Ön itt áll: A HivatalrólSajtószobaA Hivatal a hírekbenOnline sajtó
A világon egyedülálló szenzációs régészeti leletre bukkantak Magyarországon
2025. január 09.
Módosítás: 2025. január 10.
Olvasási idő: 6 perc

A Plos One tudományos szakfolyóiratban dr. Tihanyi Balázs és munkatársai publikálták azt a X. századi feltárt sírt, amelyben egy fegyveres nő maradványait azonosították. Ez az első ismertté vált női fegyveres temetkezés a Kárpát-medencében.

A fegyveres női temetkezések mindig is nagy érdeklődést és nem egyszer parázs vitát kiváltó témának számítanak mind a tudósok, mind pedig a nagyközönség körében. Értelmezésük azonban továbbra is komoly kihívást jelent, mivel pusztán a fegyverek jelenléte egy női temetkezésen még nem jelenti automatikusan azt, hogy a nőt egy harcossal azonosítsák.


A sírban talált fegyverek önmagukban még nem bizonyítják, hogy harcos volt-e az asszony

A korábbi tanulmányok időnként elhamarkodott következtetéseket vontak le a női harcosokról anélkül, hogy alaposabb tudományos elemzést végeztek volna a feltárt maradványokon. Ez utóbbi részletes morfológiai és genetikai vizsgálatokat feltételez az elhunyt nemének a kétséget kizáró bizonyosság szintjén való meghatározásához. Mindeközben annak értelmezése, hogy az eltemetett személy valóban harcos lehetett-e életében, még bonyolultabb vizsgálatokat feltételez. Az ősi társadalmakban a harcosok általában különálló és többnyire privilegizált réteget alkottak, akiknek társadalmi állása ideális esetben a velük eltemetett régészeti leletekből is kiolvasható. De ugyancsak fontos támpontot nyújthat e kérdés tisztázásához a csontok beható vizsgálata.


Bizonyos fizikai tevékenységek ugyanis ha naponta ismétlődnek, változásokat okozhatnak a csontok morfológiájában.

Ilyen változásokat idézhet elő például a rendszeres fegyverforgatás vagy a lovaglás.

De a harcosok igen gyakran fizikai traumákat is elszenvedtek a fegyveres összecsapásokban, ezek nyomait a csontok pedig megőrzik. Fontos figyelembe venni azonban, hogy az ilyen típusú elváltozások nem harcos életmódból is származhatnak. Ezért önmagában abból, hogy valakit fegyverekkel temettek el, még nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni – írja a Phys.org. tudományos hírportál.

Magyarország legnagyobb X. századi temetőjében bukkantak rá az egyedi temetkezésre

Az SH-63-as jelű sírt a Sárrétudvari–Hízóföld honfoglalás kori temetőben tárták fel, amely Magyarország legnagyobb X. századi temetője, és ami nagyszámú fegyvert és lovasfelszerelést magába foglaló temetkezéseket tartalmaz. A régészeti kormeghatározás szerint a temető a kalandozások korában volt használatban, amikor a Kárpát-medencében frissen megtelepedett honfoglaló magyarság számos fegyveres portyát vezetett szerte Európában.

Kalandozó hadjáratoknak, vagy kalandozásoknak nevezi a történettudomány azokat a magyar hadjáratokat, amit a honfoglalás után a Kárpát-medencében megtelepedett magyarság vezetett Európa különböző vidékeire. 862 és 970 között bizonyosan legalább 47 portyázó hadjáratot vezettek a magyar seregek, ezek döntő többségét, 38-at nyugat-európai területek ellen indították.

Annak ellenére, hogy a Sárrétudvari–Hízóföld honfoglalás kori temetőben nem jellemzőek a leletekben különösen gazdag síremlékek, az SH-63 jelű temetkezés a síremlék-összetétele miatt mégis egyedülállónak számít - mondja dr. Tihanyi Balázs, a tanulmány vezető szerzője. "A férfitemetkezések gyakran tartalmaznak funkcionális tárgyakat, például egyszerűbb ékszereket, hajgyűrűket és karkötőket, ruházati felszereléseket, például övcsatokat és használati eszközöket, tűzgyújtó készleteket vagy késeket.


A honfoglaló magyarok legjellegzetesebb sírtárgyaik közé tartoztak a fegyverek is, általában az íjászfelszerelések, de két sírban karddal és egy-egy harci szekercével, fokossal együtt temették el az elhunytakat”- magyarázza a szakember. "Lovas felszerelést és bizonyos esetekben lócsontokat (például koponya és végtag maradványokat) is találtak itt. A női temetkezések ezzel szemben gyakrabban tartalmaznak ékszereket, így különösen hajgyűrűket, fonatdíszeket, gyöngyöket, nyakláncokat, karkötőket és gyűrűket, továbbá ruházati kiegészítőket, csengőgombokat és fémdíszeket” – mondja dr. Tihanyi Balázs.

Ő az első ismert, fegyverekkel eltemetett honfoglalás korabeli nő

"Az SH-63 számú temetkezésben talált sírtárgyak e tárgyak jellemző keverékét tartalmazták. A temető többi sírjához képest viszonylag egyszerű volt a leltár, beleértve a közönséges ékszereket és ruhaszerelvényeket "- nyilatkozza a tanulmány vezető szerzője. Pontosabban, az SH-63-as feltárást egy ezüst félgyűrű alakú hajfonattartóval, három csengőgombbal, egy kő- és üveggyöngysorral, valamint egy "páncéltörő" nyílheggyel, egy tegez vas részeivel továbbá egy visszacsapó íj maradványaival találták meg.

Azonban az íjászattal kapcsolatos fegyverek puszta megtalálása nem volt elegendő a következtetések levonásához;

a kutatók morfológiai és genetikai elemzéseket is elvégeztek annak megállapítására, hogy az eltemetett személy valóban nő-e.


A csontváz rossz megtartása ellenére a koponya és a test különböző régióiból származó genetikai markerek arra utaltak, hogy valóban nő az eltemetett személy. Ezzel ő lett az első olyan ismert honfoglalás korabeli asszony, akit fegyverrel temettek el a Kárpát-medencében a X. században. A további morfológiai vizsgálatok azonban nagyobb kihívást jelentenek – mondja dr. Tihanyi. "A maradványok rossz megőrződése meggátolta még az olyan alapvető antropológiai elemzések elvégzését is, mint amilyen például az egyén életkorának és termetének meghatározása.


De korlátozta a kóros állapotokhoz (például fertőzésekhez, traumákhoz vagy anyagcserezavarokhoz) kapcsolódó csontrendszeri változások azonosítását is, amelyek pedig betekintést nyújthatnak az elhunyt személy életmódjába" – kommentálja a szakértő. E kihívások ellenére a csapatnak sikerült meghatároznia az oszteoporózis jeleit, három fő traumát és az ízületi morfológiában bekövetkezett változásokat.

Az oszteoporózis vagyis a csontritkulás egy olyan csontbetegség, amely férfiakat és nőket egyaránt érinthet; azonban gyakrabban fordul elő idősebb nőknél, így ez a felfedezés közvetve támogatja a kutatók nemi meghatározását is.

Ez a betegség megnehezíthette a nő a fizikai tevékenységet az élet végén, és törékennyé tette a csontjait. Eközben a felső végtag csontjaiban azonosított három fő trauma valószínűleg egy kinyújtott karra vagy vállra esés eredménye. Ezek a sérülések soha nem gyógyultak be teljesen, és a mindennapi életben keletkezhettek – vélik a szakemberek.


Sokkal összetettebbek lehettek a honfoglaló magyarok hétköznapjai az eddig véltnél

Egy fontos tényező azonban arról beszél, hogy a nő talán aktívabb életet élt más kortárs asszonyokhoz képest. A csontok és az izmok tapadási helyén ízületi elváltozásokat figyelték meg. Ezek a változások leginkább a test jobb felső részén voltak kimutathatók, és ehhez hasonló elváltozásokat találtak más, fegyvereket és/vagy lovasfelszerelést tartalmazó sírokban is. Mindez arra utal, hogy az itt eltemetett honfoglalás kori személyek, köztük az SH-63-as sírba eltemetett asszony is, valószínűleg nagyon hasonló napi tevékenységet folytattak, és ez magyarázhatja meg a Sárrétudvari-Hízóföld temető maradványain tapasztalt nagyszámú fizikai traumák hasonlóságát is.


Noha a kutatók egyelőre még nem tudják határozottan megállapítani, hogy az asszony harcos volt-e, de ez az első ismert eset, amikor egy nőt fegyverekkel együtt temettek el a Kárpát-medencében a X. században. További kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy valóban egyedi esetről van-e szó, és hogy a nő társadalmi helyzete igazolta-e ezt a fajta szokatlanul egyedi temetkezését. Ez segíthet megválaszolni a X. századi magyarországi mindennapi élettel kapcsolatos egyéb kérdéseket is. "A további vizsgálatok, beleértve a temető más sírjaival végzett összehasonlító elemzéseket, segíthetnek tisztázni ezeket a kérdéseket.


Azt is mondhatjuk, hogy a magyarok mindennapi élete a X. században valószínűleg sokkal összetettebb volt, mint azt korábban elképzeltük. Az SH-63 temetkezés jellemzői rávilágítanak e kérdés bonyolultságra” – mondja dr. Tihanyi Balázs, a tanulmányt jegyző tudóscsoport vezető szerzője. A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható el.

(A kutatást a Kulturális és Innovációs Minisztérium Új Nemzeti Kiválósági Programja támogatta.)


Forrás: origo.hu

Utolsó módosítás: 2025. január 10.
Visszajelzés
Hasznos volt az oldal információtartalma az Ön számára?
A weboldalon HTTP-sütiket használunk, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Az adatvédelmi tájékoztatóban bővebb információkat talál arról, hogyan gondoskodunk adatainak védelméről.
Rendben