Magyarország tavaly mintegy 3,3 milliárd forintot fizetett be tagdíjként 17 nemzetközi infrastruktúrába, vagyis kutatói központba. A tagdíjak olyan kutatási lehetőséget biztosító létesítményekhez, laborokhoz érkeznek, amelyeket európai országok közösen működtetnek, illetve hoztak létre. A tagság biztosítja, hogy a befizető ország tudósai használhassák az adott infrastruktúrát.
Szemléletes példa erre a nukleáris kutatások európai központja, a CERN, ahol a világegyetem kialakulásának hogyanját szeretnék megérteni a tudósok, ebbe a Magyarország által befizetett összes tagdíj 73 százaléka, 2,4 milliárd forint érkezett. Évente 70-90 magyar kutató vesz részt az ottani kísérletekben. De idesorolható a nukleáris fúziós energia hasznosításának kutatására épülő ITER is, ebbe közel 11,3 millió forint érkezett a magyar oldalról. Az egyetlen, a korábbi vasfüggönyön innen épült létesítményként tartják számon a szegedi ELI lézerközpontot. – Az az ország, amelynek a területén megépül a létesítmény, a beruházással járó gazdasági előnyökhöz jut, illetve a működtetéshez szükséges adminisztráció elvégzéséhez létrejövő munkahelyek is idesorolandók – mondta az elnökhelyettes a Magyar Nemzet kérdésére. A tagdíjként befizetett összegek egy része pedig visszakerül a tagországokhoz beszállítások formájában – legyen az egy egyszerű védőmaszk vagy éppen precíziós műszer. A magyar iparba a CERN-ből 2017-ben 2,3 milliárd forint áramlott vissza beszállítás révén.
Szabó István kiemelte, hogy nemcsak a fizika, hanem az egészségtudomány, illetve a társadalomtudományok területén zajló nemzetközi kutatásokban is részt vesznek magyar tudósok.
Ezek közül kiemelte az európai molekuláris biológiai laboratóriumot, amelynek társintézeteként Magyarországon jött létre a molekuláris biológiai medicina projekt. A társadalmi projektek közül pedig a népességöregedést kutató kezdeményezés szerepel a magyar befizetések között a leghangsúlyosabbként: megközelítőleg 33 millió forint áramlott a kutatásba.
Forrás: Magyar Nemzet