Generációkon keresztül félték az emberek az éjszaka közepén a temetőkápolna sötét tornyából, rikoltva kiszálló madarat. Szerencsére mára ez már változóban van. Ahogy egyre jobban megismerjük ezt az éjszakai vadászt, egyre inkább megszeretjük. Ez az emblematikus ragadozó nem más, mint a gyöngybagoly, a vidéki táj egyik legikonikusabb madara. Az egykoron rossz hírnévnek örvendő gyöngybagolyról egyre többet tudunk, de még mindig nem eleget.
MI LESZ VELED GYÖNGYBAGOLY?
A FELDARABOLT TÁJ MINT ÉLŐHELY
Magyarországon a gyöngybagoly (Tyto alba) fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint. A hazai állomány mérete sajnos igazán pontosan a mai napig nem ismert. Egyes becslések 800-1000, míg mások csupán 340-860 költőpárra teszik. A magyarországi populáció változásának irányáról nincs biztos ismeretünk, de Európa-szerte csökkenést mutat, ami arra enged következtetni, hogy a hazai gyöngybagolyállomány is bajban lehet. A gyöngybagoly a legintenzívebben kutatott ragadozó madarak egyike, ennek köszönhetően az utóbbi években egyre jobban megismertük, hogy miért is lehet olyan nagy veszélyben ez a különleges madár. Eredetileg másodlagos odúköltő, ami azt jelenti, hogy nem készít magának odvakat, ellentétben a harkályokkal, amelyek maguk vésik azokat. Egykoron a meglévő faodvakban, kikorhadásokban, sziklafalak üregeiben költött. Azonban ahogy Európában az ember teljesen átalakította a tájat és eltűntette azokat a nagy, matuzsálem méretű fákat, melyek képesek voltak egy népes, akár 8-10 fiókából álló fészekaljának otthont adni, a faj sikeresen átszokott az egyre szaporodó emberi építmények rejtett, sötét zugaiba, padlástereibe. Azon szerencsés állatok közé tartoznak, amelyek sikeresen tudtak alkalmazkodni ehhez a környezeti változáshoz.
Napjainkban a hazai ismert gyöngybagolyköltések több mint 90 százaléka épületekből kerül meg, alig tudunk természetes odúban, szikla vagy löszfalban történő költésről. Kiemelten fontosak az állattartó épületek, víztornyok és templomtornyok a faj költése szempontjából.
Kizárva
Az, hogy miért éppen ezek az épületek vonzzák a gyöngybaglyokat, valószínűleg abban gyökerezik, hogy ezek a legmagasabb építmények a vidéki tájban. Feltételezhető, hogy egykor Magyarországon a sík és dombvidéki falvak templomtornyaiban szinte mindenütt költött. Az idősebb generációkkal beszélgetve rendre előkerül a sokszor hallott anekdota, hogy gyermekkorukban ők is láttak baglyot kirepülni a templom tornyából, vagy felmerészkedve az elkorhadt falétrán, pelyhes fiókákat találtak a harangok felett. Mára ez már koránt sincs így. Például Csehországban gyakorlatilag teljesen eltűntek a gyöngybaglyok a templomok tornyaiból és padlásairól. Amíg a múlt század közepén a költések 50-60 százalékát találták a cseh kutatók templomokban, ez a 2000-es évek közepére 5 százalék alá esett. De mégis hogyan lehet ilyen drasztikus a változás? Nemcsak a baglyok, hanem más madarak is előszeretettel használják a templomokat pihenésre és költésre.
Ezek leginkább a galambok. Olykor több száz egyedből álló csapatokban is képesek beköltözni a padlásterekbe, ami nem kívánatos, ezért ezeknek az épületeknek a nyílászáróit gyakran lezárják. Ezzel azonban nemcsak a galambok, hanem sokszor a baglyok is kint rekednek, sőt rosszabb esetben az épületbe szorulnak, ha a lezárás nem kellő körültekintéssel zajlik. A másik fontos tényező az egyébként nagyon örvendetes templomfelújítások, melyekre természetesen nagy szükség van, ám sajnos sokszor ekkor is a gyöngybaglyok húzzák a rövidebbet. Sok esetben ilyenkor is lezárják a korábbi berepülőnyílásokat, vagy a felújított épületben többé nem lesz kívánatos a korábban ott megbúvó éjszakai ragadozó.
Odúpótló költőláda
A probléma feloldásának egyik leggyakoribb módja, hogy a templomablak zsalugátere mögé egy nagy méretű költőláda kerül kihelyezésre. A zsalugáteren kialakított repülőnyíláson keresztül a baglyok bejuthatnak a ládába, amelyben nyugodtan költhetnek, azonban innen nincs további átjárás a templomtorony belseje vagy a padlástér felé. Ha galambok foglalják el a ládát, akkor sincs nagy gond, hiszen csak egy költőpárról van szó ilyenkor, nem több tucatról. A természetvédelmi szakemberek fáradhatatlan munkájának köszönhetően, ma több száz ilyen templomba kihelyezett költőláda várja a baglyokat országszerte. Csakhogy nagyon keveset tudunk arról, mi történik akkor, amikor nincs aktív természetvédelmi jelenlét. Ezért kutatásaink során egy olyan, hét vármegyére kiterjedő felmérést végeztünk, melynek során mintegy 100 templomot vizsgáltunk meg, ahol korábban ismert volt a gyöngybagoly költése vagy legalább a jelenléte, de az elmúlt években nem volt adat ezekről a helyszínekről. Az utolsó felmérések szerint ezek a templomok mind elérhetők voltak a gyöngybaglyok számára, viszont 2024-re több mint a felük bezárult a madarak előtt. A baglyok számára még használható épületek 48 százalékában megtaláltuk a gyöngybagoly friss nyomait vagy a költését is. Ez azt is jelenti, hogy fogyatkozó számuk mellet ezek még mindig fontos pihenő- és költőhelyek a faj számára. Tehát itthon is drasztikus csökkenés van jelen a költőhelyek számában, de talán ez még visszafordítható. Ennek megismerésére a tavalyi évben egy nagyszabású kérdőíves felmérést végeztünk az egyházi épületek fenntartói körében. Ennek során kiderült, hogy a faj megítélése és a költőhelyek védelmében alkalmazott természetvédelmi intézkedések elfogadottsága sokkal pozitívabb, mint azt gondoltuk. A válaszadók 89 százaléka mondta azt, hogy általánosságban legalább egy, a templomokban alkalmazott költőhelyvédelmi intézkedést elfogadhatónak tart. Ez azt is jelenti, hogy a gyöngybagolynak még a múlt században is jellemző nagyon negatív megítélése kezd megváltozni - ami reményt adhat nekünk.
A költőhelyeket érintő másik probléma a fényszennyezés. Ez a jelenség globális léptékűvé vált és nemcsak a biodiverzitást veszélyezteti, hanem egyre több kutatás bizonyítja, hogy nekünk embereknek is komoly egészségügyi problémákat okozhat. A gyöngybaglyok sem mentesülnek ennek az emberek okozta szennyezés hatása alól. Egyik kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a templomok éjszakai kivilágítottsága milyen hatással van a gyöngybagolyra és a macskabagolyra. Kiderült, hogy a kivilágított épületekbe kihelyezett költőládákat szignifikánsan kevésbé foglalják el a baglyok, mint a nem kivilágított épületben levőket. Ugyanakkor, ha már egyszer elfoglalták ezeket a kivilágított helyeken lévő ládákat, akkor szaporodási sikerükben különbség már nem volt kimutatható a nem kivilágított helyeken költő társaikhoz képest.
Végzetes úthálózat
A gyöngybaglyokat érintő problémahalmaznak sajnos csak egy szelete a költőhelyek megváltozása és eltűnése. Számos más tényező is negatív hatással van rájuk. Ilyen a mezőgazdaság intenzifikációja, a rágcsálóirtó szerek okozta mérgezések, az extenzív és a háztáji állattartás visszaszorulása, a táj beépítése és feldarabolódása, valamint a gyorsforgalmi úthálózat rohamléptékű növekedése. Talán az utóbbi kettő a legkomolyabb tényező, amelyek nemcsak a gyöngybaglyokat, hanem egy sor más élőlényt is érintenek. A Nyugat-Európában már részben lezajlott, azonban Magyarországon hatásait igazán most éreztető tájfeldarabolódás és az élőhelyek eltűnése döbbenetes mértékben zajlik. Az agglomerációk kiszélesedése, a zöldmezős beruházások, a mezőgazdasági területek helyén épülő ipari parkok és lakónegyedek mind potenciális élőhelyeket emésztenek fel. Magukat a gyöngybaglyokat közvetve talán az úthálózat és kifejezetten a gyorsforgalmi utak mérték nélküli terjeszkedése veszélyezteti a legjobban. Elsőre talán nem egyértelmű, hogy miért ütik el a baglyokat - és kifejezetten a gyöngybaglyokat olyan nagy számban. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a gyöngybagoly vadászata során elsősorban a hallására támaszkodik, ezért alacsonyan, néhány méterre a földtől és lassan repülve keresi a zsákmányát. Emiatt vadászata során sajnos éppen a közlekedő autók és kamionok magasságába kerül. Az utaknak azért is van fontos szerepe, mert sok esetben a kisemlősök is ott koncentrálódnak a téli időszak folyamán. Itt olvad el mindig leghamarabb a hó, ami megkönnyíti a vadászatukat is. Ezek mind oda vezetnek, hogy kifejezetten télen sok bagoly vadászik az utak körül, ami folyamatosan magában hordozza a végzetes találkozás veszélyét. Az út menti elütés nagyságrendjét leginkább az az alföldi vizsgálat mutatja be, melyet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai végeztek 2021-ben. A 4-es főút egy 65 kilométeres szakaszán 2020/2021 telén 113 (!) elütött baglyot találtak, melyből 89 volt gyöngybagoly. Ha ilyen rövid szakaszon ekkora pusztítást tudnak végezni az autóutak, országos szinten ennek már nagyon komoly hatása lehet a populációra. Ennek jelentősége még hangsúlyosabbá válik, ha figyelembe vesszük a magyarországi gyorsforgalmi úthálózat hosszának alakulását. 2000-ben ez 531 kilométer volt, 2025-ben majdnem elérte a 2000 kilométert és ez a jövőben csak növekedni fog. A tervek szerint a következő években az ország minden településéről elérhető lesz 20 perc alatt legalább egy gyorsforgalmi út, ami még sok száz kilométer új utat jelent. Ezek egy jelentős része fog Zala, Somogy és Baranya vármegyéken áthaladni, amelyek még erős gyöngybagolyállományokkal bírnak. Ennek hatása kétségtelenül érezhető lesz a magyarországi populáción. Lassan szükségszerű lenne mérlegre tennünk a kérdést, hogy a gyorsforgalmi úthálózatok fejlesztéseinek, települési és ipari beruházásoknak köszönhetően bekövetkező tájfeldarabolódás, élőhelyek és mezőgazdasági területek eltűnése mögött álló vélt vagy valós hozadékok valóban megérik-e azt az árat, amit emiatt máshol meg kell fizetnünk.
Schneider Zoltán Pécsi Tudományegyetem
A 2025-2.1.1-EKÖP számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, az EKÖP-25-3II-PTE-582 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának finanszírozásában valósult meg.
Forrás: Élet és Tudomány