A magyar gazdaságnak és társadalomnak a tudáson és az innováción alapuló új, minőségi fejlődési pályára kell lépnie. A tudomány, technológia és innováció-politikának a jelenlegi magyar helyzet adottságaira építve kell szolgálnia az ország gazdasági versenyképességének növelését.
A magyar nemzeti K+F ráfordítás a GDP-nek csupán 1%-a, míg az EU átlaga 1,9%. A hazai állami ráfordítás a GDP 0,7 %-a, amivel elértük az Európai Unió átlagát. Az üzleti szféra ráfordításai viszont csak a GDP 0,3 %-a, ami az EU átlagához képest lemaradást jelent. A versenyképességet, a jövőt meghatározó területeken - a szabadalmak számát és az emberi erőforrás képzettségét tekintve – jelentős fejlődésre van szükségünk. Az innováció szempontjából aggasztó a műszaki és természettudományi friss diplomások alacsony száma.
Az árbevételt tekintve hazánk vezető gazdasági ágazatai: gép- és járműgyártás, vegyipar, gyógyszeripar, kommunikációs ipar, valamint az élelmiszeripar. Megvizsgáltunk 17 vezető hazai K+F vállalatot, amelyek a magyar üzleti K+F ráfordítások 48,6 %-át adják. Ezen cégek is csak átlagosan árbevételüknek 1,3%-át fordítják K+F-re, holott ennek az aránynak legalább 5%-nak kellene lennie. Gazdasági versenyképességünk alapvető feltétele, hogy a magyar vállalatok jelentősen növeljék K+F és innovációs tevékenységüket.
2003-ban 175 milliárd forintot fordítottunk K+F-re. Az állami ráfordítások 101 milliárd forint összegéből 55 milliárd jut az Magyar Tudományos Akadémiának és 46 milliárd a felsőoktatási intézményeknek. A üzleti ráfordítások 74 milliárd forintjából 40 milliárdot a külföldi vállalatok adták. A magyar nagyvállalatok részesedése 20,6 milliárd, míg a kis- és középvállalatoké 13,4 milliárd.
Az üzleti szféra ráfordításainak ezt a struktúráját vettük figyelembe stratégiánk készítésénél és programjaink kialakításánál.
A stratégia általános célja, hogy Magyarország olyan országgá váljon 2013-ra, ahol a gazdaság hajtómotorja az innováció. Arra van szükség, hogy erősödjön a vállalatok K+F tevékenysége.
Konkrét célunk, hogy 2013-ra a vállalati és az állami K+F ráfordítások aránya 2:1 legyen, az állami K+F ráfordítás lényegi szinten tartása mellett. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok Magyarországon történő K+F ráfordítása legyen kétszerese az állami ráfordításoknak, és érje el a GDP minimum 1,4 %-át, miközben az állami ráfordítási arány legalább a GDP 0,7 %-a marad.
További cél, hogy a teljes K+F ráfordítási arányt az EU forrásainak segítségével 2013-ra 2,1%-ról tovább növeljük 2,5 %-ra.
A 2,1 %-os cél elérése a 2003. évi bázison számolva mintegy 200 milliárd forint vállalati K+F ráfordítást igényel. Ez azt jelenti, hogy a hazai nagyvállalatok és KKV-k ráfordításainak megháromszorozása (61,8+40,2 milliárd Ft) esetében is szükséges még a külföldi vállalatok kutatást-fejlesztést végző leányvállalatai számának növelése. Ez a jelenlegi 40 milliárd Ft külföldi tőkebefektetésnek (FDI) mintegy 100 milliárd Ft-ra való megemelését igényli. A 2,5 %-os cél eléréséhez akár további 100 milliárd Ft (tehát összesen 200 milliárd Ft) külföldi tőkebefektetés szükséges Magyarországon.
Fontos, hogy a költségvetési és a non-profit kutatóhelyeken javuljon a minőség és a hatékonyság, erősödjön a gazdasági önállóság és a gazdasággal való kapcsolat. Tehát jöjjenek létre a világ élvonalába tartozó kutatóegyetemek, amelyek szorosan együttműködnek a vállalatokkal és rugalmasan reagálnak a gazdaság igényeire. A hazai érdekeltségű vállalatok a globális piacon versenyképes termékekkel jelenjenek meg. A K+F stratégia prioritásai Magyarországon legfőképpen azok, hogy új vállalkozások, új termékek jöhessenek létre, miközben fejlődnek a K+F és innovációs kapacitások, és humán erőforrás. Ehhez hozzájárul még a gazdasági és jogi környezet javítása is.
Megjegyzendő, hogy a vállalati K+F felhasználások döntő része a műszaki tudományok területén történik, ezen kívül még az orvostudományi és az agrártudományi felhasználások számottevőek. A társadalmi-gazdasági célok szempontjából az ipari fejlesztés, az infrastruktúra és az egészségügy adják a jelentősebb vállalati K+F felhasználási területeket.
Ezen adatok és az ágazati árbevételek alapján meghatározhatók a magyar gazdaság számára kitörést jelentő húzóágazatok. A megvizsgált húzóágazati lehetőségek 2006-ra:
- Vegyipar (műanyag kompozitok, módosított festékek)
- Nanotechnológia (új anyagok és gyártástechnológiák)
Az eddigi tapasztalatok és visszacsatolások nagyon pozitívak és konstruktívak voltak a magyar gazdaság szféra szereplői részéről.
Fenti célok megvalósításában az alábbi stratégiai alapelvek mentén történik:
- az erőforrások fókuszálása, koncentrálása a húzóágazatokra, az ígéretes területekre,
- a K+F eredmények gazdasági és társadalmi hasznosítása, új magyar termékek és innovatív munkahelyek létrehozása érdekében,
- a regionális decentralizáció a keleti és a nyugati országrészek közötti gazdasági és tudományos különbségek kiegyenlítésére.
A stratégiai célok megvalósításához jelentős szemléletváltás szükséges. A korábbi gyakorlathoz képest másként kell csinálni:
- a szükséges kutatás-fejlesztési témákhoz kell keresni a megfelelő kutatókat,
- eredmény-és hasznosítás-orientált tevékenység végzése,
- üzleti szemlélet, és a vállalati igények által megkövetelt korszerű kompetenciák fejlesztése az oktatásban.