A Tudomány és technológiapolitika 2000 című dokumentum a magyar tudomány, technológia és innováció hosszú távú fejlesztési programját fogalmazza meg, amely a magyar szellemi élet, a gazdasági és politikai szféra széles körének elképzelésein, jövőbe tekintő tervein alapul. Hazánkban először kerül sor ilyen jellegű program megfogalmazására és megjelentetésére.

"Az értelmi fejletlenség előbb utóbb minden bizonnyal függésbe hoz

a szellemi súly az egyedüles valódi felsőbbség a világon."
Széchenyi István

 

ELŐSZÓ

Az előttünk álló évszázad a mögttünk hagyottnál is nagyobb mértékben a tudás, a tudomány és a technika évszázada lesz. Az elmúlt századok kiemelkedő magyar gondolkodói is felismerték a tudás és a tudomány értékeinek társadalom- és jövőformáló erejét, a nemzet életében és felemelkedésében betöltött jelentős szerepét. A nemzet nagyjai, a hazai szellemi élet kiválóságai tevékenységüket a nagyvilágra való kitekintéssel mindenkor a nemzeti haladás szolgálatába állították.

"Egy nemzet nagy csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik. Ezért a nemzetek életében döntő jelentősége van annak, van-e ott tudománypolitika". Ezen klebelsbergi gondolatok nyomán a kutatás és fejlesztés kiemelkedő fontosságának felismerésétől vezérelve a magyar kormány létrehozta a Tudomány és Technológiapolitikai Kollégiumot (TTPK), és annak Tudományos Tanácsadó Testületét (TTT). A döntés-előkészítésre, koordinálásra és értékelésre megalakult TTT fő feladata a kormány tudomány és technológiapolitikájának kialakítása. A kormányhatározat a Testület feladatává tette, hogy dolgozza ki a hazai tudomány és technológiapolitika elveit, készítsen elemzést a hazai kutatásokról, és jelöljön meg tematikai prioritásokat. E munka során a TTPK Titkársága által kidolgozott szempontok alapján a Testület tagjai és felkért szakértők tanulmányokat írtak, amelyből vitaanyag készült. Ezt követően került sor a vitaanyag és a tanulmányok egyeztetésére, amelynek eredménye a Tudomány és technológiapolitika 2000 című dokumentum első változata. A Tudományos Tanácsadó Testület által kétszer megvitatott és módosításokkal elfogadott dokumentum alapján született meg a Kormány 1073/2000 (VIII.31.) sz. határozata a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok indításáról.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáknak, akik munkájukkal jelentős lendületet adtak a dokumentum kidolgozásához, végleges formában való megjelenéséhez. Közreműködésükkel nagyban hozzájárultak az ország szellemi és gazdasági felemelkedését célzó Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok sikeres kidolgozásához, és ahhoz, hogy ez részévé vált az ország fejlődésének nagy ívű programját felvázoló Széchenyi Tervnek. Külön köszönettel tartozom Dr. Dudits Dénesnek, Fodor Istvánnak, Dr. Kroó Norbertnek, Dr. Lovas Rezsőnek, Dr. Makara Gábornak, dr. Papanek Gábornak és Dr. Solymosi Frigyesnek.

Tudomány és technológiapolitika 2000 című dokumentum a magyar tudomány, technológia és innováció hosszú távú fejlesztési programját fogalmazza meg, amely a magyar szellemi élet,

Vezetői összefoglaló

Magyarország felemelkedésének kulcsa a versenyképesség, és az ezt ösztönző társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása. A XXI. század modern gazdasága a tudáson alapul. Csak új, magas színvonalú és jelentős szellemi hozzáadott értéket tartalmazó termékek és szolgáltatások bevezetésével lehetünk sikeresek a globalizálódó világgazdaságban. Csak így valósíthatjuk meg alapvető céljainkat:

• a lakosság életminőségének javítását,
  
• a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból fenntartható, kiegyensúlyozott fejlődést,
  
• a regionális fejlettségbeli különbségek kiegyenlítését,
  
• versenyképes vállalkozások, és biztos, jövedelmező munkahelyek megteremtését.
  

A Tudomány- és technológiapolitika 2000 az átfogó céljaink eléréséhez szükséges tudomány- és technológiapolitikai tennivalókat összegzi. A dokumentum öt kérdéscsoport -az emberi erőforrások, az intézményi szerkezet, a finanszírozás, az infrastruktúra és a nemzetközi kapcsolatok - mentén tekinti át a jelenlegi helyzetet, és jelöli meg a célokat és a teendőket.

A jelenlegi helyzet

Az emberi erőforrások tekintetében a dokumentum legfontosabb megállapítása, hogy a hazai kutató-fejlesztő szférában kevés kutatót foglalkoztatnak, és aggasztó a kutatói, oktatói kar elöregedése. A kutatás és a gazdaság között nem megfelelő a tudásáramlás. Bíztató a magyar kutatók néhány kiemelkedő eredménye, a PhD-képzés bevezetése, és a doktori iskolák működése.

A magyar K+F intézményi szerkezete öt fő összetevőből áll: felsőoktatási intézmények, az MTA kutatóintézetei és egyetemeken működő kutatócsoportjai, a tárcák K+F intézetei, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány intézetei, a vállalati K+F helyek. Magyarország kutatási kapacitásainak több mint a fele Budapesten található. A kutatóhelyek között jelentősek a színvonalbeli különbségek. A minisztériumok kutatóintézeteinek kapacitása viszonylag csekély. Az egyetemi és akadémiai kutatóhelyek ipari kapcsolatai fejletlenek. Azonban sok helyen kialakult az adott kutatáshoz szükséges infrastruktúra, kiépültek tudományos iskolák és kialakultak a nemzetközi kapcsolatok.

A K+F finanszírozás számos eleme a múlt terheit hordozza, és megújításra szorul. A kutatói-oktatói bérek átlagban alacsonyak, erősen szóródnak és nem eléggé teljesítményarányosak. A teljes K+F ráfordítás több mint 60%-át a költségvetés biztosítja. A források felhasználása elaprózott.

Az infrastruktúra legfontosabb jellemzője, hogy a műszerpark állapota leromlott, s számos helyen üzemeltetése, javítása sem megoldott. A szakkönyvtárak informatikai rendszerei sokfélék, állományuk szinten tartása egyre nehezebb. Csökkenti a nehézségeket, hogy a Nemzeti Információs Infrastruktúra Program hálózata nagysebességű információcserét tesz lehetővé.

Az elmúlt évtizedekben jelentős számú nemzetközi együttműködés alakult ki. Tagjai lettünk a legfontosabb páneurópai K+F szervezeteknek, programoknak. Magyarország már ma is teljes jogú tagja az EU KTF keretprogramjainak. Számos kutatónk vesz részt külföldön nagy műszereket felhasználó nemzetközi K+F projektekben.

Teendők

Az emberi erőforrások tekintetében az oktatás színvonalának emelése, a kutatás-fejlesztésben a minőség, és a tudományos értékrend elvének érvényesítése mellett emelni kell a PhD-képzésben résztvevők számát, és a képzést közelíteni kell az ipar igényeihez. Az oktatói és kutatói utánpótlás céljából vonzó oktatói és kutatói életpálya-modellt, ezen belül posztdoktori rendszert kell kialakítani. Meg kell teremteni a tudásáramlás, az átjárhatóság intézményes feltételeit a kutatóintézeti hálózat, a felsőoktatás és a vállalati szféra között.

A kutatás és fejlesztés intézményi szerkezete nem szorul jelentős átalakításra. A nemzeti érdekeket és értékeket szolgáló kutatóintézeteket továbbra is az államnak kell fenntartania. Az egyetemeket és az akadémiai kutatóhelyeket ösztönözni kell a vállalatokkal közös kutatásokra. A kis és középvállalatok körében erősíteni kell a K+F képességeket. A nemzetközi és hazai nagyvállalatok magyarországi K+F bázisa megteremtését és növelését támogatni kell. Mérsékelni kell a K+F-ben meglévőregionális különbségeket.

Fenn kell tartani az alapellátáson és a pályázati rendszeren nyugvó kétcsatornás állami K+F finanszírozást. 2002-re a teljes K+F ráfordítások érjék el a GDP 1,5%-át, amelynek legalább 50%-át a vállalati szféra biztosítsa. Jelentősen növelni kell a pályázati úton felosztott kutatási alapok, köztük az OTKA költségvetési keretét. A pályázati rendszerekben profiltisztítást kell végrehajtani, és növelni kell azok hatékonyságát. A stratégiai fontosságú területeken, pályázati rendszeren alapuló nemzeti kutatási és fejlesztési programokat kell indítani.

Az infrastruktúra fejlesztésére a nemzeti K+F programokkal összhangban műszerbeszerzési programokat kell indítani. Felsőoktatási és kutatóintézeti könyvtárfejlesztési programot kell szervezni a könyvtárak állományainak összehangolt bővítésére, digitalizálására, az adatállományok elektronikus elérhetőségének bővítésére. Lehetővé kell tenni a műszerek, berendezések gyorsított leírását.

Azokat a nemzetközi együttműködéseket kell fejleszteni, amelyekből átvehetők a K+F eredmények piaci hasznosítási módszerei. A kutatói mobilitás támogatásán túl, biztosítani kell az érdemi K+F munka anyagi fedezetét. Törekedni kell arra, hogy Magyarország bizonyos területeken regionális K+F központtá váljon. Minél nagyobb számban kell idevonzani a külföldi kutatókat. Ennek érdekében ki kell dolgozni a Szent-Györgyi Albert ösztöndíj alapításának feltételeit.

Nemzeti kutatási és fejlesztési programok

Csak az erők összpontosítása révén érhető el az a kritikus tömeg, amely lehetővé teszi a kutatási eredmények gazdasági alkalmazását, betörést egy-egy szűkebb világpiaci területre és a regionális tudományos központok kialakulását. A Kormány a 1073/2000 (VIII. 31.) sz. határozatával jóváhagyta a nemzeti kutatási és fejlesztési programok indítását, az alábbi öt területen:

1. Az életminőség javítása
   
2. Információs és kommunikációs technológiák
   
3. Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások
   
4. Agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások
   
5. A nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása.
   

A nemzeti kutatási és fejlesztési programok kiegészülnek olyan technológiapolitikai elemekkel, amelyek elősegítik az üzleti szférának a kutatásba és fejlesztésbe történő bekapcsolódását, a kutatási és fejlesztési eredmények hasznosítását.

A Tudomány és Technológiapolitikai Kollégium és Tudományos Tanácsadó Testületének felépítése

A Kormány a kutatás, a fejlesztés és az innováció jelentősége miatt, tudomány és technológia-politikájának kialakítására és támogatására tanácsadó, döntés-előkészítő, koordináló és értékelő testületként létrehozta a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumot, (a továbbiakban Kollégium), valamint ennek munkája segítésére a Tudományos Tanácsadó Testületet (a továbbiakban Testület), amelynek két tagozata van: államigazgatási és szakmai-tudományos. A Kollégium és a Testület működésének jogszabályi hátterét az 1038/2000 (V.5.) számú Kormányhatározat jelenti.

Orbán Viktor Miniszterelnök
Hámori József akadémikus A Kollégium elnöke
Pokorni Zoltán oktatási miniszter		Matolcsy György gazdasági miniszter
Stumpf István a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter		Rockenbauer Zoltán a nemzeti kulturális örökség minisztere
Glatz Ferenc akadémikus az MTA elnöke		Lipták András akadémikus az OTKA elnöke
Pálinkás József akadémikus, a Tudományos Tanácsadó Testület elnöke
12 tudományos gazdasági szakértő
14 szakértő az államigazgatásból

 

A Tudományos Tanácsadó testület szakértői tagozatának tagjai:

Dudits Dénes akadémikus, főigazgató MTA SZBK		Fodor István vezérigazgató, Ericsson Távközlési Kft, Budapest
Gergely János akadémikus, egyetemi tanár ELTE		Győry Kálmán akadémikus, egyetemi tanár Debreceni Egyetem
Kósa László akadémikus, egyetemi tanár ELTE		Pakucs János elnök, MISZ
Méhes Károly akadémikus, egyetemi tanár Pécsi Egyetem		Roska Tamás akadémikus, egyetemi tanár MTA SZTAKI
Pungor Ernő akadémikus főigazgató, BZAKA		Somody Imre elnök-vezérgiazgató Pharmavit-Bristol Myers Squibb Co.
Solymosi Frigyes akadémikus, egyetemi tanárSzegedi Egyetem

---

Bevezetés

Magyarország felemelkedésének kulcsa a versenyképesség, és az ezt ösztönző társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása. Nemzetközi tapasztalat tanúsítja, hogy csak azok a szereplők sikeresek, amelyek magas színvonalú innovációra, új és nagy szellemi hozzájárulást megtestesítő termékek piaci bevezetésére képesek (pl. Írország, Finnország). A XXI. század modern gazdasága a tudáson alapul. A cél -illeszkedve az EU programjaihoz - a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból fenntartható fejlődés elősegítése, a versenyképesség erősítése, a lakosság életminőségének javítása a tudás-intenzív, nagy hozzáadott értékű terméket előállító és szolgáltatást nyújtó, jövedelmező munkahelyek teremtése, a regionális fejlettségbeli különbségek kiegyenlítése. A kormányok korunk erőteljes és nemzetközi térben folyó gazdasági versenyében nem csupán a tudományt, hanem a technológia fejlesztését is segítik, és erről tudomány- és technológiapolitikai elveiket -adott időszakonként -dokumentumban is megjelenítik.

Ez a dokumentum az átfogó céljaink eléréséhez szükséges tudomány- és technológiapolitikai tennivalóinkat összegzi. Hatóköre szükségképpen érinti a felsőoktatást -? képzési és kutatási szempontból egyaránt -továbbá a Magyar Tudományos Akadémia, a tárcák és az üzleti kör kutatóhelyeit. A dokumentumban szereplő fogalmak azonosak az OECD által kiadott Frascati és Oslo kézikönyvekben közzétett meghatározásokkal.

A tudomány- és technológiapolitika feladata, hogy a hazai adottságok, gazdasági és társadalmi igényeink és a nemzetközi munkamegosztásban való lehetőségeink mérlegelésével erőforrásainkat és eszközrendszerünket összehangolja, és ezzel elősegítse kutatási és fejlesztési potenciálunk nemzeti és nemzetközi hasznosítását. E politika feladata az is, hogy a kutatás-fejlesztés teljes köréből hangsúlyosabbá tegyen egyes részterületeket, kitörési irányokat jelöljön meg, amelyeknél az ország adottsága és lehetőségei átlagon felüliek. E kiemelt szakmai irányok, amelyek nemzeti kutatási és fejlesztési programok formájában jelennek meg, gazdaságunk erősítésének, életminőségünk javításának különösen ígéretes területei. A programok megalapozottan igényelnek többletforrást, és kiemelésük nem jelenti a támogatás elvonását más -szükséges, de nem kiemelt -kutatásoktól, fejlesztésektől.

A tartalmi kérdéseken túl cél az is, hogy ezekben a kiemelt programokban a kutatás egyéb területeinél hatékonyabb együttműködés jöjjön létre az eredmények gyakorlati alkalmazása terén. Ez az aktívabb kapcsolat elősegítheti azt is, hogy a magánszféra jelenlegi 37,7%-os részesedése a K+F ráfordításból, a fejlett gazdaságokban szokásos (55-80%) szintet megközelítő 50%-ra növekedjen.

A -Tudomány- és technológiapolitika 2000- tartalmában támaszkodik a kutatói és fejlesztői közösség széleskörű véleményére, figyelembe veszi az UNESCO - ICSU szervezésében 1999-ben Budapesten tartott -Tudomány Világkonferenciájá-nak ajánlásait, az Európai Unió kutatási keretprogramjaiban, illetve 2000-es -Fehér Könyvében- megfogalmazott prioritásokat és az OECD irányelveit, valamint az Európai Kutatási Térségről szóló elképzeléseket.

A dokumentum az emberi erőforrások, az intézményi szerkezet, a finanszírozás, az infrastruktúra és a nemzetközi kapcsolatok területén áttekinti a jelenlegi helyzetet, és annak alapján felvázolja a hazai szereplők (kutatók, kormányzat, gazdaság) számára közös célokat, teendőket. Az öt besorolási szempont magában hordja a valóságból adódó átfedéseket (pl. emberi erőforrás és intézményi szerkezet). Legfontosabb feladatunknak a versenypályázati úton felosztott kutatási alapok jelentős növelését, és a Széchenyi Terv részeként egy új, nemzeti kutatási és fejlesztési program indítását jelöljük meg. Kiemelt tennivaló a kutatói bérek emelése és egy oktatói, kutatói életpálya modell megalkotása.

I. A hazai kutatás-fejlesztés és korunk kihívásai

A XXI. század tudásintenzív gazdaságában a magyar társadalom életminőségének javítását, boldogulási esélyeinek növelését csak versenyképes képzettséggel rendelkező, műveltségében és emberi tartásában erős nemzetre lehet alapozni, amelynek értékrendjében a tudás és az alkotókészség meghatározó szerepet töltenek be.

1. Emberi erőforrás

1.1. Jelenlegi helyzet

A hazai kutató-fejlesztő szférában, 1998-ban (teljes munkaidőre átszámítva) 11731 kutatót foglalkoztattak (KSH, 1998). Az ebből adódó 11 kutató/10000 lakos arány nem csak az OECD szerinti európai átlaghoz, hanem a még hozzánk hasonló fejlettségű országokhoz viszonyítva is alacsony. A korábbi évekhez viszonyított létszámcsökkenés egyik nyilvánvaló oka az alacsony bérszínvonal. Mindezek ellenére, az alapkutatásban több tudományterületen, de az alkalmazott kutatásban és fejlesztésben is néhány helyen világszínvonalú kutatások folynak. Ugyanakkor tény, hogy a felsőoktatás és a gazdaság között nem megfelelő a tudásáramlás.

A kutatói és a felsőoktatói kar elöregedése aggasztó. A vezető oktatók és kutatók utánpótlása belterjes. A negatívumok mellett eredmény, hogy a PhD-képzés bevezetése, a doktori iskolák megalakítása kedvező folyamatokat indított el.

1.2. Célok és tennivalók

Meg kell akadályozni a közoktatás színvonalának visszaesését, ehhez kapcsolódóan támogatni kell a minőségi középiskolák hálózatának fejlesztését.

A magyar tudományos életben érvényesíteni kell a minőség, a kiválóság, és a tudományos értékrend elvét. A fiatal tehetségek számára itthon kell tudományos karrierlehetőséget biztosítani. Ennek érdekében is emelni kell a PhD képzésben résztvevők számát, és az oktatói utánpótlás céljából vonzó posztdoktori rendszert kell kialakítani. A műszaki és természettudományi területeken a PhD képzést közelíteni kell az ipar igényeihez. A vállalatokat ösztönözni kell PhD ösztöndíjak alapítására, hasonlóan a fejlett gazdaságok gyakorlatához.

Elő kell segíteni a tudásáramlást, az átjárhatóságot a kutatóintézeti hálózat, a felsőoktatás és a vállalati szféra között.

2. Intézményi szerkezet

2.1. Jelenlegi helyzet

A magyar kutatás-fejlesztés intézményi szerkezete az alábbi fő összetevőből áll:

• Felsőoktatási intézmények,
  
• az MTA kutatóintézetei és egyetemeken működő tanszéki kutatócsoportjai,
  
• a tárcák kutató-fejlesztő intézetei,
  
• a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány intézetei,
  
• a vállalati kutató-fejlesztő helyek.
  

A magyar tudományos műhelyek jelentős része a felsőoktatási intézményekben működik. Ezen intézményekben folyó kutatások, a számos kiemelkedő eredmény ellenére, egyenetlen színvonalúak. Az akadémiai intézetek közötti színvonalkülönbség kisebb, a csoportok többsége jól teljesít. Az MTA által az egyetemeken létesített kutatócsoportok hatékony szereplői az egyetemeken folyó kutatásoknak. A tárcák által támogatott tudományos intézetek kutatási kapacitása viszonylag csekély -kivéve az agrár tárcához tartozó kutatóhelyeket. A vállalati kutatóközpontok száma kevés. Az egyetemi és akadémiai kutatóhelyek ipari kapcsolati fejletlenek -a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti kapcsolódási pontoktól eltekintve. A kutatóhálózat irányításában részt vevő testületek nem függetlenek kellő mértékben az általuk irányított intézményektől. Nehezíti a helyzet megítélését, hogy a teljes kutatási és fejlesztési ráfordításban megjelenő vállalati részesedés statisztikai adatai pontatlanok.

Sok helyen létrejött az adott kutatáshoz szükséges elemi infrastruktúra. Vannak elismert és versenyképes kutatóhelyek, amelyek beágyazódtak a nemzetközi kutatás hálózatába. Az intézményi rendszerünk átszervezésére nincs szükség.

2.2. Célok és tennivalók

A nemzeti érdekeket és értékeket szolgáló kutatóintézeteket továbbra is az államnak kell fenntartania. Az MTA és a tárcák kutatóhálózata olyan nemzeti értéket jelent, amelyet meg kell őrizni.

A sikeres kutatócsoporti rendszert az egyetemeken tovább kell fejleszteni. A fenntartáshoz és működtetéséhez kapcsolódó feladat az is, hogy a költségvetésből fenntartott kutatási intézmények működését folyamatosan nyomon kell követni.

Mérsékelni kell a kutatói-fejlesztői hálózat regionális eloszlásában meglevő aránytalanságokat.

Középtávon kívánatos a jelenlegi kutatói kapacitások arányainak a megváltoztatása az élettudományi kutatói kapacitások erőteljesebb növelésével.

A kis- és középvállalkozások többségénél a kutatási és fejlesztési képességet javítani kell. E körben a kutatási eredmények átvételéhez, az eredmények hasznosítása érdekében történő piacteremtéshez, és a kutatói háttér biztosításához szükséges az állami szerepvállalás.

A nemzetközi és a hazai nagyvállalatok magyarországi kutatási és fejlesztési bázisainak megteremtését és növelését támogatni kell.

A stratégiai kutatási területeken pályázati rendszerben nemzeti kutatási és fejlesztési programokat kell szervezni. Serkenteni kell az akadémiai kutatóhelyeket, egyetemeket és a vállalatokat kutatási programokban való közös részvételre. Ennek elősegítésére kutatási-oktatási-technológiai központokat szükséges létrehozni. A technológiatranszfer tevékenységet a konkrét feladatok esetében államilag támogatni kell.

A kutatásban és fejlesztésben ki kell építeni a hasznosítás és a szellemi tulajdonvédelem garanciáit.

3. Finanszírozás

3.1. Jelenlegi helyzet

A kutatás-fejlesztés finanszírozási rendszerének számos eleme a jelenlegitől gyökeresen különböző körülmények között alakult ki. A kutatói/oktatói bérek átlagban alacsonyak, erősen szóródnak és nem eléggé teljesítményarányosak. A jelenlegi helyzet a közalkalmazotti bérrendszer átgondolatlan, ad hoc korrekcióinak következtében alakult ki.

Magyarország kutatási kapacitásainak jóval több, mint a fele Budapesten található, és a fejlesztési pénzek nagy hányadát ugyancsak a fővárosban használják fel. A teljes kutatási és fejlesztési ráfordítás több mint 60%-át a költségvetés biztosítja és e források felhasználása elaprózott. A költségvetési tudománytámogatásból a társadalomtudományok nagyobb, az élettudományok kisebb arányban részesülnek, mint a fejlett országokban.

3.2. Célok és tennivalók

A gazdaság és a költségvetés együttes kutatási és fejlesztési ráfordítása fokozatosan emelkedve 2002-re érje el a GDP 1,5%-át, és ebből a vállalati szféra az ország teljes kutatási és fejlesztési ráfordításának legalább 50%-át finanszírozza.

Az OTKA éves költségvetési keretét jelentősen meg kell növelni. A pályázati rendszerekben alapvető profiltisztítást szükséges végrehajtani és a szervezet méreteit racionálisabbá, a pályáztatás technikáját hatékonyabbá kell tenni. Az alkalmazott kutatás és fejlesztés erősítése érdekében szükséges a KMĂ?FA ésszerű megújítási lehetőségének megvizsgálása. Kívánatos, hogy az alapkutatásra fordított arány a teljes K+F ráfordításon belül legalább 20-25% legyen. A pályázati támogatások odaítélése során a kiemelkedően eredményes kutatók számára biztosítani kell a megkülönböztetett támogatás lehetőségét.

Fenn kell tartani az alapellátáson és pályázati rendszeren alapuló kétcsatornás állami kutatási és fejlesztési finanszírozást. Az egyetemi, kutatóintézeti kutatások alapfinanszírozását biztosítani kell. A felsőoktatási normatív kutatástámogatás arányát a teljes normatív támogatáson belül jelentősen növelni kell. Az államilag fenntartott kutatóhelyeken ki kell építeni a tudományos teljesítmény nyilvántartási rendszerét.

Egységes, objektív kritériumok alapján általános bérrendezést kell végrehajtani, és ezt a kutatói/oktatói létszámok intézményenkénti egyidejű rögzítésével kell egybekötni. Első lépésben 2001-től -? az oktatási intézményekhez hasonlóan -?kötelezővé kell tenni a pótlékokat a kutatói státusoknál is. A továbbiakban ki kell dolgozni egy teljesítményelvű életpálya modellt a vezető oktatók és kutatók számára, amelyet az ifjú nemzedék vonzónak talál.

4. Infrastruktúra

4.1. Jelenlegi helyzet

A kutatás egyik alapfeltételét jelentő műszerpark állapota leromlott. Az intézmények számára szükséges új műszerek beszerzése, a meglévők üzemben tartása és javítása megoldatlan.

A szakkönyvtárak állományának szinten tartása egyre nehezebb. Az 1980-as és 1990-es években sok fontos nemzetközi szakfolyóirat előfizetését le kellett mondani, az egyes szakkönyvtárak informatikai rendszerei pedig eltérő színvonalúak és nem átjárhatók.

A nehézséget némileg csökkenti, hogy a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program hálózata nagysebességű információcserét tesz lehetővé. A hálózat fejlesztése újabb helyek bekapcsolásával folyamatban van. Az adatbázisok a legtöbb szakmai könyvtárban Interneten keresztül hozzáférhetők.

4.2. Célok és tennivalók

A nemzeti kutatási és fejlesztési programokkal összhangban műszerbeszerzési programokat kell indítani a kutatói és fejlesztői hálózat műszerellátottságának javítására, az elhasznált eszközállomány korszerűsítésére. Lehetővé kell tenni a műszerek, berendezések gyorsított leírását.

Felsőoktatási és kutatóintézeti könyvtárfejlesztési alapot kell létrehozni a könyvtárak állományainak összehangolt bővítésére, informatikai rendszereik folyamatos korszerűsítésére, digitális állományok létesítésére, elektronikus folyóiratok országos előfizetésére. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében bővíteni kell az elérhető adatállományok körét, és támogatni kell a legfejlettebb nemzetközi hálózati fejlesztésekkel való lépéstartást. A könyvtárakban legyenek elérhetők az egyes szakterületek legalapvetőbb nemzetközi szakfolyóiratai.

A szabvány szerinti minőségtanúsítás megszerzéséhez a költségvetésből fenntartott kutatóhelyek számára költségvetési forrást kell biztosítani.

5. Nemzetközi együttműködés

5.1. Jelenlegi helyzet

Az elmúlt évtizedekben jelentős számú kétoldalú és sokoldalú - intézményi, akadémiai és kormányzati szintű -együttműködés alakult ki. Hazánk teljes jogú tagja lett a legfontosabb páneurópai kutatás-fejlesztési szervezeteknek. A hazai kutatás és fejlesztés helyzetét az EU csatlakozásra alkalmasnak ítélte, és Magyarország már jelenleg is teljes jogú tagként vesz részt az EU KTF keretprogramjaiban.

A csak külföldön található nagy berendezésekre épülő nemzetközi projektumokba számos magyar kutatócsoport bekapcsolódott. Az ilyen programokban való részvétel megköveteli, hogy a résztvevők hozzájáruljanak program finanszírozásához. Ez magyar részről gyakran nehézségekbe ütközik. A nemzetközi kutatási és fejlesztési együttműködésekből származó pénzek azonban általában csak a mobilitást segítették.

5.2. Célok és tennivalók

Fejleszteni kell azokat a nemzetközi kapcsolatokat, amelyekből a hazai rendszer át tudja venni a kutatási és fejlesztési eredmények piaci hasznosításának módszereit. Az érdemi nemzetközi együttműködésekben való magyar részvétel során biztosítani kell a hazai szellemi tulajdon, a nemzetbiztonság, és a gazdasági érdekek védelmét.

A kétoldalú kormányközi tudományos technológiai együttműködések keretei között futó témák művelése során a kutatói mobilitáson felül, az érdemi kutatói és fejlesztői munka anyagi feltételeit is biztosítani kell.

Külön forrást kell teremteni a nagy létesítmények esetében az éves tagsági díjak és kutatási hozzájárulások biztosítására, és javítani kell a magyar kutatóhelyek esélyeit arra, hogy nagy berendezésekre épülő célprogramokban részt vehessenek.

Törekedni kell arra, hogy bizonyos területeken Magyarország regionális kutatási és fejlesztési központtá váljon. Külföldi kutatók minél nagyobb számban történő idevonzása érdekében ki kell dolgozni a német Humboldt-ösztöndíjhoz hasonló magyar Szent-Györgyi Albert ösztöndíj alapításának feltételeit. A már meglevő kétoldalú diák- és kutatói csereegyezményeket összhangba kell hozni ezzel az ösztöndíjjal.

Fontos, hogy vezető magyar kutatók a nemzetközi pályázatok elbírálói és tudománypolitika döntéshozói között jelentős számban képviseltessék magukat.

II. A kutatás tartalmi kérdései, kutatási programok

A.) Nemzeti kutatási és fejlesztési programok

Magyarországon azért van szükség súlypontok megjelölésére, mert csak az erők összpontosítása révén érhetjük el azt a tudományos kritikus tömeget, amely lehetővé teszi a kutatási eredmények gazdasági alkalmazását, betörést egy-egy szűkebb világpiaci területre, és a regionális tudományos központok kialakulását. A kiemelés eredménye az egész nemzet és azon belül a gazdaság fejlődése szempontjából ígéretes, hosszú távra kiható, jórészt interdiszciplináris és integráló jellegű program, melynek részét képezik a szűkebb, konkrét tematikai prioritások. A dokumentum öt, a gazdaság versenyképességét növelő, az általános értelemben vett társadalmi célok megvalósítását segítő nemzeti kutatási és fejlesztési programra tett javaslatot, melyet az 1073/2000 (VIII. 31. ) sz. Kormányhatározat is megerősít. A Kormány e határozattal jóváhagyta a nemzeti kutatási és fejlesztési programok indítását és intézkedett a programok lebonyolításának jogi szabályozásáról.

1. program: Az életminőség javítása

A polgárok fizikai és szellemi állapota meghatározó összetevője a nemzet életerejének. Az -egészségipar- a fejlett országokban a gazdaság egyik motorja. Az oktatás, a nemzeti kultúra, az egészségügy, valamint a társadalom kiegyensúlyozott működése fontos tényezői a versenynek. Magyarországon jelentős hagyományokkal és nemzetközi színvonalú szakemberekkel rendelkezik az orvostudomány, a gyógyszerkutatás, a molekuláris biológia a mezőgazdaság, az anyagtudomány és a géntechnológia. Az egészségipar legfontosabb multinacionális nagyvállalatai működtetik a magyar gyógyszergyárak többségét. Emellett létrejött több olyan kisvállalat, amely egy-két ígéretes termék kifejlesztésére szakosodott, és nagy haszonnal kecsegteti a kockázati tőke befektetőket.

A jó szellemi állapot, jó társadalmi közérzet eléréséhez nem nélkülözhető a problémák tudományos igényű feltárása. Ebben a nemzeti programban tehát helyet kell kapnia néhány fontos társadalomtudományi kutatásnak is, még akkor is, ha ezek néha csak közvetetten kapcsolódnak a közép- és hosszú távú gazdasági célokhoz.

Főbb kutatási és fejlesztési területek:

• orvos-biológiai kutatások, különös tekintettel a korszerű és magas hatásfokú molekuláris biológiai módszerek alkalmazására,
  
• az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének új lehetőségei, a rehabilitáció fejlesztése,
  
• molekuláris alapú gyógyszerkutatások,
  
• funkcionális genomika,
  
• társadalom-egészségügyi, egészségpolitikai és egészséggazdasági kutatások,
  
• fenntartható mobilitás.
  

2. program: Információs és kommunikációs technológiák

Az informatikával kapcsolatos kutatások és fejlesztések nemzetközi szinten a technológiai fejlődés egyik legfontosabb területét képezik. Ez az ágazat a világgazdaságban jelentős hányadot képvisel, dinamikusan fejlődik, és nemcsak a nemzetgazdaságokat alakítja át, hanem a mindennapi életet is. Szemünk előtt alakul ki egy alapvetően új, interdiszciplináris iparág és több hazai kis- és középvállalkozás képes csúcstechnológiai termékek kibocsátására. Kívánatos, hogy ezek erősítsék a Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok beszállítói hálózatát, ezáltal csökkentsék a hazai ipar távolságát a nemzetközi élvonaltól.

A hagyományosan magas színvonalú matematikai képzés következtében jelentős kutatási potenciállal rendelkezünk ezen a területen. Az alkalmazott kutatás egyes részterületein kiemelkedő eredmények születnek, a speciális szoftverek fejlesztésében már ma is jelentős pozíciókat szereztünk. Néhány speciális tudást igénylő terület kutatásunk és fejlesztésünk motorja lehet.

Főbb kutatási és fejlesztési területek:

• integrált intelligens érzékelők,
  
• az emberi nyelvtechnológia eszközeinek és módszereinek fejlesztése,
  
• mobil és integrált távközlési hálózatok,
  
• analóg számítási módszerek alkalmazása és a távjelenlét technológiái,
  
• molekuláris szintű információs technológiák alkalmazása,
  
• az intelligens közlekedés telematikai rendszerei.
  

3. program: Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások

Közismert, hogy világszerte egyre nagyobb kihívást jelent a nyersanyagforrások, különösen a fosszilis energiaforrások kimerülése, a környezet egyre növekvő szennyezése és a biológiai sokféleség ijesztő mérték csökkűenése. A környezet állapota tekintetében hazánk lemaradása nagyobb a fejlett ipari országoktól, mint a gazdaságban. Magyarország ugyanakkor jelentős elméleti és alkalmazott ökológiai kutatói hálózattal és hagyományokkal rendelkezik. Új anyagok kifejlesztése és új technológiák bevezetése révén jelentősen csökkenthető a környezet terhelése, megvalósítható az anyagok jobb újrahasznosítása.

Hazánkban számos intézményben folynak színvonalas anyagtudományi kutatások, amelyekre nemzeti program alapozható. Néhány jól kiválasztott, szűkebb terület kiemelt támogatásával létrehozható illetve megerősíthető számos új iparág, mely ötvözi az elektronika, a számítástechnika, a távközlési technika, bizonyos élettudományok és az anyagtudomány eredményeit.

Főbb kutatási és fejlesztési területek:

• ökológiai kutatások,
  
• környezetszennyező anyagok kimutatása és ártalmatlanítása szennyezés csökkentési programok kidolgozásával,
  
• a Magyarországon fellelhető természetes nyersanyagok hasznosítása,
  
• új hazai energiaforrások hasznosítása, energiatakarékos technológiák,
  
• új anyagok előállítása, környezetbarát anyagtechnológiai kutatások,
  
• nanotechnológia: az anyagok molekuláris szintű megmunkálása és minősítése,
  
• közlekedési környezetvédelmi és vízgazdálkodási kutatások.
  

4. program: Agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások

A mezőgazdaság világszerte meghatározó szerepet játszik nem csak a lakosság élelmezésében, hanem a környezet védelmében és alakításában is. Magyarország lehetőségei az élelmiszer-termelésben kedvezőek. Az EU-hoz való csatlakozás felkészülési szakaszában kell kedvező helyzetet teremteni a magyar agrárgazdaság számára. Külön figyelmet kell fordítani a termőföld, mint semmi mással nem pótolható nemzeti vagyon, minőségi állapotának javítására, és a ritka állat- és növényfajták védelmére és hasznosítására.

A mezőgazdasági és biotechnológiai kutatások kiemelt támogatása lehetővé teszi a magyar agrárgazdaság és élelmiszeripar termékeiben a hozzáadott szellemi érték növelését, a minőség javítását, kibővíti az exportlehetőségeket, hozzájárul a természeti környezet megóvásához, és a vidéki élet színvonalának emelkedéséhez.

Főbb kutatási és fejlesztési területek:

• molekuláris állat- és növénynemesítés: funkcionális genomkutatás,
  
• a mező-, erdő- és vadgazdálkodás eredményességét elősegítő kutatások,
  
• állategészségügyi és növényvédelmi kutatások,
  
• a piaci versenyképességgel és az uniós csatlakozással kapcsolatos agrárgazdasági kutatások,
  
• élelmiszeripari technológiák fejlesztése és élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kutatások és fejlesztések.
  

5. program: A nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása

Emberi erőforrásaink élvonalának felkészültsége világszínvonalú, a középmezőny számban és felkészültségben gyengébb, mint az európai átlag. A lemaradás oka a társadalmi körülményekben és az oktatási rendszerben keresendő. Fontos, hogy a közoktatás részét képezze az igényességre való nevelés és az idegen nyelvek tanítása. A tudománypolitika fontos kérdése ezért a társadalomtudományok, ezen belül a nemzeti hagyományok kutatásának támogatása. Vannak világszínvonalú műhelyeink nagy azonban a lemaradás a hazai művelődési hagyomány feltárásában.

A hazai közgondolkodásban egyszerre kell erősíteni a nemzeti és az európai tudatot. Csak így van esélye a magyarságnak arra, hogy az Európai Unió sikeres tagja legyen. Emiatt kiemelten fontosak a magyar vonatkozású irodalomtörténeti, történettudományi, művelődéstörténeti, művészettörténeti, nyelvtörténeti, néprajzi és szociológiai kutatások. Ezeken belül is az alapvető jelentőségű a forráskutatás.

Főbb kutatási és fejlesztési területek:

• a magyar kultúra, az európai integrációs és egyéb nemzetközi folyamatokban: európai beágyazottság, regionális és lokális sajátságok, a magyar nyelv helyzete, a magyarságról külföldön alkotott kép,
  
• a nemzetiségi kérdés elmélete és gyakorlata, történeti, jogi, szociológiai, politika tudományi vonatkozásai,
  
• a társadalom mentális és erkölcsi állapotának, szokásainak, identitásának vizsgálata,
  
• A kulturális örökség tárgyi és szellemi értékeinek feltárása, közzététele,
  
• A romák társadalmi beilleszkedésének kutatása.
  

B.) Technológiai súlypontképzések

A nemzeti kutatási és fejlesztési programokban szereplő területek többsége alkalmas az alap és alkalmazott kutatások, valamint a kísérleti fejlesztések befogadására, támogatására. A kormányzati technológiapolitikának a működő-tőke befektetéseket beruházási ösztönzőkkel a környezetkímélő, tudásigényes, a termékekhez nagy értéket hozzáadó ún. csúcstechnológiai ágazatok felé kell terelnie. A kutatási és fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazása az egyes területeken még elfogadható versenyképességet nyújtó ún. közepes és alacsony technológiák fejlesztése már vállalati kérdés, amit a kormányzatnak szakágazattól függetlenül közvetetten ún. horizontális eszközökkel kell támogatnia a piac és a verseny torzítása nélkül. A horizontális eszközök, amelyek az első négy nemzeti kutatási és fejlesztési főiránnyal ötvözve növelik az üzleti szféra innovációs aktivitását, az alábbi súlypontok köré szervezhetők:

1. A kutatási és fejlesztési intézmények és az üzleti szféra együttműködésének erősítése

Az innovációs és információs központok létrehozása -? az innovációs menedzsment módszereinek általánossá tétele, műszaki tanácsadás stb. révén -? elősegíti a hazai vállalati szféra versenyképességének javítását, együttműködését a tudásbázist jelentő kutatóhelyekkel.

A horizontális program főbb elemei:

• Támogatási rendszer kidolgozása a tudás és technológiaigényes - a kutatóhelyekről kiinduló - vállalkozások alapításához és megerősítéséhez.
  
• Ösztönözni kell - különösképpen a hazai kis- és középvállalatok közötti - fejlesztési együttműködések létrejöttét. Ennek segítése érdekében horizontális célprogramokat kell indítani. Kívánatos, hogy a kormány mint megrendelő nagyobb szerepet kapjon e programokban.
  
• Technológiák átvételét ösztönző célpályázatok indítása a hazai kis- és középvállalatok és a kutatási és fejlesztési intézmények együttműködésének elősegítésére.
  

2. A vállalkozói kör innovációs képességének erősítése

A kis- és középvállalkozások innovációs képességét javítani kell. Az állami kutatási és fejlesztési források felhasználása során kiemelten kell kezelni a rendelkezésre álló hazai tudományos és fejlesztői kapacitások hatékonyabb felhasználásának ösztönzését, a technológiai beruházások forrásainak bővítését, a tudás és technológia-átadás élénkítését.

A horizontális program főbb elemei:

• Az innovációs folyamat technológiai szakaszára vonatkozó, a nemzeti kutatási és fejlesztési programokhoz igazodó célpályázatok kimunkálása és beindítása.
  
• Az innováció-barát környezet megteremtése érdekében a közgazdasági szabályozók áttekintése és egyszerűsítése. A vállalkozások K+F ráfordításainak költségként való, jelenleg 120 %-os mértékű elszámolásának lehetőségét 200 %-ra kell emelni, valamint lehetővé kell tenni az innovációban felhasznált eszközök, berendezések gyorsított ütemű leírását.
  
• Az EU versenyszabályaival összhangban a kis-és középvállalatok kutatási és fejlesztési tevékenységének pályázati támogatása során kedvezmények biztosítása.
  
• Olyan rendszer kidolgozása, hogy a -magvető tőke- az induló, innovatív vállalkozások rendelkezésére álljon, érettebb fázisban pedig a kockázati tőke a technológia-intenzív befektetések felé forduljon.
  
• Magyarország mint kutatási és fejlesztési helyszín vonzóvá tétele a nemzetközi nagyvállalatok számára.
  
• Segíteni kell a kis- és középvállalatokat abban, hogy diplomásokat foglalkoztassanak.
  

3. Regionális innováció

A régiók gazdaságfejlesztési programjaiba be kell építeni a regionális innovációs stratégiákat, ami a kormányzati és a gazdasági oldal célirányos együttműködését igényli.

A horizontális program főbb elemei:

• Erősíteni kell a regionális innováció intézményrendszerét a kormányzati, az önkormányzati, regionális és vállalati szereplők együttműködése, a meglevő üzleti hálózatok innovációs elemekkel történő gazdagítása útján.
  
• Fel kell készülni az EU strukturális alapok innovációs célú felhasználására, ehhez olyan regionális innovációs fejlesztési programok beindítása szükséges, amelyek a regionális innovációs -felvevő képesség- fokozását szolgálják.
  
• Segíteni kell a határokon átnyúló régiók innovációs partneri kapcsolatainak erősítését.
  

---

1. melléklet

A magyar kutatás, fejlesztés és innováció rendszere nem választható el politikai és gazdasági környezetétől, amelyhez ezernyi szállal kötődik.

Az országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága

 

A K+F állami finanszírozásában az intézményi és a pályázati támogatás átfedéseket mutat.

Magyarországon a teljes GDP-arányos K+F ráfordítás az utóbbi 10 évben jelentősen csökkent és nagy mértékben elmarad a világ fejlett gazdaságainak ráfordításaitól. (Forrás: Eurostat, KSH)

K+F ráfordítások a GDP százalékában

Az Európai Unió átlaga mögött jelentősen eltérő tagországi kutatási-fejlesztési ráfordítások állnak. Magyarország jelenlegi K+F ráfordításaival az EU országok közül Portugália és Spanyolország között helyezkedik el. A magyar ráfordítás a CEFTA országokkal összehasonlítva is alacsony. (Forrás: Eurostat, OECD, KSH) 

K+F ráfordítások a GDP százalékában 1998-ban

Magyarországon a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak teljes száma jelentősen elmarad nemcsak az USA-hoz és Japánhoz, hanem a tőlük kisebb EU átlaghoz képest is. A három gazdasági központhoz képest még nagyobb Magyarország elmaradása a vállatoknál foglalkozatott K+F létszám tekintetében. (Forrás: EU Research DG, KSH)

Ezer foglalkoztatottra jutó K+F létszám

Az utóbbi években megindult a K+F-ben foglalkoztatottak összlétszámának növekedése, de ez -a multinacionális vállalatok által Magyarországon létesített K+F helyek ellenére -a vállalati szektor adatain még nem látszik. (Forrás: KSH)

A kutatók-fejlesztők száma szektoronként

A 90-es években - miközben dinamikusan nőtt a Magyarországon bejelentett szabadalmak száma - riasztóan csökkentek a belföldről származó szabadalmi bejelentések. 1999 volt az évtized első olyan éve, amikor enyhe növekedés mutatkozott. (Forrás: MSZH) 

Szabadalmi bejelentések Magyarországon

A nyolcvanas és kilencvenes években - nagyrészt az elriasztó anyagi feltételek miatt - szűkült az utánpótlást és felgyorsult a kutató-fejlesztő állomány elöregedése. (Forrás: KSH)

Korosztályok százalékos eloszlása a kutatók között

Egyes országok technológiai helyzetét az úgynevezett függőségi index is jellemzi, amely a külföldről bejelentett és a hazai szabadalmak aránya. Magyarország gazdaságának függése más nemzetek (amerikai, német, japán, angol) szabadalmi aktivitásától számottevő, de a hasonló méretű európai országok között viszonylag jó helyet foglal el. A nálunk jóval stabilabb gazdaságú Ausztria és a sokszorta nagyobb területű Spanyolország függőségi indexe Magyarországéval nagyjából megegyező. (Forrás: KSH, MSTI)

Függőségi index

Míg a teljes K+F költségek megoszlása a három fő kutatási típus szerint meglehetősen kiegyenlített, addig a vállalati szektorban az alapkutatások aránya elenyésző. Itt elsősorban a kísérleti fejlesztést, kisebb mértékben az alkalmazott kutatást preferálják. (Forrás: KSH)

Teljes k+f költségek (1999)

 

Vállalati k+f költségek (1999)

A felsőfokú végzettségűek közül jelenleg elsősorban a műszaki értelmiség jelenik meg a vállalkozási szférában. A természettudományos képesítést szerzettek számára ez a szektor még mindig nem eléggé vonzó.

Kutatók végzettség szerinti eloszlása (1000 fő)

 

Ha a magyarországi kutató-fejlesztő helyeket gazdálkodási forma szerint nézzük, akkor azok túlnyomó többsége államilag fenntartott intézmény.

Kutató-fejlesztő helyek gazdálkodási forma szerint (1998)

A 90-es években -nagyrészt a multinacionális vállalatok beruházásainak és részben magyarországi K+F tevékenységüknek köszönhetően -nőtt a csúcstechnológiát képviselő termékek aránya a magyar feldolgozóipari exportban. (Forrás: KSH Ecostat, High-tech definíciók: OECD)

A csúcstechnológiák aránya a magyar feldolgozóipari exportban (%)

A magyar K+F legnagyobb alrendszerét a felsőoktatási intézményhálózat jelenti. A korábban széttagolt, szűk profilú szakegyetemek az 1999. évi LII. törvény alapján átalakultak multidiszciplináris integrált egyetemekké. Így lehetővé vált a megnövekedett hallgatói létszámhoz igazodva a képzési kínálat bővítése, az intellektuális kritikus tömeg elérése, nemzetközileg is jelentős kutatóbázisok kiépítésére.

Felsőoktatás - állami egyetemek

Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Debreceni Egyetem
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
Kaposvári Egyetem
Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetem, Budapest
Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
Miskolci Egyetem
Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron
Pécsi Egyetem
Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest
Szegedi Egyetem
Szent István Egyetem, Gödöllő
Veszprémi Egyetem
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest
Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest

Az MTA kutatóintézetei tudományterületenkénti csoportosításban

Az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia az 1994. évi XL. törvény szerint tudományos köztestületként működik. Fő feladata a tudomány művelése, a tudományos eredmények terjesztése, a kutatás-fejlesztés támogatása. Az MTA intézményhálózatának átalakítása után az akadémiai kutatóhelyek 1998-tól új szerkezetben, megújult feladatokkal végzik munkájukat.

Matematika és természettudományok
Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet
Csillagászati Kutató Intézet
Kémiai Kutató Központ
Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet
Atommagkutató Intézet
KFKI Atomenergia Kutatóintézet
KFKI Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet
KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet
Földtudományi Kutatóközpont
Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet

Élettudományok
Mezőgazdasági Kutatóintézet
Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
Növényvédelmi Kutatóintézet
Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet
Szegedi Biológiai Központ
Állatorvostudományi Kutatóintézet

Társadalomtudományok
Régészeti Intézet
Néprajzi Kutatóintézet
Történettudományi Intézet
Jogtudományi Intézet
Irodalomtudományi Intézet
Zenetudományi Intézet
Filozófiai Intézet
Pszichológiai Intézet
Szociológiai Intézet
Művészettörténeti Kutatóintézet
Nyelvtudományi Intézet
Regionális Kutatások Központja
Közgazdaságtudományi
Kutatóközpont
Politikai Tudományok Intézete
Világgazdasági Kutatóintézet

Az egyes intézményeknél, vállalatoknál található kutatóhelyeket számos mérőszámmal lehet jellemezni. Ezek között találhatók a szektor volumenére (létszám), produktivitására (publikáció, szabadalom), valamint financiális hátterére vonatkozó adatok.

---

2. melléklet

Hivatkozások, fogalmak

Hivatkozások

OECD: Frascati kézikönyv (The Measurement of Scientific and Technological Activities. Proposed Standard Practice for Surveys of Research and Experimental Development, Frascati Manual, Párizs, 1993.). Magyar kiadás: OMFB, 1996.

OECD:-Oslo kézikönyv (Proposed Guidelines for Collecting and Interpreting Technological Innovation Data, Párizs, 1992.). Magyar kiadás: Miniszterelnöki Hivatal, 1994.

OECD: Canberra kézikönyv (Manual on the Measurement of Human Resources devoted to S&T - Canberra Manual, Párizs, 1995.). Magyar kiadás: OMFB, 1999.

Fogalmak

Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási vagy felhasználási célkitűzés nélkül.

Alkalmazott kutatás: szintén új ismeretek szerzésére irányuló vizsgálat. A tevékenység azonban elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében folyik.

Kísérleti fejlesztés: olyan, a kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása; új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése; már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.

K+F (kutatás és kísérleti fejlesztés): megnevezésen azt a rendszeresen végzett alkotó munkát értjük, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról szerzett ismereteket, valamint ennek az ismeretanyagnak a felhasználást új alkalmazások kidolgozására.

Technológia: egyik megközelítésében termelési módszert jelent, a tudomány alkalmazásának módszerét (berendezések létrehozása és működésükhöz kapcsolódó szervezési tudás). Másik értelmezésben tudásnak tekintjük (kodifikált és rejtett), amely specifikus termelési eljárások és probléma megoldási módszerek elsajátítása. A technológia -tágabb, ún. antropocentrikus értelmezésben -emberek és gépek szervezett rendszere, amelyben a gyakorlati problémák megoldásához tudományos ismereteket és eredményeket használnak.

A technológiának három alapeleme van:

• az információ a termelési módszerről, berendezésekről,
  
• maguk a termelő berendezések (megtestesült technológia),
  
• a berendezések működtetéséhez szükséges eljárás, üzem és vállalatszervezési tudás.
  

Technológia transzfer: általánosan elfogadott, hogy ma már többet jelent egy adott termék, előállítási folyamat részletes műszaki dokumentációjánál. Az átadott technológia tartalmazza mindazon immateriális javakat is amelyek a berendezések működtetéséhez, a termékek előállításához nélkülözhetetlenek, vagyis a -tudásmegosztást.

Innováció: (műszaki innováció): az a folyamat, amelyben egy ötlet átalakulása valósul meg:

• a piacon bevezetett új vagy korszerűsített termékben,
  
• az iparban és kereskedelemben felhasznált új vagy továbbfejlesztett műveletben, vagy
  
• valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítésében.
  

Az -innováció- kifejezésnek különböző összefüggésekben más a jelentése. A pontos értelmezés a mérés vagy elemzés konkrét céljától függ. Az Oslo kézikönyv eddig csak a műszaki innovációt határozta meg: a műszaki innovációk új termékeket, és eljárásokat, valamint ezekben bekövetkező jelentős technológiai változásokat foglalnak magukban. Az innováció akkor tekinthető megvalósítottnak, ha piaci bevezetése megtörtént (termék-innováció) vagy egy termelési folyamat során alkalmazták (folyamat-innováció). Az innovációk egy sor tudományos, technológiai, szervezési, pénzügyi és kereskedelmi tevékenységet foglalnak magukban. A K+F csak egyike ezeknek a tevékenységeknek.