Pálinkás József szerint javult a hazai pályázati kultúra, egyre kevesebb a túlárazott igénylés
Kiemelkedő volt az egészségipari, orvosi, gyógyászati innovációs projektek száma és támogatása hazánkban az elmúlt három évben – mondta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke a Magyar Időknek. Pálinkás József jelezte: több pályázat kifejezetten a fiatal kutatók fejlesztéseit, elképzeléseit ösztönzi. Az elnök szerint javult a pályázati kultúra, egyre kevesebb a túlárazott igénylés, és a kétes megvalósíthatóságú projektek szűrése is jól működik.
– Mekkora összegű támogatást nyertek el 2015 óta a vállalkozások és kutatóintézetek?
– Mintegy 750 milliárd forintról született támogatói döntés 2018 első negyedévéig, kiegyenlítetten nyertek el forrásokat a versenypályázatokon a kutatóhelyek és az innovatív vállalatok, mintegy kétezer projektre jutottak 350-350 milliárd forintot meghaladó támogatáshoz. Az európai uniós strukturális alapokból (Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program – GINOP és a Versenyképes Közép-Magyarországért operatív program – VEKOP) minden pályázati felhívás megjelent és a támogatói döntések is megszülettek. Egy kiírásból maradt még jelentős szabad keret, 75 milliárd forint. A uniós operatív programokból elnyert innovációs forrás 405 milliárd forint, ebből 64 százalék vállalatok támogatására és annak 45 százaléka a hazai kis- és középvállalkozásoknak (kkv) jutott. A hazai forrásokat tekintve az elmúlt három esztendőben évente mintegy 80 milliárd forint állt rendelkezésre az NKFI-alapból, 2018 végére összesen megközelítőleg 900 milliárd forintról születik döntés a kutatás-fejlesztési és innovációs (K+F+I) versenypályázati rendszerben.
– Hogyan néz ki a kkv-knak szánt támogatások szerkezete?
– Fontos, hogy a K+F+I célú források csupán az ötödét teszik ki azoknak az uniós összegeknek, amelyek a hazai kis- és középvállalkozások támogatását szolgálják: azok teljes kerete 2100 milliárd forint. A K+F+I források azt célozzák, hogy a magyar vállalatok, kutatóintézetek, kutatók versenyképesebbé váljanak, és ezeken keresztül Magyarország is. A kapacitásbővítést, a gépvásárlást és hasonló ösztönzőket tehát nem a kutatás-fejlesztési forrásokból, hanem a vállalkozásfejlesztési programokból kell finanszírozni. Ezek együttes hatásától várhatjuk a kis- és középvállalkozások megerősödését.
– Egyesek szerint a már tapasztalt nagyvállalatokat jelentősebb mértékben volna érdemes támogatni a gyorsabb eredmények elérése érdekében. Ön ezt hogy látja?
– A nagyobb vállalkozások támogatása is cél, hiszen a sikeres magyar középvállalkozások adhatják a nagy nemzetközi vállalatok beszállítói körét és ezek az egyetemi kutatás-fejlesztési programok partnerei is lehetnek. Fontos, hogy a vállalkozások támogatási rendszerében többféle innovációs elképzeléshez találhatnak forrást a cégek. Az idén megjelent új konstrukcióra, amely kifejezetten a mikro- és kisvállalkozások innovációs projektjeit támogatja az NKFI-alapból, a 10 milliárdos keretre kétszeres volt a túljelentkezés. Ez a felhívás a gyorsan hasznosítható, innovatív termékek, szolgáltatások és eljárások fejlesztését, piacra vitelét, a szellemi tulajdon védelmét ösztönzi. Ugyanakkor a nemzetközi nagyvállalatok támogatása a hazai versenypályázati rendszerből akkor indokolt, ha ennek eredményeképpen hazánkban épül ki kutató-fejlesztő központ, itt jönnek létre munkahelyek.
– Mi alapján dolgozták ki a támogatási rendszert?
– Egységes szemléletű, összehangolt, koordinált pályázati rendszert hoztunk létre, amely kiegyensúlyozottan ösztönzi a kutatást és a vállalkozások K+F+I tevékenységét, illetve a cégek és kutatóhelyek együttműködését, hiszen 2014 és 2020 között korábban nem látott mennyiségű forrás áll rendelkezésre a területen. Fontos, hogy a kisebb cégek és a már sikeres innovatív vállalkozások egyaránt forráshoz jussanak. Kialakítottuk az induló innovatív cégek felkarolására alkalmas rendszert, országszerte startup-inkubátorok jöttek létre. Ugyanakkor a K+F+I rendszer versenyképességének alapja a kutatási programok kiszámítható finanszírozása, a vonzó kutatói életpálya. Ehhez jelentős forrást biztosítottunk kiválósági központok létrehozására, ahol egy-egy terület meghatározó kutatói dolgozhatnak és a kutatási infrastruktúrát is fejlesztettük. A kutatási eredmények be kell hogy épüljenek a vállalati gyakorlatba is, és a vállalatoknak is hatniuk kell a területükön folyó kutatómunkára, ezért fordítottunk 190 milliárd forintot együttműködési programokra. Létrejött az egyetemek és vállalatok együttműködési központjainak országos hálózata is nyolc felsőoktatási-ipari együttműködési központtal.
– Mely szakterületek nyerték el a legtöbb forrást?
– Egyik szakterület sem nyert annál jóval többet, mint amilyen arányban eredetileg pályázott. A legtöbb támogatást, a projektek 35 százalékát az egészséges társadalom és jólét szakterülethez sorolható, vagyis egészségipari, orvosi, gyógyászati projektek nyerték el. A fejlett jármű- és gépipari technológiákhoz sorolható projektek, a fenntartható környezetet és az agrárinnovációt érintő fejlesztések nyerték még el a források jelentős, 14 és 18 százalék közötti hányadát. Az elnyert támogatások alapján kialakult lista elején egyetemi központok (Budapest, Csongrád megye, Hajdú-Bihar megye, Baranya megye, Pest megye) állnak, ezeket az ipari központok követik (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Bács-Kiskun megye, Fejér megye, Győr-Moson-Sopron megye).
– Ön szerint az innovatív vállalkozáshoz elengedhetetlenek a digitális eszközök?
– A digitalizációt gyakran emlegetjük az innováció legfőbb feltételeként. Ez szükséges, de messze nem elégséges feltétele a versenyképességnek. Sok egyéb tényezőtől függ, hogy innovatívak-e a magyar vállalkozások. Fontos, hogy bízzunk a piaci racionalitásban, a vállalatvezetők döntéseiben is azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben vezetnek be digitális megoldásokat vagy éppen mesterséges intelligenciát. A K+F+I célú versenypályázati rendszer több pályázattal is ösztönzi a digitális megoldások beépítését a vállalati gyakorlatba. Egyrészt a vállalatok ilyen projekteket is indíthatnak az idén összesen 30 milliárd forint keretösszeggel megjelent pályázatokkal. Emellett idén egymilliárdos keretösszeggel egy mesterséges intelligencia kutatás-fejlesztési programot is meghirdettünk; a pályázatok erre már beérkeztek, júliusban várható döntés a támogatott projektekről.
– Milyen eséllyel válhatnak a magyar vállalkozások a Paks II beruházás beszállítójává?
– A Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának vezetésével 2015-ben nemzeti program indult a nukleáris energia biztonságos felhasználásának feltételeit érintő fejlesztések területén. A paksi atomerőműben számos magyar fejlesztést alkalmaznak már most, így például a biztonsági és vezérlőrendszereket. A magyar mérnöki és kutatóintézeti háttér ezekhez jelentős mértékben járult hozzá.
– Hogyan szűri a hivatal a kétséges megvalósíthatóságú projekteket?
– Sajnos előfordul, hogy ügyvédi megbízásokat kell aláírnom a követelések bírósági behajtására, mert a vállalatok nem végezték el a szerződés szerinti munkát, és akár csődöt is jelentenek. Az NKFI kettős ellenőrző rendszert működtet annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a sikertelen projekt. A folyamatos monitorozás mellett a munkaszakaszok végén minden pályázónak beszámolót kell készítenie, amelyet szakmai és pénzügyi szempontok alapján ellenőriznek a munkatársaim. Másrészt a teljes pályázati rendszer adatait is folyamatosan elemezzük, és az eredményekről rendszeresen beszámolunk a pályázó és a pályázatokat értékelő közösségnek. Összesen 15 ezer fős adatbázisból kérjük fel az értékelőket, évente több száz szakértőt.
– Mennyire jellemzők a túlárazott pályázati anyagok?
– Az innovációs pályázatok jellegzetes hibája volt az elmúlt években a túlárazás, de a jelenség visszaszorulóban van. Az egyik pályázati konstrukció első fordulójában a rendelkezésre álló forrásnak mindössze egyharmadát használtuk fel, mert nem voltak megfelelőek a költségvetési tervek. A nagyarányú elutasítás hatásos visszajelzésnek bizonyult: a második fordulóra megalapozottabb költségvetési tervek érkeztek, a harmadik fordulóban pedig már a teljes rendelkezésre álló forrást fel tudtuk használni.
– Hozzájárul ez a pályázati rendszer ahhoz, hogy a fiatal kutatók Magyarországon maradjanak?
– Bízom benne, hogy igen, többek között ezért újítottuk meg a tudományos kutatói pályázatokat. A számok magukért beszélnek: 2017-ben a 40 évesnél
fiatalabb kutatók a támogatások 40 százalékát nyerték el. Ez 119 projektet jelent, míg egy évvel korábban a nyertes pályázatok száma a korcsoportban 34 volt. A pályázati felhívások 2018 januárjában ismét megjelentek, a 9,4 milliárd forint keretösszegre idén csaknem háromszoros a túljelentkezés – a pályázatok egyharmadát 40 év alatti fiatal kutatók adták be –, míg a posztdoktori programra beadott pályázatok kétszeresen haladják meg a rendelkezésre álló 1,5 milliárd forint keretösszeget. A nemzetközi összehasonlításban versenyképes eredményekkel működő kutatócsoportok számának növekedését és fenntartható finanszírozását célozza az Élvonal pályázat, amelyen 12 kutatócsoport összességében 3 milliárd forint támogatást nyert el tavaly.
Forrás: magyaridok.hu