irányelv tárgyi hatályában és módszertanában kifejezetten alkalmas az egymással versengő, földrajzi és földtani meghatározottsággal bíró természeti erőforrások összehasonlító értékelésére, a szakmai és társadalmi egyeztetés kereteinek biztosítására. Ez az értékelés szerintünk kiegészíthető egyfajta kritikalitási elemzéssel is, amely módszertant az EU a nyersanyagokra fejlesztette ki.[70] A földtani erőforrások relatív kritikalitási elemzésére lehetőség van a kereslet és a gazdasági jelentőség, illetve a kínálati oldalon az elérhetőség (földtani és földrajzi), az ellátásbiztonság (a kinyerhető erőforrások vonatkozásában) valamint a sérülékenység (a földtani közeg hasznosítások kontextusában, politikai és terrorkitettség, környezetvédelem) függvényében.

[20] A másik kihasználatlan szabályozási lehetőség a területfejlesztés térben kiterjesztett alkalmazása. Amint az a fentiekben kifejtésre került, az EU az alapszerződési felhatalmazás ellenére máig adós e szakterület szabályozásával. Az Európai Térfejlesztési Nézőpont (European Spatial Development Perspective, Committee on Spatial Development, 1999) támogatja a fenntartható fejlődést egy kiegyensúlyozottabb területhasználat által, azonban címe ellenére fókuszában a kétdimenziós felszíni területhasznosítás marad. A CEMAT[71] rögzíti a területfejlesztés alapelveit, azonban a föld méhének kincseit ezek a dokumentumok sem nevesítik a természeti erőforrások között, amely hátrányos annak tükrében, hogy a területrendezési tervek egy része tartalmaz tiltást ezek kutatásáról és kitermeléséről.

[21] Az Európai Nyersanyag Innovációs Platform Stratégiai Végrehajtási Terve (2013)[72] is szorgalmazza a területrendezés továbbfejlesztését háromdimenziós térfejlesztéssé, hogy a területfejlesztés során a megkutatott vagy potenciális felszín alatti természeti erőforrások (inkl. hasznosítható földtani közeg) védelmet kapjanak más területhasználatokkal szemben, vagy legalább figyelembe vegyék ezeket. Ezt ki kell egészíteni a védendő erőforrás 3D-s mélységbeli védőidomának és felszíni megközelítési és kilépési pontjainak jogi védelmével, tehát a területrendezésben és az ingatlan-nyilvántartásban gondoskodni kell ezek megjelenítéséről és akár abszolut védelméről („no-go-zone”), valamint a 3D védőpillérek megállapításáról. Erre számos jogi analógia ismert a közösségi és a nemzeti jogban, például a Natura2000-s területek, geotermikus védőidomok, ivóvízbázis védőidomok, nyomvonalas létesítmények védőidomai.

[22] A földtani közeg és általában a földtani erőforrások hasznosítása információigényes, továbbá térinformatikai rendszer alkalmazását feltételezi. A közösségi jogban az Aarhusi Egyezményből származó INSPIRE Irányelv a környezeti információkhoz való hozzáférést rendezi, de számos téradat szabvány kidolgozásához is adott keretet. A földtani közeg szempontjából fontos téradattémák a talaj, földtan, földhasználat, épületek, ipari létesítmények, környezeti monitoring létesítmények, területgazdálkodási övezetek, természeti kockázati zónák, energiaforrások, ásványi nyersanyagok (I., II. és III. melléklet), és ezek többségére részletes protokollok készültek[73]. A földtani erőforrások térinformatikai, rendszerszemléletű nyilvántartásához kapcsolódik a készletosztályozás, -minősítés és nyilvántartás igénye, amely az államnak mint eredeti tulajdonosnak alapvető érdeke. Erre alkalmas alap lehet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Keretosztályozása [UNECE, United Nations Framework Classification (UNFC)][74]. A UNFC egy háromváltozós (3D) erőforrás készletminősítési modell, amely eredetileg a szilárd ásványi nyersanyagokra készült, majd továbbfejlesztették szénhidrogénekre, bioenergiára, antropogén erőforrásokra, megújuló energiákra. A három tengely a műszaki (inkl. földtani adottságok), környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági megvalósíthatóság, és ezek függvényében definiáltak a készletkategóriák. Az itt vázolt szabályozási koncepció egy változatának gyakorlati megvalósítására egy példa ismert. Hollandia elsőként az EU-ban és a világon a Környezeti és Tervezési Törvény[75] 2021-ben hatályba lépő módosításával integrálta a terület- és térfejlesztésre vonatkozó jogszabályokat. Tucatnyi környezetvédelmi és mintegy száz területfejlesztési, infrastrukturális, természetvédelmi, bányászati, kulturális örökség, építésügyi, és vízügyi jogszabály módosítására és harmonizálására került sor. Az egyedi területfejlesztési terveket egységes környezeti terv váltotta fel, az engedélyeket digitális „egyablakos” rendszerben lehet benyújtani, de a kérelmet az illetékes helyi vagy regionális hatóság vizsgálja meg, és adja ki az engedélyt.

2. táblázat: A földtani erőforrások szabályozása az EU jogban, összefoglalás

[23] A fentebb bemutatottak szerint az EU közösségi jog a földtani erőforrás-hasznosítás számos elemét szabályozza és számos „horizontális” jogforrás taglalja a környezetvédelmet, polgári védelmet, a szabad versenyt, az információhoz való hozzáférést. Mindazonáltal az eddigi próbálkozások a talaj (és „altalaj”), a területfejlesztés, és a nem-energetikai ásványi nyersanyagokkal való gazdálkodás szabályozására rendre elbuktak. Ezek a nemzeti szuverenitás anyagi megtestesítői, eredeti elemei a nemzeti vagyonnak, a tagállamok jellemzően a szubszidiaritási elvre való hivatkozással vétózták meg ezeket a kezdeményezéseket, annak ellenére, hogy például a területfejlesztésre található utalás az alapszerződésben. Az e tárgykörökben született jogforrások jellemzően politikai nyomásra, más alapszerződési felhatalmazásokkal, vagy nemzetközi egyezmények alapján születtek, pl.: környezetvédelem: Bányászati Hulladék Irányelv, klímapolitika: Szén-dioxid Irányelv[89]; versenyjog: Szénhidrogénkutatási, -kitermelési Irányelv[90]; polgári védelem: Kritikus Infrastruktúra Irányelv, OECD konfliktus ásványok: Konfliktus Ásványok Rendelet. A napjainkban oly fontos reziliencia igénye megfogalmazódott már a felszín alatti infrastruktúrákkal szemben is: legyenek képesek ellenállni, abszorbálni, felépülni a kisebb-nagyobb incidensekből, és legyenek képesek visszaállítani működésüket nagyobb események után, amelyek időlegesen megszakították funkcionalitásukat[91]. A közösségi intézkedések hiányában a tagállamok többsége egyébként is megteszi a szükséges lépéseket, de ez vélhetően kordinálatlan módon történik majd, így az EU-n belül további diszharmóniát okozva, akár a tételes versenyjogot és más ágazati jogot is sértve.

[24] A földtani erőforrások és ezen belül a földtani közeg egységes közösségi szabályozása a közeli jövőben nem tűnik megvalósíthatónak a vázoltak miatt. Mindazonáltal a fenntarthatóság, a körkörös gazdaság és a Green Deal stratégia[92] keretébe jól illeszthető, és célirányos politikai dokumentumok elősegíthetik a hatékonyabb tagállami szabályozást. A földtani erőforrások konfliktusai azt jelzik, hogy a tárgykör szabályozása tagállami szinten sem mondható jónak. Ahogy azt Volchko et al.[93] megállapította, az uralkodó jog és gyakorlat az, hogy az első engedélyes „mindent visz” („first-come-first-serve”), amely aligha feleltethető meg a jó kormányzás és a gondos erőforrás gazdálkodás alapelveinek.

[25] A tény, hogy a víz a nyersanyagok mellett megjelent a nemzetközi tőzsdén, mint tőzsdei termék, arra utal, hogy a pénzügyi kormányzás a természeti erőforrások jó kormányzásán belül növekvő jelentőségű elem.[94] A pénzügyi szabályozók, illetve a vonatkozó tagállami tulajdonjogi viszonyok átvilágítása nem célja e tanulmánynak, azonban indokolt itt hivatkozni az EU számviteli rendeletének[95] külön rendelkezéseit. Az EU számviteli rendelet 4.74-75. pontjai szerint a haszonbérleti díj („resource lease” vagy „resource rent”) olyan jövedelem, amelyet egy természeti erőforrás tulajdonosa kap cserébe azért, hogy az erőforrást egy másik gazdasági egység rendelkezésére bocsátja. Ennek két típusa a föld haszonbérleti díja és felszín alatti természeti kincsek haszonbérleti díja. A haszonbérleti díj az erőforrások haszonbérlete keretében a természeti erőforrások ellenértékeként fizetett összeg. Ez a tétel tartalmazza az ásvány- és fosszilistüzelőanyag-lelőhelyek (szén-, kőolaj- vagy földgázlelőhelyek) azon – magán vagy kormányzati egységek körébe tartozó – tulajdonosai számára fizetendő koncessziós díjakat, akik bérleti jogot biztosítanak más gazdasági egységek részére, lehetővé téve számukra, hogy ezeket a lelőhelyeket egy bizonyos időszakon keresztül feltárják és kitermeljék. Az EU számviteli rendelet 15.04 pontja szerint: „tartós bérlet és haszonbérlet esetében a gazdasági tulajdonjog átruházására nem kerül sor, és továbbra is a jog szerinti tulajdonos marad a gazdasági tulajdonos”. E tulajdonosok „akkor nem azonosak, ha a jog szerinti tulajdonos az egység gazdasági tevékenység során való felhasználásával járó kockázat felelősségét, az ezzel járó haszonnal együtt, átruházta a gazdasági tulajdonosra. A jog szerinti tulajdonos ennek fejében egy másik kockázat- és haszoncsomagért járó pénzösszeget fogad el a gazdasági tulajdonostól” (EU számviteli rendelet 15.05 pont). Az EU számviteli rendelet 15.1. táblázata a fentieket megerősíti: „a felhasználó a természeti erőforrásnak nem gazdasági tulajdonosa. A teljesített kifizetések bérleti díjnak minősülnek (tulajdonból származó jövedelem).” A természeti erőforrások gazdasági tulajdonosa az a gazdasági egység, amely a természeti erőforrások gazdasági tevékenység során való felhasználásával járó kockázatokat elfogadva jogosan követeli magának az ahhoz kötődő hasznot. A természeti erőforrások jogi tulajdonosa az a gazdasági egység, amely a jog szerint megalapozott igényt támaszthat a természeti erőforrásokhoz kötődő haszonra (EU számviteli rendelet 15.06, 15.07). Az EU számviteli rendelet 15.27. pont második és harmadik opciója:

„b) a tulajdonos engedélyezheti az erőforrás huzamosabb ideig történő használatát úgy, hogy ez idő alatt lényegében a felhasználó ellenőrzi az erőforrás felhasználását, míg a tulajdonos csak kismértékben vagy egyáltalán nem avatkozik be; ez nemcsak a bérleti díj (ti. koncessziós díj, bányajáradék) elszámolásával, hanem egy olyan eszköz létrejöttével is jár a felhasználó számára, amely elkülönül magától az erőforrástól, de az erőforrás értéke és a felhasználását lehetővé tevő eszköz értéke összefügg (ti. a nyersanyagvagyon és a kitermelési jog értéke);

1. c) a tulajdonos az erőforrás kimerüléséig engedélyezi azok használatát; ez magának a természeti erőforrásnak az eladásához (vagy esetleg kisajátításához) vezet.”

[26] A földtani erőforrások, inkl. földtani közeg egységes pénzügyi szabályozására, vagy harmonizált ágazati szabályozására ugyanakkor jelenleg kevés az esély, bár az európai gazdasági rezilienciára vélhetően jótékony hatással lenne e természeti erőforrás átgondolt, fenntartható szabályozása. A megoldásra tehát tagállami szinten van esély a kiterjesztett stratégiai hatásvizsgálat kötelezővé tételével és a területfejlesztés térfejlesztéssé alakításával, a környezetvédelmi, építésügyi és bányászati-földtani hatóságok hatékony közreműködésével, amelyet egy hites 3D (és 4D) hatósági nyilvántartás, vagy legalább egy egységes térinformatikai rendszer támogat. Hasonló irányban, de kevesebb földtani erőforrást magában foglalva, Hollandia már elindult, a megvalósíthatóság a jövő kérdése. A földtani erőforrások hasznosításának egységes vagy harmonizált kormányzása segítheti a társadalmi és gazdasági rezilienciát, amely válság időszakokban különösen fontos lehet.

5. Összefoglalás

[27] A földtani erőforrások a közösségi jog által viszonylag jól szabályozottak, de az ásványvagyon gazdálkodás, a területfejlesztés, a talaj és altalaj a tagállami szuverén szabályozási körbe tartozik, mert ezek javarészt a nemzeti vagyon elemei, egyben megtestesítik a fizikai szuverenitást is. Alapszerződési felhatalmazás hiányára és a szubszidiaritásra való hivatkozással, nemzeti vagyongazdálkodási megfontolásokból, a tagállamok eddig elutasították az ezekre irányuló közösségi jogalkotási kezdeményezéseket, de az utóbbi néhány évben ez megváltozni látszik (ti. megújulók engedélyezésének eljárási határideje, Kritikus nyersanyagok Rendelet, Talaj Irányelv-tervezet[96]). A földtani erőforrások összehasonlító értékelésére és koordináltabb szabályozására szükség van, mert a jelenlegi tervezési és engedélyezési gyakorlatban az egyes erőforrások hasznosítása szinte mindig a többi rovására történik. A legkisebb közös többszörös a tagállami szabályozásokban a stratégiai hatásvizsgálat kibővített alkalmazása és a területfejlesztés átalakítása térfejlesztéssé. Ezt ideális esetben hites 3D (és 4D) hatósági nyilvántartás, vagy legalább egységes országos térinformatikai rendszer támogathatja. Ilyen tartalmú EU jogalkotásra nincs szükség, és esély sem, de az egységesebb tagállami szabályozásokat az Európai Bizottság által kidolgozott iránymutatások és ajánlások elősegíthetik.

Az EU Jog Online Szakfolyóirat 2024/4. számában megjelent tanulmány szerzői:

• Hámorné Vidor Mária PhD, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense, tudományos főmunkatárs, OTKA projektvezető és
• Hámor Tamás PhD, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.

A tanulmány elkészítése az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával működő K142550 számú OTKA projekt keretében, a K_22 pályázati program finanszírozásában valósult meg.

[1] A táblázat a következő tanulmányok nyomán készült: Czirok Lili – Hámorné Vidó Mária – Hámor Tamás: Underground space, the legal governance of a critical resource in circular economy. Resources Policy, October 2021.; Vol. 73, https://doi.org/10.1016/j.resourpol.2021.102171; Hámorné Vidó Mária – Hámor Tamás: Új természeti erőforrás? A hasznosítható földtani közeg osztályozása, értékelése és szabályozása. Magyar Tudomány, 184(2023)6, pp. 784-794.

[2] Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez (UNFCCC) kapcsolódó Kiotói Jegyzőkönyvet 1997. december 11-én fogadták el.

[3] Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról, amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak alá.

[4] A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény.

[5] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A02007L0002-20190626&qid=1710950733432

[6] Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:11951K/TXT.

[7] Hámor Tamás: Sustainable mining in the European Union: The legislative aspect. Env. Man., V. 33. 2004. pp. 252-261.

[8] Treaty establishing the European Atomic Energy Community: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:11957A/TXT.

[9] Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:11957E/TXT.

[10] Official Journal of the European Communities, L 169/2, 29 June 1987 (online) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:11986U/TXT.

[11] Az Európai Unióról szóló szerződést Maastrichtban írták alá 1992. február 7-én; szövegét lásd: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:11992M/TXT.

[12] Official Journal of the European Communities, Information and Notes, C 340, Volume 40, 10 November 1997 (online) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:11997D/TXT.

[13] Official Journal of the European Communities, Information and Notes, C 80, Volume 44, 10 March 2001 (online) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=OJ:C:2001:080:FULL.

[14] Az Európai Unió Hivatalos Lapja, Tájékoztatások és közlemények, C310, 47. évfolyam, 2004. december 16. (online) https://publications.europa.eu/resource/cellar/7ae3fd7e-8820-413e-8350-b85f9daaab0c.0011.02/DOC_1.

[15] Official Journal of the European Communities, Information and Notes, C 306, Volume 50, 17 December 2007 (online) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=OJ:C:2007:306:FULL.

[16] Az Európai Unió Hivatalos Lapja, Tájékoztatások és közlemények, C303, 50. évfolyam, 2007. december 14. (online) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=OJ:C:2007:303:FULL.

[17] Council Directive 64/428/EEC concerning the attainment of freedom of establishment and freedom to provide services in respect of activities of self-employed persons in mining and quarrying; Regulation (EEC) No 1056/72 of the Council on notifying the Commission of investment projects of interest to the Community in the petroleum, natural gas and electricity sectors; a Tanács 68/414/EGK irányelve az EGK tagállamainak minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről; Decision 77/707/ECSC of the Representatives of the Governments of the Member States of the European Coal and Steel Community, meeting within the Council concerning Community surveillance of imports of hard coal originating in third countries.

[18] Council Directive 84/529/EEC on the approximation of the laws of the Member States relating to electrically operated lifts.

[19] Council Regulation (EEC) No. 1302/78 on the granting of financial support for projects to exploit alternative energy sources; Council Regulation (EEC) No. 729/79 on the implementation in the geothermal energy sector of Council Regulation (EEC) No. 1302/78 on the granting of financial support for projects to exploit alternative energy sources.

[20] A Tanács 75/442/EGK irányelve a hulladékokról.

[21] A Tanács 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről; a Tanács 80/777/EGK irányelve a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.

[22] Council Directive 82/501/EEC on the major-accident hazards of certain industrial activities.

[23] A Tanács 85/337/EGK irányelve az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

[24] A Tanács 80/106/EGK irányelve az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről.

[25] A Tanács 92/91/EGK irányelve az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről; a Tanács 92/104/EGK irányelve az ásványi nyersanyagok külszíni és felszín alatti kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről; az Európai Parlament és a Tanács 94/9/EK irányelve robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.

[26] A Tanács 96/29/Euratom irányelve a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról.

[27] A Tanács 3924/91/EGK rendelete az ipari termelés közösségi felmérésének létrehozásáról.

[28] Council Directive 90/531/EEC on the procurement procedures of entities operating in the water, energy, transport and telecommunications sectors.

[29] A Tanács 90/547/EGK irányelve az átviteli hálózatokon keresztül történő villamosenergia-tranzitról.

[30] Az Európai Parlament és a Tanács 94/22/EK irányelve a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről.

[31] Commission Decision No. 341/94/ECSC implementing Decision No. 3632/93/ECSC establishing Community rules for State aid to the coal industry.

[32] A Tanács 96/61/EK irányelve a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről.

[33] A Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakókról.

[34] Tamás Hámor – Pavlos Tyrologou – Mária Hámor-Vidó: Geology in legislation making: Past experience, and future opportunities in Europe. European Geologist, No. 56, 2023. december, pp. 4-11.; https://eurogeologists.eu/hamor-geology-in-legislation-making-past-experience-and-future-opportunities-in-europe

[35] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/77/EK irányelve a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról; az Európai Parlament és a Tanács 2002/91/EK irányelve az épületek energiateljesítményéről; az Európai Parlament és a Tanács 2004/8/EK irányelve a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról; 2007/742/EK bizottsági határozat a villamos meghajtású, gázmotoros vagy gázabszorpciós hőszivattyúkra vonatkozó közösségi ökocímke odaítélésével kapcsolatos ökológiai kritériumok megállapításáról.

[36] Az Európai Parlament és a Tanács 715/2009/EK rendelete a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről; az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról.

[37] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve a szén-dioxid geológiai tárolásáról.

[38] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

[39] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról.

[40] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről.

[41] Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról.

[42] A Bizottság 2000/532 határozata a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról.

[43] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve a hulladékokról.

[44] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/21/EK irányelve az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról.

[45] Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Nyersanyag-Politikai Kezdeményezés: Az Európai Gazdasági Növekedés és Foglalkoztatás Kritikus Szükségleteinek Kielégítése (Com/2008/699).

[46] Az Európai Parlament és a Tanács 1411/2001/EK határozata a fenntartható városfejlesztést elősegítő együttműködés közösségi keretrendszeréről.

[47] A Tanács 2008/114/EK irányelve az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről.

[48] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/54/EK irányelve a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről.

[49] A Bizottság 2014/70/EU ajánlása a szénhidrogének (például palagáz) masszív hidraulikus rétegrepesztéssel való feltárására és kitermelésére vonatkozó minimumelvekről.

[50] A Tanács 2011/70/Euratom irányelve a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról.

[51] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve a koncessziós szerződésekről.

[52] Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról; az Európai Parlament és a Tanács 2014/61/EU irányelve a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről.

[53] Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről.

[54] Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról.

[55] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról.

[56] A Bizottság (EU) 2021/476 határozata a kemény burkolatok uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó kritériumok megállapításáról.

[57] https://www.americangeosciences.org/webinars/esw2023-robotics-in-mining.

[58] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1938 rendelete a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről; az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1032 rendelete az (EU) 2017/1938 és a 715/2009/EK rendeletnek a földgáztárolás tekintetében történő módosításáról.

[59] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról; a Bizottság (EU) 2019/429 felhatalmazáson alapuló rendelete az (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az ónnal, a tantállal, a volfrámmal és az arannyal kapcsolatban a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott rendszerek értékelése és elismerése során alkalmazandó módszertan és kritériumok tekintetében történő kiegészítéséről.

[60] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról.

[61] A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az anyagkörforgás megvalósítása: A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv /COM/2015/614/; a Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – 2020. évi stratégiai előrejelzési jelentés – A reziliensebb Európa felé vezető út felvázolása /COM/2020/493/; Kroll, H., Assessing Open Strategic Autonomy, Publications Office of the European Union, Luxembourg, 2024, DOI: 10.2760/767279; https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/strategic-planning/strategic-foresight/2021-strategic-foresight-report_en.

[62] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról

[63] 2014/70/EU: A Bizottság ajánlása (2014. január 22.) a szénhidrogének (például palagáz) masszív hidraulikus rétegrepesztéssel való feltárására és kitermelésére vonatkozó minimumelvekről.

[64] Montanarella, L.: Agricultural policy: govern our soils. Nature, 2015/528.(7580), pp. 32-33.; (online) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/qanda_23_3637.

[65] Christmann, P. – Diercks, T. – Marlet, C. – Hámor, T. et al.: Recommendations on the framework conditions for the extraction of non-energy raw materials in the European Union. Report of the Ad Hoc Working Group on Exchange of best practices in minerals policy and legal framework, information framework, land-use planning and permitting, Brussels; 2014. pp. 35.

[66] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról.

[67] A Tanács (EU) 2022/2577 rendelete a megújuló energia szélesebb körű alkalmazásának felgyorsítását célzó keret meghatározásáról.

[68] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

[69] Az ásványi nyersanyag természetes előfordulási területén elvégzendő komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatról szóló 4/2023. (II. 8.) SZTFH rendelet; https://mbfsz.gov.hu/erzekenysegi-vizsgalatok.

[70] Hámor Tamás – Hámorné Vidó Mária: Új természeti erőforrás? A hasznosítható földtani közeg osztályozása, értékelése és szabályozása. Magyar Tudomány, 184(2023)6, pp. 784-794.

[71] Council of Europe Conference of Ministers responsible for Spatial/Regional Planning (CEMAT) (online) https://www.coe.int/en/web/conference-ministers-spatial-planning.

[72] Európai Bizottság 2013: Strategic Implementation Plan of the European Innovation Partnership on Raw Materials – https://single-market-economy.ec.europa.eu/sectors/raw-materials/eip/strategic-implementation-plan-sip_en.

[73] European Commission: INSPIRE (online) 2024. 05. 30. https://inspire.ec.europa.eu/data-specifications/2892.

[74] United Nations Economic Commission for Europe: Sustainable Resource Management (online) 2024. 05. 30. https://unece.org/sustainable-energy/unfc-and-sustainable-resource-management.

[75] Governement of the Netherlands: Environment and Planning Act. (online) 2024. 05. 30. https://www.government.nl/topics/spatial-planning-and-infrastructure/revision-of-environment-planning-laws.

[76] Ir. 2006/21/EK és határozatok, Ir. 2014/24/EU, Ir. 92/104/EGK, Hat. 2010/787/EU.

[77] Ir. 94/22/EK, Ir. 2009/73/EK, Ir. 2014/23/EU, Ir. 2014/24/EU, Ir. 92/91/EGK.

[78] Ir. 2018/2001/EU, Ir. 2012/27/EU, Ir. 2000/60/EK.

[79] Ir. 2000/60/EK, Ir. 2006/118/EK.

[80] Ir. 2011/92/EU, Ir. 2001/42/EK, Ir. 2012/18/EU, Ir. 2010/75/EU.

[81] Ir. 2009/73/EK, Ir. 2014/23/EU, Rend. 347/2013/EU, Rend. 2017/1938/EU.

[82] Ir. 2009/31/EK, Rend. 347/2013/EU.

[83] Ir. 2008/98/EK, Ir. 1999/31/EK, Ir. 2011/70/Euratom.

[84] Ir. 2009/43/EK.

[85] A kutatási-fejlesztési programokról szóló joganyag utalhat e tematikákra.

[86] Rend. 305/2011/EU, Ir. 2010/31/EU, Ir. 2014/23/EU, Ir. 2014/24/EU.

[87] Ir. 2008/114/EK, Rend. 305/2011/EU, Ir. 2009/73/EK, Rend. 715/2009/EK, Ir. 2014/23/EU, Ir. 2014/24/EU, Rend. 347/2013/EU, Ir. 2004/54/EK, Rend 1315/2013/EU, Ir. 2014/61/EU.

[88] Ir. 2007/2/EK, Ir. 2003/4/EK, Ir. 2003/98/EK.

[89] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról.

[90] Az Európai Parlament és a Tanács 94/22/EK irányelve (1994. május 30.) a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről.

[91] Európai Bizottság 2020f: Impact Assessment Accompanying the Document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the Resilience of Critical Entities. /SWD/2020/358/.

[92] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai zöld megállapodás; COM/2019/640 final; https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52019DC0640&qid=1732028264215.

[93] Volchko, Y. – Norrman, J. – Ericsson, L. O. et al.: Subsurface planning: Towards a common understanding of the subsurface as a multifunctional resource. Land Use Policy, 2020/90, https://doi.org/10.1016/j.landusepol.2019.104316.

[94] https://prudentwater.com/en/water-investment/; https://smartwatermagazine.com/news/smart-water-magazine/future-water-traded-stock-exchange.

[95] Az Európai Parlament és a Tanács 549/2013/EU rendelete az európai unióbeli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről.

[96] Javaslat az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a talajmegfigyelésről és a rezilienciáról (a talajmegfigyelésről szóló jogszabály); COM/2023/416 final; https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52023PC0416&qid=1732028656696.

Forrás: jogaszvilag.hu