– Nagyon megtisztelő volt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter felkérése, akivel júniusban volt egy személyes találkozásom, melynek során nagyon részletesen átbeszéltük, hogyan képzeli el az új innovációs rendszert Magyarországon. Inspiráló volt ez a megbeszélés, olyan terveket hallottam, amelyekkel teljes mértékben egyet tudtam érteni. Természetesen rövid gondolkodási időt kértem, de nem volt nehéz meghoznom a döntést.

Egy ilyen horderejű döntés esetén mi szólt az új kihívás mellett, és mi ellene?

– Összességében sokkal több szólt a kihívás mellett. Úgy vélem, ha egy rendszerbe vérfrissítés érkezik, az dinamizálja a környezetét. Egyrészt a Nagykanizsán és az egyetemen eltöltött idő után idejét éreztem annak, hogy máshol is kipróbáljam magam. Másrészt, ha egy inno­vációs menedzsmentet oktató és kutató szakember tudomást szerez arról, hogy megszületik az az innovációs intézményi struktúra, amely az álma volt, és abban vezető szerepet szánnak neki, akkor a döntése nem lehet kérdéses. Egyedül a Nagykanizsa–Budapest távolság és az ezzel járó életritmus-változás okozott bennem némi bizonytalanságot, azonban ez az érv eltörpült a szakmai kihívás mellett.

Egy intézményvezetői váltás után kikerülhetetlen a kérdés: milyen állapotban volt az NKFIH júliusi érkezésekor?

– A Hivatal várakozó állásponton volt érkezésemkor, de a kollégák segítségével hamar átláttam a folyamatokat és az aktuális ügyeket, az átállás teljes mértékben zökkenőmentesen ment végbe. Ugyanakkor arról sem lehet megfeledkezni, hogy az utóbbi hónapok tudományos életet és felsőoktatást érintő aktualitásait olykor kezelnünk kell, aki pedig felső vezetői pozíciót vállal, annak meg kell tanulnia a kiélezett helyzetekben is helytállni. A kihívás jobban megedzi az embert, mint a siker.

Az új kormányzati struktúrában a Hivatal az Innovációs és Technológiai Minisztérium felügyelete alá tartozik. Mek­kora mozgástere maradt az intézménynek?

– Azzal, hogy májusban egy nagyon erőteljes politikai és gazdasági-társadalmi befolyással bíró minisztérium jött létre Magyarországon, kinyíltak a lehetőségek. Kizárólag azok az országok le­hetnek igazán sikeresek, ahol az innováció az oktatástól kezdődően egészen a gazdaságfejlesztésig egységesen fontos. A Hivatal szakmai autonómiája biztosított, mozgásterünk nemhogy szűkült, hanem szinte megduplázódott.

Miben lesz más a Hivatal szerepvállalása, hová helyezik a jövőben a hangsúlyokat?

– Az NKFIH eddig egy pénzügyi pályázati struktúrát stabilan működtető intézmény volt. Bár kétségtelenül fontos ez a szerep, a jövőben ennél jóval összetettebben kell meghatároznia önmagát egy ilyen nagy jelentőségű hivatalnak. Ma már nem elegendő pusztán forrást biztosítani a kutatás-fejlesztésre és innovációra: a pályázót a teljes életcikluson keresztül végig kell kísérnünk, az ötlet megszületésétől a szabadalmaztatás folyamatán át egészen a hazai és a nemzetközi piacra jutás pillanatáig. Fontos feladatnak tekintjük, hogy minél több nemzetközi szabadalom és védjegy szülessen Magyarországon, alapvető vállalásunkká kell tennünk a folyamatos szakmai támogatást és az utógondozást.

GDP-arányos K+F ráfordítások (%)

A nyáron még arról is olvashattunk, hogy Nemzeti Innovációs Hivatal néven folytatják működésüket. Ebből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatás-fejlesztés kevesebb figyelmet kap a jövőben…

– A jövőben német mintára teljesen szétválik majd az innováció és a kutatás-fejlesztés finanszírozása, és markánsan elkülönülő pénzügyi eszközök jönnek létre. Az Innovációs Alap elsősorban a vállalatok számára nyújt majd forrásokat, míg a Kutatási Alap forrásai kizárólag a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek számára lesznek elérhetők. Nem csak a finanszírozási rendszer alakul át, a döntéshozatali mechanizmus is meg fog változni. Létrejön a Hivatal és a minisztérium fölött álló tanácsadó testület, amely Magyarország nemzetközi térben betöltött szerepét fogja folyamatosan vizsgálni.

Mit lehet tudni erről a tanácsról?

– Az új szereplő megjelenésének legfőbb üzenete, hogy a lehető legmagasabb szintre emelkedik annak vizsgálata, hogyan kapcsolódik össze a versenyképesség, az innováció, a fenntarthatóság és az élhetőség kérdése hazánkban. Amennyiben ez a négy szempont összehangoltan és egymást támogatva működik az elkövetkező évtizedben, akkor 2030-ra Magyarország az öt legélhetőbb európai ország egyikévé válhat.

Módosul a Hivatal innovációs tevékenysége is?

– Az áttörő siker innovatív gazdasági szereplőkkel való együttműködés révén érhető el. A nemzetközi adatokból egyértelműen látszik, hogy sokkal több magyar kis- és középvállalkozást, kkv-t kell bevonnunk az innovációs folyamatokba. Éppen ezért a korábbi évek pályázóit megkérdezzük arról, mi a véleményük a mostani pályáztatási struktúránkról. Első lépésben arra vagyunk kíván­csiak, szükség van-e változtatásra. Ezzel egy időben meg fogjuk kérdezni azokat a szereplőket is, akik ugyan indultak pályázaton, de nem voltak sikeresek, illetve azokat is, akik egyáltalán nem nyújtottak be pályázatot. Minden szintre el kívánunk jutni: a nagyvállalatok mellett felkeressük a kis- és középvállalkozásokat, valamint az érdekképviseleti szervezeteket is. Jövőre megyei roadshow-kat tervezünk, hogy helyben tudjuk megkérdezni a lokális szereplőket arról, mire lenne szükségük. A beérkező visszajelzések figyelembevételével fogjuk módosítani a pályázati struktúránkat.

Körülbelül mekkora összegben jelenhetnek meg jövőre pályázatok?

– Terveink szerint 2019-ben nagyságrendileg 70 milliárd forint pá­lyázati forrás áll majd rendelkezésre, ugyanakkor ez az összeg közvetlen brüsszeli forrásokból, az EU eddigi legnagyobb kutatási és innovációs programjából tovább bővíthető. Óriási lehetőséget látok a Horizont 2020-ban, mert ebben a programban nemcsak Magyarország, hanem az egész régió is alulteljesített. Ha sikerül a lakosságszámhoz viszonyítva több forráshoz jutnunk, akkor nagyságrendileg nagyobb keretösszeg áll majd az innováció rendelkezésére. A közeljövő egyik legfőbb célkitűzése tehát: ösztönözni a piaci szereplőket a Horizont 2020 források minél szélesebb körű megpályázására, ehhez pedig meg fogjuk erősíteni a tanácsadói rendszerünket. Nemzetgazdasági érdek, hogy minél előbb meg­találjuk azokat a hazai kis- és középvállalkozásokat, amelyek nemcsak a hazai térben képesek dinamikus fejlődésre, de a nemzetközi piacon is megállják majd a helyüket. Erre kiváló alkalom lesz a már korábban említett megyei roadshow is.

K+F ráfordítások forrásainak alakulása szektoronként (Mrd Ft)

Korábban többször nyilatkozta, hogy az új innovációs környezetben fontos lesz a felsőoktatási intézmények támogatása. Mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Az elmúlt években a felsőoktatási rendszerben rengeteg előnyös változás ment végbe. A miniszter még az előző ciklusban indított kezdeményezése (Palkovics László 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatásért felelős államtitkára, 2016-tól pedig oktatásért felelős államtitkára volt – a szerk.) új szemléletet honosított meg a pályázati struktúrában. Ennek lényege, hogy minél több ipari és szolgáltatói kapcsolat születhessen a felsőoktatási intézményekkel, és a közgondolkozás részévé váljon a fenntarthatóság kérdésköre. Az újfajta megközelítést az NKFI Hivatal is a magáénak érzi, így minden jelentős egyetemen inkubációs rendszert fogunk létrehozni. A cél az, hogy az itt születő tudás a vállalati kapcsolatokon keresztül közvetlenül kikerüljön a piacra, és ott helyben fenntartható, üzletileg modellezhető struktúrát alakítsanak ki.

Országosan egyedülálló inkubációs programot hirdettek a Műegyetemen: a „Startup Campus Program” például iránymutató lehet a magyar felsőoktatásban?

– A Műegyetem vállalkozása az új típusú egyetemi szerepek egy előremutató példája. A startupok bevonása, a tudástranszfer és a vállalati kapcsolatépítés a felsőoktatásban alapvetéssé kezd válni, ezért is támogatom személyesen ezt a programot. A startupok fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni: magukban hordozzák a vállalkozói kedv népszerűsítését, ami elengedhetetlen a jövőbeli sikerek eléréséhez. Ilyen típusú kezdeményezések más egyetemeken is indultak már, de még ennél is többre van szükség.

A Pannon Egyetem kutatása szerint a vidéki felsőoktatásból 2005 és 2016 között nagyjából 100 ezer hallgató „tűnt el”, a korábbinak a fele. Ön szerint miképp lehetne ismét visszacsalogatni Budapestről a hallgatókat?

– A magyar vidéki városok előtt még hosszú fejlődési út áll, ha a fővároshoz vagy a külföldi példákhoz hasonlítjuk őket. Véleményem szerint akkor válhat a vidék vonzóvá a fiataloknak, ha erősítik a helyi identitást, és modern munkahelyeket hoznak létre lokálisan. A következő húsz évben elképesztő mértékű ipari átalakulás valósul meg a negyedik ipari forradalom révén, amelynek csak az innovációra nyitott települések, cégek és egyetemek lehetnek a nyertesei. Az identitás ügyét a középkori céhlegények hasonlatával tudom leginkább érzékeltetni, akik – bár Európa különböző nagyvárosaiban szerezték képesítésüket – a megszerzett tudást mégis helyben, a saját szülőhelyükön hasznosították. Hasonlóan fontosnak tartom a nemzetközi képzések elindítását is. Szükség van az egyetem, a város, a helyi szolgáltatók szoros együttműködésére, türelemre és kitartásra is, mert ez egy hosszú folyamat.

Októberben megalakult az informatikai cégeket és szakmai műhelyeket tömörítő Mesterséges Intelligencia Koalíció Balatonfüreden. Milyen lendületet adhat ez a kezdeményezés a magyar innovációnak?

– Ha egy Magyarország méretű állam egy-két újnak számító tudományterületen a világ élmezőnyéhez tud tartozni, az hosszú távon képes biztosítani az adott ország jólétét. A mesterséges intelligencia éppen egy ilyen kitörési pontot jelenthet hazánknak. Ha emellé más szakterületeket is tudunk társítani, akkor olyan dinamikus fejlődést tudunk megvalósítani, mint a második ipari forradalom idején, a 19. század második felében. Éppen ezért minden ilyen széles összefogással induló, legújabb technológiákra fókuszáló ügyet teljes mértékben támogatok.

Hogy áll Magyarország innováció tekintetében a nemzetközi összehasonlításokban?

– Az innováció a dolgok másképp csinálásának képessége. Ez a típusú változás mindig is jelen volt az emberiség történetében, azonban napjainkra annyira felgyorsult a technológiai fejlődés, hogy a változásokhoz való alkalmazkodásé lett a főszerep. Visszatérve a kérdéshez: innovációs mutatóink némileg felülmúlják az általános versenyképességi számainkat. A finanszírozási rendszer korábban is említett átalakítása, az egyetemek újfajta szerepének erősítése és a nemzetközi térben is helytállásra képes kkv-k megtalálása mellett az innovációs gondolkodásmód társadalmasítása lesz a legfontosabb feladatunk. Minden azon múlik, hogy az előbb említett változáshoz való alkalmazkodás képességét társadalmi, kormányzati és vállalati szinten milyen gyorsan sikerül elsajátítanunk. Olyan társadalmi és gazdasági környezet kialakítását tervezzük, amelyben a szereplők nem félnek a jövőtől, és ezáltal a változások valódi nyerteseivé válhatnak. Ekkora léptékű változásokhoz általában generációváltásra van szükség, nekünk azonban most gyorsabbnak kell lennünk. Éppen ezért a 2013-ban elfogadott innovációs stratégiát kiváltó új stratégia várhatóan már jövő év elején elkészül.

Hazánk European Innovation Scoreboard (EIS) pontszámainak változása 2010-hez képest

Miképpen lehet tovább erősíteni a Hivatal nemzetközi tevékenységét és a kétoldalú tudományos és technológiai kapcsolatokat?

– Az uniós csatlakozásunk óta eltelt közel másfél év­tizedben sikerült szoros szakmai kapcsolatokat kialakítanunk a kutatás-fejlesztés és az innováció legfontosabb szereplőivel. Jövőbeli feladatunk a fenntarthatóság ügyének és a már kiépített kapcsolatok erősítése lesz.

Tizennyolc év után távozott a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz éléről. A felsőoktatásban szerzett tapasztalatait hogyan tudja kamatoz­tatni az új területen?

– Rengeteg elemét tudom hasznosítani az ott megszerzett tudásnak. A felsőoktatási intézmények működésének belső ismerete elsősorban abban segít, hogy higgyek abban: egyetemeink képesek lesznek betölteni azt a szerepet, amit a 21. század megkövetel tőlük. Közel két évtizede azzal foglalkozom, hogy a tudás teremtése és átadása minél hatékonyabban valósuljon meg. Most pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy mindezt egy jóval kiterjedtebb és többszereplős rendszerben tegyem.

Több mint öt hónap telt el a váltás óta. Teljesen elszakadt Nagykanizsától és az egyetemtől?

– A Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusza a szívügyem, egészen a kezdetektől ott lehettem az intézmény életében. A kutatói területtől nem kívánok el­­­­távolodni, ezért óraadó tanárként megtartottam egyetemi feladataim egy kis részét. Eddig a gyakorlat azt mutatta, hogy a mindennapokban kezelhető a Budapest–Nagykanizsa távolság.

Forrás: Innotéka

Szerző: Bencze Áron