Biztató eredményeket tudunk felmutatni a tematikus nemzeti programokban finanszírozott kutatásokban, például a kiemelkedő halálozási kockázattal járó betegségek gyógyításában, az agykutatásban, az anyagtudományok ipari-technológiai alkalmazásában, ilyen típusú projekteket a jövőben is érdemes meghirdetni – hangsúlyozta lapunknak Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke. Az MTA korábbi elnöke elmondta, a magyarországi vállalkozások több mint háromszázmilliárd forint hazai és uniós támogatásból kétezer új kutatásfejlesztési és innovációs projektet indítottak 2015 óta.

 – Öt területen hirdettek idén pályázatot tematikus nemzeti kutatási programok indítására. Mi indokolja ezeket a nagy projekteket?

– Azokon a területeken indítunk tematikus programokat, amelyeken a legsikeresebbek a magyar kutatók, vagy amelyeken vannak már ígéretes munkát végző kutatócsoportjaink, és a téma megkerülhetetlen hazánk versenyképessége szempontjából. Erre az idei nyolcvanmilliárd forintos pályázati keretből ötöt szántunk. Ezek vállalkozások és kutatóhelyek közös projektjei. Vannak olyan nemzeti programok, amelyek kifejezetten a terület vállalkozásaira épülnek, a cégek vezetik a projekteket, ilyen például a 2017-ben indult agrárinnovációs program. Idén öt területen pályázhattak kutatócsoportok tematikus nemzeti program indítására: társadalmi biztonsághoz – többek között a kiberbiztonsághoz –, a mesterséges intelligenciához, a tiszta ivóvízhez és vízgazdálkodáshoz, valamint a fehérjekutatáshoz kapcsolódnak. Az ötödik program a magyar kutatók szegedi lézerközpontban kezdődő projektjeit támogatja. Összesen nyolcvanmilliárd forint támogatással indultak nemzeti programok 2014 óta, többek között egy a digitális gyártástechnológiák fejlesztését támogató projekt is. Ennek része az oktatási módszerek fejlesztése is, hiszen a jövő szakembereinek nemcsak a hagyományos eszközöket, például targoncát kell tudniuk kezelni, hanem az egyébként automatikus gyártósoron kell tudniuk azokat a műveleteket elvégezni, amikhez mindenképpen emberi beavatkozás szükséges. Az egészséges társadalom és jólét célra is több forrás jutott az elmúlt esztendőkben, mert a Nemzeti Agykutatási Program mellett elindítottunk két másikat is: az egyik a daganatos betegségek kialakulására, megelőzésére és gyógyítására, a másik a szív- és érrendszeri problémák körére fókuszál.

– Hogyan áll a kvantumtechnológia hazai kutatása? A világ jelentősebb államai dollár- és eurómilliárdokat költenek erre a területre. Nem törpülünk el e téren?

– Rendkívül ígéretes eredményeket várhatunk ettől a programtól, amely ugyancsak kiemelt forrással gazdálkodhat. És vissza is fordítom a kérdést: mi lesz velünk, ha pár éven belül megjelenik egy általánosan használható technológia, s nem lesz magyar szakember, aki e területen otthonosan mozog? Akkor kerülünk valódi versenyhátrányba. Nekünk ezzel a témával létérdekünk foglalkozni, és nagyon sok olyan tudományterületről érkező szakember kapcsolódhat be ebbe a programba, aki a saját területén nemzetközileg versenyképes, és aki hagyományosan „erős” tudományterületről érkezik, például matematikus.

– Ha általános lesz a ma feltörhetetlennek tartott kvantumszámítógép, azt bárki megvásárolhatja majd?

– Fontos felvetés, hogy a polgári használatban mennyire hódíthatnak teret az ilyen számítógépek. Az bizonyos, hogy az állami infrastruktúrában a bizalmas – így például a lakosság teljes körét érintő egészségügyi – adatok biztonságos tárolásában és kezelésében kiemelt szerep vár rájuk. Gondoljunk bele, mekkora kincs lenne egy gyógyszergyártó trösztnek csaknem tízmillió ember teljes kórtörténete.

– Korábban ön is sokat bírálta a túlburjánzó bürokráciát. Sikerült e téren előrelépni?

– Önkritikusan azt kell feleljem, még bőven van mit javítani. A túlzott bürokrácia gyökere a hazai viszonyokra jellemző bizalomhiány. Amikor külföldön dolgoztam, rendre előfordult, hogy a kutatásra szánt keretből műszereket kellett vásárolnunk. Ilyenkor körülnéztünk a kínálatban, majd felhívtuk az egyik gyártót, megbeszéltük vele, mire van szükségünk, és azt másnap letették a bejárati ajtónk elé. Nem kellett a közbeszerzésre várni, mindenki elhitte, hogy a legjobbat és a legkedvezőbb ár–érték arányban választottuk ki.

– Ez itthon nem menne?

– Ismétlem, a bizalom hiánya nagy úr. Ebből következik, hogy egyfelől nem jó, ha a közbizalom hiánya és a rendszerszintű korábbi rossz tapasztalatok miatt az adminisztráció abból indul ki, hogy a kutatásra, fejlesztésre szánt forrásokat minden esetben csupán „el akarják kutatni” ahelyett, hogy értékteremtő, versenyképességet javító programokat valósítanának meg. Másfelől az sem jó, és sok kárt okoz a rendszerben, ha néhány kutató vagy fejlesztő a kreativitását abban éli ki, hogyan játszhatja ki a pályázati rendszereket. Törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

– Az előbb a közbeszerzéseket említette: mondana példát?

– Vegyünk egy jelentős K+F tevékenységet folytató egyetemi laboratóriumot, amelynek szüksége van egy különleges vegyszerre, amit egyetlen üzem készít. Ilyenkor álságosnak tartok bekérni két ajánlatot, aztán a már ismert gyártót bejelenteni nyertesként. De az is csak beszerzési szempontból szakszerű, hogy ezt a speciális anyagot – vegyszer lévén – a korábban közbeszerzésen kiválasztott takarítószer-beszállítótól kell megrendelnie az egyetemnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a beszállító is csak az egyetlen gyártótól rendelheti meg a szert, s érthető okokból drágábban adja majd tovább a labornak. Ezzel az a probléma, hogy a kutatásra fordítható forintok egy részét feleslegesen költjük el. S így valójában mindannyian veszítünk.

– Mi történik akkor, ha egy a hivatal által finanszírozott K+F projekt befullad?

– A projektek rendszeresen, munkaszakaszonként szakmai és pénzügyi beszámolót készítenek a hivatalnak. Azonnal leállítjuk a munkát, ha a beszámolót ellenőrző kollégáim meggyőződnek arról, hogy a projekt támogatási szerződés szerinti megvalósítása ellehetetlenül. Ilyen esetben a megmaradt forrást más programok finanszírozására tudjuk felhasználni, olyanokat támogatva, akik ígéretes témákon dolgoznak.

– Kezdetben valószínűleg az is ígéretesnek tűnik, ami aztán befullad. Ki és milyen alapon dönti el, hogy vége, nincs tovább?

– A projekteket rendszeresen ellenőrzik a Hivatal szakértői. A nagyobb projektek esetében a pályázatok támogatásáról döntő szakértői testület előtt rendszeresen beszámolnak a projektvezetők. Legutóbb, néhány hete, a felsőoktatási és ipari együttműködési központok vezetői mutatták be a szakértői testületnek, hogyan áll a központok és a kutatások elindítása. Korábban a startupokat mentoráló inkubátorok mutatták be eredményeiket hasonló beszámolón. A beszámolókat a szakértői testület értékeli és véleményezi.

– Hogyan áll a hazai vállalkozások K+F tevékenységének finanszírozása?

– A magyarországi cégek 2015-től 2017 végéig több mint háromszázmilliárd forint hazai és uniós támogatásból kétezer új kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) projektet indítottak. Emellett nőtt a vállalkozásoknak az NKFI Alapból évente kifizetett támogatás is. Az NKFI Alapból a cégeknek egy esztendő alatt kifizetett innovációs források 2015-höz képest 2017-ben több mint megduplázódtak, tizenötről harmincnégymilliárd forintra nőttek. Uniós forrásokból a kis- és középvállalkozások általános gazdaságfejlesztési céljaira, kapacitásbővítésre, gépvásárlásra, stb. a kutatás-fejlesztési célra fordítható források négyszerese állt rendelkezésre az operatív programokban. A NKFI Alapból a vállalkozásokat támogató programjaink idén is rendkívül népszerűek. Például a mikro- és kisvállalkozások innovációjának ösztönzésére tízmilliárdos kerettel kiírt és március 12-én lezárult pályázatra kétszeres volt a túljelentkezés. A tematikus felhívások és együttműködési programok harmincegymilliárdos keretösszegére pedig ötvenmilliárd forintot túllépő támogatási igény érkezett.

– Jól szerepelnek a közelmúltban életre hívott ipari és felsőoktatási együttműködési központok?

– Az eddig látottak alapján azt várom, hogy a jól menedzselt központok közül számos szép utat fog bejárni, és sikerül megvalósítani a program célkitűzéseit. Győrben, Kaposváron, Miskolcon, Kecskeméten és Debrecenben uniós finanszírozással 2017-ben indult kutatás-fejlesztési centrum 26,8 milliárd forint támogatással, hazai forrásból pedig három közép-magyarországi konzorcium jut összesen nyolcmilliárd forinthoz. A szakterületek egyebek mellett a járműipari, agrárinformatikai, molekuláris biológiai, anyagtechnológiai és növénytermesztési kérdéseket érintik.

– Önt a választások előtt az egyik legnagyobb ellenzéki hírportál hazai tudománnyal foglalkozó cikke „jó királyként” emlegette. Mit szól ehhez?

– A „jó” jelzőnek általában mindenki örül, a király kicsit viccesen hangzik. Azt gondolom, azokat az eredményeket, amelyek a kutatásokat és fejlesztéseket ösztönző finanszírozási rendszer és a pályázati modellek megújításához köthetők, nem én értem el egyedül, hanem közösen, a munkatársaimmal és a program előkészítésébe, illetve az értékelésbe bevont kutatókkal, vállalatvezetőkkel tudtuk megvalósítani, és természetesen fontos volt meggyőzni a döntéshozókat mindezek jelentőségéről.

– Nyitott a javaslataira a miniszterelnök?

– Számos esetben nyitott volt. Például arra, hogy a hazai versenypályázati források növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország a KFI területén akár a régióban is számottevő szereplő maradhasson. A hivatalban kiépített kiszámítható és átlátható finanszírozási rendszer eredményeit látva biztos vagyok abban, hogy ha ez továbbra is, éveken keresztül működni tud, és a forrásokat a nemzetközi mércével mérve is komoly versenyelőnyt jelentő, legkiválóbb kutatási, fejlesztési és innovációs projektek nyerhetik el, áttörő eredmények érhetők el a tudományban, az iparban és a szolgáltatások területén is.

Forrás: magyarhirlap.hu