"Nem hiszem, hogy egy kiemelkedő teljesítmény azon múlna, mit tanítanak az iskolában: ha valakit igazán foglalkoztat valami, akkor addig küzd, amíg megoldást nem talál – fogalmazott a diák-felfedező."

Az interjú 2019. áprilisában készült a Figyelő gazdasági hetilap Cappuccino rovatába.

Mi az e-Fásli és hogyan kell elképzelni a működését?

Eddig nem létezett olyan eszköz, amely a precízen beállított hőmérsékletet órákig képes lett volna megtartani a beteg testrészen. Az orvosok javasolják, de a beteg egyelőre csak a mirelit borsóhoz és a mikróban melegített só-zsákhoz nyúlhat megoldásként.

Az e-Fásli 25 és 45C között (e felett és alatt fennáll a szövetkárosodás veszélye) a Peltier-elven működő TEC (thermoelectric cooler) segítségével tartja fenn a bőr hőmérsékletét.

A hordozható, vezeték nélküli szerkezet wifi hálózaton keresztül csatlakozik ahhoz a szerverhez, amely irányít: minden betegnek és minden betegségnek egyedi optimális kezelés szerint (hőfok, időtartam, ritmus).

Honnan tudja a rendszer, hogy milyen utasítást adjon a készüléknek?

Egy mobilapplikáción keresztül lehet a páciens és a kór jellemzőit bevinni, majd a kezelések során az egyes tünetek változásait rögzíteni. Ez alapján a rendszer big data analízissel megkeresi a hasonló esetek optimális kezeléseit, s a használat során ezt hozzáigazítja az adott felhasználóhoz. Az eredmények egy része szubjektív, mint a fájdalom vagy a viszketés, másik része objektív, mint a laborérték, így a felépített modellek meg tudják különböztetni a rövid és a hosszú távú terápiák hatását.

Az e-Fásli az első öntanuló terápiás eszköz.

Forradalmasítja az otthoni kezelést: az IoT technológia által nem engedi el a beteg kezét, és segít megkeresni az adott embernek a legjobb gyógymódot.

Hol tart a projekt és milyen a piaci fogadtatása, hol kapható?

Egyelőre sehol sem kapható, még nem kezdődött el a sorozatgyártása. A piac reakciója számottevő, a Hiventures már befektetett kilencmillió forintot, és több nyugat-európai cég is komolyabban érdeklődik. Most készülünk egy újabb prototípust tervezni, hogy a termék valóban optimalizált és felhasználóbarát, vagyis piacképes legyen. A biológiai in vitro kutatások most indulnak el a Semmelweis Egyetemen. A klinikai tesztek ilyen szerteágazó célcsoportnál nagyon költségesek lehetnek, de ez wellnesseszköz esetén nem „előírás".

Hogyan tervezitek a cég fejlődését?

Elég korai fázisban vagyunk, most most leszünk egyévesek, így azt gondolom, hogy jelentős technikai fejlesztések elé nézünk, s ezeket követően a megfelelő engedélyeket is be kell szereznünk. Az első három évben wellnesseszközként szeretnénk értékesíteni az e-Fáslit, úgymond a hagyományos B2C modellben. Az így felhalmozott tapasztalatok segítenek majd a második fázisban, amikor egészségügyi eszközzé fejlesztjük a B2B2C modellben való értékesítés érdekében. A valódi célcsoport és a kezelhető betegségek kiválasztásához még drágább klinikai vizsgálatokat kell folytatnunk.

Eleinte a megcélzott vásárlók azok a családok, amelyekben reumatológiai, sebészeti, bőrgyógyászati problémákkal küzdő emberek vannak.

A piaci várakozásaink szerint a huszonöt leggazdagabb országban 270 dolláros végfelhasználói árral számolva huszonhétmillió az eladható készülékek száma, ami 7,8 milliárd dolláros befektetést követően 2,5 milliárdos profitot ígér. Ennek eléréséhez természetesen egy nagy gyártó/forgalmazó szereplő szükséges. A fogyasztói árat csak a matematikai modell miatt rögzítettük, igyekszünk ennél kevesebből kihozni a terméket.

Hogyan és kikkel dolgoztad ki magát az e-Fáslit?

Az ötlet a sajátom volt, 2016 őszén. Éppen megrándult bokával feküdtem, amikor értesítést kaptam, hogy a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) megrendezi a 26. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyt. Adott volt tehát a probléma és az alkalom is.

A készülék alkatrészeit webshopokból szereztem be, és otthon összeraktam egy mobiltelefon tokjában.

Második helyezést értem el, és 2017 augusztusában a szövetség engem küldött ki Kínába, a 32. CASTIC (China Adolescents Science & Technology Innovation Contest) versenyre, ahol aranyérmes lettem. Ugyanitt megkeresett a Shanghai TV munkatársa, hogy elvállalnék-e egy szereplést a The Junior Edison ifjúsági tévévetélkedőjükben. Persze igent mondtam, és 2017 novemberében ki is utaztunk apukámmal. Csak 2018 tavaszára derült ki, hogy a közönségdíjat én kaptam tizenötmillió szavazattal. Ide már a Maform Design által profibban összerakott, 3D-s nyomtatással kialakított prototípust vittem, ahogy a nemrégiben megrendezett dublini technológiai és innovációs kiállításra is.

Mik a hosszú távú terveid?

Személyes tervem, hogy érettségi után a biomechanical engineer (biomechanikai mérnök) szakot végzem el elsőként, még nem tudom, hol. A lényeg, hogy a biológiai vagy az orvosi vonal és a műszaki tanulmányok keverékét szeretném tanulni. Ha hosszú távon gondolkodom, akkor az orvosi egyetemet is elvégezném, s később a neurológia, a robotika és az MI felé orientálódnék. A vállalkozást szintén folytatni szeretném, és további ötletek kidolgozásával foglalkoznék.

Tanulmányaid hogyan kapcsolódnak ehhez a felfedezéshez?

Nem hiszem, hogy egy kiemelkedő teljesítmény azon múlna, mit tanítanak az iskolában: ha valakit igazán foglalkoztat valami, akkor addig küzd, amíg megoldást nem talál.

Az iskola egyelőre nem az a hely, ahol valóban a gyakorlatban is használható tudást kaphatunk. Csak az számít igazán eredménynek, ha valaki egy matekversenyt vagy egy OKTV-t megnyer. Jól illusztrálja ezt, hogy míg nálunk az innovációs versenyre száz – igaz, nagyon jó – pályázat érkezik, addig egy hasonló megmérettetésen Németországban több ezren tolonganak. Egy ilyen felfedezés, mint az enyém, szerintem felér egy OKTV-s győzelemmel. Ezzel a találmánnyal ráadásul azt is elnyertem, hogy egy kicsit hamarabb érhetek felnőtté. Most itt, Dublinban én vagyok a legfiatalabb felfedező, a sorban utánam következő pedig már huszonöt éves. Ez egyelőre nagyon furcsa érzés.

Ha az iskola nem ad gyakorlati képességeket, akkor hogyan tudtad megépíteni a prototípust?

Nem volt olyan bonyolult. Az internetről valóban jól használható eszközöket, berendezéseket lehet beszerezni, sőt útmutatókat is lehet találni ott.

Sok minden megtanulható a világhálón, de édesapámtól is sok fizikai segítséget kaptam.

Ő ajánlott szakkönyveket is, amelyek támogattak a folyamatok megtanulásában. A szüleim kiskorom óta a természettudományok felé tereltek, így azt mondhatom, hogy van ilyen irányú affinitásom. Sokat köszönhetek mentoraimnak, tanáraimnak is: a Matehetsz részéről Bolyky János Antalnak és prof. Kroó Norbertnek, a Fazekasban Gálné Domoszlai Erikának és Vizy Zsoltnak, az Apáczaiban Sebőné Bagdi Ágnesnek és Vass Miklósnak. Az NKFIH-tól prof. Pálinkás József támogatta anyagilag a prototípus fejlesztését.

Forrás: unilife.hu